Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-05 / 45. szám
8 XXII. — Éietben marad — mondta Varga doktor. Srobár doíktor a küszöbön és szekrényeket nézegette. >íem kellett semmit magya- rázgatnla, Varga mindent megértett. Mielőtt azonban elmentek volna Srobár fél- rehlvta Varga doktort, és szinte egyszuszra öntötte ki magából: — Kötszerekre, fertőtlenítőkre, győgyszerekre lenne szükségem. Már jóformán alig van valamim... Varga doktor szó nélkül az egyik szekrényhez lépett, kinyitotta. A szekrény alján négy elsősegély bőrönd feküdt. — Vigye, de gyorsan, mert nelkem a műtőbe kell mennem. Srobár doktor felkapott egy bőröndöt. — Vigye mlndl — szólt rá Varga. — Nincs sok 1- dőnik. A fiú nagyon sok vért vesztett. Nem tudom, kit sikerül majd fel ha] tanom, hogy vért tudjunk neki adni. ßs a legfőbb Ideje, hogy maguk is eltűnjenek... Katarina az udvaron találkozott velük. .Izzadt volt, fáradt, egész úton teljes e- röből pedálozott. — Hogy van? — Már jő kezekben van — I mondta SlVko tanltő, Srobár doktor pedig még hozzátette: — Mindjárt megoperálja, néhány hét múlva egészséges lesz, mint a makk. — És kissié Irigykedve még megtoldotta: — Nagyszerű felszerelésük van! Katarina a műtő előtti folyosón állt, és az órát figyelte a falon. Arra nem Is gondolt, hogy neki most Itt nem volna szabad mutatkoznia, hogy neki Is Inkább fel kellett volna ülni a tűz- oltókocslra, és eltűnni a többiekkel, még mielőtt megvirradna. Közben kijött az egyik ápolónő, Kataríná- ra nézett és szigorúan megkérdezte: — Mit csinál maga Itt? — Várok — felelte Katarina. — A doktor urat várja? Most éppen operál. — Nem, nem a doktor u- rat várom... Hogy van a beteg? — Kd maga? — Slvková vagyok. — A felesége? Mintha hirtelen felébresztették volna. Felszegte a fejét, és az ápolónő szemébe nézett, aztán elmosolyodott és rábóHntott a kérdésre. — Vérre lenne szuksé- gUnik — mondta az ápolónő. — Én nagyon szívesen a- dok. — Milyen a vércsoportja? — Nem tudom. — Magától még soha nem vettek vért? — Nem, még soha. — És egészséges? — Igen, az vagyok. — Akkor Jöjjön. — Köszönöm, nővérke. — Nem volt tébécéje? — Nem. — És a családban valakinek? — Nem, nem volt senkinek. — Elég erősnek érzi magát? Nem valami jól néz ki. Fáradt? — Nem, nem vagyok fáradt. .. De miért kérdezi? — Nagyon sok vérre van szüksége. — Nővérke, kérem, mondja meg az igazat, hogy van? — Még se ezt, se azt nem mondhatom, de megússza... — Szóval van remény...? — Remény mindig van... Mutassa a középső ujját... Egy tűsizürás, egy csöppnyi vér a píol üveglapra, és a nővérke elvonult valahová. Katarina egyedül maradt a sok ismeretlen tárgy közt félelmeivel. Az ápolónő visszatért. Katarina rá se nézett. Odalépett a szekrényhez, kinyitotta: — A vércsoport azonos. Megyek megmondom Varga tanársegéd úrnak... Maga addig készüljön fel... Időnként álomba merült, s csak nagy-nagy távolság- röl hallja az épolőnővér hangját: — Hajlítsa be a kezét. — Igen, hogyne. — Mozgassa! — Hogyan mozgassam? — így nü Egy, kettő, egy kettő. Jó. Egy kicsit most fájni fog. Tényleg megszúrták? Valami forróság hatolt az e- relbe, elöntötte az egész testét, nagyon kellemes, me leg, aztán hirtelen minden hűvössé változik. Haingokat, lépteket, csengetést