Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-10 / 50. szám
új iíjúság s A Kossuth rádió DDBA GYUIÁRÚL Alis jelent meg Duba Gyula ..Vajúdó parasztvilág“ című legújabb könyve, a Kossuth rádió márts reagált rá. Jólesik ez az Idefi- gyelés, szellemi terméke'nk java részének számontartása, s a róluk alkotott vélemény egyre őszintébb kimondása. A Vajúdó parasztvilágot Göröm- bei András Ismertette a „Kritikusok fóruma“ című állandó műsorban. Magnószalagra rögzítettem az adást, s most közzéteszek belőle néhány alapvető megállapítást azzal a céllal, hogy módunk legyen egybevetni a hazai sajtóban megjelenő véleményekkel. „A csehszlovákiai magyar parasztság nagy átalakulásáról Guba Gyula most megjelent szociográfiája ad először hiteles és ösz- szefüggő képet“ — szögezi le Gö- römbei, majd így folytatja: „A csehszlovákiai magyar irodalom első szociográfiai alkotásának .az é- gyetemes magyar Irodalombén is kivételes helye van. Hiszen nincs másik olyan szociográfiánk, a- melynek tárgya a paraszti világ vajúdása, maga az átalakulás folyamata volna Nemcsak a régi és az új világot szembesíti Guba Gyula, hanem fő gondja éppen az átalakulás, a vajúdás szükségsze- rOsé.gének és bonyolultságának hiteles megjelenítése. Ezt a tudós és a saépiró erényeinek egyesítésével végzi. Nem kronológikus rendet tart. hanem szoctográfusként kiválaszt néhány tárgyat és jelenséget a parasztság életére legjel- ilemzőbbek közül, s azokat egyenként történetiségükben vizsgálja. A tudomány, az ismeretek bősége írói látomás fényében jelenik meg. Pontos szinte tudományos leírás váltakozik szépprózai részletekkel, önéletrajzi regény és hiteles társadalomrajz a Vajúdó parasztvi- Jág.“ Ezután Gürömbei több aspektusból sokoldalúan bizonyltja előbbi következtetéseit, majd bírálóén megjegyzi: . ,X)uba Gyula könyvében élőbb, elevenebb a múltnak a képe, mint a jelenhez közeledő korszakoké.“ Ezzel egyet is kell értenünk, ezt ml hazai olvasók is érezzük. Figyelmet érdemelnek még Gö- römbeinek azok a meglátásai és ráérzései, amelyeket Duba könyvének nemzetiségi vetületel váJ- tottak ki belőle: „A hagyományos paraszti etika megváltozásának o- kalt és motívumait kiitatva Guba Gyula a szocialista társadailmí rend kialakulása mellett szükségképpen ütközik a csehszlovákiai ■ magyar társadalom történetének nemzetiségi meghatá rozottságába. S könyvének kitűnő értéke, hogy biztonsággal és bátorsággal v^ utat ebbén a buktatókkal terhes szövevényben. Állásfoglalása éppen tárgyilagossága révén nyilvánvaló. A vegyes lakosságú falu é- letének az a nagy tanulsága, hogy a nyelvi és a vele ■ összefüggő nemzetiségi kérdés ott élt a táj valőságában. Nem úgy élt ott, mint a megkülönböztetés vagy az ellenségeskedés lehetősége, hanem mint a változö történelmi létfeltételekhez való alkalmazkodás mérő műszere. A nyelv nem különítette el egymástól a vidék lakóit, csupán jelleget adott nekik... A szlovák és magyar kölcsönös barátságok egymás megmentéséig terjedtek. Felismerték a közös nyelvismeret előnyeit és szükségességét, s az emberség volt a mérték, nem pedig a nemzetiségi hovatartozás.“ Görömbei helyesen vonatkoztatta el a Vajúdó parasztvilágból e- zeket a nemzetiségi együttélési belső törvényeket Végül a könyv- ‘Pől. mint egészről alkotott véleményét Így össze,gézi: „Guba Gyula szociográfiájában a parasztság é.etének valóságos történelme elevenedik meg. Nehéz vajúdás u- tán születő új világről ad htrt ez, a könyv. Példás egyensúlyban vannak benne az objektív tények és az önvallomással együttjáró személyes, szubjektív részletek. EzeR az egymást igazoló, egymást kiegészítő rétegek színes és Izgalmas olvasmánnyá teszik a Vajúdó parasztvilágot. A tények és mély- nehatő elemzéseik az élet olyan mélyebb törvényszerűségeire mutatnak rá érzékletesen, melyhez hasonló élményt csak az egyértelmű szépirodalmi alkotások szoktak adni.