Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-16 / 29. szám
— Itt ennyi, de a többi helyen még ennél is több lehet. Hatvanra, hatvannyolcra számítunk, mert ez itt Evoran fajta, de az Ametiszt az még ennél is jobban fog fizetni. Tavaly is Így volt. Az árpatábla felé mutatva még hozzáteszi: Nézze, milyen tömöttek a sorok, pedig mi talán nem is vetettük ilyen sörön. Legalábbis, azt gondoltuk, hogy nem lesz ilyen sűrű, és aztán mintha mindegy szemig kikelt volna a mag, úgy megteltek a sorok. A gazdasági igazgatója végignéz a messze nyúló gabonatáblán, majd a szeme végigsikllk a csillogó vasúti síneken és odafordul Ibolya Lajoshoz: — És hogy állunk a tözzel? — Minden a legnagyobb rendben — válaszolja — az eke már itt áll kint, a vasút mentén. Talán még innen is látható az eke lapja. És az emberek is kint vannak. — Felszerelésük rendben van? — Természetesen: Mlnlmax, lapát, ahogy az a nagykönyvben van... Az Igazgató és az agronóraus természetesen nem sokáig időz, hiszen a többi részlegen is megkezdődött a munka. Veiké Kosi- hin (Nagykeszln) hét kombájn hajtott ki egyszerre. Nekik pedig látniuk kell a többit is, hogy nincs-e valahol fönnakadás. Meg különben is, a felvásárló üzembe is be kell ugrani, hiszen, ha az emberek azért felelnek, hogy kint jól menjen a munka, nekik arra kell ügyelniük, hogy ne legyen •fönnakadás bent, ahova hordják a kicsépelt gabonát. — Van mit megbeszélnünk — mondják búcsúzóul. Az autó elsuhan, és Ibolya Lajos odafodul az egyik munkatársához. — Szaladj be és mondd meg, hogy egy még kijöhet! — A többi? — kérdez vissza. — Nem, a többi ne jöjjön: Mára ez elég. Majd holnap — teszi hozzá és, felém fordul: — Lemértük a nedvességtartalmat. Tizenhét fok. így ezt még egy kicsit szárítani kell majd, de aztán holnaptól, holnaputántól már egészen nyugodtan arathatunk. Tudja, bántotta volna az embert, ha nem kezdte volna el — mondja, s aztán felnéz az égre és felsóhajt: — Csak már meleg lenne. Nem kell nekünk semmi más, csak az, hogy süssön a nap. Ha sütni fog, akkor minden rendben lesz. — És az emberek? — kérdem. — Azokkal semmi baj. Fiatalok, idősebbek tudják, mi a teendőjük. De minek is beszélek, menjen és győződjün meg saját maga. Itt van például ez a Zakál István, aki elsőnek jött ki a földre. Fiatal. huszonöt éves, és az idén is, akarcsak tavaly benevezett az Ifjúsági versenybe. Biztos, hogy nem hoz a fejünkre szégyent. Zakál Istvánék közben megtértek, és most a föld másik végén álltak meg egy pillanatra, hogy Kis András I ----Bánlotta volna az embert, ha nem kezdi el Reggeltől aratók után futunk: szalad a kocsi, aratók sehol, s aztán amikor kicsit elcsüggedve úgy határozunk, hogy megyünk haza, Komárnöt (Komáromot} elhagyva itt is, ott is feltűnnek a földeken a kombájnok, mert délutánra szárazabb lett a gabona, és azok, akik hetek óta készültek erre a pillanatra, most végre kihajthattak a földekre, hogy lássák egész évi munkájuk eredményét. A Komárnól (komáromi) Állami Gazdaság pálpusztal részlegén is nagy az izgalom. Az első arató- cséplőgép kihajtott a birtokkal szemben lévő árpatáblára, a többi pedig bent várja a parancsot, hogy kövesse-e az elsőt. Alighogy megállunk a tábla szélén. mögöttünk további két személygépkocsi fékez le. Az egyik kiürítsék a megtelt tartályt. Amikor utólérjük öiket, leugrik a gépről és odajön hozzánk: — Azt hittem, hogy már hozták is a pénzt! Ez az autó tévesztett meg, mert tavaly is így volt. Kihajt a földekre egy autó, megáll a gép mellett, kiszállnak belőle, gratulálnak és egyben átnyúlták a négyszáz-négyszáz koronát, mert másodlkok voltunk a járási versenyben. Hát gondoltam, hogy az idén is valami ilyesmivel jönnek — mondja, de máris búcsúzik, mert ha elbeszélgetné az idejét, aligha várhatná azt az autót. És így nincs mit csinálni, ml is megyünk, mert mit is lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: Jó munkátl jó aratást! Jobb félni, mint megijedni Érdekes látvány Kis András, a- hogy nyugodtan kerékpározik a vasút mentén. A kormányra a- kasztott aktatáskából, mint egy demízson kikukucskál a piros ml- nimax-palack, a kerékpár vázára pedig egy lapát van erősítve. A lapáton látszik, hogy még nem sokat dolgoztak bele. A nyele is egészen új, és még fehérük a fa. Kis András és fia, ifjú Kis András, aki nyári brlgádosként szegődött az apja mellé, ugyanis akkor fogják a legjobban ellátni a dolgukat, és a vezetők is akkor lesznek velük a legelégedettebbek, hogy éppenséggel hozzá sem nyúlnak a fenti műszerekhez, ök u- gyanls arra hivatottak, hogy megóvják a tűztől a termést, és ezért az lesz a legjobb, ha sem a minl- maxot, sem pedig a lapátot nem fogják használni. Maga Kis And rás is