Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-29 / 44. szám

új ifiiság 3

Esős napok - sáros földek

AZ ŐSZI BETAKARÍTÁS NEHÉZSÉGEI

Az ember tu<3tomásul veszi a természet törvényeit, köztük azt Is, hogy az ősz esővel ]ár. Azt Is kénytelen tudomásul venni, hogy több mint egy hónapja szakadatlanul zuhog az eső. S ami a legrosszabb; nem tehetünk ellene semmit. A lassan teJjes évszakot kitöltő országos eső, országos gondokat okoz.

Bizony nehéz a ml dolgunk, — mondják a mezőgazdászok, akik szinte tehetetlenül nézik, mit müvei az ég. Gondterhelt arcoal várják, miikor derül ki, miikor támad szél, mely a csaknem egy métetmyl mélyen átázott földet felszárítja végre. Tennének ők, hiszen erejük, akaratuk, gépnls és kedvük bőven van, de hát mit tehetnek.

Bizony nehéz a dolguk, — erősíthetjük meg valahányan, mert látjuk az esőt, mit ők is látnak, s tudjuk, mit ők Is tudnak; a termést bármilyen erőfeszítés árén is be kell takarítani.

De hát hogyan?

Mezőgazdasiágl dolgozőknak, szakembereknek teszem fel a kérdést, s majd mindenki visszakérdezéssel kénytelen válaszolni.

Oktéber 18....

A betakarítás ügyében járom a Osallőköz mezőgazdasági üzemeit. A Dunajííká Streda-1 (dunaszerdahelyl) járási pártbizottság mező- gazdasági osztályán Mészáros és Dunai elvtár- sakkal beszélgetek. E napig a búzának csupán a fele van a földben. A cukorrépáró.1 még aggasztóbbak a hírek. Wiedermann Károly elvtárs, a mlhál>^al Efsz elnöke érkezük, 3 röviden, sietősen beszámol az ottani helyzetről. Szövetkezetük hatvanöt hektárnyi cu- kornépájából eddig még csak tizenöt hektárnyit tudtak felszedni. A hektárhozam viszont jőnak mutatkozik. Négyszázötven mázsára számítanak. Gépük, munkaerejük van elegendő, s a szállítással sem lennének problémák, csak az eső...

A SZISZ járási titkárságán arról számolnak táljaihoz, felszóiftván őket, hogy a kenyérgabona betakarításánál nyújtott ^Idamutató aktivitásukhoz hasonlóan, az őszi munkák elvégzéséből is vegyék ki a részüket. A felhívásnak bizonyára visszhangja lesz, s hatékonyan segít majd. Csaikhát az eső...

Putz László elvtérs, a dunaszerdahelyl cukorgyár kockázó részlegének művezetője, az üzemi bizottság elnöke nem kisebb gonddal lemmel prózáinak dolgozni a kukorlcakom- beszél, mint a többiek. A járás és a szomszédos járások területéről betakarított cukorrépa- készlet, gyárunk ötven százalékos üzemelése mellett Is csak vagy három napra lesz elegendő. Hogy ml lesz három nap múlva? Mint mindenki, ml Is abban bízunk, hogy majd csak jobbra fordul az tdőjárás. A terfnelés megállíitására nem Is gondolunk. A nyersanyagellátásból eredő problémák erre nem kényszeríthetnek bennünket. Azt, hogy a kampány befejezésével jócskán megkésünk, azt már jé előre tudtuk, hiszen az Idén mintegy háromezer vagonnal több cukorrépa feldolgozása lesz a feladatunk. Nagyobb a vetésterület, emelkedtek a hektárhozamok, mert az u- tóbbl Időben egyre Inkább elterjedt öntözéses gazdálkodás szerencsére nem volt hiábavaló. Tavaly járásunkban egy hektáron hatvankétezer cukorrépaegyed termett, s ez a szám az Idén csakhogynem eléri a hetvenezret. Ez nagyon jelentős és örvendetes tényező. A kampányt szeptember húszadikán kezdtük. Sem ml, sem a termelők nem vagyunk vétkesek ahban, hogy eddig még csak 7609 vagon répát dolgoztunk fel.

Csaik abban bízunk, hogy jobbra fordul az Időjárás.

