Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-12 / 46. szám

*• *#*»_• Visszavonult az ár sv^' *ír ' A természet egyik ösele- me, a víz ú)ra megzavarta az ország népének nyugal­mát. A megduzzadt folyók kilépve medrükből olnyeték a termőföldeket, az épüle­teket, üzemeket és gyára­kat. Nem kíméltek semmit, ami áljukba került. A Bodrog, a Tisza, a Sajó, a Bodva — hogy csak az or­szág keleti folyón említsem — emberlakta területeket öntött el. Éjszaka megszó­laltak a szirénák. Jöttek néphadseregünk és a szov­jet katonaság alakulatai, a tűzoltók és az önkéntesek. é.<- mentették, ami menthe­tő. Az őszi esőzés, a hegyek­ből lezűdulö vízmennyiség megduzzasztotta a folyókat. A vlzszlnl egyre emelke­dett. az eső meg csak esett, és esett. Már az emberek Is csak így emlékeztek vissza: — nagyon régtől esik, há­rom-négy hete. így emlé­kezitek vissza a Jasov^ (Já­széi) emberek is, amikor meglátogattam az árvíz súj­totta községet. Sztomorúan Indultam a község Malom-utcája felé, ahol a Bodva folyó pusztí­tott. Az egész utca lakha­tatlanná vált. Ott Jártamkor az ár már tíz napja vissza­vonult. A folyö újra seké­lyen, alig , észrevehetően folydogált a magas köfalu medrében. Szinte hihetet­lennek tűnik, hogy ez a „nataknak“ Is becézhető Bódva, napokkal ezelőtt a vidék pusztító óriása volt. Egy „embé“ kanyarodik be a szűk, iszapos udvarba. Két fiatal, egy fiú és egy lány száll ki belőle. NagvszOlelk laktak Itt. Most a fészer alatt megmaradt fát hord­ják el. „Gyere velünk a nagyapához, ő mindent el­mesél" Meghívnak a nagy- anlukhoz így Ismerkedem meg Kap- cár Józsi bácsival, elmon­dom ml Járatban vagyok, s visszamegyünk a házhoz. — Nézze — mutat rá a fal tövében húzódó vlrág- ágyra, — ezeket a rózsákat és szegfűket Jobban sajná­lom, mint a házat. Nekem a virágok az életet Jelentik. Beteg ember vagyok, nehe­zemre esik emelni, de azért, ha csak egy bögrével Is, mindennap megöntözöm a virágaimat. Ott, hátul a kertben 114 fő rózsa állt. Most egy Ideig nem kell öntözni — Jegyzi meg. Mit csináljak, búsuljak? Nem I sz ez már másképpen, ha a fejemet a falba verem sem. Aki elcsügged, az el­veszett ember. Nem búsul­tam én soha, ami egyszer elveszett, azt kétszer újjá „fabrikáltam“. — Már a hetvenedik éve­met taposom, de Ilyen vlz­Az ifjúsági szervszet elnöke, FÜlöp László ről még apámtól sem hal­lottam. Megtörtént már, hogy egy kicsit rakoncát- lankodott a Bődva, de min­dig nyugodtan a Ihattunk. Két méter 20 centi a patak gátjának a magassága, ki gondolta volna, hogy ezt még másfél méterrel túllé­pi... Vasárnap virradóra na­gyon sűrűén szakadt az o- ső. El nem állt egész nap. A folyó meg csak egyre e- melkedett. Azért este még nyugodtan lefeküdtünk Éj­jel három óra felé arra éb redek, hogy a feleségem va­lakivel beszélget. Kinézek, há, látom, hogy a szomszéd lányok zörgettek: „Maguk még alszanak. Jöjjenek gyorsan, itt az árvíz“ El sem hittem, hiszen eddig a legnagyobb víz az udvarban csak 10-15 cm volt. Gyor­san felraktam mindent a? asztal meg a szekrény tete­jére, odaálltam az ablakhoz és kiáltoztam, hogy ment s> ek meg engem a bútor nem fontos, az maradhat. Jöttek és