Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-03 / 49. szám
8 (At előző rész tartalmai Pavel, Lanka ideálfa sem agyadUl jött a találkára, hanem a barátjával, az itrökké vidám, szefplős Erikkel. De már a bemutatkozás pillanatában látszik, hogy Erik nem nyerte meg Markáta tetszését, Pavei viszont iepiezetlen el- ragadtatássai bámulja Markétát. Erik a két lányt elfuvarozza a robogójával az erdőig, de Pavelért már nem akar visszafordulni. Mielőtt megakadályozhatnák, Lenka kifut az országútié, és leállít egy suhanó fehér autót. ra. — Valamilyen kellemetleíiség? — kérdezte mellette egy hang. Lenka csak most tudatosította, nem minden aggodalom nélkül, hogy egyedül ül egy vadidegen emberrel a kocsiban. A férfi erős, napbarnított, jócskán szőrös kezét bámulta. Agyén át- vlMant néhány autóstoppos történet. — Semmiféle kellemetlenség — felelte gyorsan. — Az a fiatalember követ bennünket. — Nem Ismerem. A férfi elmosolyodott az átlátszó hazugságon. Lenka összeszedte a bátorságát és ránézett. Nem látszott túlságosan ijesztőnek, ráadásul nem Is nagyon öreg, az arca barátságos, széles, a haja göndör, a szeme sarkában, lesült bőrén legyezöszerűen fehér ráncok húzódnak. Nem volna szabad nevetnie, amikor napozik, jutott eszébe Lenkának. — Nem akar kirándulni? Már ha nincs semmi jobb dolga. Beszéd közben az állkapcsa le-föl ugrált, s a füléből fekete szörpa- macs kandikált ki. Szóval így megy ez, ámuldozott Lenka. Elegendő Inteni, a többi megy magától. — Köszönöm a meghívást — felelte udvariasan —, van valami dolgom. A férfi nem erőltette, amin Lenka egy kissé bosszankodott. Vajon Markéta is Ilyen könnyen mászna ki hasonló helyzetből? Abba az utcába értek, ahol Pavel várakozott. Lenka hátranézett. Erik robogóját nem lehetett látni. — Ha volna olyan kedves... Itt ki- Bzálnék. A férfi megállította az autót. — Nem gondolta meg? — Nem. — Lenka hasztalan rángatta az ajtókllincset. — Hanem úgy fest a dolog, hogy Itt kell maradnia. Pavel leugrott a kerítésről, meglátta a lányt, s Lenka megkönnyebbülve intett neki. — Eszemben sincs! — mondta már egy cseppet sem udvariasan. — Mit lehet tenni — mosolygott gúnyosam a férfi, és kinyitotta az ajtót. De nem hajtott el, ott állt tovább az autójával, s a lány után nézett. — Köszönöm — kiáltotta Lenka. — Szívesen. Pár lépést tett Pavel feta. A fiú arcán meglepetés tükrözqRtt. Lenkának eszébe jutott, hogy talán egyszerűbb lett volna, ha ott marad az autóban, ha hagyja, hogy elvigyék, tudja isten, hová, ha semmivel sem törődne, semmitől sem félne — s2>ere- tett volna felkiáltani, még visszafordulhatok, még nem ment el —, de voltaképpen érdekllk-e az egyszerű dolgok? Éppen ez az. Nem érdeklik. Minden a felé az Ismeretlen, tisztázatlan felé hajtotta, a feszültség, a játék, a lehetséges szenvedés felé, a- mít — meglehet, tévesen — boldogságnak nevezett. Ebben a pillanatban borobogott Erik. — Ostoba játék, az már Igaz — panaszkodott. — Na gyere — Intett Lenkának, és odanyújtotta neki a bukósisakot. Lenika kissé bűntudatos arccal felszállt a robogóra. Pavel felsóhajtott: — Ügy állok itt, mint egy hamisítatlan fajankó. — Ezt a szerepet me.g kell szokni az életben — mondta Erik. Elindultak. A robogó az egyik i- rányba. az autó a napbarnított férfival a másik Irányba. Le.galább ne lett volna a fülében az a fekete szőrpamacs, morfondírozott Lenka. XXX Minden szép lesz, suttogta fjenka magáiban, Ilyen napon mindennek szépnek kell lennie. Arra vágyott, hogy az idő rohanjon, mindaddig a pillanatig, amikor valamennyi kívánsága teljesül. Hátát nyomta a fa megrepedezett kérge, egy hegyes kövön ült, a lába szárán hangyák mászkáltak, de hirtelen tökéletesen boldognak érezte magát, mintha a boldogság éppen ez a keskeny út volna, ez a forró, tagvzümmögéssel teli levegő, ez a türelmetlen várakozás. Felkiáltott. hogy magába fojtsa lángoló lelkesedése áradatát, s fejét a fa törzséhez ütő.gette. Markéta csodálkozva nézett rá: — Mi az? Boldog vagyok, szerette volna klái- tani, és Ismételni unos untalan, amíg felszállna az égboltig s végtelen má- mofban eggyéelvadna vele. — Jársz tegezzel a Pave’.iaí vagy nem? — kérdezte Markéta. A mámor hirtelen nagyon messze tűnt. Markéta arany haja tündökölt, s Lenkának Pavei titkolt, ám annál osodálatteijesebb pillantását juttatta eszébe. Tulajdonképpen miért ilyen boldog? — Nem tudom. Talán nem. — Hogyhogy nem tudod? — Hát nem tudom. Nem keil mindig mindent tudni. — Talán csák tudom, hogy egy ílúvál járok-e vagy nem. •— Te talán tudod. — Tulajdonképpen hogyan ismerkedtél meg vele? — Csak úgy... az uszodában. Ver- senyeztü0k. — Meddig voltatok oitt égyütt? — Talán egy hétig. Akkor el kellett utazmla. Mindennap láttátok egymást? Már majdnem kivágta: de még mennyire, persae hogy mindennap láttuk egymást, hanem attól való félelmében, hogy kis hazugság Is mindent elronthat — bár ez talán csak babona, de ha mégse?»—, megrázta a tejét. Dehogyis mindennap! Tulajdonképpen hányszor Is látták egymást? Ha nem számítja az uszoda! találkozást, akkor egysaer. Egyetlenegy randevú. Nem sok. — Miért érdekel? — Csak úgy. Ha már Itt vagyok, akarom tudni... Nem fejezte be, és Lenka tudta, hogy ha ránézne, meglátná árulkodó pirulását. — Ha neked jobban tetszik, mint Erik, akkor cserélhetünk. Nem tudta, honnan vette a bátorságot, hogy kiejtse ezt a mondatot. Tatán az a homályos tudat ösztökélte, hogy az akarat, a kívánság, a görcsös erőlködés, a védekezés kis időre diadalérzetet nyújt ugyan, de aztán épp az ellenkezője következik be Markéta elámult; — Téged nem za-" vama? — Már miért zavarna? — Ide figyelj... én nem szeretném... Ha köztetek ez komoly... .A lehető legkomolyabbi — akarta kiáltani, de helyett csak megvonta a vállát: — Hiszen alig Ismerjük egymást. — Értsd meg, a barátnőm vagy... — Te Is... — De ha őszinte, hát be kell vallania, hogy ebben a pillanatban éppenséggel nem sok barátságot érez iránta. — Eriknek viszont motorkerékpárja van — nevetett Markéta, igyekezve megkönnyíteni a beszélgetést. — Este úgyis elmennek. Hát akkor?! A távolban feltűnt egy robogó. Le.n- kán rémület lett úrrá. — Gyere, elbújunk előlük! — kézen fo^a Markétát, és húzta