Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-19 / 47. szám
V. }JJ> VA 1. Lassan sötétedett, hosszan, s a ki- száiiadt kert, ahogy a sötétség rétegenként elárasztotta, egyre üdébbnek látszott. Ma éjjel bírtosan megjön az eső, mondta valaki az utcán. Lenka kihajolt az -ablakon, de senkit sem látott, a kerítés mentén túlságosan sűrűk a bokrok. Az ablak alatt virágágy húzódott — apa büszkesége. A liliom erős Illata hevesen megcsapta. Lenka az ég felé fordította az arcát. A sötét felhötöraegben a- kadt néhány világosabb folt, de sem a hold, sem a csillagok nem ragyokiak kenesztül najta. — Esni fog — mondta Lenka. — Egész éjjel és holnap egész nap. Senki sem válaszolt neki, A szobát éles tény töltötte be, a mennyezetről villanykörtefü'rt lógott csupaszon — a lámpaernyö eltörött —, a fénye szúrta a szemet. Irena a tükör előtt ült, a haját festette. — Ogyls elázik ez a gyönyörűség — mondta Lenka. és mint ma min denen, ezen Is nevetni kezdett. — Mit mondtál? — Hogy esni fog. Zuhogni, mintha kannából öntenék. Felhőszakadás lesz. — Nem lesz. — Lesz. Hallani a vonatot. .Amikor hallani a vonatot, mindig esik az eső. Minden nevetséges volt, de minden gyönyörű Is volt. Egész biztosan tudta, hogy nem fog esni Ilyen napon nem eshet. Csak örömét lelte benne, hogy bosszanthatja a nővérét, aki lázasan készülődött valamilyen jelentéktelen randevúra. A szobába berepült egy éjjelt lepke, és raeklütköizött a villanykörtének. Irena kiment a fürdőszobába. Lenka élvezte az egyedüllétet. Ügy tűnt fel neki, hogy minden, ami azon az estén történik különösképpen jelentős, minden , mozdulatnak értelme van, minden belélegzés átható llilatot hoz, és ntinden pillantása valami korábban ismeretlent tár fel. Tudta, hogy minderre sokáig emlékezni fog — talán örökre —, arra a koppanás- ra is, amlkoir a lepke nekivágódott a villanykörtének, a tükör hűvös lapjára, amelyhez hozzászorította homlokát. Hosszan nézett előre, de Inkább a szoba tükörképét vizsgálgatta, mint önnön mását. Nem szerette a tükröt, mindig fájdalmasan eszébe juttatta, hogy önmagáról alkotott elképzelésétől (vagy inkább önmaga érzékelésétől] milyen messze esik a valóság. Lemondott réla, hogy valamelyest is Javítson a küilsején. Öröktől fogva — vagyis körüt'belül nyolcéves kora óta, amikor a tükör érdekelni kezdte — feleslegesnek tartott minden ilyenfajta törekvést. Fakóbarna, egyenes, a leggyajkortbb mosás ellenére Is örökké zsíros haj, hatalmas orr az apró és éll»»d6an sápadt acc közepén. I Csalk a szemével békült meg olykor. Kifutott a szobából a telefonhoz. — Mapkéta, én vagyok.. Semmi sem jutott az eszébe, mit Is mondhatna a barátnőjének. Csak a- zért hívta fel, mert okot kellett találnia rá, hogy elszakadjon a tükörtől. Más okot, mint hogy elviselhetetlennek tartjuk a saját képmásunkat. — Mit csinálsz? — Ruhát varrók. — Varrtál már valamikor? — Egyszer el kell kezdeni. Vettem szabásmintát, ollóm van.. Lenka felsóhajtott, Markéfa számára minden olyan egyszerű. — Elviszem megmutatni, akarod? — ajánlkozott Markéta. — Eltisztázom nálatok a szoknyát. — Gyere Kinyitotta a szekrénye ajtaját, és elmerédten tanulmányozta a sor ruhaakasztót; rendetlenül csüngő ruhatárát. — Mit gondolsz, holnap felvehet- ném