elvittek Ojra mondom, nem búsulok Fel neveltem két Jó gyerekei mindig bíztam az államban é az emberekben Segít ségükkel mindent sikerül átvészelnünk , , Beszélgetésünkön jelen volt az unoka, Karcsi is:- Nagyapa, most mondia meg, mennyit segítettek a fiatalok, hogyan mentettek Eddig mindig azt állította hogy nem csinálnak sem­mit, csak tétlenkednek — Szép Is lett volna, ha a dombról figyelték volna, ml történik velünk Az Igazat megvallva, derekasan helyt álltak. Felkerestem a helyi SZlSZ-szervezet elnökéi, Fülöp Lászlót, aki szintén ott volt a mentési munkák nál. — Vasárnap ml is nagyon el voltunk keseredve, hogy állandóan esik. Aztán kí­váncsiságból elmentünk megnézni a folyót. Akkor már nagyon megduzzadt Este nyugodtan hazamén tünk, és csak reggel felé a szirénázá.skor tudtuk meg. ml történt Hétfőn délután Nekem a átrágok az élelet lelentik — mondja Kapcár lózsef aztán már szükség volt min­den kézre. Gyorsan össze­jöttek az Ifjúsági szerve zet tagjai közül 14-15-en a kultúrházban. Mindenütt egyre Jobban pusztított a víz, segítségre volt szük­ség. Hordtuk a bútorokat, az embereket csónakokba, autókba raktuk, derékig gá­zoltunk a vízben. Egyik leg- derekasabban mentő fiatal Ami a víz után maradt Novák Jaroslav volt, aki többször is kényszerfürdőt vett. Közben egész éjjel zu­hogott az eső, reggel hétig folyt a mentés, de még utá­na sem tudtunk pihenni. Állandóan készenlétben áll­tunk. őriztük a gátakat. A kitelepített családok­nak hirtelenjében nehéz volt helyet találni. Szerve­zetünk a Korpa-családnak felajánlotta a klubhelyisé­get, akik még Jeletileg Is ott laknak. Veszélyben volt a falu, a kastély, a könyvtár; min­den, Ebbe a mindenbe bele­tartozik a falu szélén a jászól barlang is, amelyet egyes helyeken két méter magasan öntött el a víz. Ott is folynak a szivattyúzásl munkálatok. A fiatalok már rendbe hozták a futballpá- lyát, és kiveszik részüket a további munkálatokból Is. A katonák, a tűzoltók, a fiatalság, a környék lako­sainak összefogása meghoz­ta a eredményt: vereséget szenvedett az embertől a víz. Zolczer János A szerző felvételei A Komszomol KB meghívására nemrégiben egy ifjá- sági küldöttség utazott a Szovjetlinióba, hogy a szov­jet fiatalokkal együtt ellátogasson azokra a nevezetes helyekre, ahol nagyapáink, apáink fegyvert ragadva a szovjet emberekkel vállvetve harcol.jk a Nagy Októ­beri Forradalom idején, a polgárháberűban és a Nagy Honvédő Háborúban a közö* ellenség ellen. Ádáz harc­ban. vért hullatva kovácsolédott népeink mélyen in­ternacionalista testvérisé-ge. Az internacionalizmus nyomdokain 1918 nyarán a fiatal Szovjet-Oroszországot ha­lálos veszély fenyegette. A belső ellenség és a nyugati hatalmak Intervenciós had­seregei támadásba lendül­tek a forradalom ellen. Az ország nagy részét meg­szállták. A Volga középső részén elfoglalták Kazany, Szimbirszk és Szamara vá­rosokat. és ezzel elzárták Emlékkő örökíti meg azt a helyet, ahol Fannv Káplá­névá a merényletet elkö­vette az utat Oroszország élés­kamrája felé. A szovjet fennhatóság alá tartozó te­rületeken az ébhalál fenye­getett. Biztosak voltak ben ne, hogy a szovjet hatalom teljesen összeomlás előtt áll. Már csak a forradalom vezérét kell eltenni láb a-. 