Végig megyünk a Csallóközön. Hadd lássuk, milyen a helVzet délebbre. Az okoöi (ekeos!) szövetkezet agronómusát keresem. Nem kis feladat ez, hiszen a nagy szövetkezetben sokfelé lehet az agronómus, különiösen most a gondok közepette. Végül telefonon megtalálom. Elmagyarázza, merre menjek utána, a határ melyik távoli sarkában keressem —- a- hol ha megtalálom, láthatom mekkora küzde- melésj Igazgatósággal együtt körlevélben fordultak a járás mezőgazdasági üzemelnek fla- bájnnal az átázott földön. Persze, nem találom meg, és nem megyek utána, mert kocsink meghököl a kátyus határi út előtt.

A Calovől (nagymegyeri) vasútállomás mellett óriási sártenger közepén néhány vagon cukorrépa árválkodik. Ismét megeredt az eső. Váltok néhány szót a két mázsáiéval, akiktől megtudom, hogy a mai nap folyamán — délután négy óra van — még csak egyetlen traktor hozott répát.

Zemianska Olöa — Nemesöcaa.

A szövetkezet agronómusa Szabó Gyula tájékoztat. A száztíz hektár cukorrépából eddig még Csák két hektáron sikerült felszedniük. Hiába, a rossz Idő ellen természetesen itt sem tudnak semmit tenni. Várják, míg valamivel Jobbra fordul, — aztán nem számít sem szombat, se vasárnap, még az éjszaka sem, addig fognak dolgozni, amíg a földre rá lehet lépni, amíg a termést be nem takarítják. Most kerek egy hónapot késnek. Tavaly szeptember 23-tól november 4-lg végeztek a nagy feladattal. Ha nem Ilyen lenne az Idő, kilencven százalékban már most Is készet jeleenthetnének. Tettre kész emberek és gé-’ pék várnak az Idő megjavulására. Háromszáz hektár kukoricát kell letörniük. Százötven hektár föld még búzamagra vár, háromszáz hektárnyi területen pedig már csírázik a búza.

— A répa kézi betakarítására nem kerülhet sor, mert ha ásni lehet, akkor már a gépet is elbírja a föld. A rádió a felhők fel- szakadozását jósolta. Igaz, hallottuk ml már tévedni a meteorológusokat. Mégis most bízunk.

Október 18 — péntek. Délutánra valóban felszakadozik a felhős égbolt. .Ahol csak lehetséges az emberek kirajzanak a határba, A répabetakarltás és a vetés a legfontosabb, A kukorica szívós, töljbet kibír.

Mindenki ereje teljéből dolgozik. Ember és gép egyaránt. Szombaton egész nap fúj a sár- szárftö szél, s többnyire süt a nap. A szerdahelyi járásba több mint háromszáz katona érkezik segíteni. Egy ötven tagú rendörbrl- gád Is murakába áll a földeken. A szövetke- aetesek minden tagja dolgozik. A falvak lakosai Is önzetlenül segítenek, s a fiatalokhoz intézett felhívás sem marad visszhang nélkül.

Délután a cukorgyár éppen elfogyó répakupaca duzzadni kezd, nő a tartalék. Másnap kora reggel az emberek Ismét a határban vannak. Vetnek, répát szednek. Mindenki derűlátó... aztán tíz óra tájban Ismét elered az eső. A traktorok és teherkocsik a legnagyobb erőfeszítéssel estig még szállítják a répát.

Október 21 — héttő.

Vasárnap reggel 6ta megállás nélkül zuhog.

Ismét a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának dolgozóival beszélgetek, akik ö- römmel számolnak be arról, hogy pénteken és szombaton már jól ment a vetés és a ré- paszedés, s komoram teszik hozzá, amit mindnyájan tapasztaihatJtunk; vasárnap délelőtt megint megeredt az eső.

A cukorgyár vasárnap reggelig hétszáz vagon nyersanyagot tudott telivásárolnl. A folyamatos termelés néhány napra lemét biztosítva van.

