Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-10 / 50. szám

BECKENBAUER VAGY CRUYFF? 16 néhánf esztendő 6ta Eurőpa labdarúgó- berkeiben annyira divatba jött az „Gv játé­kosának“ a megválasztása, hogy az ankét már úgy hozzátartozik az év eseményeihez, mint — mondjuk — a különböző nemzetközi kupa-' tornák. Most is mind gyakrabban hangzik el a nagy kérdés: „Ki kapja meg az 1974. évi labdarúgó Oscar-dijat?“. Beckenbauer vagy Cruyff? Mert nem vitás: e két kiváló futba- lista közül választanak az újságírók. A közvéleménykutatás a II. világháború, pon­tosabban a londoni olimpia után terebélyese­dett ki. Kezdetben nem volt szervezett szava­zás, de a kontinens szakembereitől és a veze­tő újságíróktól szerzett vélemények alapján 8 következő futballistákat tekintették a Fran­ce Footbal ankétja előtt kontinensünk leg­jobbjainak — 1948: NordahI (svéd), 1949: Gren (svéd), 1950: Ocwirk (osztrák), 1951; Boniperti (olasz). 1952; Wright (angol), 1953: Puskás (magyar), 1954: F. Walter (nyugatné­met), 1955; Netto (szovjet). A L'Equipe című francia sportszaklap után — amelynek szerkesztői 1955-ben útjára indí­tották a BEK-et — egy másik francia lap, a France Football is „szót kért“. 1958-ban a lap vezető szerkesztői azt javasolták, hogy szava­zás alapján minden évben válasszák meg Eu­rópa legjobb labdarúgóját. Az ötlet még ab­ban az esztendőben megvalósult, s az angol St. Mattheiv.snak Ítélték oda először a három kilogramm súlyú aranyozott trófeát, az Arany- labdát. Az ankét mind a mai napig nem kapott hi­vatalos „áldást“ az UEFA-tói. egyetlen nem­zeti szövetségtől sem. mégis egész Európa el­ismeri, és nagy népszerűségnek örvend mind a közönség, mind a szakemberek körében. 1956 óta általában ' 25 nemzet elismert és kevésbé elismert szakírója vesz részt az an- kéton. Ezek a sportújságírók december folya­mán rövid jellemzések kíséretében megküldik a francia lapnak az általuk legjobbnak tartott öt labdarúgó nevét, és az összesítések alap­ján hirdet eredményt a France Football. Eleinte nem volt nehéz dolguk az újságí­róknak a szavazás igazságosságát illetően mert azokban az időkben a Real uralkodott, és a többi élcsapat saraiban is csak egy-két kiváló játékos volt. így az Aranylahda tulaj­donosai szűk körből kerültek ki. Mivel manapság nincs egyeduralkodó szu­percsapat a kontinensünkön, és nincsenek szu­verén játékosegyéniségek sem, több egyfor­ma képességű futballista közül kall kiválasz­tani a jelölteket, s bizony a sorrend nem min­dig felel meg a valóságnak. Ugyanis egy-két mérkőzés alapján nem ítélhet teljesen tárgyi­lagosan az újságíró a jelöltek játéktudásáról, vera (AC Milan), 1970- Müller (Bayern 1, 1871:1 A kiszemelt labdarúgókat több találkozón, az'“ Crúyff (Ajax)" 1W2Í Öeckenbaner (Öayerni,| egész idény folyamán kellene figyelni, és vé- 1973; Cruyff (FC Barcelona), gül a kiegyensúlyozott és az állandó formát kellene elsősorban figyelembe venni. TOMI VI.NCEl Meéverlük a BAYERN! 9:8-RA! Debát semmi sem tökéletes. Az Aranylabda körül vannak és lesznek is viták. Bármilyen jellegűek is azonban a nézeteltérések, a szur­kolók csak nagyon nehezen kapnának szebb évvégi ajándékot, mint amilyen a francia sportláp szerkesztői 19 esztendővel ezelőtt ki­gondoltak; az Aranylabdát. II. Az ankéton kezdetben csak a nyugati lapok futballszakértői vettek részt, ezért a győztesek között és az élmezőnyben csak nyugat-euró­pai labdarúgók szerepeltek. 