161. Ezt Is megkísérelték. Augusztus 30-án Lenin a moszkvai Mlchelson-gyár- ban tartott előadást a dol­gozóknak, Távozásakor egy eszerlsta ügynök, Fanny Káplánévá közvetlen közel­ről rálótt Leninre, akit a két golyó súlyosan megse­besített. Szerencsére nem halálosan. Az ellenség azon­ban elszámltotta magát. A Lenin ellen elkövetett me­rénylet nem az összeomlást Idézte elő, hanem felhábo­rodást és fokozott harci kedvet. A forradalom kato­nái ellentámadásba lendül­tek. A Volga középső részén harcolt Ga] forradalmi pa­rancsnoksága alatt az ak­kor már híressé vált vas­hadosztály. A hadosztály keretében harcolt egy In­ternacionalista ezred, a- raely főleg cseh és magyar katonákból tevődött össze. Az ezred parancsnoka Sla- vojar Castek, a politikai biztosa Varga Gyula volt A hadosztály ostrom alá vette Szimbirszk várost, és szép tember 2-án behatolt a vá­rosba. Az linternacionallsta ezred tíz napon át bőst ki tartással védte a Volgán át vezető, stratégiai szempont bél nagyon fontos hidat. Nem hátrált meg a túlerő elöl, i tíz nap után futásra kényszerltette a fehérek egységeit. Szeptember 12-én a had­osztály parancsnoka a kö­vetkező táviratot küldte Le­ninnek: „Tisztelt Lenin elvtársi Szülővárosának, Szlm- blrsznek felszabadítását gyógyírként ajánljuk fel az egyik golyó ütötte sebre. A másikra majd Szamara kö­vetkezik“. A hadosztály betartotta szavát. Rövidesen felszaba­dították Szamarát, a mai Kujbisevet Is. Az internacio­nalista ezred Itt Is dereka­san kivette részét a harcok bél. Szimbirszk 1924-ben, nagy szülötte, Vlagyimir Iljlcs Lenln-uijanov tiszteletére az Uljanovszk nevet kapta. Uljanovszk ma nem hason­lít a régi Sztmblrszkre. Az álmos, orosz vidéki város­kából korszerű nagyváros fejlődött — modern épüle­tekkel, széles sugárutakkal. hatalmas gép-és autóipar­ral. Lakosságának száma meghaladja a 400 ezret. Az uljanovszki terület polltl­A Lenin-emlékmű kai, kultúrális és közigaz­gatási központja. A terület lakosainak száma másfél millió. Több mint 250 Ipari telje­sítmény van e területen, és még egy érdekes adat: 23 újság jelenik Itt meg. Az uljanovszk! múzeum termel mindig tele vannak látogatókkal. A fiatalok udnl akarják, hogyan él­tek, harcoltak, apáik, nagy­apáik. Egy részlegen talál­juk meg mindazt, ami az akkori Szimbirszk felszaba­dítására, és ezen belül az Internacionalisták harcára emlékeztet. Mindez nem ha­lott, roúzeális érték, hanem a mai generációban élő ha­gyomány. Erről magunk is meggyőződhetünk. Nem ta­láltunk olyan kisiskolást, aki ne tudta volna ki volt Slavojar Castek, vagy Var­ga Gyula. Uljanovszk mai lakosai is tisztelettel emlé­keznek az Internacionalista ezred tagjaira, akik vérü­ket áldozták a szabad Ul- janovszkért, az ellenfo'rra- dalom szétzúzásáért A várost az úgynevezett Lenln-emlékmű uralja. A hatalmas, korszerű emlék- csarnok, a haladó szovjet építészet mintapéldánya, a- hol össze""űjtöttek minden Leninnel kapcsolatos em­léktárgyat A csarnok ud- varszerO belsejében van Lenin szülőháza, előtte ha­talmas Lenin szobor és mö­götte, szinte a végtelen