a világoskék szvettert. tudod azt a gombosat? — kérdezte a lehető legközömbösebben Irénétől, aki törülközőbe bugyolált fejjel tért vissza. Szolgálatkészen a konnektorba dugta a hajszárítót. — Ha akarod, szárítom egy kicsit a hajadat. — Száríthatod, de ha a szvetterért teszed, akkor ne fáradj. Egyrészt nagyon rossz tapasztalataim vannak a kölcsönözgetéssel, másrészt... Lenka félbeszakította; — Már háromszor megmagyaráztam, hogy arról a foltról egyáltalá-n nem tehetek. — Rossz tapasztalatim vannak a kölcsönözgetéssel — ismételte meg a nővére nyugodtan —, másrészt azt én veszem fel. — Azt hittem, hogy neked mellben szűk. — Éppen azért! — Irena, es- nem lehet. Te ném vagy olyan! — kiáltotta magából kikelve. Nővére hevesen felkapta a fejét, és kilökte a hajszárítót a kezéből. — Mit bolondulsz?! Lenka leguggolt, karjával erősen átfonta a térdét, mintha valamit magába akarna fojtani. — .Alighanem szólok anyunak, hogy vigyen el pszichiáterhez. — Nel Anyunak ne szólj! Ugye nem mondasz neki semmit?! — M.i van veled tulajdonképpen? — Nem tudom. — Abba már belenyugodtam, hogy nincs bátyám, aki barátokat hozna haza, de hogy miért van egy hűgom, aki... — Ha úgy mindent elmondhatnék! — suttogta Lenka sejte'Imeseai. Lenka nem válaszolt. — Mit nem mondhatsz el? — sürgette Irena most már szinte aggódva. — Történt valami? Bántott valaki? Lenka arcán villámgyors változás ment végbe, ami az utóbbi időben annyira jellemző volt rá. Fél lábon ugrált, és fuldoklott a nevetéstől: — — Terhes vagyoki Terhes vagyok! Irena nyugtalanul az ablakra pillantott, mert a kiabálás nyílván kihallatszott az utcára. — Buta liba. — Senki sem ért megi — sikította I,enka, és görcsös nevetéssel a heve- röre vetette magát. — Nem értenek meg. A megszólaló csengő szakította télbe a jelenetet. Lenka mozdulatlanul fekve maradt. — Menj ajtót nyitni. Nem akarom, hogy anyu bejöjjön ide. — Azt hiszed, nem tudja, hogy fested a hajad? A másodpercek rohantak, anyu bármelyik pillanatban megjelenhetett. Le'nka élvezte nővére tehetetlenségét. Nem kényszeríthette, legalábbis Ilyen rövid idő alatt nem, hogy menjen ajtót nyitni. Sebtében gyorsan elrejtette szépítkezés! készleteinek áruló jeleit. A fehér pép ktfröcs- csent a szőnyegre. — Nem tudsz magadon uralkodni —■ flntopgott Lenka, és félrehajolt a pohár elől, amit Irena vágott hozzá. Üvegcsörömpölés hallatszott. Markéta az ajtóban maradt, luiva- rlasan mosolygott. — Rosszkor jöttem? — Neked illik — mondta I/enka nem minden irigység nélkül. — Hajat mostam. — Mindegy itek folyton a haját mossa. Azt hiszitek, a férfiak az arany (üstökre buknak? — Hát mire buknak? — Ha tudnám, máris rohannék érte. Lenka elégedetten elmosolyodott. Szabályos bájcsevegés. Amikor komoly dolgok történnek, ajánlatos könnyed témákról fecsegni. Nem, még nem történnek komoly dolgok. De fognak! — Mutasd ezt a gyönyörűséget! — Tiszta a kezed? — Markéta 6 vatosan az ágyra terítette a ruhát. — Tetszik? — Nagyon. Biztosan jól áll majd. — Nekem meglehetősen Illik a fehér. Te mit veszel fel? Muka gyorsan az ajkára tette ai ujját, de késő volt. Irena kíváncsisága felébredt. — Hová készültök? — kérdezte olyan hangsúllyal, amilyet a felnőttek használnak a gyerekekkel szemben. — A... csak