hall. Hallja az üvegek csörgését 1«. Milyen jó így itt feküdni a heverőn. A feje fölött világít az erős fényű lámpa. Világit és melegít is egyben. De ez a szalma Is világított és melegített Olyan hirtelen lángralotobant, hogy Katarina alig tudott félre- ugranl. \De így is jó érzés, hogy olyan ügyesen sikerült felgyújtani a csűrt. — Fogja ezt meg! — hallja az ápolónövér haragját, majd újra a léptek kopogása jut el a tudatáig, aztán mintha hintaszékben ülne, kellemes, nagyon kellemes... Vagy talán mégse? — Nem jól érzi magát? — kérdi a szigorú hang. — De igen, jól érzem magam — feleli Katarina. — Nem akar leülni...? Jöjjön üljön le...! Igen, igen, leülhetne, ha nem lenne olyan nehéz a két karja, ha a feje nem húzná le annyira, és ha a tudatát nem homályosítaná el annyi fátyol Igen, leülhetne, ha nem lett volna e- lőtte az a hosszú-hosszú nap. — Üljön a fotelba! — hallja a parancsot. — Le kell ülnie! — Az ápolónő- vér Idege.sen jött vissza a műtőből, úgy viselkedett, mintha haza kellene sietnie. — Igen. kérem! — mondja Katarina. — Próbáljon meg felállni. Érti amit mondok, felállni... Mielőbb el kell Innen mennie. A tanársegéd úr azt üzeni, hogy n volna, ha mielőbb elmen: ’ nmen. Nyugodtan elmehet, a férje rendben van... Csak egy 1- delg Itt kell maradnia... Katarina leült. A szoba forgott, keringett vele. A szekrények, a székek, az asztalok, mind mind mozogtak. Még a fényes lámpa Is hol felgyulladt, hol meg kihunyt. Lehunyta a szemét. Csupán egy pttlanatra, de utána gyorsan ki Is nyitotta. Valahonnan a folyosóról a kórházhoz nem tartozó hangok hallatszottak. Patkós csizmák kopogása és fenyegető kiabálás. A szigorú ápolónövér megpróbálta útjukat állni. A kopogó léptek azonban nem hallgattak rá. Elgy pillanatra sem álltak meg. Tovább- dübörögtek, egyre közeledve. Az ajtó hirtelen IrtTágé- dott. Valaki a heveröhöz lépett, ketten pedig az ajtóban maradtak. Katarínával újra forogni kezdett a világ. A három férfi úgy lebegett a szobá- , ban, mintha olajban úsznának. Mit akarnak ezek az 6 kis meleg szobácskájábán? Kettőn szürke bőrkabát van, a harmadikon azonban, de hiszen az BrokeS bácsi. Az apja tanította a gyerekeit. Most föléhajolt, nézegeti, vizsgálgatja, mintha nem Ismerné. Nagy csodálkozó szeme van, és hangosan kapkodja a levegőt. Hallgat. A másik kettő azonban játssza szerepét. — A gyújtogatás Is szabotázs! — Csak egy büntetés van rá! — Meg akartál s®ökn1, ml? — Megbújni a kórházbanl — Szimulálnll — Bebújni a takaró alá a jó meleg szobában. — Kel] fel, indulás...! — Mondja, nővérke, mit akart ez maguknak bebe- széinii?! A szigorú ápolónövér hallgat. Csaik most értette meg a történteket. BrokeS postás is sejti már. A heverő mellett ugyanis megpillantja az Infúziós állványt a vékony kis gumlosövecskével és a széken a két üveg habos vért. Katarina sáp>adt, mélyen ülő szemel azonban ragyognak. BrokeS bácsi, a postás pedig csak most ébred tudatára annak, hogy e tűzoltók miért Is mentek az erdőibe... — Ez nem az a lány — fordul a két szürke kabátoshoz. — Ez Katarina Slvková, az traspeiktor lánya. Kimentek a folyosóra. A két szürke bórkabátos, a kétségbeesett postás és a szigorú ápolónővér. Mind a két kezében egy- egy üveg vért visz Kerubln- nak. Elmegy a két német mellett, és eltűnik az egyik ajtó mögött, amelyen ez áll: Műtő. Idegeneknek belépni szigorúan tilos. (Vége) WALTER KIANLEHN: INFLUENZA? - ODA SE NEKI... Miért nem fekszik a férfi, a'teremtés koronája, az értelem képviselője ágyban — ha influenzás? Miért nem teszi ezt az egyszerű, mégis legnőiesebb dolgot? A férfi egy borús reggelen felébred, nyomorultul érzi maigát, és panaszos hangon kijelenti: „Azt hiszem influenzás vagyok.