o- rosz síkságot szimbolizál­va, 135 méterrel mélyebben a több mint három kilomé­ter széles Volga víztükre csillog. Fiatal város — a fiatalok városa. Uljanovszk, a munkásosz­tály nagy vezérének a szü­lővárosa, az egykori hősi harcok színhelye, a Szov­jetunió mai kommunizmust építő embeteinek kedven­ce. Horváth Rezső A szerző felvételei U| Nagy a torgalom a szeszfőzdében Megéri? A szeszfőzdében elég nagy a forgalom. Az egyik ember épp most végzett; már kihordta a pálinkát az udvarra, berakta a járgány- ba, azután visszajön, hogy kifizesse a tartozását illet­ve az adót. ~ Mennyi Is lett? — kér­dem tőle. de int. hagy vár­tak. Pénzről van ugyanis szó: ké'eze'-négyszáz koro­nát számol kt az asztalra, nznz vagy hatvan liter iehe- 'etr az ami kifolyt a csO- »£>’. ő’, fis ilyenkor nem be­szélheti el az ember a dol­got Hogy kifizette a pénzt, egy kancsóból a féldecls ooharakba, kupicákba. Önt, s megkínálta a váraknzókat. Csak ezután mondta el, hogy mire Is lesz ez a te­mérdek náltnka: — Négy fiam van, négy lakodalomra kell felkészül­nöm — maid magyarázat­képpen hozzáteszi: — Ná­lunk a lakodalmakon az emberek nem bort meg sört Isznak, hanem csak a pálinkát. Ötven-hatvan liter is elfogy, hát kell hogy ké­szítsek ... Különben aalamlkor reg­gel főtt, végigülte Itt a na­pot, és most este, amikor már lőcskán szürkül ké­szült el. Nem tudom, hogy megérte-e neki? Hiszen 0 hozta a hozzávalót, a fái. 6 tüzelt Itt egész nap, s ak­kor még a kétezernégyszáz koronát Is leszámolta az asztalra. Azt hiszem 8 és a többiek sem gondolnak erre. És mintha sejtené, hogy nem éppen jó dolog, amit csinál, gyorsan szedi magát, és már nincs ts a fözdében. A többiek azonban nem oldhatnak kereket, így még el Is mondják a véleményü­ket. Az egyik idősebb em­ber szavára figyelek: — Nem főzetek sokat, csak tizenöt literre valót. Mindig ennyit készítek ma­gamnak, hogy legyen egész évben. —• Ennyi az évi fejadag? — Ennyi, bár ez nem ts olyan sok. Naponta csak egy-egy féldecit Iszom meg, több t nem, vagy csak na­gyon ritkán. — Sz nem sok! — Nem sok, nem, de azért az évek folyamán sokra rúg. Amikor hetven éves voltam — most het- uenhárom vagyok — kiszá­moltam, hogy mennyibe Is került ez már az életemben, és Lz főtt kt, hogy hetven éves koromig pont hetven­ezer koronát eresztettem le a torkomon. Sok, mondtam akkor magamban, de mit tehet ®z ember, ha már le­ment, nem tudja vissza­szívni. Hát Igen, ami lemegy a torkon, azt már nem lehet visszahozni. Esetleg az o- lyanoknál, mint ez az Idős bácsi, nem is kell, hiszen n-’m vagyunk szerzetesek, de azért ami sok az sok. Egyszer egy Ilyen faluban beszéltem a nyugdtfban le­vő tanítóval. Panaszkodott, hogy alkoholista a fél falu és arra Intette a fiatal tant- tő feleségét, hogy vagy nagyon vigyázzon a férfére, vagy költözzenek el a falu­ból, mert még a tanítókat sem kímélt meg a szokás, hisz htvogatfák, csalogatták egymást az Ivászatra a fér­fiak. Nos, azt hiszem ezen fő lenne egy kicsit elgondol­kodni, Mint mondtam, nagy a forgalom a szeszfőzdében; már most november végére, december elejére vesznek fel előjegyzést, -nth~-

Next

/
Thumbnails
Contents