Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-03 / 49. szám

8 (At előző rész tartalmai Pavel, Lanka ideálfa sem agyadUl jött a találkára, hanem a barátjával, az itrökké vidám, szefplős Erikkel. De már a bemutatkozás pillanatában látszik, hogy Erik nem nyerte meg Markáta tetszését, Pavei viszont iepiezetlen el- ragadtatássai bámulja Markétát. Erik a két lányt elfuvarozza a robogójával az erdőig, de Pavelért már nem akar visszafordulni. Mielőtt megakadályoz­hatnák, Lenka kifut az országútié, és leállít egy suhanó fehér autót. ra. — Valamilyen kellemetleíiség? — kérdezte mellette egy hang. Lenka csak most tudatosította, nem min­den aggodalom nélkül, hogy egyedül ül egy vadidegen emberrel a kocsi­ban. A férfi erős, napbarnított, jócs­kán szőrös kezét bámulta. Agyén át- vlMant néhány autóstoppos történet. — Semmiféle kellemetlenség — fe­lelte gyorsan. — Az a fiatalember követ bennün­ket. — Nem Ismerem. A férfi elmosolyodott az átlátszó hazugságon. Lenka összeszedte a bá­torságát és ránézett. Nem látszott túlságosan ijesztőnek, ráadásul nem Is nagyon öreg, az arca barátságos, széles, a haja göndör, a szeme sar­kában, lesült bőrén legyezöszerűen fehér ráncok húzódnak. Nem volna szabad nevetnie, amikor napozik, ju­tott eszébe Lenkának. — Nem akar kirándulni? Már ha nincs semmi jobb dolga. Beszéd közben az állkapcsa le-föl ugrált, s a füléből fekete szörpa- macs kandikált ki. Szóval így megy ez, ámuldozott Lenka. Elegendő Inte­ni, a többi megy magától. — Köszönöm a meghívást — felel­te udvariasan —, van valami dol­gom. A férfi nem erőltette, amin Lenka egy kissé bosszankodott. Vajon Mar­kéta is Ilyen könnyen mászna ki ha­sonló helyzetből? Abba az utcába értek, ahol Pavel várakozott. Lenka hátranézett. Erik robogóját nem lehetett látni. — Ha volna olyan kedves... Itt ki- Bzálnék. A férfi megállította az autót. — Nem gondolta meg? — Nem. — Lenka hasztalan rán­gatta az ajtókllincset. — Hanem úgy fest a dolog, hogy Itt kell maradnia. Pavel leugrott a kerítésről, meglát­ta a lányt, s Lenka megkönnyebbül­ve intett neki. — Eszemben sincs! — mondta már egy cseppet sem udvariasan. — Mit lehet tenni — mosolygott gúnyosam a férfi, és kinyitotta az aj­tót. De nem hajtott el, ott állt to­vább az autójával, s a lány után né­zett. — Köszönöm — kiáltotta Lenka. — Szívesen. Pár lépést tett Pavel feta. A fiú ar­cán meglepetés tükrözqRtt. Lenká­nak eszébe jutott, hogy talán egysze­rűbb lett volna, ha ott marad az au­tóban, ha hagyja, hogy elvigyék, tud­ja isten, hová, ha semmivel sem tö­rődne, semmitől sem félne — s2>ere- tett volna felkiáltani, még visszafor­dulhatok, még nem ment el —, de voltaképpen érdekllk-e az egyszerű dolgok? Éppen ez az. Nem érdeklik. Min­den a felé az Ismeretlen, tisztázat­lan felé hajtotta, a feszültség, a já­ték, a lehetséges szenvedés felé, a- mít — meglehet, tévesen — boldog­ságnak nevezett. Ebben a pillanatban borobogott Erik. — Ostoba játék, az már Igaz — panaszkodott. — Na gyere — In­tett Lenkának, és odanyújtotta neki a bukósisakot. Lenika kissé bűntuda­tos arccal felszállt a robogóra. Pavel felsóhajtott: — Ügy állok itt, mint egy hamisítatlan fajankó. — Ezt a szerepet me.g kell szokni az életben — mondta Erik. Elindultak. A robogó az egyik i- rányba. az autó a napbarnított férfi­val a másik Irányba. Le.galább ne lett volna a fülében az a fekete szőrpa­macs, morfondírozott Lenka. XXX Minden szép lesz, suttogta fjenka magáiban, Ilyen napon mindennek szépnek kell lennie. Arra vágyott, hogy az idő rohanjon, mindaddig a pillanatig, amikor valamennyi kíván­sága teljesül. Hátát nyomta a fa meg­repedezett kérge, egy hegyes kövön ült, a lába szárán hangyák mászkál­tak, de hirtelen tökéletesen boldog­nak érezte magát, mintha a boldog­ság éppen ez a keskeny út volna, ez a forró, tagvzümmögéssel teli levegő, ez a türelmetlen várakozás. Felkiál­tott. hogy magába fojtsa lángoló lel­kesedése áradatát, s fejét a fa tör­zséhez ütő.gette. Markéta csodálkozva nézett rá: — Mi az? Boldog vagyok, szerette volna klái- tani, és Ismételni unos untalan, amíg felszállna az égboltig s végtelen má- mofban eggyéelvadna vele. — Jársz tegezzel a Pave’.iaí vagy nem? — kérdezte Markéta. A mámor hirtelen nagyon messze tűnt. Markéta arany haja tündökölt, s Lenkának Pavei titkolt, ám annál osodálatteijesebb pillantását juttatta eszébe. Tulajdonképpen miért ilyen boldog? — Nem tudom. Talán nem. — Hogyhogy nem tudod? — Hát nem tudom. Nem keil min­dig mindent tudni. — Talán csák tudom, hogy egy ílúvál járok-e vagy nem. •— Te talán tudod. — Tulajdonképpen hogyan ismer­kedtél meg vele? — Csak úgy... az uszodában. Ver- senyeztü0k. — Meddig voltatok oitt égyütt? — Talán egy hétig. Akkor el kel­lett utazmla. Mindennap láttátok egymást? Már majdnem kivágta: de még mennyire, persae hogy mindennap láttuk egymást, hanem attól való fé­lelmében, hogy kis hazugság Is min­dent elronthat — bár ez talán csak babona, de ha mégse?»—, megrázta a tejét. Dehogyis mindennap! Tulaj­donképpen hányszor Is látták egy­mást? Ha nem számítja az uszoda! találkozást, akkor egysaer. Egyetlen­egy randevú. Nem sok. — Miért érdekel? — Csak úgy. Ha már Itt vagyok, akarom tudni... Nem fejezte be, és Lenka tudta, hogy ha ránézne, meglátná árulkodó pirulását. — Ha neked jobban tetszik, mint Erik, akkor cserélhetünk. Nem tudta, honnan vette a bátor­ságot, hogy kiejtse ezt a mondatot. Tatán az a homályos tudat ösztökél­te, hogy az akarat, a kívánság, a gör­csös erőlködés, a védekezés kis idő­re diadalérzetet nyújt ugyan, de az­tán épp az ellenkezője következik be Markéta elámult; — Téged nem za-" vama? — Már miért zavarna? — Ide figyelj... én nem szeretném... Ha köztetek ez komoly... .A lehető legkomolyabbi — akarta kiáltani, de helyett csak megvonta a vállát: — Hiszen alig Ismerjük egy­mást. — Értsd meg, a barátnőm vagy... — Te Is... — De ha őszinte, hát be kell vallania, hogy ebben a pillanat­ban éppenséggel nem sok barátságot érez iránta. — Eriknek viszont motorkerékpár­ja van — nevetett Markéta, igyekez­ve megkönnyíteni a beszélgetést. — Este úgyis elmennek. Hát ak­kor?! A távolban feltűnt egy robogó. Le.n- kán rémület lett úrrá. — Gyere, el­bújunk előlük! — kézen fo^a Mar­kétát, és húzta