1982-ben éppen a csehszlovák josef Masopust tört be a nagy pro- fiklubok csillagainak sorába. Masopustot a felejthetetlen I/ev jasin követ-^ te, s a két „fehér holló“ után ismét csatárok« vitték el 8 pálmát. Ez csak természetes, hi­szen a könyörtelen védekezés korszakában — nagyon helyesen — többre becsülik a kitűnő csatárteljesltményt. mint a kevésbé megeről­tető védekezést, amihez nem szükséges külö­nösebb labdarúgó-művészet. Talán éppen ezért hatott a meglepetés ere­jével a hátvéd Beckenbauer első helye 1972- ben. De csak az első pillanatban meghökken­tő az ankét véseredménye. Ugyanis Becken­bauer nem a régi értelemben veti hátvéd. ha-S nem modern söprögető, liberó, aki az egész! pályát befutja, irányit elöl és hátul, szerel ésl osztogat. 8 nem utolsó sorban lövi a gólokat! is. Eddig mindössze két labdarúgónak, Oi Ste- fanonak és Cruyffnak sikerült kétszer elnyer­nie a becses trófeát. Lehet, hogy a „bolygó hollandi“ mesterhármast ér el. ha idén eset­leg ismét első lesz. Ha nem végez az élen, akkor valószínűleg „Ferenc császár“ k’övetkc- zik másodszor. A győztes Masnposton kívül más csehszlo­vák futballista nem végzett az első-- 10 között. A magyar Tichy 1959-ben a 6.. Albert 1968- ban az 5., Bene a 6., Farkas pedig a 7.-9. he­lyen szerepelt. Akárhogy is nézzük az Aranylabda tulajdo­nosait. eg^ől egyik művészei voltak a labda-2 rúeásnak. vagy még ma is azok Mindnvájan| valami egyénivel, utánozhatatlannal gazdagí­tották a csodálatos játékot. Az Aranylabda tulajdonosai; 1958: Matt­hews (FC Blackpool). 1957: Di Stefano (Real), 1958; Kopa (Real). 1959; Oi Stefano (Real). 1960; Suarez (FC Barcelona) 1981; Sivori (Ju­ventus). 1982: Masopust (Dukla Praha). 1983: (asin (D. Moszkva). 1964; Law (Manchester U.), 1985: Eusébio (Benfica). 1988- B. Charl­ton (Manchester U.). 1987: Albert !Ferenc­város). 1988: Best (Manchester U ). 1989 Ri Tulipánországban jártam Van Kostáén [Kassán I egy labdarúgó-bal- nokság, amelyben a világ legtöbb együttesei szerepelnek, mint például az Ajax, a Bayern, a Colo-Colo, a Real, a Chelsea, a Botafogo vagy a Feynoord. Közóttük találjuk a „Press- klub" csapatát is, azaz az újságírók társaságát, amely egyre jobban belelendül a játékba. A „minifoci-ligát" a várost ijjúsági szövet­ség szervezi immár harmadik esztendeje nagy sikerrel. Az egész gépezetet Peteröák Árpád működteti. Sohasem volt nagy focista, de i- mádta sportágát, és titokban ö Is arról álmo­dozott, hogy egyszer nagy játékosként nagy csapatokkal mérkőzhet. A miníjoci-torna megszervezésével elérte Pe­teröák Árpád is a célját. Nézzük csak, miként. A mérkőzések szombaton és vasárnap a vá­ros legújabb negyedében zajlanak le,, a „Tó fölötti" városrész egyik kézilabdapályáján. Le­het, hogy ezen a pályán kézilabdát nem ját­szottak soha; tény az, hqgy a méretek meg- féleinek. Mindkét kapun van valódi háló! egy szombat reggel azt tapasztaltuk, hogy uaía melyik halász lekanyarított belőle egy dara­bot. Sebaj, kifoltozták.' A vonalakat botocská­val húzzák meg az ellenfelek a mérkőzés e lőtt. A „talaj" agyagos-földes-salakos, a leg­nagyobb esőzések alatt is kibírta a megterhe lést, és mivel időnként lehengerelik, aránylag egyenes. Bírót a rendezők biztosítanak. Jó dolog, hogy nemcsak nagy játékosok, nagy játékvezetők is szívesen lennének a résztvevők között, így nincs fennakadás, kiélhetik magukat a kétszer harminc perc alatt. A bírónak van sárga és piros lapja. A megintett játékos tíz koronát, a kiállított húszat fizet büntetésként. Labdát mindkét csapat köteles magával hozni. Be kel lett fizetni egy minimális összeget „rajtpénz" címén; ez fejenként ötven koronára rúgott. A szervezők példásan vezetik a góllövö-lis- tát, a tabellát és a mérkőzések krónikájál Faliújságuk valódi kis sportújság, még nyilat kozatok is olvashatók benne. A kis pálya a tó mentén jekszik. Egy-egy jól eltalált" de nem megfelelően irányított lö­vés olykor a vízen köt ki. Novemberben vagy decemberben már a legedzettebb harcosok sem merészkednek a vízbe. Ott várakozik viszont a parton egy hatalmas belsőgumi (autóbusz- kerékből valói, annak a hátán be lehet evez­ni és kihozni a „bőrt". A mérkőzések általában heves iramban. zaj­lanak, gyakran jó színvonalon. Mint minden bajnokságban, itt is vannak jó és gyengébbt: csapatok. Feltűnnek tehetséges játékosok -s!"' akiket jó lenne figyelni a nagy csapatok szak értőinek, de hol vannak már azok az idők, u mikor az ilyen kis, külvárosi pályákra is ti jártak az „ügynökök"l Ami az iramot és a iá ték szenvedélyességét, komolyságát illeti: nem\ túlzás, ha azt állítom, hogy például az itten amatőrök sokkal felelősségteljesebben és oda-j adóbban játszanak, mint például az Aüszína — Magyarország találkozó némely magyar /d-j tékosai ! Durvaságok akadnak, de ritkán. A mérközé-\ sek általában jó légkörben zajlanak le, a csaA patak megismerik egymást (ősszel ts, ííruasz-^ szál Is tizenöt-tizenöt mérkőzést játszanak li egyszóval: kialakul itt ts a társaság. Van, aki hosszú haját itt ts ugyanúgy köti fel, mint a világbajnokságon Tomaszewszki vagy Ayala. Van. aki a meccsek előtt Calovit- tel keni le combjait, mint a ligás labdarúgók. .4 csapatok egyszerű, olcsó trikókat használ­nak, amelyekre egyesületük nevét hímezik vagy „fújják". (Festik, vegyi ütonj. Minden olyan itt, mint a ligában, csak vala hogy tisztább. Ez az- igazi amatőr légkör, ez a futballt szenvedélyesen szeretők közössége. Bokát írunk és beszélünk a tömegsportról. '.Az ifjúsági szervezet rendezésében nem találkoz tam még ennél sikeresebb rendezvénnyel. Nyomdászok, villanyszerelők, gépgyári .mun. kások, diákok és újságírók találkoznak itt hétvégeken, és hódolnak az egészséges élet­módnak. Igaz, meccsek után ki-ki megissza a maga sörét, de annyi baj legyen. Mint a nagy csapatoknál, itt í.s igyekszik mindenki erősíteni a keretét Játszott már a minifoci-bajnokságban a jégkorongozó Lukáé, a vízilabdázó Tkáő, a labdarúgó Pollák vagy Králka. Az <én csapatom, amely e sorok meg­írásáig tizenkét mérkőzésből tizenhárom pnn- ‘ot szerzett, például az egykori ökölvívó cseh­szlovák bajnok és országos válogatott lvan°c- kú „Putyit" „szerződtette". Tegnap reggel, hó­esésben, hatalmas küzdelem után hat-egyes vesztés után 9:8-ra megvertük az esélyes Bay- ernt. Ma, miután a cikket megírtam, ismét au­tóba ülök, hogy a pályára utazzam. Hattagú csapatunk (egy kapus és öt mezőnyjátékos) már vár. Es vár-a világhírű Real, az esélyes. Ki tudja, mii hoz az újabb halvan perc. I.e f hei, hogy ismét győzünk? Ä J Batta György® Az Oj Ifjúság egyik közelmúltban meg­jelent számában beszámoltam csapatom, a csehszlovák bajnok CH Katica portyájáról. Akkor Angliában, Blackpoolban jártunk: a vízilabda BEK legjobb nyolc együttese kö­zé bejutás volt a tét. Sikerült kiharcolnunk a továbbjutást, fgy (ogat nyertünk arra, hogy Hollandiába u- tazhassunk, és megmérkőzzünk e konti- aens négy legjobb egyesületi csapata kö­zé való jutásért. Célunkhoz itt is közel áll­tunk, de vógUUs nem sikerült. Fényképező­gépemmel a tnllpánok országában is szor­galmasan kattintgattam. Most három tipi­kusan holland képet nyújtok át az olva­sóknak. Az agyiken szép régi házikó ált, afféle kis fogadó, sokan keresik fel ma is. .4 másik két felvétel a holland utca forga­tagában készült. Nagyon népszerű közleke­dési eszköz itt a kerékpár. Sokszor látni ilyen jeleneteket Utrecht utcáin. Kép és szöveg: KLADEK Lásziö IMPORT-E)(P0!?T TEL020-82-4ű'40 TElfíTO Kire vár ez a második kerékpár? Egy keUemes 'ogádő-rrmiainlgiíliatSjftfM

Next

/
Thumbnails
Contents