befelé az erdőbe. Csak a kendő maradt ott a fatönkön. Bementek az erdőbe. A nap átragyogott az /ágak között, s a levegő úgy remegett, mintha tele volna az ég apró darabkáival. Óvatosan lépdeltek, de a délelőtti csendben mégis úgy találták, hogy éktelen zajt c.sapnak, Markéta lelkendezve felkiáltott: — Nézd csaki Tavacska. A csillogó víztükör egészen váratlanul tűnt tel az erdőben, oly szorosan vették körül a fák, mintha csak e.gy nagy kút volna. A víz zöldesen villogott, akár egy fehér csempékkel kirakott medencében. Lenka lekuporodott a fűre a tavacska szé/lén. — Itt sosem találnak ránk — sóhajtotta Markéta, és hasztalan kutatott tekintetével tiszta kő uán, a- melyre ráülhetett volna. — Hát akkor nem találnak ránk. Semmi baji — Megörülök! Randin vagyunk vagy nem?! — Számít az? — Fekszel és napozol. Én meg le sem ülhetek. — Ml van a ruhád alatt? — Ml volna? — Például fürdőruha. — Ugyan, az átlátszana. — Majd én kölcsönzöiff az enyémet. Vetkőzz! — Te hoztál magaddal fürdőruhát? — Magammal nem. Mfegamón. — Kétrésaeset? — Természetesen. — Lehúzta a szvetterét, és ott állt pettyes melltartóban. — Csaik aztán... — Valahogy belepréseled magad. Markéta zavartan kezdte kikapcsolni a ruháját. — Hátha valahonnan néznek bennünket? A két lány hirtelen támadt bolondos nevetögörccsel küzdve nékídra- modott, hogy elbújjon a bokrok möDe a fiúk nem leselkedtek, Csendesen lépdeltek a fák között, és egy özet figyeltek. Az őz lassan, le látható nyugtalansággal sétált el néhány méterre tőlük. — Visszafordulunk? — kérdezte Erik. — Nem. Megkeressük őket. — Ezt előre be kellett volna jelentened. Magammal hoztam volna A kis nyomozó kézikönyvét. — Nem lesznek messze. — Ha legalább csillagok volnának. Lehetne ml szerint tájékozódni! — De már neki Is fogytán volt a tréfál- koző kedve. A különös, rejtelmekkel telt csendes erdő elteledtette velük útjuk célját, az életnek e.gészen más ritmusát kényszerltette rájuk, mint a- milvenhez hozzászoktak. ■A fák között víztükör csillant, s a fiúk megtorpantak. Mintha egv kül- föídl magazin színes reklámfotója volna, úgv feküdt Markéta a parton, aranyszfnűre sülve, a tejénél egv margarétabokor. Erik elismerően füttventett. A lány felemelte a feifit kerekre ny|ltotta a szemét, s amikor ismét lehunyta, mindkét fiú úgv é pezte, hogy ott vergődnek Markéta hosszú pillái között. — Hol voltatok ilyen sokáig? — lustán el nyújtózott. — Otközben még elfuvaroztuk egy- -két lányt. — Miért? — Fájt a lábuk. Markéta kudogott: — Már féltünk m. — Megfürdünk? — Indítványozta Pavei. — Nincs fürdőruhám — mondta Lenka. — Miért nem hoztál? Lenka valamiféle kínzó kielégült,sé- get érzett, hogy ö az. aki vala- raennyiük között a legönteláldozóbb, legtelnőttebb, lekiegyensúlyozottabb... Hanem hát mire jó ez? — jé, ha levetkőzöl, olvan, mintha elmennél — vihogott Pavei Erik clngár alakja láttán, és nékikészülődött a vetkőzésnek. Hlretelen Lenkára pillantott, s meghökkent. — Inkább nem. Ha te nem füröd- hetsz, én sem megyek be a vízbe. — Ne légy bolond! Kevésbé lesz melegem, ha te nem füredsz? — Komolyan nem