egy kicsit kimegyünk, .. Lenka levelet kapott... — Markéta nem volt túl találékony jó mentségek kiagyalásában. — Kérlek szépen. majd éppen Ilyen ostobaságok érdeklik Irenát! — kiáltotta Lenka, és az arcán vörös foltok jelentek meg. — Na hallodl A húgom vagy! Miféle levélkét kaptál? — Irena elmosolyodott, pontosan azzal a mosolyával, amelyet Lenka nem bírt elviselni. — Ki vele! Vagy pedig megmondom anyunak, hogy holnap sehová se engedjen. — Nem. ezt nem teszed megl — kiáltott fel Lenka, s csak aztán kapott észbe, hogy nővére kelepcét állított neki. — Nem bírom elviselni, ha korlátoznak — mormolta. A kellemetlen helyzetből valami váratlan szabadította ki. .Az ablak alatt füttyszó hangzott fel, nem ügy, mint mikor valaki csak úgy fütyörész, menet közben vagy unalmában, a fütty kihívóan, sőt felszólításként hatott. — Vár rád valaki, Markéta? — Ki várna? Irena felállt, az ablak felé Indult. Lenka felkiáltott: — Ne. ne menj odal — A kapcsolóhoz ugrott, és lecsavarta a villanyt. — Szóval tudod, ki füttyög — mondta Irena. — Semmit sem tudok. — .Alighanem tudod, ha eloltod a villanyt. Most már mind a hárman kifelé bámultak. A fütty ott szállt a sötét kert fölött, sóvárgó várakozással töltötte meg az estét Lenika a legszívesebben kiugrott volna az ablakon, kedve támadt futni, leroskadni valahol, visszafojtott iélogzettel, mozdulatlanul feküdni, hozzásimulni a földhöz. De hirtelen felkiáltott; — Hagyjon nekünk békét! — félretolta a két lányt, és becsapta az ablakot. A függönyt is behúzta. (Folytatjuk) Alek-szander Kavenszkljt ÖRDÖGI KÖR Lakásomban egyszerre csak molyok tűntek jel. Egyre több volt beWlük, mindent felfaltak, ami csak gyapjú nagy szőrme került eléjük. Mindenüvé naftalint szórtam, s szakadatlanul permeteztem az antimoly sprayt, sajnos eredmény. nélkül. Ekkor azt tanácsolta nekem valaki, helyezzek él a lakásomban néhány varangyos békát. A béka nemcsak a molyt kapja be, elpusztítja még a bábját is. Beszereztem tehát varangyos békét, s valóban a molyok hamarosan eltűntek, Helyettük azonban rettenetesen elszaporodtak a békák, ügy, hogy el kellett menekülnöm az otthonomból. — Zárj be a lakásodba szürkegémeket, ezek majd végeznek a békákkal! — beszélték rá a barátaim. Természetesen kétségbeesetten követtem a tanácsot, s napokba sem lelt, a békák pánikszerűen vetették ki magukat hetedik emeleti lakásom ablakétól. De most meg az új albérlőktől nem tudtam megszabadulni. A fürdőkádban pancsoltak reggeltől estig, általában tele volt v^iík a fürdőszoba, ez volt a kedvenc tartózkodási helyük. Igyekeztem kihesseget- ni őket a lakásból — ha az ajtón sikerült, visszajöttek az ablakon. A- mikor meg becsuktam az ablakot, az erkélyen gyűltek össze. Nem lehetett kibírni. — Vgyél egy puskát, majd meglátod. .. — mondta nekem a szomszédom, szenvedélyes vadászember. Beszereztem a fegyvertartási engedélyt, s — ami biztos, az biztos mindját kétcsövű flintát vettem, s félóránként leadtam egy lövést az ablakon át. Erre a szürkegémek tényleg riadtan a levegőbe emelkedtek. De csak rövid időre. Most már nem csupán nekem volt velük bajom, hanem a szomszédoknak is, a puskalövések miatt. Panaszt tettek, hogy megzavarom nyugalmukat. Hogy mérsékeljem a puskadörej