Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-26 / 48. szám
□ ^ i ip* 8 FELHÍVÁS! Felhivjuk uJvasóink Cigyelmét, hogy a 4. oldalon faliújságot közlünk a SZISZ évzáró taggyüléseivöl. Kérjük a SZISZ járási bizottságait, hogy a címükre érkező lapokat osszák szét az alapszervezetekbenl , .............«-:s-' ' ' \! V <1 £ 1 <1 u n < < z < ín Ö o N 5 s z o Oú N o cd üí CM < 1 E > o > 2 o u N tn O td ín H (d > i N 1 5 < vt O "S G; < 1 H ■y> E í £ u £ o N s C/1 < >4 yifw * A napokban került künyvesbo-Itjainkba a MADACH VAPTAr ’75. A naptár összeállítói dicséretes munkát végeztek, s így mindenki megtalálhatja benne az érdeklődésének megfelelő anyagot. A naptári részen túl gazdag összeállítást tartalmaz a HARMINC EVES SZA-. BADSÁGUNKRÚL. Többek között Itt olvashatjuk Szlmo- nov „Várj“ című gyönyörű versét, Zsukov marsall „Em- ékek, gondolatok“ című írását, Ludvík Svoboda visszaemlékezéseinek részletét, dr. Fónod Zoltán „És hősöket termett a föld“ című írását, amelyben a szovjet nép és hadseregének, valamint a szövetséges hadseregeknek a fasiszta Németország felett aratott győzelmét- foglalja össze. .A NAPJAINK összeállftásban Bokor Pál Moszkvai levelét, Szlgl Ferenc „Együtt a közös célért“ című írását, olvashatjuk, míg M. Mészáros Erzsébet A nők nemzetközi évéről ír. .A SZÜLŐFÖLDEM „rovatban“ többek kozott Rácz Olivér, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád és Duba Gyula Irők vallanak a szülőföldről. A SZEP SZO összeállítás hazai és külföldi írók alkotásait tartalmazza bö válogatásban. De olvashatunk a | naptárban az egészséges életről, a beszélő múltról, a | divatról, a lakáskultúráról és még sok minden másról. 7 A MADÁCH NAPTAR ’75 mintegy 430 oldala (gazdag | képanyaggal illusztrálva) mindnyájunk kedves és hasz- | nos útitársa lehet az 1975-ös esztendőben. (Megrendel- | hetö a Slovenská kniha minden magyar könyvesboltjá- í ban; Slovenská kniha, magyar könyvesbolt. 801 00 Bra | tislava, Michalská 6. Ara; 20.— Kös) í .... . V TU---ALEKSZANDER • PUSKIN: ŐSZI REGGEL Felzeng a pásztor sípja a mezőn és felriasztja csendbe . fúlt magányom. Egy drága arccal semmibe veszőn elröppen az utolsó könnyű álom. Tűnik az éj, ritkulnak árnyai, felkél a nap, a halvány, hajnali, s én újra csak a puszta semmit látom. Ö nincs sehol... ahol tűnődve járt langy esteken a kedves, meg-megállva, a partot járom, rétek bársonyát, gyönyörű lába könnyű kis nyomát keresem minden ösvényen — hiába. Kószálva erdőn és bozóton át, örök nevét kiáltom szét a csendbe, szólogatom — és hangom messze csengve kihalt, hideg völgyek fölött sulian. És visz tovább az emlék, a patakra: kis fodrokat terelget álmosan, nem reng a tükrén édességes arca — ö nincs sehol... Reményem, életem a zsendülö tavasz, ha visszahozza. Az ősz hideg kezétől sápadozva gyérül a sárga lomb a nyíreken. Kihalt tölgyesben jár az ősz neszezve, kerengve hull a rozsdamart levél, köd terped vastagon a hűlt vizekre, és rohamozva felvisít a szél. Mély őszi csend őrzői, ringatói, ti kedves völgyek, lankák, tölgyesek, ti bús, vigalmas"napjaim tanúi, lesz még tavasz... most hadd felejtselek! Rab Zsuzsa fordítása