“ TOLVAJ BERTALAN A kassal Thálla Sznfpad az 1974- 7S-ÖS évadut Tamási Áron „Vitéz lélek“ című darabjával nyitotta meg, s tegyük hozzá mindjárt az elején: nagy sikerrel. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a drámát az ' 1940-es években mutatták be, s a nagynevű kritikusok elismerő bírálata ellené- ra azéta sem került színre. Ma aligha tévedünk, ha azt mondjak, a Vitéz lélek Béka Sándor rendezésében és átdolgozásában megtalálta az utat a közönséghez, s nemcsak a hazat, hanem az összmagyar- ság színházi élete Is az éjratelfede- zés örömével fngadja majd a művet. A sikeres bemutaté utáni sajtéérte- kezleten (?l) egyesek elmarasztalták Baka Sándort az erős átdolgozás miatt, mások viszont hasznosnak találták a több mint félévszázados múlt Felfedezéséből visszahozni, s mai életűnk számára eifogadhatévá, élvezhetővé tenni a drámát. Mit Is akart a maga Idejében drámáiéval bemutatni Tamási? A falu változö világát (a cséplőgép megjelenése) a főid szerotetét, az Igazságos, becsületes mnnkábél fakadé ü- römet. a székely ember nyugtalan, rajongö lelkivilágát, a székely falu mesékkel, szokásokkal gazdagon megáldott-terhelt életét. Ehhez megteremtette a maga sajátos drámai világát, nyelvezetét, de ugyanakkor nem tudott szabadnini a kor divatos népszlnmű-sablonjátél. A ..Vitéz lélekben is megtalálható az ismert figurák közül néhány, mint például: a fiatal szerelmespár. akik nem lehetnek egymásé, a bölcselkedő, derűt fakasztó fainsi öreg. s annak ház- sártos, de alapjában véve jélelkű felesége, a híré, az Utödött kisbfrö, a falu bolondja s a cigány. A mű témája: az első világháborúból sok viszontagság után hazakerülő Balla Péter rendezkedik elhagyatott portáján. A télig már rommá vált házát akarja újjáépitenl, rendbehozni. A szegénység és társtalanság rákényszeríti, hogy egy szamarat vásároljon, s Így kezdjen hozzá a szín te éráját meghaladó mánkéhoz. A Iáin tehetősebb rétege ellene fordni, mondván: a szamár lealézé a községre, s arra akarják rábírni, hogy adjon túl a jészágun, vagy ha nem, a szamarat elpnsztftják, őt meg ki- kergettk a laluhől. Balla Péter a- zonban kitart a szamara mellett, mert csak így látja keresztül vlhe- tőnek a tervét: a szegénység összefogását a becsületes mánkéban, tgy válik jelképpé a szamár, a szegénység és a becsületes munka jelképévé. A „szamárháborúban“ a fain két táborra szakad, és titkos szerelmese is csatlakozik hozzá, akit az apja nem akar férjhez adni. Közben a szamár eltűnik, s a két szerelmes közn A KRIl Tárgyilagos szemmel olvastam végig a Hét 1974. X. 15-1 számában Gál Sándor kritikáját a Thálía' Színpad legújabb bemutatójáról: Tamási Áron „Vitéz lélek“ című Ura; játéka Beke Sándor dramaturgiai és szerkezeti átdolgozásával került színre. Tény és való. hogy az Énekes iwadárban Tamási a bekel értelmezés köntösében, meghódította a kis színház közönségét. S bár Beke dramaturgiája már az első Tamási játékban Is érvényesült, Gál Sándor most mégis így ír a bemutató kapcsán: „Véleményem szerint egy darabot le lehet porolni, át lehet dolgozni, de zsigereitől. éltető elemeitől megfosztani nem szabad. Tamási szamaras embere, Balla Péter nem forradalmár (7). nem gyűjti az őskommunizmnsrél szóló lenini téziseket (?), sem Ady forradalmi verseit... nem agitál (?)