Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-03 / 49. szám
A lEGSZfBe BÓMAI FÉRFI PÄSKÄNDI GÉZA KARCOLATA Mondják, sőt írják Is; Spuri- nának hívják a legszebb római fórtit. Elállltott ő minden lélegzetet, amely, mint szívós föld alatti rengés, emelkedteti a dombokat, hegyeket a szivek fölött. De még ha két egymás melletti, ártatlan bájú, alig látszó domb, vagy két, valamikor farkasszemet néző, de már kihalt tüzű, barna-vörös kupakú vulkán, és akár egy szelíd pároshegy, melynek csúcsán, mint tejcsepp ragyog a hó, lett légyen is az — akkör is megmozdulni volt kénytelen Spuri- na arca láttán, Spurlnu hangja hallatán, Spurina szeme villanásától. mert a lány, akivel jött, le nem vette a szemét Spurlnáról. Sőt: a kötélcsomók tövébe a- karták csalogatni. Másnap a kapitány — egy szörös gorilla — hívatta. Minden kalóz a fedélzeten. Komoran bámulták. A kapitány: — Spurina, te eltitkoltál elölünk valamit. A férfi hallgatott. A kapitány folytatta: — Spurina, te szép vagy. Másoktól kell megtudnunk, hogy te szép vagy. Spurina védekezett: — De hiszen láttátok. Itt voltam a szemetek előtt. De a férfi kezdett már fáradni, mert örökös rohanás volt az élete, hiszen a paloták női sem voltak kíméletesebbek, mint az utca asszonyai és lányai, hiába is menekült előlük: mindenütt pillantásuk állta el útját. Szédelgett már, cserepes volt a szája, mert hiszen ö nem volt som Don Juan, akit minden nő meg akart szerezaii, s aki örömét is leli ebben, sem pedig Casanova, aki minden nőt meg akar szerezni s örömét is leli ebben, ö még fáradékony lelke mélyén romlatlan volt: törékeny férfi. Egy napon — menekültében — kalózok kocsmájába tévedt. Megismerkedett egy sereg tor- zonborz emberrel s beállt közéjük. Tudta: az ilyen hajókon nincsenek szoknyás népek. A kalózok nagyon megszerették Spurinát, nemcsak mert bátor volt, hanem mert szelíd, szerény és önzetlen barátnak is bizonyult. Amikor a hajó kikikötött valahol, s a kalózok megrohanták a kocsmákat, Spurina őrnek mindig a fedélzeten maradt. Nem akart a kocsmák lányaival találkozni. Történt azonban egyszer, hogy a részeg kalózok folytatni akarták a mulatozást, s a hajóra hozták a kikötőben lányokat. Spurina rémülten látta, hogy a fedélzetet elözönll a hosszú hajú népség. Félelme nem is volt vaklárma, mert reggel felé kitört a skandalum. Hol az egyik: félszemű kalóz, hol a másik; blblrcsókos orrú, hol a harmadik: sebhelyes arcú akarta megkéselni. A kapitány azonban nem tágított; , — Spurina, té nem mondtad, hogy szép vagy. Te eltitkoltad, hogy szép vagy. Most kell megtudnunk. A kalózok fenyegetően hallgattak. Spurina, mert nagyon megkedvelte a kalózokat, lelkifurdalást érzett. Hasonlítani akart hozzájuk. Odaállt az első tükör elé és tőrét véglghúzta arcán. Eléjük állt így — vérző arccal. — Olyan vagyok, mint ti. Férfiak, szeressetek. A kalózokat meghatotta a cselekedet. Telt, múlt az idő: most már — úgy gondolta Spurina — kí- mehet velük a kocsmába is. Éjfél után azonban a kapitány majdnem megkéselte Spu- rinát, mert egy nagykeblíí, akivel épp ő foglalatoskodott, Spurinát bámulta, s araikor az kifelé indult félrevaló dolgára: utánaszökött. Másnap a kapitány megint maga elé hivatta Spurinát. A kalózok ismét komorak voltak. A kapitány; — Spurina, te még mindig szép vagy. Spurina szó nélkül a tükör elé állt: a másik arcán is vé- gíghúzta tőrét. A kalózok ismét meghatódtak; szent lett a béke. Történt azonban, hogy megint mulatság volt a