befelé az erdőbe. Csak a kendő maradt ott a fatönkön. Bementek az erdőbe. A nap átra­gyogott az /ágak között, s a levegő úgy remegett, mintha tele volna az ég apró darabkáival. Óvatosan lép­deltek, de a délelőtti csendben még­is úgy találták, hogy éktelen zajt c.sapnak, Markéta lelkendezve felkiáltott: — Nézd csaki Tavacska. A csillogó víztükör egészen várat­lanul tűnt tel az erdőben, oly szoro­san vették körül a fák, mintha csak e.gy nagy kút volna. A víz zöldesen villogott, akár egy fehér csempékkel kirakott medencében. Lenka lekupo­rodott a fűre a tavacska szé/lén. — Itt sosem találnak ránk — só­hajtotta Markéta, és hasztalan kuta­tott tekintetével tiszta kő uán, a- melyre ráülhetett volna. — Hát akkor nem találnak ránk. Semmi baji — Megörülök! Randin vagyunk vagy nem?! — Számít az? — Fekszel és napozol. Én meg le sem ülhetek. — Ml van a ruhád alatt? — Ml volna? — Például fürdőruha. — Ugyan, az átlátszana. — Majd én kölcsönzöiff az enyémet. Vetkőzz! — Te hoztál magaddal fürdőru­hát? — Magammal nem. Mfegamón. — Kétrésaeset? — Természetesen. — Lehúzta a szvetterét, és ott állt pettyes mell­tartóban. — Csaik aztán... — Valahogy belepréseled magad. Markéta zavartan kezdte kikap­csolni a ruháját. — Hátha valahonnan néznek ben­nünket? A két lány hirtelen támadt bolon­dos nevetögörccsel küzdve nékídra- modott, hogy elbújjon a bokrok mö­De a fiúk nem leselkedtek, Csen­desen lépdeltek a fák között, és egy özet figyeltek. Az őz lassan, le lát­ható nyugtalansággal sétált el né­hány méterre tőlük. — Visszafordulunk? — kérdezte Erik. — Nem. Megkeressük őket. — Ezt előre be kellett volna jelen­tened. Magammal hoztam volna A kis nyomozó kézikönyvét. — Nem lesznek messze. — Ha legalább csillagok volnának. Lehetne ml szerint tájékozódni! — De már neki Is fogytán volt a tréfál- koző kedve. A különös, rejtelmekkel telt csendes erdő elteledtette velük útjuk célját, az életnek e.gészen más ritmusát kényszerltette rájuk, mint a- milvenhez hozzászoktak. ■A fák között víztükör csillant, s a fiúk megtorpantak. Mintha egv kül- föídl magazin színes reklámfotója volna, úgv feküdt Markéta a parton, aranyszfnűre sülve, a tejénél egv margarétabokor. Erik elismerően füttventett. A lány felemelte a feifit kerekre ny|ltotta a szemét, s amikor ismét lehunyta, mindkét fiú úgv é pezte, hogy ott vergődnek Markéta hosszú pillái között. — Hol voltatok ilyen sokáig? — lustán el nyújtózott. — Otközben még elfuvaroztuk egy- -két lányt. — Miért? — Fájt a lábuk. Markéta kudogott: — Már féltünk m. — Megfürdünk? — Indítványozta Pavei. — Nincs fürdőruhám — mondta Lenka. — Miért nem hoztál? Lenka valamiféle kínzó kielégült,sé- get érzett, hogy ö az. aki vala- raennyiük között a legönteláldozóbb, legtelnőttebb, lekiegyensúlyozottabb... Hanem hát mire jó ez? — jé, ha levetkőzöl, olvan, mint­ha elmennél — vihogott Pavei Erik clngár alakja láttán, és nékikészülő­dött a vetkőzésnek. Hlretelen Lenká­ra pillantott, s meghökkent. — Inkább nem. Ha te nem füröd- hetsz, én sem megyek be a vízbe. — Ne légy bolond! Kevésbé lesz melegem, ha te nem füredsz? — Komolyan nem