“ stb. Azt hiszem nyugodtan leszögezhetjük, hogy a színház világában két alkotó működik együtt: a szer zö és a rendező. Hiszen minden új rendezés egyben a mű új értelmezését Is jelenti. A világ nagy rendezői, mint Ljublnov, Toszto- nogov, Brook stb. mesterei a konstruktív átdolgozásoknak, még a csengő nevű klasszikus drámai nagyságok esetében is. Rossz „ötlet“ tehát a magyar drámai hitelesség minden áron való megóvása, mert az ilyen felfogás már a múlt században is maradi konzervativizmusnak számított. A szín ház nem múzeum, és a színházi dramaturgia nem kegyelettár,* a- hol restaurátorok tákolgatnak ösz- S2» mindent a legeredetibb formában. A ml dramaturgiánk a társadalom tükörképe, nem hiányolhatja a dialektikát (a forradalmár és agitál kitételek megkérdőjelezése Itt vetődik fel, mert minden harcos vélemény agitál és a forradalom csíráit hordozza magában], s a zseniális művek (Tamási drámái azok) sem kegytárgyak, hanem élő, időtálló, formálható anyagok. Személy szerint kedvelem a kritikákban, mikor klasszikusokra hivatkoznak vagy Idézik őket. De ha már idézzük őket, vagy hivatkozunk rájuk, tekintsünk körül KÉT VÉLEMÉNY EGY BEMUTATÓRÓL SZÍNHÁZI lEVÍl ti áthidalhatatlannBk tűnő ellentét még jobban fokozza a darab drámaiságát. Végül a feloldás, a szerelmesek egymásra találásában és a szamár előkerülésében jut kifejezésre, nyer idillikns befejzést. Beke Sándor átdolgozásában elhagyja mindazt a zsánerképszerü tültelékanyagot, amely hátráltatja az eseményok pergését (pl. a gyermekek csúfulédé rigmnsait). Illetve é- lesebbre formálja az psztályellentét jelentkezését a szegényparasztság és a mödosabb gazdák között. Megszünteti a biblikus beállítottságot, s be- lyette az orosz fogságból hazatérő, bolsevizálédé Balla Péter képét formálja mag. A bfrö kevésbé kimunkált alakja helyét a pap foglalja el, s végül a mese molivumait, a népi hagyományokat gazdagon felölelő drámát balladal veretű befejezéssel zárja le. így az eredetileg három felvonásból állé játék kettőre csökken. Valöszfnüleg ez kényszeritette Beke Sándort arra a megeldá.sra, hogy a színmű elejére egy sirató é- neket tegyen |Balla Péter édesanyjának elsiratöja) s a Tamási-szfn- müvektől nem idegen székely népdalokkal tarkítsa, befejezésül pedig egy lakodalmi táncai iktasson be, melynek közepét megszakítja a nevelőapa tragikus halála, s az egyben a darab végét ts jelenti. Elmondhatlak — bár soknak látszik ennyi változtatás —, hogy a mű ezáltal nem szenvedett csorbát. Beke Sándor szerencsés kézzel nyűit hozzá, s a színpadi „játékbál“ drámát tormáit, ami által az eredeti mondanivalő csak gazdagodott, nőtt a valósághltele. Egyetlen negatfvnm mindössze: indokolatlannak tartják az Ady-vers beépítését. A kirobbanó sikert hozó bemnta- tö a meglehetősen kis létszámú szi- nészgárdál ha nem Is állította új. Ismeretlen feladatok elé (Tamási ,,E- nekes madár“ című drámáját három évvel ezelőtt mutatták be, nagy sikerrel jétszottákl, mégis a művészi megformálás új útjait nyitotta meg előttük. Csendes Lászlő, Bella Pátere szerintünk színészi pályafntásá- nak eddigi csúcsét jelenti. A fog- ségbél hazatérő, sokat próbált ember öntudatos szerény, de határozott flgnrája szerencsésen formálúdolt meg játékában. A rokonszenves pozitív hős szerepéi jél aláhúzta ígéretesen fejlődő beszédknltúrája és lefogott baritonja. Mák Ildiké Boróka szerepében először lépett a kassai közönség elé, ez rányomta bélyegét a játékára. Elfogödottságát néhol Inpontosabban, mert például Lenin sosem gyűjtött „téziseket az ös- kommunlzmusről“, ráadásul az e- löadásban erről sző sincs. Balla Péter forradalmi gondolatokat gyűjt a naplójába, ami mindenképpen hitelesebb, mint a hiányolt (?l) eredeti „biblíás álforra- dalmlság“; ennek felismerése pedig az átdolgozás és a színház elkötelezett alkotói Igyekezetét és erejét bizonyltja. Nem jó gyakorlat továbbá az sem, ha egy idézetre: „Én azt hiszem, hogy Tamási csak látszólag van hátrányban ezekkel a szerzőkkel. (Pirandellóról és Claudel- ről van szó.) Ő