“ Erre a kővetkező választ kapja: „Akar maradj ágyban!“ A férfi abban a szempillantásban kiugrik az ágybál, és hirtelen magára rángatja a méltóságának jelképét, a nadrágot. Miután befejezte aa öltözködést, kimegy az életbe, a- hol sikerrel terjeszti az influenza- bacUusokat, és mesélhet csapnivaló közérzetéről. Kétségtelen, hogy a férfi, aki így. vtselkedik — válóban influenzás. Bsák az a kérdés, hogy ebben asten- eedO depóiban, kormán veetl at erőt, hogy minden lehető alkalmat megragadjon ahhoz, hogy magáról, és a betegségéről beszéljen. Már gyermekkora Óta beléidegző- dOtt, hogy az udvarias kérdésre: Hogy van? — csak azt válaszolhat- ja: — Köszönöm, kifúnáen. Vagy remekül, Öregem. Az influenzás férfi azonban a leg- szemérmetlenebbífl felrúgja a játék- szabályokat, és így válaszolt: — Köszönöm, megvagyok, csak egy kts lazám van. — Az utóbött olyan alattomos kacérsággal mondja, hogy a másik kénytelen tovább kérdezni: — Talán csak nem influenza? — Azt hiszem öregem — mondja erre. — Már megmérted a lázadat? — Természetesen. 38,2 — De hiszen akkor az ágyban lenne a helyed. — Mtért, te lefeküdnél? — Biztosan — mondja a másik — mikóabm éret, hogy az influenza-baotlusok már őt ts keringetik. A következő nap reggelén szintén betegen ébred, de 6 sem marad ágyban. Vajon mtért nem marad? Ezt a körülményt az tnfluenza-bactlus titokzatos természetének tudom be. Ezt a bacHust „0“ bacüusnak kellene nevezni, mert a férfi öntudatának tápot ad, sőt lázas tevékenységre ingerll. Az influenza nem csekélység. De ha egy férfit sanyargat, az Ilyeneket mond: — Smtaít a kis influenza mt- att csak nem fekhetek ágyba? Az ágybafekvés sérti az áldozat férfiasságát. Férfias csak akkor lehet az ember, ha a két lábán áJl. De különösen akkor hősies a férfi, ha láztól vacog a foga, mégis a város járja, és mindenkinek elmondhatja: — Majd a fene ms meg, úgy ráz a hideg. Az asszonyok azt áUítják, hogy mi férfiak kényesek vagyunk. De hogy nem vagyunk azok, azt bizonyítja, _ hogy nem fekszünk ágyba, ha influenzánk van. fiát akkor milyenek vagyunk? Nehezemre esik, mégis meg kell mondanom: hiúak. Azért esik nehezemre, mert úgy érzem, hogy ez a szó könyörtelen. Hogy rájöjjek, hogy a férfiak miért nem fekszenek ágyba, ha influenzájuk van, és hogy tulajdonképpen milyenek, ha nem kényesek, ahhoz Időre lenne szükségem. Kényelmesen ágyba kellene feküdnöm és tömi a fejemet, hogy Diogenész az embert miért tüntette fel állandóan hősnek, holott jómaga sosem állt két lábon, mert tudvalévőén, hosszú életéi egy hordóban élte le. Erről a témáról hosszasabban el kellene gondolkodnom. De sajnos, nekem sincs időm napokig az ágyat őrizni, mert már én is pár napja 37,8 lázzal futkosok. Rémes Alapot. Fordította: —sl) • „Hajnal“: Egyetlen