hajón: és ennek megint csak majdnem késelés lett a vége. Spurina a- zonban ott a lányok előtt tőrével most már összevissza vagdosta arcát. A lányok vi- songtak s bekötözni igyekeztek. Ezért megint majdnem kitört a botrány. A kapitány a- zonban lecsandesítette őket: — Nézzétek az arcát — mutatott a csupa-seb arcra —, éppolyan, mint a miénk. Nem sokkal azután a kalózok kifosztottak egy hajót s elraboltak egy hercegnőt; egy igen szép és fiatal leányt. Ez a lány volt az egyetlen nő a fedélzeten. A kalózok 1- gyekeztek kicsípni magukat, s ott ólálkodtak körülötte. A lány azonban ügyet se vetett rájuk, Spurina is elhaladt mellette, de a lány észre se vette, Spurinának csak egy pillanatra megsajdult a szive: ezt a lányt most tudná szeretni, ezt igen. A lány azonban ügyet se vetett rá. Senkire. Ekkor a kapitány, akt a korlátot támasztotta, a férfi felé kiáltott: — Spurina, menj az árbócra, nézz körül. A lány hirtelen feléje fordult, majd a kapitányhoz. — Kinek mondta azt, hogy Spurina? A kapitány vigyorgott. — Neki. A lány hitetlenkedve bámulta Spurinát. Névrokonság — gondolta —, micsoda iróniája a sorsnak: ez az arc és az a másik... Sokat hallott erről a névről. Másnap a lány' kíváncsian kezdte faggatni. A férfi elmesélt mindent. A lány szeme szomjasan simogatta az eltorzított arcot. Lelke és szíve meleg, nagyon meleg lett. — Milyen férfias vagy, Spurina — suttogta. A kalózok most már dühöd- ten nézték. Spurina tudta; nincs tovább. A lány szemét használta tükörnek s ügy döf- ködie magát a tőrrel. — Még mindig szép vagy, Spurina — nézte magát a lány szemében —, még mindig, még mindig. — Ott döfte magát, a- hol érte. — Most már csak halott leszel, Spurina, semmi más — sóhajtotta és meghalt. A lány Spurina összevagdosott testére borult és sírt. Mikor megszabadult a kalózok fogságából, ezt íratta a férfi sírjának márványoszlopára: „Csak azt akarta, hogy hasonlítson.“ A kalózok a kocsmákban még sokáig hátborzongató és otromba tréfákat mondtak róla. Az egyik az volt, hogy a földben a nőstény féreg azt mondja urának; „Nem érzed? Van ebben valami különleges...“ Az öskorszáki Meyer úr a barlang előtt ült, hátát lustán egy sziklának támasztotta, élvezte a lő időt. Reggel teleette magát gyökérrel, — jól é- rezte magát. Meyerné asszony 02 erdőben, a patak partián bogyókat szedegetett. Minden csendes és nyugodt volt. Az őskorszaki Schmidt úr a közelben a lűben ült, szalmaszálat rágcsált. De mintha elégedetlen lett volna. Egyszerre ki is lakadt: — Elegem van már a gyökerekből, látni sem tudom, rosszul leszek, ha csak gyökérre gondolok. — Akkor táplálkozz rügyekkel, bogyókkal, — tanácsolta a bardtia, — vagy szedegess gombát. Schmidt a vállát vonogatía. Közben azonban felnézett, s látta, hogy madarak röpdös- nek felettük. — Madárkára van étvágyam! — felentette kt. — Tudod fői, hogy a sült galamb, illetve a madár nem repül magától a szádba, — nevetett Meyer úr. — Kődarabbal nem lehet eltalálni Őket, túlságosan magasan repülnek. Schmidt maga elé meredt: — Valamit ki kell találni. Gondolkodj te ts... — Semmi kedvem hozzá. — De egy madárkát azért elfogyasztanál? — Nem, — válaszolta Meyer. — Nekem megfelel a gyökér és a bogyó Is. Tápláló. De egyáltalában mit nyügösködsz, Schmidt? Ogy fő, ahogy 'ban. — Neked. Mégiscsak fő lenne megkóstolni egy madarat. Csak kitalálnék valamltt Meyer úr kényelmesen elterült a füvön. — Egy nyavalyát fogsz kitalálni, mondta, s behunyta szemét, hogy szunyókáljon