megállván a földjén és ösztönében, máris olyan színpadot teremtett, amelyen csak játszani kell, sokat és kitartóan, hogy Balla Péter s a szamár győzelme kivilágnsodjék“ —, melyet Gál szerint Németh László Irt, a forrást azo'nban a szerző nem jelöli meg — építi fel a kritikát és koronatanúként használja az idézetet az átdolgozás ellen. Mert Németh László pl. a „Tamást játékai“ című tanulmányában a bekel átdolgozás jogosságát Igazoló goin- dolatokat vet fel: „A négy darab közül én a Vitéz lelket tartam a leggyengébbnek. Meglátszik, hogy novellábél készült. S minthogy a nagyszerű szamér-novelláböl nem fntotta egész darabra: az egyik mesébe egy másik mesét kellett erőszakkal belehüvelyezni. A föld- visszahódftó szamár s a halott lány. akinek Balla Péter a jegyese lesz: (gy csak némi szimbolikus csavarosság és agyafúrtság á- rán Illik egymáshoz. A nagyszerű részletek (példánl a nevelőapa vívódása a hegyekben) nem szabadítanak meg attél a benyomástól, hogy itt valaki leült és mesét költ. Ez pedig mindig kínos benyomás.“ Nem tudható, hogy a kritika szerzője miért hagyta figyelmen kívül éppen a drámaíró Tamásival foglalkozó Németh László-tanul- mányt, s Igazát bizonyítandó a tanulmány szellemével vitázó, de az átdolgozás szempontjából közömbös idézetet választott. Milyen mesét két számon? A kínosan költött mesét? Nehéz elhinni, hogy Németh Lászlónak ennyire két ellentétes véleménye lett volna a drámáról. Kár, hogy a kritika az Idézet forrását eltitkolja. Beke valóban „Balla Péter és a szamár győzelmének kivllágosodá- sa mellett teszi le a garast. A világháborúból és fogságból hazatérő székely paraszttól — nem sokkal a Tanácsköztársaság leverése után — Tamási Is, Beke Is joggal elvárhatja a sziélesebbre feszült világképet, s nem kell ezt a figurát okvetlenül a neokatoiltolsta — bibllás csendéletbe szorítani. E- zért jogosultak a dramaturgiai módosítások az „öskommunizmusnak“ elnevezett szociális tépelödésektől Adylg, mert így kap a mű hiteles mélységet és társadalmi hátteret. Az átdolgozás éppen a kifogásolt „zslgerekben“ erősítette meg a Németh Lászlő által is megkérdőjelezett dramaturgiát. Vegyük már végre észre (még akkor Is ha nagyon közel vani), hogy a Thálla művészegyüttese — beleértve Beke Sándort, a rendezőt és átdolgozőt ' Is — a magyar drámairodalomban újra felfedezte Tamásit, a sajátosan jellegzetes drámai ízt, mely még ez Idáig nem kapott a színházi köztudatban méltó helyet. Mert hiá ba ál! Tamási prózairodalmunk elet között, a világot lelentö desz kákon többnyire félreértelmezve, sőt néha a rá nem szoruló kegyelet kapcsán Ismerik csak el drámalrőságát. Idesorolhatnánk néhány friss érvet az Igen érdé kés vitából, melyet Gyurkó Lász 16 Indított (Valóság 1974/4, s a- melyre Ablonczal Lászlő Is reagált (Alföld 1974/7). A vita egyik hgyelemreméltő kicsengése többek között, hogy nem Tamásinak és háttérbe szoruló társainak kellene felnőni a színjátszás gyakorlatához, hanem fordítva Tény, hogy éppen Beke munkája nyomán a Thálta volt az első Erdélyen kívüli magyar színház, mely újra Tamásit adott a közönségnek (népszínmű vés hu- mortzálás, nőtázás nélkül és neo- romantlka mentesen), majd kél év múlva újra Tamásival jelenCke zett. Ezt a tényt ralndenekfelett tisztelnünk kell. Vitázhatunk minden bizonnyal Bekével, mint mlndnlatn klWréoeltbe» IgyeVszen 1ovezetni, s ez helyenként bizonytalanná tette játékát. Kovács Jézset Lázárja halványabb volt az ntébbi időben látott művészi megformálásaitól. (Gondolok ttt Örkény Téth-jára, vagy Ter- tánszky Kaknk Marcijának Bojnytk- )ára|. A szerelmes nevelőapa visszafojtott indulatát néhány esetben kisegítő gesztusokkal; külső eszközökkel Igyekezett megoldani. Üde színfoltot jelentett