haragszol? Lenka megrázta a tejét. Egy csöp­pet sem haragudott, ellenkezőleg, ö- rült, hogy a fürdőruháját odaadta Markétának. Szerezhetett-e valami annál nagyobb örömet neki, mint hogy Pavei, rá való tekintettel, le a- kart mondani a fürdésről? Ojra az az érzése támadt, hogy kiabálnia kell, különben megfullad. (Folytatjuk]. Kopasz Csilla fordítása • „Télt táj“: Mint leve­lében írja, nem tudja sike­rültek-e a versei. Nézzük hát néhány sorát: / Fecske, gólya visszatér ' Kedves hangon csicsereg, beszél / Messzi útról érkeztek meg / El is mennek, de csak ősz­szel. / / Addigra is csicse­regnek ! A fák között be­szélgetnek / Azt beszélik el egymásnak, l Oh be jó is a világon! < Ügy érezzük, túl sokat csicsereg ön is és a gólyák is. Különben, ha e versét figyelmesen elolvasta volna, a levelében jelzett kételyei talán fe! se merül­nek. A tanulást, az önműve­lést ajánljuk! • B. L.: Versel jobbak, mint novellája volt. Kérjük, küldjön belőlük többet. • „Vizsga“: „Szerelem öt“ című versében így ír; Szeretem szeme színét, I s teste illatát / Szeretem piciny kezét, I és hosszú halát / Szeretem őt, / / Sze­retem hangfa selymét / mint a fák suttogását. / Szeretem érintését / mint szellő hús fuvallatát / Szeretem őt! I t Szeretem szép szemét / és forró pillantását / stb. Vi­gasztalódjunk Petőfivel: / Szeretlek, kedvesem, / Sze­retlek tégedet, / Szeretem azt a kis / Könnyű termete­det stb. • „Tűzvarázs“: „A levél­ben küldök néhány levelet (ml verseket találtunk ben- nel) bírálatra. Gimnazista lány vagyok, 18 éves. izgul­va /talán izgatottan!! vá­rom a bírálatot.“ „Miért?“ című versében így ír: > A tested messzea van, / de a szíved közel. I Érzem ahogy dobog, / Érzem ahogy zo­kog. I / Vafon miért zokog? / Megcsaltalak, t Igen ez i- gaz, de I Én még szeret­lek. / stb. Versében érdekes fiziológiai jelenségre mutat rá: 8 szív nélküli testre. A baj csak az, hogy a versei is tesettelenek Inkább olvassa a verseket! • „Sárga": Verseivel, saj­nos, nem tudunk mit kezde­ni. Nyers, elnagyolt, gondo- lattalan sorok csupán. Ta­nuljon! Nem az én hibám Mindössze huszonnégy éves vagyok. Az első felesé­gemet becsületből vettem el, gyermeket várt, ezért tör­vényesítettem a kapcsolatot. Sajnos, csakhamar kide­rült, hogy elkényeztetett, önfejű teremtés. A szüleivel laktunk együtt, ök Is okai voltak az egyetértés meg­bomlásának. Pár hónapos volt a kisfiam, amikor a gyár­ban . megismertem egy elvált asszonyt. Otthon m-ár tart­hatatlan volt a helyzetem. Barátnőm huszonnyolc éves volt, nálam hat évvel Idősebb. Befogadott a házába, s a.mlkor a válást klraoodíák, elvettem feleségül. Tőle Is van egy kisfiam. Sajnos, ez a házasság Is elrorulott rö­vid két óv leforgása alatt, de ez sem rajtam műlott. .Az asszony teljesen megváltozott, Ideges, rosszkedvű, féltékeny lett. Házasságunkban kiütközött a korkülönb­ség. De az én fiatalságom megköveteli a jogait. Vélet­lenöli megiismertem egy bájos, tizenhét éves lányt. Szép, nagy lakásulcban elférnénk, de a szülei ellenem vannak, mert hallották rólam a pletykákat. Szeretiném az utat egyengetni hozzájuk, erje kérek tanácsot] hiszen