Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-03 / 49. szám

KISVÁROSI színház P anaveSys litván kisvárosra az egy­emeletes házak jellemzők. Nem sok van belőlük, hisz a helység­nek csupán 80 ezer lakosa van. A vidéki kisvárosok más jellegzetessé* is fsllelhetfik itt; a várost átszeiö tolyöcska, a nyártasor nem messze a városka fűterétdl. ott a hagyományos kis káváház, s körülötte üzletek, bol­tocskák. Nagyobb üzemek csak a II. világhá­ború után létesüitek. Paneveíys büszkesége azonban a vá­rosi színház, melyet harminc évvel ez­előtt alapított luozis Miltinis, és azóta is vezeti. A város minden lakosa szívügyének tartfa a színházat, s vele kapcsolatos dolgokat. Példánl azt, hogy most új. gyönyörű épületbe költözött, hogy a kedvenc és népszerű művé.sz, az or­szágszerte és külföldön is ismert film­színész, Danatas Baionls megkapta a Litván SZSZK nemzeti művésze címet. Paneveéysben a színház nemcsak a vá­ros egyik nevezetessége, dísze, hanem elválaszthatatlan része is. Nincs a vá- ro.snak egyetlen ..szinházlátogatő“ kor­ban levő lakosa sem. aki ne járna szín­házba. Cs nemcsak néha-néha. ha a vé­letlen úgy hozza, hanem rendszeresen, évente, havonta. Erre ugyan azt mondhatnák a hely­beliek: ..Próbálja csak meg. mi az ná­lunk rendszeresen szinbázba járni. Hisz mindig több az érdeklődő, mint a jegy a pénztárban.“ Ez ugyan paradoxonként hangzik, de iSZ iZaz. A város kicsi, évenként kevés, csupán 3 4 bemutató van, de jegyet sze­rezni egy-egy előadásra nagyon nehéz. A színház műsorán egyébként egya­ránt szerepelnek a mai szovjet szerzők és Shakespeare, Ibsen, Gogol, Csehov. Köztudott, hogy a nagyvárosokban pezsgő színházi élet folyik. De ml a helyzet vidéken, a vidéki kisvárosokban? A vidéki — provinciális Jelző régebben nem csupán földrajzi Jelző volt, Jelentette egyben a szellemi élet pangását, az elmaradottságot Is. £s most nézzünk meg egy vidéki kisvárost Litvániában. Gorkij és Dürrenmatt drámái. Reperto­árja dicséretére válnék bármelyik fő­városi színháznak és kielégítheti a leg­igényesebb pézöt is. Ez ebben a városkában nemcsak az értelmiségiek, a városi dolgozók járnak színházba, hanem a környéken levő kol­hozok mnnkásal és halászai is. akiket ez a komoly repertoár nem riaszt el. de még inkább vonz. A színház és a közönség kapcsolata itt sem a véletlen műve, és nem jött létre egyszerre. Hogyan alaknlt ki, arról így beszél a színház megalapítója és ma is főren­dezője. Jnozas Miltinis. „Nem volt mindig tele a nézőterünk... Cs ha nem kaptunk volna sokoldalú tá­mogatást az államtól, a művelődésügyi minisztérinmtól és a várost vezető sze­mélyiségektől, bizony nem tudom, ho­gyan alaknlt volna a helyzetünk. Ok azonban bíztak bennünk, és segítettek egyrészt anyagiakkal. másrészt azzal, hogy hittek nekünk. Azt akartuk elérni, hogy a színházunk necsak mulattasson. Szót akartunk érteni a közönségünkkel, őszintén, nyíltan és nyugodtan akar­tunk beszélni. Hogy miről? Mindenről, sok-sok problémáról. Hogy ne szakad­junk el a mindennapoktól, de elvezes­sük a nézőt a filozófiai problémákhoz. A művészet