viszont az újonc Lászlő Géza bemotatkozása. Tökéletesen érezte a színpadot, s Nikita szerepe alkalmat adott neki sajátos jellemkomikumának felhasználására. Óvakodnia kell azonban az olcsó közönségsiker csábításától. Az előadás meglepotásőt Tamás )oIán szolgáltatta a bolond falusi lány, Panna alakításával. Szinte a tőkéletosségig kidolgozott flgnrája méltán kapott többször nyfitszfnt tapsot. Lengyel Ferenc a plébános, V á r a d I Béla BUIIents szerepében a tőlük megszokott jé telje- sftményt nyújtották. S z a b é Rózsi a Siratéasszonyában megdöbbentő hitelességgel hozta színre a népi motívumokra épített halottsiratö asz- szony alakját. Gyurkovics Mihály Ambrusának megformálását — nem a színész hibájáböl — a paraszti sorsbél éjipan betegsége révén kikerülő tudathasadásos ember alakjának megelevenftásével valé birkózás jellemezte. Időnként még Itt-ott magán hnrdozta a megformálás küzdelmeinek jegyeit, bár játékában sok helyütt felvillant már az érlelés o- lyan sládlnma, mely legjobb alakítása ellenére Is kissé felhigftotta a bekesándori drámalságra törekvő ballada! koncepclét. Gombos Ilona, K ö V e s d I Mária és Érsek György epizód szerepeikben jél egészítették ki az egészében vett színházi gárda átlagon felüli taljesltmé- nyöt. A díszleteket és a kosztümöket a már ismert nevű fiatal gratiknsmű- vász, K 0 p ö c s Tibor tervezte. A nagy gonddal megalkotott színpadkép méltón emelte ki Tamási liral- ságát, szürrealista képsűrítését, s a székely néptélek gazdagságát. A kopjafák megtormélása, szerencsés beillesztése a színpadképbe megteremtette azt a balladal hangalatot, a- melyet Beke Sándor átdolgozása megkívánt. Mindössze a második felvonásban eléggé domináns giccses női mellszobor — ismerve a tervező elképzelését — a kivitelező műhelyek hibájéből, .zavarta az összhangot. GYÜRE LAJOS den reudezóvel és átdolgozóval, de semmi esetre sem arról a platformról, melyről Gál Sándor már második alkalommal próbálkozik (A Kaknk Marci esetében tette e- lőször) az ú. n. Irodalmi hitelesség konzervativizmusából, Gál kritikája Tamási mindig ttját mondását a „költészet eme fenyvesekből táplálkozó eröfo-rrá- sát“ bizonygatja. Ez a mondat bennem olyan álromantlkát idéz fel, mint az 1939-es évi Énekes madár bemutatója, mikor Is a Nemzett nézőterére fenyölllatot permeteztek. Tamási ereje nem a fenyőillat és kopjafanosztalgia szülötte. Tamási költészetét szociális eredetű Ingerek, nézetek, gondolatok vezérlik, hls2»n fajtája nyomorgó elesettségében az emberi nektfeszülések teremtő hitét kutatja ős Istápolja. Tamási pozitív hősei valóban a „mesebeli harmadik fiúk“ (Gál), de nem Irracionális elemekre támaszkodnak, hapem önmagukra A mesel motívum, a csoda csak akkor lép elöaérbe, amikor a küzdő embernél hatalmasabb hatalom a valós életen már felülkerekedne. Az eszme, a szebb, gazdagabb jövőbe vetett hit optimizmusa, az embert fejlődés éltetője azonban nem veszhet el. Ekkor repül fel ma dár képében Magdó és Móka (É nekes madár), ekkor hordoz a kicsi szamár csodálatos erőt (Vitéz lélek). Ilyenkor lép be a drá mába a mese, mint megoldás, s tűnik el a reálisan fenyegető tragikum, mert jobb a mese, mint a „molnárferences-szépernös“ kibú vők, kiskapuk hazugságai, melyek sohasem egy társadalmi rétegnek, hanem csak egy rokonszenves e- gyednek nyújtanak megoldást he lyettesftö menedéket, a közönség jókedvét és jóindulatát féltve. A csoda azonban az elnyomo'ttak, a megoldás után áhítozó társadalmak poézíse, olyan megoldás, a- mlnek az ellenséges világ keretei szűkek. Az objektív épftöszellemű kritikához éles szem és az észrevételeket rendszerezni tudó dramaturgiai elme szükségeltetik. Így lehet csak. s fgy legy-en minden kritika konstruktív! Gágyor Péter