próbálkozás alapján nem tudjuk megítélni a tehetségét. Ha érdekli a véleményünk, küldjön be több verset! • „Zsüll“; Verset egyelőre még csak a felszínt mutatják, de annak ellenére, hogy korban Is nagyon fiatal, néhány ügyes sora már akad. Tanuljon, olvasson sokat, s Idővel, amikor már úgy érzi, hogy mást Is el tud mondani a világnak, a „saját fájdalmát, s örömét“, jelentkezzen újra. • „Elszáradt rózsa“: / Elnézem a haldokló természetet, / Csodálkozom a sárguló leveleken, / elnézem a tovaszáUó vadlibákat, / Csodálkozom a sápadó szép piros arcodon Is. / stb. írja egyik versében. Nos, ml inkább azon csodálkozunk, hogy csak ennyit lát, s vesz észre a „világból“. A többi verse Is hasonlóan felszínes, logikatlag zavaros. Még ©gy példa talán: / Szülőföldem / lankás dombjain / áll szülőházam / stb. Hol másutt állhat még a szülőház, ha nem a szülőföldön? Szabó Lőrinc mondja: „A rossz költő egyszer cifra és fenn- költ, máskor meg annyira primitív, hogy minden igazi egyszerűséget túllicitál.' de sohasem tud élményt a maga hitelességében megingni, nem tudja a tárgyi világot eleven és továbbható szellemi tapasztalattá változtatni.“ A tanulást és az olvasást ajánlanánk. • „Tündiké 74“: Kiváncsiak lennénk a tőhbl versére is. A két beküldöttben ugyanis sejlik némi tehetség. A „Miiért nem érted?“ cfmü a jobb, bár a harmadik versszak rltmilikallag kissé széthull. Ügyeljen, vigyázzon az Ilyen „apróságokra“ Is. Várjuk jelentke- aését! ■ • „Rémes“: Nézzünk néhány sornyi Idézetet egyik „alkotásából“: / Amikor megfoktam ászt mondta jaj, / Akor már tutam, hogy Itt lessz a bajj, / mer most nem meneküiiök el / stb. Ügy gondoljuk, hO'gy elrettentő példának ennyi Is e- lég. Aki a helyesírással, az anyanyelv legelemibb követelményével sincs tisztában, azt csak lebeszélni tudjuk. Ez valóban „rémes“ I Hasonlít ai apámhoz Tlzenlkilanc éves lány vagyok, szüleimmel, saját há- zurakbain élünk. Anyámmal jól megértjük, szeretjük egymást. Apám sem volna rossz ember alapjában, gondoskodik rólumik, de időnként — és sajnos egyre gyakrabban — durva, goromba hozzánk, olykor kezet is e- mel ránik. Pedig részegesnek nem mondható, erős fizikumának meg sem kottyan, amit napontB megiszik, de úgy látszik. Idegeit mégis kikezdte az ital. Az életünk egyre elviselhetetlenebb mellett«. Elmehetnénk tőle a- nyal nagymamámhoz, aki tőlünk hetven kilométerre él, egyedül, szép háziban. Tettünk Is erre célzást apám e lőtt, de azt mondta, ha elmegyünk, mindent tömkretesz, szétver ttthon. Anyám ezért inkább tűr. Számomra volna más kiút, de az sem bíztató. Menyasszony vagyok közel egy éró. Vőlegényem csinos, szorgalmas ember, mellette semmi gondom nem lenne: tavasszal elkészül a háza, akkorra tervezzük az esküvőt. Mégis: egyre Inkább úgy érzem, azért mondtam igent, hogy Itthonról «Mbaduljak. Ugyanis laeean kiderül, hogy kicsit hasonlít apámhoz: időnként dühkltörésel vannak. Arra akar kényszorftenl, hogy még az esiküvó előtt az övé legyek. Én ettől nagyon félek. Talán rosszak az Idegeim, de nem akarok kockázatot, mert nem tudhatom, hogy azután milyen lesz hozzám. Tiltakozásom ra-latt legutóbb rettenetes jelenetet rendezett, majdnem megfojtott. Utána térdenállva kórt bocsánatot. Kétségek között élek; menjek