Bartos elvtárs, a járási termelést Igazgaté- ság vezetője nyilatkozik: „A tizenhatezer hektárnyi búza alá előkészített föld négyezer hektárja még magra vár. Ez azelőtt természetes volt, s nem számított lemaradásnak, de ma, a gépesítés korában bizony az. Huszonhat esztendeje dolgozom a szocialista mezőgazdaságban, de Ilyen őszre nem emlékszem, s a feljegyzések fél évszázadra visszamenőleg sem vallanak hasonló, tartős esőzésről. Szombatcm összehívtuk egy rövid tanácskozásra az elnököket. Megegyeztünk velük, hogy megszervezik a betakarításban dolgozók határi étkeztetését, hogy azok egy pil'lanatig sem veszte,geljenek. A legtöbb helyen azonnal cselekedtek, de mire megfőtt az étel. Ismét e- sett az eső. Az egész járás készen áll arra, hogyha megjavul az Idő, az éjszaka Is üzemeltethető gépek munkában maradjanak. Az őszt betakarítás gondja országos gond, s így nem Okoz problémát a kellő létszámú brigádtartalék megszervezése sem. Kétségbeesve természetesen senki sincs, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a termés nem maradhat a határban. Hogy ml van akkor, ha mégsem áll el az eső? Minden eső eláll egyszer.

. Ha pedig nem, akkor egészen újszerű munkaformát kell találnunk. Szervezés kérdése. A járás területén több mint egymillió tonna cukorrépa van a földben. Nem vagyunk borúlátók, de az ég egyelőre borult.

Szutter Pál elvtárs, a termelést Igazgatóság agronómusa közli velem, hogy a hét végén összesen 3810 ember dolgozott a járás földje In s megmagyarázza: ha jó az Idő, alig kell több ember, mint normális körülmények között. A gépek nagyon sokra képesek, csak elbírja őket a föld. A közel húszezer hektárnyi kukoricának alig több, mint az egynegyede van tető alatt. A cukorrépa csupán 1240 hektárról van betakarítva. A búza halvannyolc százaléka van elvetve. Hozzá kell tenni, hogy a kukorica vetésterülete az Idén csaknem a kétszerese a tavalyinak, s a terméshozamok Is nagyon ígéretesek.

A hollcel (gellei) szövetkezet elnöke. Mészáros elvtárs Is azt mondja, hogy náluk még so.sem volt szükség brigádosokra, de most, a hét végén nagyon jól Jött a segítség. Egyelőre még száz hektár cukorrépájuk és 450 hektár kukoricájuk vár betakarításra. A betakarl- to-tt negyven hektár termékét már fölvásárolták. Szerinte, ha minden jól megy, még negyven erős munkanapra van szüksége a mezőgazdaságnak. Nekik legalábbis ennyire. Én is csak azt tudom mondani, hogy nem maradhat így az Idő, s hogy egyszer minden eső véget ér. Termésünket a legrosszabb körülmények között sem hagyhatjuk a földben, s ha kézzel és zuhogó e.söben, de akkor Is betakarítjuk. •Am reméljük, a kézi betakarításra mégsem kerül sor, s előbb utóbb Ismét munkába állhatnak a gépeink. Egész nyáron öntöztük a cukorrépát, s most még Itt ez az eső, amit a nedves föld elszívni sem bír... tócsákban, kis tavakban áll a víz a répaföldeken. Szombton felállítottuk a konyhát, s kivittük az é- telt az embereknek, hogy senki se mozduljon, amíg jó az idő. Hát nem megeredt vasárnap az eső.

Hétfő délután érákon keresztül annyira zuhogott, hogy kevesen emlékezhetnek hasonlóra. E sor leírásának ideje kedd, október 22, nyolc óra ötvenöt perc. Ablakom keletre néz, és besüt rajta a nap. Szinte hihetetleni Most már országszerte mindenki abban bízik, hogy legalább egy jó hónapig megállás nélkül sütni fog a nap, és szünetel az eső.

RESZELI FERENC

Lelkesedés és alkotóvá^y nélkül nincs újítómozgalom

A Nővé Zómky-i (érsekújvári) Elektrosvit újítói az utóbbi években sokat hallattak magukról. Nem véletlenül. Oroszlánrészt vállaltak a vállalat feladatainak talje.sftéséből. Célszerű ájftásaikkal mindig azon a részlegeken segítik a terv folyamatos teljesítését, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Az újítók népes családjában szép számmal akadnak fiatalok is. Közülük egyet, Bórik Péter technolégnst a munkahelyén kerestem fel.