dialektikája egyszerű, még­is bonyolult; ,.A színház az életből me­rít és azt új formába visszaadja“. MIHInls folytatja: így haladhatnánk-e előre, ha mindig új és új bemutatókat követelnének tőlünk? IT-) olyan előadá­sokat akarnának csupán, melyek kassza- sikert jelentenek? Ha fiatal együtte­sünk tagjainak nem tennénk lehetővé, y hogy megerősödjenek, nemcsak hivatá­sukban. hanem egyúttal a szellemiek­ben és állampolgári tekintetben Is? Azt mondom, nem. Ezért esek kétszer agy héten — szombat és vasárnap — tar­tunk előadást, a többi napokon pedig dolgozunk, próbálunk. Aztán vidéki körntakra is járunk. A mi köztársaságunk kicsi, és nemcsak a városokban élnek emberek, hanem a fal­vakon Is. Nekik is játsszunk, hogy meg­nyerjük őket a művészetünknek. Cs ez sikerült is. Azt gondolja, hogy színháznnkbe csak a helybeliek járnak? Nem. ezt nem gondoltuk, mert a szín­ház épülete előtt sok autóbuszt lát­tunk, Vilntnsból, Rigából, Talllnból.j Még Leningrádból Is eljönnek, hogy megnézzék egy-egy előadásunkat! Jó a kapcsolatunk a falusiakkal Is, szívesen járnak színházba. Itthon csak egy-egy napot játsszunk, sokat utazunk. Mindannyian — fiatalok és hírnevesek, akik egy-egy film forgatására, vagy te­levíziós szereplésért utaznak. Cs ha bármelyiket is megkérdi, nem sajnál- ja-B, hogy Paneveíysben tolepadett le, mindegyik azt feleli; ..Nem!“ Miért? mert, itt ebben a városban megvan az. ami a színésznek a legfontosabb — a közönség, melyre szükségünk van és a- mely igényel bennünket. Mikor Joozis Miltinis azt mondja „kö­zönség“, nemcsak a nézőkre gondol. A város életében a színház nem csnpán azt jelenti, ami az előadással függ ösz­SZB... Színésznek lenn! nem foglalkozás, a színház egész életet követel meg. Erre nem elég naponta egykét órát szánni, ettől-eddlg. mint más foglalko­zási ágban. 0 maga és együttesének mind a harminchat embere a város kul­turális életének aktív tényezője. A szín­ház művészei vezetik a város üzemel­nek népművészeti együtteseit, kifejleszt­ve tanítványaikban a jőízlést és a szín­házi kultúra iránti igényt. A város minden ünnepi rendezvényén meglátszik a színészek alkotósegitsége, munkája. Az együttes Igazgatója, L. Stjapas Koz- manskas, a városi pártbizottság tagja, aki védnökséget vállalt a városban le­zajló minden kulturális akció fölött, jonzis Miltinis a színházi stúdióban ek­ként oktatja fiatal tanítványait; „A szí­nésznek meg kell tanulnia, hogy a mű­vészetében, de elsősorban önmagában le- küzdje a polgáriassúgot. Polgáriasság. közömbösség és életúntság vagy .szelle­mi fásultság — ezek a mi ellensé­geink!“ Most jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozá­sában egy nagyjeléntőségű művelődéstörténeti munka. POPElY GYULA A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI CS MŰVÉSZETI TARSASAG című müve. Olyan intézmény történetét dolgozta fel, amely a két világháború közti kisebbségi életünk szellemi szférá­jában fontos szerepet tölthetett volna be. ,,Egy nemzetisé­gi, kisebbségi kultúra ápolása, fejlesztése, vagy az erre valö törekvés koncepciójának keresése és