hangerejét, szőnyegekkel borítottam be lakásom falait, A sok szőnyeg odavonzotta a molyok nagylétszámú rajait. — Ugyan, helyezz el már egy pár békát a lakásodban — ajánlották a barátaim. % „Márti“: A „Betiltott szerelem“ című versében így ír: í D« T« szív dobogását meglassitod / a sm- med ragyogását megvakítod, / kezed kezemben meglazf- tod i és ezzel közös ntnn- kát megállítod, j Nekünk i« kedvünk támadt elrtkkanta- ni magunkat: Äll-j! No további Inkább olvassa a verset semmint írjál \ • K. F. Reste: „Verseimet elbírálására kiildöm 0- nökböz. Ha megnyeri tetszésüket, kérem, közöljék lapjuk hasábjain.“ Nézzük hát, mit Is ajánl nekünk közlésié: ' Viharban edződött / legénység hajója. / mely kalandra hív, / s ál- mnt hajt valóra. Ö mi gyönyörű ' mi szép, / mikor szárnyéit a vfzen ’ terjeszti szél. / stb. Vagy nézzük egy másik versének néhány sorát: / Sokat láttál már föld- golyé, 1 Ér folyik rajtad ét folyó. / Láttál törpét, góliá- tot, / Kik akarták e világot. ’ stb Mi a világot nem akarjuk, csak azt, hogy mielőtt valaki verset kezdene fmt, legalább egyet olvasson el. Egyetlen egy verset. Mindegy, hogy kitől — Illyés, Kassák, Nagy László, juhász Ferenc, ' Csoórl Sándor stb. • „NZ II. B“; „A „szerkesztő üzenetét“ figyelemmel kísérem és ez adott belém bizalmat, hogy megpróbálkozzam a versírással.“ „Látszat és valóság“ című versében így ír; / É- get a nap, / fórrá a nyár. ' Vágyom a hűsre, / szívem vigaszra vár. / De vajon kitől? , stb. Sajnos ml nem vagyunk azok, akik vigaszt nyújthatnának. A versek u- gyanls nagyon rosszak. E- gyelöre az olvasást, a tanulást ajánlanánk a figyelmébe. • „Ml van Eduárd?“: Kérdésem oly egyhangú, bágyadt, / Fáradt lelkem mélyéből felsóhajté vad ki- kiátás: ! üres emberiség, süket fülek. / stb. Az Ilyen próbálkozások valóban süket fülekre találnak a szerkesztőségünkben. Felszínes, zavaros sorok, tele logikai bukfencekkel; Ha a kérdés egyhangú, bágyadt, hogyan lehet vad kiáltás, és a kiáltás, a vad, hogyan sóhajt? A tanulást, az olvasást ajánlanánk! Szégyent hozok a családra? Tizennyolc éves vagyak, kereskedelmi alkalmazott. A vőlegényemmel szeretjük egymást, rendes, becsületes fiú, már tervezzük az esküvőnket. Szüleim is kedvelik őt, s igen jó a viszony családjaink között. Egyre gyöt- rőbb féltékenysége azonban meggondolásra késztet. E- gyedül sehová sem enged, még barátnőm se lehet. A múltkor egy ismerős nénit üdvözöltem, de nem állhattam meg beszélgetni vele, mert „valószinüleg a fia érdekel“. Faggat, hogy a vásárlók miket mondanak nekem az üzletben. Féltékeny megjegyzéseket tesz az üz- ietvezetőmmmel kapcsolatban is, noha az negyven évvel idősebb nálam. Gyanúsításai sértenek. Mi lesz, ha a felesége leszek? Folyton tetten akar érni, rám bizónyíte- ni valamit. Csoda-e, ha kezdek kiábrándulni belőle? Belefáradtam, s inkább szakítanék, amíg nem késő. Erről persze anyám hallani sem akar. azt mondja szégyent hoznék a családra, és a nászasszonyát is megsérteném. Azzal érvel, hogy a féltékenység a szerelem jele, s ha okos leszek, jé lesz a férjem mellett, úgy csavarom az ujjam köré, ahogy akarom. Dehát bírom-e én ezt egy életen át? Vagy mégis szakítsak, csalódást n- kozva a szüléinknek is? Jelige: Cva A