Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-19 / 47. szám
i J ÜÉNBS eyöR&i' ÖLTÖZTEM FELHŐBE, FÉNYBE Voltam hafnal, voltam este, rriTparton kafló füvecske. Xötie'm, mint a láng tavasszal, hittem: a föld aranyasztál. Nyelvem alatt rítt egy flóta, lelkem volt a búttatófa. Öltöztem felhőbe, fénybe, én az élet vőlegénye. ARCODBAN HORDOD ARCOMAT Aroodban hordod arcomat, a gyönyör a rémUlat ririgit. oltlűrtatlan hiányomat. Ki sziilattem voted agéssie, atrondolt iker-kiildetéssé. moglioTaTni gyötrelmek ágyét. Lobogtunk, azérnyunk földbe «rántott, moho« kövekből visszanéztek ralanri rég halott leányok. Valami rég haiott legények, Mk oléttünk már kőbe fagytak, a ké kthrön; egyétt maradtak. KÖNNYŰ TAVASZI SÖHAJ Térdig pendelyben a fák, söld-fehér csokrok, z^ros parasztibolyát katlanok a bokrok. Fnldszagú az isten is, saruja sáros, képé szél settenkedik, s a bibin kiáltoz. S! > O .Si ANYAFÖLD Te, ki íladnak áhítottá!, Igaz hűséget mért nem adtál? Mért engedted, hogy más tanyákon roppanjon ketté Ifjúságom? Ki más egek tüzébe vágyott, most némán hordozza hiányod. .ércén homályosul az ablak, minden csókok arcára fagyanak. Szereposztása katona 7 KÖ VOLT A LETED Kő volt a léted, metszett üveg. átvilágított feszület. a szenvedések kőimája Uvegfényű kőlapba vágva. s mert benne alvadt vér virágzott, megárvult arcod vi.sszalátszott, egy borzongató sikolyba dermendt szobor bűvölte rád a csendet. ■hx lí>oUfQ íeMef^'se Szerény színével és vonzó illatával először az Ibolya jelenik meg tavasszal. Persze a hóvirág már a tavaszt jelzi, mégis, mint a neve is bizonyítja, a hóhoz, a télhez tartozik még, hisz a színe és illata is hideg, akár a hóé. Az Ibolya azonban az Igazi virághoz méltón leheletfinom Illatával küzd a tél. a fagy nyomaival, a hideg éjszakával, a hűvös hajnallal, és amilyen szerény, olyan szívósan takarítja el űtjából mindazt, ami gátolná növekedésében, fojVődéséb.en. E keservesen nehéz, küzdelmes rövid élet után a tavasz legszebb, aranyszínű napjaiban az Ibolya, a tiszta kék ég alatt eltűnik, azt is mondhatnám, hogy némán, jajszó nélkül hagyja el birodalmát, és bizonyára ezért a virágok ezrei jelennek meg a temetésén. Ott látni a pitypangot habkönnyű frizurával. A tavaszi szél lágy érintésére a frizura könnyedén meginog és széthull, magvai lebegve rátapadnak a fűszálakra és a virágok ezreire. Ott látni az égkék színű nefelejcset, amint finom főhajtással üdvözöl egy Izzö vörös püftkösdí rózsát, amely éppen most bontogatja a szirmait. Szomszédsá- amint finom föhatjással üdvözöl egy Izzó vörös pünkösdi ró- fényes domboldalon. Ügy lepi el minden zugát, mint szeplő a vidám gyermek napégette arcát. A többi virág is ünnepi öltözetben, a , zenét pedig csicsergő madarak és zümmögő, szorgalmas méhek szolgáltatják. A méhek virágról-virágra szállva zümmögve részvétüket fejezik ki az ibolya rokonainak. így tart a derűs napsütésben az Ibolya temetése, ős az áldásthoző könny csak hajnalban, a legmélyebb csendben jelenik meg a virágok illatos szirmain. Harmatnak hívják e könnyet, és csillogása az Ibolya eltűnése felett érzett fájdalmat tükrözi... De ugyanakkor a korán kelő madarak már zengik, hogy az ibolya helyére a csodálatos Illatú gyöngyvirág, a liliom és az előkelő rózsák sokasága érkezik.... Vigaszként csicserr gik, zümmögik.... de azt ők is tudják, hogy a szerény kis úttörő ibolyá a legszebb rózsák sem pótolhatják. fii etMÁonxyHos Nem tudom, a régi Csehszlovákiában volt-e ötezerkoronás, bankjegy?... annyi bizonyos, ha volt, akkor csak titokban, családom és a munkásosztály körén kívül lehetett forgalomban. mert én soha nem láttam. Viszont ezerkoronás az volt, ezt a tényt nyugodt lélekkel tanúsíthatoln. A saját szememmel láttam a Vencel téren, egy elegáns konfekciós üzlet pazar kirakatában. A járókelők sokasága vette körül, férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek álltak ott és áhítattal nézték a ritka bankjegyet. Az ezerkoronásnak a kirakatban tulajdonképpen az volt a feladata, hogy felhívja a vevők figyelmét az ára<k esésére. A kirakatrendező ezt igen szellemesen