haragszol? Lenka megrázta a tejét. Egy csöppet sem haragudott, ellenkezőleg, ö- rült, hogy a fürdőruháját odaadta Markétának. Szerezhetett-e valami annál nagyobb örömet neki, mint hogy Pavei, rá való tekintettel, le a- kart mondani a fürdésről? Ojra az az érzése támadt, hogy kiabálnia kell, különben megfullad. (Folytatjuk]. Kopasz Csilla fordítása • „Télt táj“: Mint levelében írja, nem tudja sikerültek-e a versei. Nézzük hát néhány sorát: / Fecske, gólya visszatér ' Kedves hangon csicsereg, beszél / Messzi útról érkeztek meg / El is mennek, de csak őszszel. / / Addigra is csicseregnek ! A fák között beszélgetnek / Azt beszélik el egymásnak, l Oh be jó is a világon! < Ügy érezzük, túl sokat csicsereg ön is és a gólyák is. Különben, ha e versét figyelmesen elolvasta volna, a levelében jelzett kételyei talán fe! se merülnek. A tanulást, az önművelést ajánljuk! • B. L.: Versel jobbak, mint novellája volt. Kérjük, küldjön belőlük többet. • „Vizsga“: „Szerelem öt“ című versében így ír; Szeretem szeme színét, I s teste illatát / Szeretem piciny kezét, I és hosszú halát / Szeretem őt, / / Szeretem hangfa selymét / mint a fák suttogását. / Szeretem érintését / mint szellő hús fuvallatát / Szeretem őt! I t Szeretem szép szemét / és forró pillantását / stb. Vigasztalódjunk Petőfivel: / Szeretlek, kedvesem, / Szeretlek tégedet, / Szeretem azt a kis / Könnyű termetedet stb. • „Tűzvarázs“: „A levélben küldök néhány levelet (ml verseket találtunk ben- nel) bírálatra. Gimnazista lány vagyok, 18 éves. izgulva /talán izgatottan!! várom a bírálatot.“ „Miért?“ című versében így ír: > A tested messzea van, / de a szíved közel. I Érzem ahogy dobog, / Érzem ahogy zokog. I / Vafon miért zokog? / Megcsaltalak, t Igen ez i- gaz, de I Én még szeretlek. / stb. Versében érdekes fiziológiai jelenségre mutat rá: 8 szív nélküli testre. A baj csak az, hogy a versei is tesettelenek Inkább olvassa a verseket! • „Sárga": Verseivel, sajnos, nem tudunk mit kezdeni. Nyers, elnagyolt, gondo- lattalan sorok csupán. Tanuljon! Nem az én hibám Mindössze huszonnégy éves vagyok. Az első feleségemet becsületből vettem el, gyermeket várt, ezért törvényesítettem a kapcsolatot. Sajnos, csakhamar kiderült, hogy elkényeztetett, önfejű teremtés. A szüleivel laktunk együtt, ök Is okai voltak az egyetértés megbomlásának. Pár hónapos volt a kisfiam, amikor a gyárban . megismertem egy elvált asszonyt. Otthon m-ár tarthatatlan volt a helyzetem. Barátnőm huszonnyolc éves volt, nálam hat évvel Idősebb. Befogadott a házába, s a.mlkor a válást klraoodíák, elvettem feleségül. Tőle Is van egy kisfiam. Sajnos, ez a házasság Is elrorulott rövid két óv leforgása alatt, de ez sem rajtam műlott. .Az asszony teljesen megváltozott, Ideges, rosszkedvű, féltékeny lett. Házasságunkban kiütközött a korkülönbség. De az én fiatalságom megköveteli a jogait. Véletlenöli megiismertem egy bájos, tizenhét éves lányt. Szép, nagy lakásulcban elférnénk, de a szülei ellenem vannak, mert hallották rólam a pletykákat. Szeretiném az utat egyengetni hozzájuk, erje kérek