tönkre anyuval az apám mellett? Hagyjuk Itt mindazt, amiért anyám H annyit dolgozott? Kössem a sorsomat ehhez a Dosztojevszklj-flghrához, és vállaltak esetleg ugyanolyan tragikus sorsot, amilyen az a- nyámé? Jelige: Hiányzíó napfény Válasz Mlmáza jeligére Amint elolvastam a leveledet, rögtön elhatároztam, hogy válaszolok rá. Nem szeretném, ha megsértődné!, de rögtön az elején egy 'kérdést kell feltennem: Te már találkoztál hibátlan emberrel? Ha azt válaszolod, hogy igen, akkor még nem Ismered az embereiket. Mindenkinek vannak klsebb-nagyobb hibái. Szerintem, neked több az apró hibád, mint a vőlegényednek. Igazán nem volt szép, hogy az együtt vá.sárolt brostüt elcserélted. Ha nem tetszett, akkor miinek vetetted meg ve !e. A névnapodra vett ajándék sem tetszett. Mond, te milyen ajámdékoikért tudnál lelkesedni? Én Igazán nem csodálkozom azon, hogy a vőlegényed érzékeny, örülj, hogy nem haragudott meg komolyabban. Csak azért o- íyan tüíelmes, mert nagyon szeret. Gondold el, hogy te mit tettéi volna az ő helyében. Ha legközelebb ajándékot kapsz tőle — ha tetszik, ha nem —■ szerényen köszönd meg a kedvességét. Jegyezd meg a közmondást: Ml a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemin leveled végén art kérdezed, hogy ihlként nevelhet néd át a huszonhat éves udvarlódat. ,0gv látszik, hogy te, aki még csak tizennyolc éves vagy, okosabbnak érzed magad a* udvarlódnál. Azt hiszem, nagy tévedésben vagy. Elsősorban téged kellene átnevelni, hiszen magad Is bevallottad, hoigy sok a hibád. Ami pedig a randevúkait Illeti, légy kicsit pontosabb. M:lnél előbb változz meg, és akkor minden rendbejön köztelek. Jelige; Csirl Válasz „A legszebb kél év“ című levélre Ne haiagudj, de nem értelek. Minek futsz annyit a fiatalasszony után? Nem veszed észre, hogy csak játszik veled? Ha Igazén szeretne, akkor két év óta már másként viszonyulna hozzád. Szerintem csak ug'rat, és tetszik neki, hogy futsz utána. A szüleidnek Igazuik van. Hallgass rájuk. Járj szórakofnl, moziba, színházba. Csakhamar találsz magadhoz illő lányt. jelige: Megértelek, de elítéllek Válasz a „Türelmetlen vagyok“ cfmü levélre Ne haragudj, hogy az udvarlód pártján állok. Nem a szerelmedet, hanem az önzésedet bizonyítottad be a fiúnak. Szomorú, hogy tízenlkllenc éves létedre, csak a férjhezmenésen jár az eszed. Amikor összeísmerkedte- tek, jól tudtad, hogy a fiúnak előbb az egyetemet kell elrógeanlfi, s csak azután gondolhat nősülésre. Te vlsz- szaéltél a bizalmával. Vállalja a gyereket, mindent előteremt számára, de te mégis rá akarod kényszeríteni a házasságra. Gondolod, hogy Ilyen körülmények között elvégezné az egyetemet? A családalapítás felelősséggel jár. Ml lesz, ha pár év múlva széthull a házasságtok? Tegyük fel, hogy feleségül vesz. De ml lesz, ha pár év múlva számonkérl elrontott életét. A másik lehetőség, hogy nem vesz feleségül, de a gyerek számára mindent előteremt. Miből? Az egyetemi ösztöndíjáből? Mit gondolsz, meddig bírja majd a különmunkát a tanulás mellett? Hiszen a három legnehezebb év még előtte van. Erre nem gondoltál? A jövőben mindent gondol] meg, s csak azután cselekedj. Remélem, hogy okulsz a történtektoó! és megfontoltabb leszel. Egy orvostanhallgató