úgy ábrázolta, hogy a valódi ezrest egy árura tűzte, felette egy súlyos kalapács lógott, amely zuhanóban volt az ezresre, és ezzel, a képpel kifejezésre kívánta juttatni, hogy szétzúzza a drágaságot. Nos, meg vagyok győződve róla, hogy a nézők nem a kalapácsot, hanem a valódi ezrest bámulták. És ha csak rajtuk múlott volna, fényes nappal törték volna be a kirakatot, hogy pénz birtokába jussanak. A kalapácsot biztos továbbra is lógni hagyták 'volna. így történt, csak nem nappal, hanem éjjel. A betörő szakember lehetett, mert ragyogó szakértelemmel jellemezte munkáját. Mégcsak nem Is törte be a kirakatot, mert köztudomású, hogy ilyesmi zajt okoz, és veszélyt jelent a kényes és komoly körültekintést igénylő munkánál. Tehát semmi zaj... Az óriás kirakat üvegét kifeszítette a keretből, kissé odább tolta, és a támadt résen keresztül egy hosszú, erre a célra készített csipesszel benyúlt a kirakatba, majd anélkül, hogy figyelembe vette volna a lőgö kalapácsot, az ezrest kiszabadította a kirakat fogságából, és zsebrevágta. Ezután persze társaival osztozkodott a drága zsákmányon, mert biztos, hogy többen voltak. A kirakat nehéz üvegtábláját egy ember nem mozdíthatta volna el annyira, hogy rés támadjon. Nagy volt másnap Prágában a meglepetés. Már kora reggel az emberek tömege állta körül a kirakatot, és mondhatom, sokan csodálattal, — amibe jócskán öröm és elégtétel vegyült — szemlélték e ragyogó művészi munkát, amit ez az ismeretlen betörö végzett, mert biztos, hogy többen is közreműködtek a munka sikeres végrehajtásában, a zseniális ötlet egv ember agvából pattant ki. vették észre, amikor be- léptek, helyesebben bero- ■ ■ hantok a napsütésről a félig felépített tágas istállóba, ahol a befejezetlen tető hasadékain keresztül behatoló napfény szeszélyes ábrákat rajzolt; a tárgyakat és a szabad térséget fény- és ár- nyéksávokra bontotta, s íg a kutya is láthatatlan maradt. A kutya még fiatal volt. Napközben a juhászok lUha^gyták az istállóban, és a másik kutyával mentek a legelőre, mert ez éjjel Őrködött. Sokat ugatott, nappal csak fölöslegesen riasztaná a juhokat. Ezért itthagyták és megkötötték, egy edényben odakészítették az ételét: írót és egy darabka juhsajtot. A betoppanók láttán megörült a kutya, fürgén ugrón., jel; .no,, nézd: csak, élőlényeki 'Búgó női kacagást hallott és mély férfihangot. Csóválni kezdte a farkát örömében: játszanak, lám, átfutnak a tágas istállóan, a fiatal nő megbotlik, mindketten a sarokban levő szalmára zuhannak, s egyszerre, hangosan felnevetnek. A kutya is hangosan ugatni kezdett. A fiatal nő felugrott, észrevette a kutyát. A kutya újból ugatott, örvendezve ugrált, láncát tépte, hogy hozzájuk juthasson, de a lánc nem engedte. Azok ketten vitatkozni kezdtek: a férft húzta volna a nőt tovább, egy távolabbi sarokba, de a nő csak a kutyát nézte. — Szegénykém, miért kötik be. az istállóba? Fuj, nézd! Savó vagy mi van a táljában, brrr. Az mégsem kutyának való! Biztosan éhes. Viharkabátjának zsebéből szalvétába csomagolt szalámis kenyeret vett élő, egy darab szalámit dobott a kutyának. De a kutya nem kapta él, csak örvendezve. vlháncolva ugrált tovább. A jérji bosszankodott, kis idő múlva elmentek. A kutya elcsön- desedeít. Amikor azok ott kint már éppen fel akartak ülni a motorkerékpárra, a kutya vonítani kezdett. — Várj, adok még neki egy kis szalámit. A nő belépett az Istállóba. Abban a pillanatban a kutya abbahagyta a vonítást, és ujjongO ugatásba csapott át. — Ki tudja, talán vak, nem látja az ételt, — mondta csak úgy magának a nő észrevéve, hogy a kutya még az előző darabot sem jalta fel, és közelebb tolta a szalámit, egészen a kutya lábához. Amikor a nő visszatért a már beindított motorkerékpárhoz, újból felhangzott a vonítás, és addig hallották, míg el nem tűntek a domb alatti kanyarban. Már nem hallatszott a motorkerékpár berregése, a kutya is abbahagyta a vonítást, és lehajtotta a fejét. Még mindig nem nyúlt a szalámi darabokhoz, mert a torkában furcsa nyomást érzett, ami vasabroncsként szorította. Fordította: D. Sldó Ágnes Bácskái Béla; GUSZONAI TÄJ