egy kicsit. Elég közönségesen fejezte ki magát, s elhamarkodva is, mert ezen a napon Schmidt úr feltalálta a nyilat. A találmány általános elismerést aratott 6s- koTsiakl körökben. — Ördögi szerkezeti — mondták rá a szomszédos barlanglakók. — Rendkívül modern! Hogyan jöttél rá? — Egyszerűen, — mondta Schmidt úr. ~ Eszembe jutott, hogy ideje lépést tartani a fogyasztói Igények kielégítésével. z H ea fB£ Cd Cd z 3 c megközelítések .Az ember kiáll képzeletőnek katedrájára — szenvedélyével, téljes örömével megmutatja magát a hegyeknek, s földeknek, a hullámok és vonalak táruló titkainak. S íme; a világ palettája felragyog — madarak lobognak a nap udvarában, kezek láncolata övezi, és szemek koszorúja övezi fel a dolgokat. S a vászonra felkívánkozik az igazságot osztó erő; ez a múlt, ez a hozadék, ez a jelen, ez lesz a jövő. Színek és vonalak jóslata; fü, fa, erdő, rengeteg, te ez Dúdor István: JÓZSEF ATTILA vagy, mama, te ilyen vagy ember, te ezt tudod, gyönyörűséges, fórrá világ, így mutatkozol nekem. És harcban vagyok veled. Dúdor Istvánnak, a fiatal gömö- ri festőnek, a prágai Képzőművészeti Akadémia hallgatójának képei ezt sugallják; vonalban, színben, formában, emberségben a teljes jelen valóságot, a kimondhatatlannak a megkísérlését, már-máir megközelítését. Ősi erő és felcsigázott intéMeíctualitás kettőssége jellemzi képeit, a formák, s maga a mondanivaló Is örök izgalomban, robbanásra készen, egymást kiegészítve és egymással szemben. Nem elbeszélő alkat — drámai. Nyugtatnak és nyugtalanítanak, az általa felvetett kérdések, nyugtatnak, mert mélyen humánusak, nyugtalanítanak, mert a festői/ei együtt csak sejtjük, de nem tudjuk kimondani a biztos feleletet. A jó, ami vezeti és megmentheti a fiatal festőt, éppen e kettőssége: a nem beletörődő Intellektuális érdeklődés, és a mindig jelenvaló ösiség. Sűrű atmoszférát tud teremteni, elsősorban vonalainak és formáinak telftettsé,gével — valamiféle mélyvllágot ragad meg és fejez ki meggyőzően, hitelesen. A fiatal festőnek nagyszerű képességei vannak világa szimbolikussá, sőt misztikussá e- melésére, s ezáltal az értelmi és az érzelmi közeg nála úgy kapcsolódik, mint álom és kemény realitás, a kettő teljességgel szét- választhatatlan — innen költőlsé- ,ge és hitelessége. Ez az út tör- vényeszerűen a meztelenítés felé vezet, nem üres absztrakcióhoz, hanem a vonal, a szín és forma öröméhez, a vonal, a forma és színek lényegéhez — a mozgató erők megtsmetéséhez, birtok‘^vételéhez. Szinte minden képén megjelenik az ember: összehasonlításban. cselekvő szerepben, az egész nyugtalan részeként, de mindig Jelen van: akár töpreng, akár megfigyel, sír vagy kérdez, szeret vagy követel, mindig szuggesztí- ven, alkotó módon van jelen — lényegi arcával. kulcsár FERENC TESTEDRE NINCS KOPORSfl Dúdor Istvánnak ajánlom Megejteni azt, ml forrong kezdetektől. legyen szilárd, ragyogjon, mint a kő. Ásványi csend legyen, egy-idő. Húsává legyen hegynek a te húsod. Ügy, hogy eltelj, sírj a vászon előtt. Felkeli hamvaidból — fesd a vétkezőt. Eszményi légy. Egyensúlyt a földnek, amin állsz. Sziládságot a vásznon, szilárd őrületet. Légy Igazság. Mutasd a világ misztériumát Nyugalmat ne lelj. Nagyság ne hagyjon enni, ha éhezel, éhezz, s ha ringat szédület, már sejthető, már sejtheted: zeng a kövület. Testedre nincs koporsó. Fess és énekelj. A világmindenséggel, véle vétkezel. kulcsár FERENC Z tsC kJ u H Z '1,1 'V' Oúdor IstTánr ÖREGASSZONY $ 1 a