— Ez ez én mankahel3rem, mutatta be büszkén a világfté testeket gyártó részleget. Itt dolgozom, s minden igyekezetemmel arra törekszem, hogy újat, de főleg jobbat termeljünk. A magamfajta technikusnak nem lehet nagyobb öröme annál, mint ha jé termék kerül ki a keze áléi.

— Kissé meglepett e gyors, de annál magvasabb bevezető, viszont ezek után könnyen rátérhettem látogatásom igazi céljára. 0 elsősorban mint fiatal újító érdekelt, erről az oldaláréi szerettem volna megismerni.

— Nem vagyok én már fiatal — szabadkozott szerényen. Túl Járok a harmincon, viszont az is igaz, hogy a harmincötöt még nem értem el. Újítónak Mm vagyok már egészen kezdő, hiszen már az ipari tanuló évek utón érdekeltek az újítások.

— Milyen volt az első találkozásod az újító mozgalommal — próbáltam a témára tereini a beszélgetést.

— Rég volt. Nehéz idők voltak azok, de a- zért szívesen gondolok vissza rájuk. Nem ment minden simán. Tapasztalatok és kellő szaktudás nélkül nehezen lehet eredményt elérni az újító mozgalomban. Sokat kellett tanulnom, s ebben csak a könyvek meg a tapasztalt „ö- regek“ lehettek a segítségemre. Sóba sem szé- gyeltem megkérdezni, ha valamit nem értettem. Még így is előfordult, hogy az újítás nem volt alkalmazható a termelésben.

— A tények azt bizonyítják, hogy a kezdeti nehézségeken már régen túl vagy. Az n- tébbi években milyen eredményt sikerült elérned újításaiddal?

— Elégedett lehetek. Elértem azt, hogy ma már szinte valamennyi újításomat elfogadják, és a népgazdasági jelentőségük is sokkal nagyobb. mint azoknak az elsőknek volt. A közelmúltban elfogadott újításom a munkabér és nyersanyag-megtakarítással kapcsolatos. Végleges alkalmazása után évente több mint 750 ezer korona megtakarítást fog jelenteni a vállalatunknak.

— Ha a többi fiatalt kérdezném, ők is ilyen szép eredményeket tudnának felmutatni? — folytatom.

— Ok is szép eredményeket érnek el. Sok .segftságet kapnak az idősebb újítóktól. Szükség van a segítségre, mert a fiatalokból sokszor hiányzik a legfontosabb, a kitartás. Én is igyekszem segíteni nekik. Tanácsokat adok és bíztatom őket, ha azt látom, hogy alább hagyott a kezdeti lelkesedés. Lelkesedés ésal- totóvágy nélkül nem lehet semmit som elérni az újltómozgalomban.

— Viszont ehhez az újítók helyes irányítása szükséges — jegyzem meg.

— Igen ez tökéletesen így van. Nem is panaszkodhatunk az irányitásra. A vállalat vezetősége a tematikus feladatok kiírásával helyes irányba tudja terelni a munkánkat. Persze ez nem elég, az újitúknak nyitott szemmel kell járni a gyárban. El kell beszélgetni a dolgozókkal is, mert ők ismerik legjobban a problémákat. Csak ezek után szabad hozzáfogni az újítás kidolgozásához.

— Véleményed szerint mi segítené még az újítók munkájét?

Rövid gondolkodás után felel; „Az újítóknak gyakrabban el kellene járni olyan üzemekbe, ahol magasabb színvonalon folyik a termelés és az sem ártana, ha néha ellátogatnánk kiállításokra és nem utolsó sorban külföldre. Természetesen ez csak az én véleményem.

Elbúcsúzunk. Én indulok a további munkám után, 6 meg vissza a munkahelyére.