nem ón tehetek róla, hogy a házasságban eddig nem volt szerencsém. Ha meg belátom a tévedéseimet, miért ne ragaszkodhatnök hozzá. Természetesen, a gyermekeim iránti kötelezettségeimről nem fogok elfeledkezni... Jelige: Nem sikerül semmi Válasz az „Elloptam a boildogságomat“ című levélre Elloptad a boldogságodat? iTükább elvesztetted. leve­ledben arra kérsz, írjunk, ha megtörtént velünk is ha­sonló. Velem ugyan semimi Ilyesmi nem töntént, mégis úgy érzem, hogy válaszolnom kell a leveledre. A hely­zeted csöppet sem inlgylésre méltó. Egyetlen meggon­dolatlanságodért túl sokat szenvedsz, többet mint a- mennyít megérdemelnél. Megértem, hogy nagyon sze­retted volna azt a olpöt, hiszen ma már mindenki sze­net szépen öltözködni. Neked azonban a csailádl körül- niényeid ezt nem engedték meg. Mégsem kellett volna lopnod attól a lánytól, aki otthon biztosan dúskál a [tanzben, ha az egyhetes kir-&idu'lásra 1000 koronát vitt magával. Úgy látszik, minél több van valakinek, annál jobban ragaszkodik hozzá. .Ailávaló dolog volt tőle, hogy elárult az igazgatónak, hiszen te visszaadtad a pén­zét, és bocsánatot kértél tőle. Elrontott életedért nem­csak te vagy a felelős, hibás az árulkodó lány is, mert te nem vagy tolv/ajl Jelige: Papírliliom .Válasz a „Mi van még. ha nem szeretsz“ című levélre Nagyon szeretheted azt a fiút. Talán meg sem ér­demin, hogy így szeiesd. Talán csak játéknak vette a kapcsolatotokat. Komoly gondolkodású lány lehetsz, ha a szerelemmel nem szeretsz játszani. Próbálj másképp viszonyúiul hozzá. Ez talán segíteni fog. Ne zárd el magad a világtól, légy vidámabb. Uralkodj az érzel­meiden. Nagyon furcsa, hogy ő ennyire távoli tartja magát tőled. Talán, mert te munkáslány vagy, azért olyan tartózkodó. Talán később 6 Is megváltozik, mint te is megváltoztál. A húgával ezután is maradj barát­ságban. Jelige: Patkány 1973. VII. 28. Válasz Pipacs jeligére Válaszom leveled utolsó mondatával kezdem: „Vagy mégis én vagyok a szerencsétlenségem oka?“ Az én feleletem rövid: igenl Hogy miért? Mert szerintem te mindig igen nagy „fára“ nézel, amikor valakivel ki­kezdesz. Huszonkét éves vagy, ^ már kétszer elváltál. Ráadásul harmadszor Is olyan társaságból, Illetve olyan férfival kezdesz, aki ú. n. „intelligens“. Ahogy a le­veledből kiveszem, aiz előző két házasságból sem von­tad le a tanulságot. Talán harmadszor is úgy akarsz járni, mint az előző két esetben? Ha folytatod a ,,rém- drámáidat“ ismét megjárod. Próbálj leereszkedni egy kicsit. Ha valakinek nincs diplomája, attól még lehet ■initeliliigens. Szerintem te nem akarsz megváltozni, mert folyton a raese‘bell herceget várod. Pedig ezekkel a „hercegekkel“ már elegendő megpróbáltatásod volt. Ha megváltozol, nem fog üldözni a balsors semmiféle „őrültekkel“. Akkor talán a szüleid is megváltoznak irányodba, hiszen nem azért fanftattak, hogy Ilyen éle­let élj. Méig fiatal vagy. Ha nem a kalandot fogod ke­resni, megtalálod az igazi szerelmet és a boldogságot. Az élet olyan szép, hogy mindig és minden helyzetben érdemes újrakezdeni! Jelige: Sanyi, Csallóközből

Next

/
Thumbnails
Contents