Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-05 / 45. szám
S9 ★ A fORIIADALIIIMAL S3 Jevgenylj Vinokurov: OROSZ PICK Kt«vendégU>ben, sűrű kocametiistben, padlás- meg pincezugban, szerteszét, sihederek suttogtak lelkesülten. Oroszországról járta a beszéd. Oross (ifik! Ok rázták meg keménfen a világot, tíz kurta nap alatt, vezetve lovon, gépkocsin, az élen divíziókat ás brigádokat... S mint amikor diákkamrákban laktak ás (élhomályban bújtak könyveket — az igazság után tovább kutattak, mikor kezükben kard (ényeskedett. Vaseziedek robogtak, szélkavarta lángok között. Ki fogságba esett: a fal elótt, szemét el sem takarva ndsatt a golyóval faiícasazamet, szókén, a tiszta hit lángjában égve, megállt. Mikor sisakját vette le, a rémeredő revolver csövébe bámult szeme, még álmokkal tele. Rab Zsuzsa fordítása Juhász Gyula: AZ OKTÓBERI FORRADALOMHOZ Győző szekér. Fáradtan és csalódva százszor S száműzve bús fiatalon ItUO’BpB-JJOJ A szabad élet asztalától, KöszöntLek Forradalom! Síromban vétetek megérni S alig mert halkuló dalom Mint éji szellemet Idézni, Fölidézni Forradalom! Megáldom rózsás lobogódat Mint Messiást bús Simeon A vérem gyász színébe olvad, De láttalak Forradalom! Tán holnap otthagysz eltiportan, En láttalak robogni, jól van mint láncfüvet, dcmboldalon, Jevgenyij Jevtusenko: beszelgetEs a forradalommal Legyűrnek a köznapok katonái, nem élhetek kedvem szerint, elfeledtem a levegőben járni, nem győztem te a vonzás köreit. Vörös csapatok őrzik a földet, piros úton lópata dobog. Utolsó dalt dalolva ledőlnek a trlpoljel komszomolok. A haldoklö nem akar meghalni! A csapat a távolból dalol, énekre ének, krasznodont hangok visszhangzanak a földek alól. Mozduló kezem már fegyvert fogna. Hiszen én Is fiatal vagyok! Beszélgetek a Forradalommal, KRÚDY GYULA: ...Az emberiség kiválosztottfctí vagyunk, mert megadatott oly események tanúinak lennünk, amelyek évszázadokig foglalkoztat- iák majd az utánunk fövö elméket. Bizonyos, hogy egyhamar nem fog hasonló szenzáció előfordulni az emberiség történetében. Es talán sohasem i6 kor, amelyben közvetlenebbül láthassa, megfigyelhesse az ember a vtlágszellem uffmuta- tását, az emberi boldogulás üt- lát. Ezer esztendő oxigénné, vérseftté válott gondolat számycsapása érezhető a föld- gömb atmoszférájában. A szeretet útján kell továbbmenni az embereknek. ki forrongó fejemhez hajolt. Egyszerű szavakkal indtt előrel „Elvtá«, nézd a messzi utat, Fegyvereket ne kér] senkitől se, szerezd meg a fegyvert magad.“ Kihúzom magam. Készülök. Felállók. És nem mutatom hátam senkinek, barátok nélkül barátokra várok, fegyvertelenül fegyverért megyek! Hiába Is hull ránk Jó langyosság, • hátat gömyesztő énekek rohama és polgári, undok jóllakottság, — a Forradalmat nem adom odal SIMOR András fordítása Demény Ottó: MUNKA voltai (LENIMRŰL) Az erő nem egy fölemelt kéz nemcsak eszmék nem is jelszavak s nem a szakállad volt a lényeged megfontoltság taktika indulat és lehetetlen, hogy ne értsék munka voltál tevékenység Írem a forradalom nem egy pillanat de te tudtad azt a plManatot melyben a tettnek döntő súlya van és lehetetten hogy ne tudnák ml állt mi bukott emlterségeden lövetni s reménykedve tudni hogy a kínból a jövő megterem. A. Prokof.iev: HOGY CSILLOGOTT A KARDOK ELE Ady Endre: A CSILLAGOK CSILLAGA Sose hull le a vörös oslllag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ö dőlyföl a keleti égem. Sohase vörös a hulló cslllag: Rőzsás, Illa, zöld, kék vagy sápadt. Szeszélye