lányomügyében írok Húszéves kislányunk boldog menyasszony, nemsokára megeskUszik. Sajnos, messze kerül tőlünk, az ország túlsó sarkába. A fiú szülővárosában állás és lakás vár rájuk. A lányom azonban sohasem volt távol tőlünk, s ez nyugtalanítja, néha még sirdogál is. Amilyen érzékeny attól félek, hogy az elszakadás nagy megrázkódtatást fog okozni neki. Van egy titkunk, csak ketten ismerjük a férjemmel. Gyermekünket, mint elhagyott kis csecsemőt fogadtuk örökbe. Terhességem utolsó szakaszában balesetem volt. súlyos műtéten kellett átesnem, és így többé nem lehetett gyermekem. Ezért elvállaltuk a kéthénapos babát, és a nevünkre írattuk. Messzire költöztünk, nehogy valaki megzavarja boldog gyermekkorát. Most azunban úgy gondolom, nekem kell feltárnom az igazat, talán fgy könnyebben megy el tőlünk, hamarabb beleilleszkedik új helyzetébe. Az őszinteség most már kötelességem. Bízom benne, hogy a gyermekkori illúzió elvesztése még fogékonyabbá teszi a családi boldogság megteremtésére. Vagy talán csak akkor tárjam fel a titkot, amikor már elrendeződött az élete és maga lesz a felelős a sorsáért? Egy anya Válaszok a „Töprengő kislány“ című levélre Késő este kerültek kezembe a soraid. Tollat fogtam, hogy megírjam a véleményem. Ha ilyen „jóképű srác“ eldicsekszik a kalandjaival egy lánynak, akkor a srác fel akar tűnni. Csakhogy az Ilyenek eldicsekszenek a barátaiknak is, és mindazok. akiknél sikert ért el a pletyka tárgyéivá válnak. Az a szó, hogy szeretlek, egymagában nagyon kevés. A te esetedben pedig kimondottan frázis. Nagyon jól tudod, hogy másoknak is udvarol. Maga is kijelentette, hogy csak úgy tarthatod meg, „ha..különben elveszíted. Nem tudod, hogy mit tégy. Azt semmi esetre sem, amit a fiú kér. Ezzel csak egyik lennél a sok nő közül. Ezt 8 lépést visszacsinálni nem lehet, s később magad is nagyon megbánhatod. Magod is érzed, hogy még nagyon fiatal vagy erre. Nagyon vigyázz, nehogy egy kalandornak dobd oda magad. Ne higgy a szép szavaknak. Az igazi szerelemhez nemcsak szavak kellenek, s nem lehet alkudozni, mint a te esetedben történik. Ez nem elmaradott „falusi libeság“, hanem józan gondolkodás, önmagad értékelése. Csak az olyan nőknek van a férfiaknál értéke, aki nem dobja oda magát bárkine. Volt alkalmam kiismerni a férfiakat. Nem egyszer hallgattam végig, miként mulatnak egy-egy kalandjukon, hogyan egyezkednek, ki hová megy szeroncsét próbálni. Ettől szeretnélek megóvni. Ha meg akarod ismerni az igazi szerelmet, akkor várj arra a fiúra, aki nem azt fogja mondani, „ha ...“ A barátodnak pedig nevess a szemébe, és viselkedj úgy, hogy ne essék csorba a női büszkeségeden. K. P-né Nagycétény Én is hasonló korú lány vagyok, mint te, és a problémád nagyon köMl áll hozzám. Abban, hogy „annak“ előbb vagy utöbb minden lány életében be keli következnie. egyet értek veled. Erre azonban nem a legalkalmasabbak az ilyen „nagydumás“ fiúk. Lehet, hogy elszomorítlak. de ha megkapja, amit akar. továbbáll. Egy kalanddal többel dicsekedhet a srácok előtt. Ne hidd. hogy émédi vagyoki Hidd el, hogy ez ilyen fiúkkal csak „hülyéskedni“ érdemes. Ha odaadod magad neki, elhúzza a csikót. Feledd el. Hidd el. hogy ez még nem az igazi szerelem. Még van időd várni. Giga