megtalálása so­hasem volt és nem Is lesz könnyű feladat — mondja ősz- szefoglalójáhan a szerző. Ennek nehézségei magáből a ki­sebbségi helyzetből adódnak, buktatői gyakoribbak éi fé­lelmetesebbek. Ez vonatkozik a Csehszlovákiai Magyar Tu­dományos, irodalmi és Művészet! Tár.saság sikertelen kísér­letnek nevezhető több éves működésére Is, Az adott eset­ben az egyedüli helyes, mind a csehszlovák burzsoáziát szervilisen kiszolgáló aktivista polltikátől. mind a magyar Irredentizmustól független, önálló nemzetiségi kultúra meg­szervezése és fejlesztése lett volna. A kísérlet kudarcáért azonban nemcsak a kísérletezőket terheli felelősség, bár mulasztásukat jóvátehetetleneknek tartjuk.“ A szlpváktal magyar regényirodalmat ezúttal EGRI VIKTOR FESTETT VILAG müve képviseli. Az Íré. a színpad világának, a drámairoda­lomnak, a kulisszák mögötti müvészéletnek avatott Isme­rője, nem csupán a magánéletét mondatja el hősével: Bíró Sándort munkála írókkal, rendezőkkel, színészekkel hozza össze, s a velük folytatott viták során fény vetődik a fes­tett világra, amely forró, lázas munka színtere. A főhős. Bíró Sándor élete a keret, ha úgy tetszik, ürügy ahhoz, hogy a gazdag ismeretanyaggal, sok élménnyel és tapasz­talattal felvértezett író véleményt mondjon a drámairoda­lomról, a színházról, alakjai művészi hitvallásáról. Nagyon fontos, közös ügyet szolgáló, a kelet-európai Iro­dalom kérdéseit taglaló mű Jelent meg Sziklay László ma gyarországl Irodalomtörténész tollából, SZOMSZÉDAINKRÓL Címmel. A kelet-európai Irodalmak összehasonlításának gon dolata a negyvenes években vetődött fel, ám ezeknek az éveknek a rossz politikai atmoszférája búvópatak sorsra kényszerltette, vagy éppen gátat emelt ellenében. A fel­szabadulásnak s az utána következő évtizedeknek kellett jönni, hogy megvalősuljon a történelemlrás terén Is a ren­deznl végre közös dolgainkat József Attlla-i öhaj, s e nem Is kevés munkSböl vállalt oroszlánrészt Sziklay László. Ta­nulmánykötetében a cseh, a,szlovák, a lengyel, a román, a szerb, a horvát, a bolgár, sfb., valamint a magyar Iro­dalom egy-egy lelenségét vizsgálja. Többek között szól a kelet-európai összehasonlító Irodalomtörténetlrás elvi kér­déseiről, a Volet-európa! felvilágosodás eszmei, Irodalmi és művészi Irányairól, továbbá a romantika és realizmus prob­lémáit vlzsgálln a századforduló történeti regényeiben. E tanulmányok bizonyos törvényszerűsé.gekre, a rokonság, vagy — mint ahogyan ezt Németh László fogalmazta — a tejtestvérség azonos jegvelre mutatnak rá. Ugyanakkor sokrétűen bizonyltja, hogy a kelet-európai Irodalmak szer­vesen beletartoznak az európai haladás áramlatéba. Nem feledkezett meg a .Madách Könyvkiadó a legfiata- labbakről. a gyermekekről sem. Kiadta az Ismert és köz­kedvelt srlovékla! magyar költő, DCNES GYÖRGY TÜCSOkHEGEDO című verseskötetét. A Tücsökhegedű verseit elsősorban az a vágy íratta velem — mondja a költő könyve kapcsán —, hogy legalább percekre visszahívjam az Ifjúkor örömét, a Játék önfeledt szépségét. írtam a magam .kedvére, hogy másoknak Is kedve teljék benne: felnőtteknek és gyerme­keknek. Játék mindez, játék egy elvarázsolt világban. Sze­retném, ha a felnőttek és gyermekek úgy éreznék ezt a varázst, ahogyan én éreztem, amikor a csöndes nyári al- konyatban megszólalt a tücsök hegedűje. ,S Idézzünk még a költőtől egy szép gondolatot, melyre érdemes odafigyel­ni, mert mély és embert féltő Igazságot tartalmaz: A köl­tőt látékosság erő, a mese, a gyermekvers hatalom — mondja. Ez az alapla minden Irodalomnak, erre épül, er­re kell épülnie a legdifferencláltabb irodalomnak is. ha meg akarja tartani ősi nyelvét. A gyermekirodalomnál kez­dődik az Irodalom, és ide hat vissza. Törvény ez, amit nem lehet megszegni károsodás nélkül. Josef Stefan Kiibín, az utolsó nagy cseh mesemondó őr dögökről szőlő mesélt Is a napokban jelentette meg a Ma­dách Könyvkiadó, AZ ÖRDÖG ES AZ ADÓSZEDŐ Címen. A mesékben szereplő ördögök nem rémltöek. csupán egy kicsit ostoba, egy kicsit rosszindulatú pokoltajzatok. akiknek az eszén nemcsak a furfangos, Szaporanyelvü asz- szony Jár fúl, hanem olyan egyszerű emberek is, mint a nagy erejű Honza vagy Gombostűfej Kilián, a szabó. A sok ördög között azonban nemcsak ostobák vannak, hanem meg­ismerünk néhány Igazságosat Is. Ilyen például a cimadő mesében szereplő ördOgtl, aki valóban elvisz! a pokolba Marvant. a gonosz adószedőt, és ezáltal elégtételt szolgál­tat Igazságérzetűnknek. A szép meséskönyvet Adolf Zá hransk? hangulatos rajzai díszítik. A BARÁTSÁG HlIllÁMHOSSZAN A Szegeden megjelenő Tiszafáj ok- töberl száma két csehszlovákiai vo­natkozású Írást Is közöl. Mindkettő szerzője Kiss Gy. Csaba, aki a nyár folyamán — a Szlovákiai írószövet­ség vendégeként — egy hónapot töl­tött Szlovákiában. A folyóirat Kelet-európai néző cí­mű állandó rovata nem először fog­lalkozik a cseliszlovák szellemi élet jelenségeivel. Nemrég a prága-i Tvnr bát mutatta be. ezútttal pedig Kiss Gy. Csaba a Cseh írószövetség havi- lapjának, a Literárni MősiCnfk-nek 1- gyekszlk megrajzolni a profilját, ér­deklődést teremtve iránta a csehül vagy szlovákul olvasók kőiében. A cikk írója kiemeU a folyóirat mini- recenzióit, értékeli irodalmi riport­jait, Icrltikal rovatát, s megállapítja, hogy a leriedelembővüilés után érez­hetően emeiíkedett a Literárni MésIC- nlk színvonala. Rendszeresen hírt ad a szlovákiai irodalmi helyzetről, s a külföldi folyóiratok között állandóan necenzálja a magyarországi Kortársat is. Kiss Gy. Csaba jelentősebb írása a- zonban a Kihívás a Hegyországból, a- melyben Emil Boleslav LukáC A nagy üzenetváltás cfmű tanulmány- és cikkgyűjteményét Ismerteti. Mindjárt a bevezetőben idézi LukáCot; „Fél évszázados hang vagyok: a Duna- medencei néjiek sorsközösségének és baráti megegyezésének a hangja.