valahogy így gondolja, de azért azt mondja, hogy jobb előre félni, mint aztán megijedni. — Ha élmény a vonat, a legjobb végig menni a vasút mentén, mert az igaz, hogy nem lobban azonnal nagy lángra a szikra, de azért az már látható, hogy éledezik, ébredezik, és a legjobb, ha az ember mindjárt ott van és csírájában elfojtja. — Máskor is felügyelt már így a gabonatáblákra? — Persze, minden évben. Beteges ember vagyok, így aztán csak Ilyen könnyebb munkákra vállalkozhatok. —• És sikerül megóvni a termést? — Sikerül, hogyne sikerülne! Tavaly, tavalyelőtt meg még azelőtt sem gyulladt meg semmi. A- mlkor az a nagy víz volt, akkor égett itt. Dehát, akkor még sok tüzes masina járt erre. Meg aztán elég volt akkor a magunk baja, nemhogy még a földeket is tudtuk volna vigyázni. Az idén talán nem lesz semmi, hiszen a fü is zöld még, meg aztán erre már nem járnak gözmozdonyok. Persze, soha sem lehet tudni, e- zért is vagyunk ketten a fiammal. Ml Is Kis Andrássá! leri'ink és szeretnénk remélni, hogy sem a pálpusztal határrészen, sem pedig másutt nem lesz a láng martaléka a már megtermett gabona. Ehhez azonban az kell, hogy akárcsak a 3 pálpusztalak, mások Is olyan gon- I dósán járják és vigyázzák a ha- * tárt.-né Magányosan a harminc hektárnyi gabonatáblán Sabla Mátyás traktoros Nágel Lajost, az állami gazdaság igazgatóját és Vágó Árpádot, a gazdaság agronőmusát hozta, a másik pedig a részleg vezetőjét, Ibolya Lajost. És még többen is vagyunk. Ollárl Aladár technikus harmadik emberként ott lóg Zakál István kombájnos és Éles Imre segédkombájnos társaságában a kombájn oldalán, hogy ellenőrizze és figyelje a gép munkáját. Aztán, amikor leszáll a gépről és kijön a tábla szélére, azt mondja, hogy elég jő termés mutatkozik. — Azt hiszem meglesz az ötven mázsa átlagtermés! Hatszáz métert ment a gép, és megtelt a tartálya. Ez azt jelenti, hogy meg lesz az ötven mázsa is. Meg, egészen biztos meg leszl — teszi hozzá. Ibolya;- Lajos így toldja meg Ollárl András szavát: KÉPESLAPOK A GABONATÁBLÁKRÓL „Káposzta, káposzta^^ „Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta...“ — mondja a népdal. Igen, a téli káposztáról van szó. A fogyasztók legnagyobb része csak a zöld fejeket! látja, ml azonban tanúi voltunk az ültetésnek, a palántázásnak. Ügyes női kezek munkája ez, és természetesen a gépeké. ClI. Sadvaö-í (Cslllzradvány) szövetkezet határában an nak ellenére, hogy rá-rájött az eső, lázasan dolgoztak a káposztaültetők. Az egyesült szövetkezet helybeli részle gének leányai, asszonyai bulgáriai jutalom kiránduláson vannak, így a szomszéd falu ból Kluöovból (Kulcsodból) jöttek kisegf tenl. I,antódi Valéria, a kétgyermekes családanya, azonnal nyilatkozik a csoport nevében: — Mi, asszonyok és lányok a kertészeti részlegen dolgozunk. Most a káposztaülte tés időszaka van, és ez a legnehezebb a kertészeti munkák közül, mivel sokat kell hajlongani reggel hattól délután ötig. Sza itad szombatok ugyan vannak, de ha a munka úgy kívánja, szombaton is felülünk a gépre. —- Hol dolgozik a legszívesebben, melyik részlegen? — A dinnyében — szinte kórusban mondják. Lantódl Vallka felült a gépre öt társa mellé. Megindulnak. A kis ekevájta nyomba — melybe először víz csordogál — rakják az ügyes kezek a palántát. Munkaközben elmondják, hogy a paprikakapálást már befejezték, jön a szedés. A fizetésről is elégedetten beszélnek. — A végzett munka szerint fizetnek. 1800—2000 koronát is megkeresnünk havonta. Itt jó. mert itthon vagyunk a szövetkezetben, délben hazaszaladunk ebédelni, az állatoknak enni adunk, aztán folytatjuk. Nem kell messzire menni, itt is jól lehet keresni. Igaz nehéz munka a kertészet... — mondják. Lisko Erzsiké, a gép után haladva az eldőlt palántákat Igazítja a helyükre. Ojsá- golja, hogy addig a közeli tejüzemben dolgozott, de néhány hónapja eljött onnan: — Nem kell naponta utaznom, itt friss a levegő és a szabadban lehet dolgozni. És persze a kereset Is magasabb. — Munka után, hogyan szórakoztok a faluban? Mivel töltltek a szabad Időtöket? — Nincsenek nagy lehetőségeink a szórakozásra, az ifjúsági szervezetnek van u- gyan egy klubhelyisége, ahol összejövünk, de ez elég egyhangú. Nem tudjuk teljes mértékben kihasználni az estéket, és a hétvégeket. A város elég távolra esik, így a szabad időt főleg olvasással, rádió- és televízióhallgatással töltöm el. Még „végigbaktatunk“ velük a fordulóig. Csodálom a szorgos kezek munkáját, a szépén. sorban egymás után „kinövő“ palánták sokaságát. Dél van. Szaladnak haza e- bédelnl. Ml Is távozunk. A lányok visszakiáltanak: „Csaknem mindegyikünk előfizetője az 0) Ifjúságnak, majd ezt Is elolvassuk, csak írja meg.“ Megírtam. —ezer.