Kamocsal Imre

Ápolónő lesz

Ápolónőnek lenni hivatás és sors- vállaiás. Az ápolónő az élet és halál beavatottja, mély titkok őre. Olyan, mint az anya, aki előtt minden fájdalmával feltárul a gyermek. Az ő füle is befogad minden jajszót, panaszt. Aztán segít, vígasztal, a gyógyult betegre pedig úgy néz, mintha sohasem látta volna elesett állapotában. így, valahogy ezekkel a szavakkal, mondatokkal magyarázgatjuk egymásnak .Vyszkocs Kornéliával a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) E- gészségügyi Középiskola negyedikes diáklányával az iskola folyosóján az ápolónő szerepét. Nelll számára különösen időszerű ez a probléma, hiszen elrepül még néhány hónap, zöld asztal elé kerül, aztán pedig j munkába lép. Ápolónő lesz. Ahogy ö I tervezi Bratlslavában, a kramárel j kórház belgyógyászati osztályán. Er- I rőt így bes^I:

— A nyáron egy hönapot töltöttem brigádosként abban a kórházban, az urológiai osztályon. Az első napon szinte megdöbbentem, milyen jól felszerelt ez a kórház, modem műszerekkel, sőt még művesével is rendelkeznek. Korszerű, előttem eddig ismeretlen metódusokkal dolgoznak, ami rendkívül megtetszett nekem, A belgyógyászat mindig mindennél jobban vonzott. Azt is megmagyarázom, miért. Véleményem szerint ez a legtitokzatosabb, legrejtélyesebb része az orvostudománynak. Én úgy képzelem el, hogy például egy sebészeten minden probléma nyílt, vagy rövid időn belül nyílttá válik. A belgyógyászat egészen más, lehet kutatni, keresgélni...

Nelliék hetente három alkalommal vesznek részt gyakorlati foglalkozáson a helyi kórházban. Az Injekció, infúzió beadása már mindennapos dolog számukra. Sőt, egy-egy éjjeli szolgálatot is rájuk bíznak már.

— Első éjjeli szolgálatom alkalmával rögtön beleestem a „mélyvízbe“, mert egy baleset sebesültjét szállították be a kórházba. Sajnos, már nem lehetett megmenteni az életét. Előtte való napon még váltottam vele néhány szót, másnap meg a szemem előtt halt meg.

— Mikor határoztad el, hogy ápolónő leszel?

— Ötödikes koromban vakbélgyul- ladással kórházba kerültem. Akkor még csak annyit tudtam, hogy kivették a féregnyúlványomat. De ma már azt is tudom, hogy a sok-sok i- degen szó között az appendicitis acuta a heveny vakbélgyulladást jelentette. Ezután fogalmazódott meg bennem a gondolat: ápolónő leszek. Ettől kezdve tudatosan készültem erre a pályára. Az alapiskolában bekapcsolódtam az egészségügyi szakkör munkájába, melyet Nyesó Andrásné és Orbán Júlia tanítónők vezettek. A Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének akcióiban is részt vettem. Egészségügyi folyóiratokat és könyveket olvastam. Nem is tudtam másképp elképzelni az életemet, csak á- polénőként. Nagyon boldog vagyok, hogy néhány hónap múlva valóban az leszek, s segítem majd meggyógyítani a betegeket. Bár megmondom őszintén, nem szeretném a középiskolával bezárni magam mögött a tanulás kapuját, néhány év múlva szeretnék főiskolára jelentkezni.

Az iskolában azt is elmondták Vyszkocs Kornéliáról, hogy nemcsak kitűnő tanuló, ügyes ápolónő jelölt, hanem az iskola SZISZ szervezetének legtevékenyebb tagja. Eddig ő volt a szervezet elnöke, most azonban az érettségire való felkészülés mindennél lényegesebb számára, így megvált a tisztségétől. Nagyon sok érdekes akció szervezője, rendezője volt. Tóth Oszkár tanár elvtárssal több sikeres politikai előadást is tartottak. A Vajansky utcai alapiskolában három éven keresztül segédraj- vezetöként működött. Nelli sokoldalú, áldozatos munkájára a SZISZ járást bizottságán is felfigyeltek, s a nyáron jutalom kirándulásra küldték a Szovjetunióba.

Mikor befejezzük a beszélgetést, olyan sietős, de könnyed léptekkel fnt be az osztályba, mint az igaz ápolónők, amikor valamelyik bele szólítja. Nolli legnagyobb örömér már nincs messze az az idő, mikc ő lesz az, akit majd szólítanak.

BenyáJt Már