“ A húszas évek eleje óta érkezik ez a hang a barátság hullámhosszán, tö­retlenül, egyforma hangerővel — ál­lapítja meg Kiss Gy. Csaba, s leszö­gezi, hogy kevese-n tettek annyit kül­földön a magyar !rodalo<mért, mint Emi! Boleslav LukáC. „A sokat emle getett híd szlovák oldalának- egyik szilárd tartóoszlopát veheti közelről szemügyre a magyar olvasó „A nagy Üzenetváltás“ című Lukáö-kötetben — mondja a cikkíró. „Nem Ismerjük megfelelőien egy­más Irodalmát“ — olvassuk Kiss Gy. Csaba szemrehányását. Igaza van. „Ültessünk közös asztalhoz egy fiatal szlovák és egy magyar Irodalmárt, hamar zátonyra fut a beszélgetésük, ha egymás Irodalmát választják té­mának“. A meigszívlelendő tanulság belőle az, hogy Irodalmaink sok ér­tékkel gazdagodhatnának, ha „vigyá­zó szemünket“ gyakrabban vetnénk nemcsak a nagyvilágra, hanem egy­másra Is. Végül Kiss Gy. Csaba így vonja le a következtetést: Emil Boleslav Lu- káC könyve „felhívás magyarok és szlovákok számára, elsősorban az 1- rodalmárok újabb nemzedékeinek, hogy vállaljanak részt a híd szélesí­tésének munkájából.“ TOLVAJ BERTALAN EGY IRODALOMBCVAR felfedezEsk A KOITO MEGHAL . A VERSE íl — lamert neveket Is fel kell fedezni, hát még a kevésbé is­merteket — mondja Ivan Sla­vik, a cseh középiskolai tanár, akinek az a szenvedélye, hogy a múlt század kaílódó Irodalmi értékel után kutat, s a kincse­ket megmenti a ma és az utó­kor számára. A kilencvenes é- veknelk van egy rejtett Jelleg­zetessége: az elismert, naigy költők mellett élt nagyszámú, kisebb jelentőségű, fel nem Is­mert vagy elfelejtett poéta. Müvükkel a nagyok költészetét kísérik, ám ennél érdekesebb, hogy bizonyos tekintetben meg­előzik őket!... ÁTMENTETT ÉRTÉKEK A prágai ODEON „Svétová Cetba“ sorozatának 424. köny­veként jelent meg a „Zpfvajfcl labuté (Éneklő hattyú) című verseskötet, amely több mint hatvan múlt századvégi költőt szőlaltat meg. Ezeket a cseh 1- rodalomtörténet csak szűksza­vúan em-llti meg, vagy teljesen mellőzt. Merész válíalk-ozás a kutató és a kiadó részéröl egy­aránt, s mégis sikeres volt. A nagy hozzáértéssel kiválogatott versek a -lapok Jegyzetei, re­cenziói éS'krlCíkáí szertnt nem- esalk érdekes módon kiegészí­tik a korszak Irodalmáról al­kotott mai elképzelést, hanem szép ajándékot jelentenek a költészetet kedvelő c.seh közön­ségnek is. A kötethez I. Sla­Ivan Slavik gimnáziumi tanár vlk bevezető tanulmányt írt, és 10-11 oldalas kislexikont mel­lékelt röviden Ismertetve ben­ne mindegyik bemutatott költő életét és munkásságát. • Az úttörő jellegű könyvről azért érdemes szólnunk, mert igaz, hogy a mai költőink mű­vei, válogatásai is csak vé­konyka füzetek alakjában je­lennek meg, de érdekes lenne a múlt század végéről s a je­len század elejéről a mai olva­só számára átmenteni a váro­sainkban, taivalnkban felbuk­kant, majd feledésbe merült költők szebb költeményeit. Ta­lán a mi kutatóink, pedagógu­saink vagy szerkesztőink közt is akad egy Ivan Slaviik, hogy Ily kötettel gazdagítsa a szlo­vákiai magyar irodalmat. CSEH KÖLTŐ BUDAPESTRŐL Az említett kötetben szereplő költők egyik legerőteljesebb egyénisége Irma GeisSlová, a- kinek négy 1897-ben írott ver sét mutatja be a felfedezője. Irma Goisslová Budapesten született 1835-ben, ott töltötte gyermekkorát is. Felnőtt korá­ban pár évig szintén a magyar fővárosban élt, de közben la­kott Bécsben és az Osztrák- Magyar Monarchia más váro­saiban, ahová éppen áthelyez­ték vasút! tisztviselő apját. 