az égi világnak. Hulló cslllag, hullj, hull], fogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy cslllagbél Is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyog] és trónol], Mióta ember néz az égre,' Vörös csiljag volt a reménye. Bai*an3i » Ferenc: FÉNYES SZELEK Fényes szelek futottak szét a földön iegyezgetvén a pezsdülést a vérben, fakult sötétkék volt az ósdi öltöny, amelyben Cegléd városába értem. A kollégium húszágyas szobája tütetleünl Is gyaikrao felparázslott, s az ágyakon — ha éj csitult a házra clgánykeréket hánytak fürge álmok. A könyveinket mindig körbeadtuk mint úrvacsorás serleget a lelkész, az úTú'Stent naponta noszogattuk, hogy kezdje újra az emberteremtést. Máié, melasz és kukorlcakása társult a könyvvel lélek hizlalására. És rikkancsmódra kínálták a kedvet a forgó-árusok s a céllövöldék, zakatoltunk hajnalig is, ha keltett, és velünk együtt zakatolt a környék. „Látják, fiúk — szólt Saelepcsényl Imre, a polgármester — maguk itt az újbor, más bizsergést lopnak zslgerelnkbe, mely nem terem meg már szokott aszútól“ Az utcakövön törtük szét a cégért a puffadt bőrdíszműves üzleténél, ennyiből áll — hittük— a harc a népért, s hogy törpeburzsuj-bosszantás a végcél. Hősiesség volt vagy aszíaltbetyárság? Csikó-hitünk kapált, ha zabolázták. Bertold Brecht: Hogy villogott a kardok éle, s népünk honáért harcra kelt, nem gondoltunk mt hősi bérre, önnön sorsunk nem érdekelt. Más gondolat járt ott eszünkben, acélos fénnyel csillogó: hogy bánul tudjunk fegyverünkkel, s legyen a tarsolyban golyó. Hegyek magaslottak felettünk, bejártunk tenger földeket, anyánkat — mindent elfeledtünk, amit feledni csak lehet. A házat és a parti völgyet, a rét kesernyés Illatát, a homokot, a barna föildet, mindazt, mi otthon visszavárt. S mikor rohamra ment az ezred acél pásztázta földeken, ajkunkon Lenin neve zengett, s tény gyűlt köröttünk hirtelen. E név volt mindenünk — örökre utat jelölt a tény felé. Tölgy nem kapaszkodik a földbe úgy, mint ml akkor öbelé. Brodszky Erz.sébet fordítása MÓRA FERENC: .. ..Az első szó, ami idehalUk a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket keltő, s bátor várakozásokat ébresztő. Ez a hang már nem tesz különbséget a hadban állók nemzetisége között, csak az az ellenség, aki háborúra uszít, akár angol gyáros, akár német junker, s mindenki barát, aki összefog a békéért... A hitünk virága, amiből a véröntözés nem tudott gyümölcsöt érlelni, kinyíUik, s várfa az orosz felhők áldását. > A LEGYŐZHETETLEN FELIRAT A rilághóború idején Olafizországban, a San Carlo-i börtön egyik zárkájában. Melyben hemzsegtek a letartóztatott katonák, részegek és tolvajok. Egy szocialista katona tintaceruzával a falra kaparta: Éljen Lenini E^zsen fent a félhomályos zárkában, alig láthatóan. De óriási hetükkel. Midőn az őrök észreveették, mázolót küldtek oda. S ez hosszú nyelű ecsettel átpingálta a fenyegető feliratot. De mivel a mésszel csak a betűket húzta át. Most mész-irás hirdette feon a falon: Éljen Lenini Egy másik mázoló az egészet befestette széles ecsettel, Dgyhogy érákra eltűnt, de reggeltójban, Midőn a mész megszáradt, ismét kiviláglott alóla a felirat: Éljen Lenin! Ekkor ez órök egy kőművest küldtek késsel a felirat ellen, S 6 betűről betűre kikaparta, egy óra hosszat dolgozott. Es mikor elkészült, fent a zárkában, immár színtelenül, De mélyen a falba vésve állt a legyőzhetetlen felirat: Éljen Lenini Most távolHsátok el a falat! — mondta a katona Eörsl István fordítása