tanácsot] hiszen nem ón tehetek róla, hogy a házasságban eddig nem volt szerencsém. Ha meg belátom a tévedéseimet, miért ne ragaszkodhatnök hozzá. Természetesen, a gyermekeim iránti kötelezettségeimről nem fogok elfeledkezni... Jelige: Nem sikerül semmi Válasz az „Elloptam a boildogságomat“ című levélre Elloptad a boldogságodat? iTükább elvesztetted. leveledben arra kérsz, írjunk, ha megtörtént velünk is hasonló. Velem ugyan semimi Ilyesmi nem töntént, mégis úgy érzem, hogy válaszolnom kell a leveledre. A helyzeted csöppet sem inlgylésre méltó. Egyetlen meggondolatlanságodért túl sokat szenvedsz, többet mint a- mennyít megérdemelnél. Megértem, hogy nagyon szeretted volna azt a olpöt, hiszen ma már mindenki szenet szépen öltözködni. Neked azonban a csailádl körül- niényeid ezt nem engedték meg. Mégsem kellett volna lopnod attól a lánytól, aki otthon biztosan dúskál a [tanzben, ha az egyhetes kir-&idu'lásra 1000 koronát vitt magával. Úgy látszik, minél több van valakinek, annál jobban ragaszkodik hozzá. .Ailávaló dolog volt tőle, hogy elárult az igazgatónak, hiszen te visszaadtad a pénzét, és bocsánatot kértél tőle. Elrontott életedért nemcsak te vagy a felelős, hibás az árulkodó lány is, mert te nem vagy tolv/ajl Jelige: Papírliliom .Válasz a „Mi van még. ha nem szeretsz“ című levélre Nagyon szeretheted azt a fiút. Talán meg sem érdemin, hogy így szeiesd. Talán csak játéknak vette a kapcsolatotokat. Komoly gondolkodású lány lehetsz, ha a szerelemmel nem szeretsz játszani. Próbálj másképp viszonyúiul hozzá. Ez talán segíteni fog. Ne zárd el magad a világtól, légy vidámabb. Uralkodj az érzelmeiden. Nagyon furcsa, hogy ő ennyire távoli tartja magát tőled. Talán, mert te munkáslány vagy, azért olyan tartózkodó. Talán később 6 Is megváltozik, mint te is megváltoztál. A húgával ezután is maradj barátságban. Jelige: Patkány 1973. VII. 28. Válasz Pipacs jeligére Válaszom leveled utolsó mondatával kezdem: „Vagy mégis én vagyok a szerencsétlenségem oka?“ Az én feleletem rövid: igenl Hogy miért? Mert szerintem te mindig igen nagy „fára“ nézel, amikor valakivel kikezdesz. Huszonkét éves vagy, ^ már kétszer elváltál. Ráadásul harmadszor Is olyan társaságból, Illetve olyan férfival kezdesz, aki ú. n. „intelligens“. Ahogy a leveledből kiveszem, aiz előző két házasságból sem vontad le a tanulságot. Talán harmadszor is úgy akarsz járni, mint az előző két esetben? Ha folytatod a ,,rém- drámáidat“ ismét megjárod. Próbálj leereszkedni egy kicsit. Ha valakinek nincs diplomája, attól még lehet ■initeliliigens. Szerintem te nem akarsz megváltozni, mert folyton a raese‘bell herceget várod. Pedig ezekkel a „hercegekkel“ már elegendő megpróbáltatásod volt. Ha megváltozol, nem fog üldözni a balsors semmiféle „őrültekkel“. Akkor talán a szüleid is megváltoznak irányodba, hiszen nem azért fanftattak, hogy Ilyen élelet élj. Méig fiatal vagy. Ha nem a kalandot fogod keresni, megtalálod az igazi szerelmet és a boldogságot. Az élet olyan szép, hogy mindig és minden helyzetben érdemes újrakezdeni! Jelige: Sanyi, Csallóközből