1884-ben, 29 éves korában Ji- őlnbe költözött húga házába. Irma Gelsslová is megelőzte a korát, budapesti és későbbi keltezésű költeményeit olvasva, Igazat adhatunk a versek fel­fedezőinek, hogy a költészeté­ben fellelhető a kb. 15 eszten­dővel később Irő Antonfn Sova, Frantläek Josef HalväCek és Fráiia Srámek nemzedékének stílusa és hangja. Költői tragi­kuma az, hogy a kor konzer­vatív kritikája nem értékelte modern verselt, amelyek soik- szor Jaroslav Vrhllcky és Josef Sládek költeményeinél Is gör­dülékenyebbek. Ján Nenida és EliSka Krásnohorská tehetséges költőnek tartották öt, de nem tetszett nekik a témaválasztá­sa. 1879-ben jelent meg Gcíss- lová- első verseskötete, amelyet a régimódi kritika durván le­dorongolt. Nem Is adott ki az­tán több könyvet. A „toll pro­letárja“ — ahogyan nekrolőgtá- Jában egy vidélrt lap ivevezte, már nem sokat jelentett az I- rodalomban, mivel csak elvétve publikált, s amit közzétett, az nem növelte költői sikerét. A- nyagllag sem állt a legjobban, s a „Svatobor“ írói segélyegy­lethez fordult támogatásért. Egv hónappal a nagy világégés előtt halt meg, s nem' csoda, hogy hamarosan azok Is elfe­ledték, akik életében még szá­mon tartották. AZ ÜTŐKOR CSODÁLATA 1915-ben, amikor Irma Gelss­lová 60 esztencfős lett volna, a család kötelességszerűen ki­adta a költői hagyaték néhány versét. A költőnő húga ekkor azt jelezte a kötet előszavában, hogy még ezenkívül sők versa van, amelyek azonban tenden- ciózusak vagy 'különösen Inti­mek s ezért nem adhatók köz­re. Ivan Slavfk azonban az elöl­járóban 'ismertetett kötet ösz- szeállítása -után felkutatta GeisSlová teljes kö'ltöi hagya­tékát, s a világ "elé tárta a teljes Igazságot; a 'költönö 59 éves koráig szép és tömör, é- lénk, nőies fríssességű lírai költeményeket Irt. Az a tény, hogy folyóirat vagy kötet szá- máttü Irt,, költészetének lílzo- nyos szempontból hasznára vált; nem kellett tekmtette'. lennie az olvasóikra, a 'krttitkn- sokra, a konvenciókra és mln- denféle^szempontokra. A ver­sek mind elökerülteki „Regényt lehetne írni róla...“ — ez volt annak a művészi összeállltásijak a címe, amelyet a prágai Violában mutattak be a hányatott sorsú köl'tőnő és alkotása tiszteletére. Réklám- plakátoik, röplapok, műsorfü­zetek hátlapján és egyéb pa- pírszeleteken maradtak fenn Irma Gelsslová versel, amelyek mai szemmel nézve a hírneves amerikai költönö Emily Dickin­son költeményeihez haso-nlíta- nak. Négy alkalommal tűzték műsorra az összeállftást, az I- rodalmi Színpad helyisége min­den alkalommal megtelt, s a Irma Gelsslová költőnő közönség nagy érdeklődéssel hallgatta meg Ivan Slavik ta­nár magyarázatát és az előa­dott verseket. Ez sejteti előie az önálló Gelsslová-kötet sike­rét — ha sor kerül a megjele­nésére. — Határozottan az első mo­dern cseh költönö :— mon'dja Getsslováről felfedezője, ivan Slavlk — kora költőnerazedé- kének pedig fényes csillaga. — Kár, hogy a csillag, amely Bu­dapesten jött fel a . cseh költé­szet egére, nem tündökölt fé­nye teljében. Szántó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents