Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-09 / 28. szám
8 Mondta hangosan és izgatottan, dé ott matadt az autónál és be-belesett a ponyva alá. Fakir felugrott az autóra Via- do meg utána. Kihúzták a hordágyat aztán Kerubint letették a fűre. Oda álltak fölé és nézték a sebesültet. A lány is ott maradt velük. Kerubin közben az acélgömbben száguldott, de éppen kifogyott a benzine. A motorkerékpár egyre alacsonyabban kering, sót, már nem is kering csak üldögél, a motoros közben leveszi hatalmas szemüvegét. Amikor rádöbben, hogy meg kell állnia, ahogy csak bír, felkiált. Fakir és Vlado gyorsan a hordágy mellé térdelnek. Kerubin fel akar ülni, nem engedik. Aztán Vlado a kúthoz szalad, megmártja a kendőt, összehajtogatja és Kerubin homlokára teszi. A borogatás azonban tül nagyra sikerült, csaknem az egész arcot elborítja. A lány gyorsan a,hordágy mellé térdel, fogja a borogatást és néhány ügyes mozdulattal elrendezi. — Akkor legalább addig, a- míg az édesapja hazatér — javasolta Fakir. — Itt hagyhatjuk, kisasz- szony? ~ könyörgött Vlado is. Mem mondta, hogy Igen, még csak nem Is bólintott, csak határozott léptekkel az ajtóhoz indult, és szélesre tárta mind a két szárnyát. Fakir és Vlado sietve kapták fel a hordágyat. — Mindjárt küldünk ide orvost — ígérte Fakir azajtó* 'ban. — Ha valaki megtudná, hogy... — mondta a lány. — fannak hívják — jegyezte meg Vlado. — Én Katarina Slvková vagyok — mondta egy kissé zavartan. Fakir visszament az autóhoz és elhozta Kérubin hátizsákját. Átadta Katarínának. A hajnali fény két ablakon át hatolt be a szobába. Az e- gyikben valamilyen virág elmosódott sziluettje látszik. A sarkok még homályosak, de az asztalterítő már csaknem fehér. Valahol óra ketyeg. Keru- binnak nyitva van a szeme, és a tekintetével tapogatja a homályból felmerülő tárgyakat. Az óra hirtelen hördült egy párat, s utána újra csend lett. Ez egy rossz kakukkos óra, gondolta. És ekkor már rá- röbbent arra is, hogy hol és mije fáj. Érezte, hogy a mellén elviselhetetlen súly hever. Biztosan kórházban vagyok, gondolta. Most azonban, hogy rájött a talon egy rossz óra ketyeg, meg kellett változtatnia az előbbi nézetét. A kórházban nincsenek kakukkos 6- rák. Ezenkívül nem érezte se a kloroform, sem a krezol szagát. Körteszagot érzett csupán és a fehérnemű jóleső szappan szagát. V. Kerubin tel akart ülni, a könyökére emelkedett, de hirtelen megszédült, s a szeme előtt színes karikák táncoltak. Villogtak, ugráltak, s amikor egy-egy elpattant közülük, a fülébe hasított a fájdalom. Nagyot, mélyet sóhajtott. Valaki mozdult a sötétségben. De hiába leste a szoba sötét sarkait. — Ki az? — kérdezte aztán. — Minden rendben van — mondta. — Hol vagyok? — Feküdjön csak nyugodtan. Női hang. Cse>ndes, nyugodt, de ki lehet? Valaki felkelt az asztaltól. Kerubin megpróbálta a tekintetével átdöfni a sötétséget, de csak annyit tudott meigälMpItäni; hogy.nö az illető. Aztán a sötétség szürkülni kezdett, az abrosz még fehérebben világított, s- az ablakban jól látszottak a virág- cserepek és a virágok. Odajött hozzá. A szobának deszkapadlója volt, s nagy papucsaiban csoszogva közeledett. Amikor az ablak elé ért, jól látszottak testének körvonalai. — Maga miért "nem aíszik? — kérdezte Kerubin. — Vagy már megvlrradt? ' — Fényes nappal van — mondta. Ott állt a közelében, de nem látta az arcát. Bő szoknyája volt és szép, karcsú lába. Ekkor megpillantotta a falon a kakukkos órát, és elöntötte az öröm, hogy éjszaka a hangjáról felismerte. Ha éjszaka a hangjáról felismeri n:^ elromlott kakukkos órát, akkor nem lehet valami komolyabb baja. Fel akart emelkedni. Nem, nem, fáj. — Maga egész éjjel le se feküdt, azért mert én itt va- gypk? fordult újra a, lányhoz.-i- Láza volt. Almában beszélt mondta kényszeredfet- ten, de közel sem olyan szigorúan, mint ahogyan ■ akarta. — Képzelem, mennyi butaságot összehordhattam. Fel akart nevetni, de még a nevetés is fájt. Hát csak mélyebbre ásta magát a párnákba, de onnan is a lányt figyeli. Meg akarta nézni, de elment az ágya mellől, s az ablakból sem esik rá a fény. — Itt van még? — kérdi egy kis idő múlva. — Maga á- polónő? Vagy kicsoda maga? — Feküdjön nyugodtan, és ne beszéljen annyitl — hallotta a parancsot, de ugyanakkor kiélezte a lány hangjából, hogy jóval nyugtalanabb, mint amikor először emelkedett fel az asztaltól, és arra gondolt, hogy nyilván nincs kedve a betegekkel beszélgetni, nem is köteles, nem alud- ta ki magát, fölösleges hát erőszakoskodni vele, — Ne féljen, nincs semmi bajom — próbálta megnyugtatni a lányt. — Bár igaz lenne — mondta az és elnevette magát, de utána mindjárt el is komolyo- dottzT — Ha valaki megtudná, hogy maga itt van... Mintha elszégyellte volna magát azért, amit mondott, hirtelen sarkon fordult, az ablakhoz ment és az .udvart nézte. Kerubin megértette, hogy nem akarja, hogy lássa az arcát, és ekkor világosság gyűlt az agyában. — Vannak itt besúgók? Nem felelt. Megfordult és az ajtóhoz sietett. — Kicserélem a borogatást — mondta. — Miért? — kérdezte Kerubin, mert hirtelen semmi okosabb nem jutott eszébe. De a lány közben keresztülvágott a szobán, s ahol a legtöbb fény dőlt be a helyiségbe,, kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta. Kerubinba újra belehasított a fájdalom, s ez arra késztette, hogy a sebesülésére gondoljon. Mpzdulni se tudott á- nélkül, hogy a fájdalom ne jelentkezett volna, Így hát nem tehetett semmit, feküdt, s még a fogát se szöríthatta össze, mert az is fájt. így hát .feküdt mozdulatlanul, s megpróbálta kitalálni, ki horgolta a térítőt, ki rontotta el a kakuk- . kos órát, s miért van az ablakbán csak egy virág, és ml lehet az begónla-e vagy muskátli. Katarina , visszajött a. szobába. Közben gondosan .megfásülködött. A kezében- lavór, törülköző és szappantartó volt. Az ágy, amelyen Kerubin feküdt, szemben állt az ajtóval. Most megpillantotta a lányt teljes életnagyságban; Katarl- nát megdöbbentette a tekintete. Megállt a. lavórral a kezében, és eszébe se jutott, hogy a lépésnyire levő székre is le- tehetné. Nem szólt semmit, és Kerubin is hallgatott. Úgy é- lezte, hogy már nagyöh régen ismeri a lányt, és egyszerűen nem tudta róla levenni a szemét. Szőke haja úgy ragyogott, akár a méz, nem volt túl magas, soványnak se látszott, kék szoknyája alól kivillant hatalmas kockás papucsban végződő barna lába. Kerubinnak eszébe jutott, hogy borotválatlan, hogy a kötései piszkosak, a vér már barnára száradt rajtuk, a homlokáról csorog az izzadság, biztosan úgy fest, mint valami nehéz beteg. Mozdulni se tud, csupán a szemét mozdíthatja. Csakhogy a szeme is rettenetesen fáradt. — Maga itt volt mellettem egész éjszaka? — kérdezte végül. — Megkértek, hogy tartsam Itt magát — mondta, s a hangja mentegetödzön csengett. — Ki kérte rá? — A barátai. . — Mióta vagyok már itt maguknál? — Második napja. — Hogy kerültem ide? — Autóval hozták. — Nem tudja, hogy ki' hozott? — Honnan tudnám, amikor niindnyájan egyformák. — Hallott valamit a front- ról? — Nincs rádiónk, elvitték a németek. — Már jártak itt? Bólintott. .A karját összefonta a mellén, mintha a kiváncsi kérdésektől kívánná magát megóvni. A további szavai azonban elárulták, hogy mitől is fél tulajdonképpen. — A barátai azt mondták, hogy rövidesen magáért jönnek. De azóta mégcsak az orvos se járt itt. — Ki kötözött be? — így bekötözve hozták ide. — Mtt mondtak? — Hogy csak karcolás az e- gész. — ' Tudtam én, hogy kutya bajom. — Éjszaka félrebeszélt. — Éjjel mindent sötétebben lát az ember. A széket a lavórral közelebb tolta az ágyhoz. Könnyű, táncos léptekkel járt, csupán a papucsai csattogtak a padlón. — Egy kicsit megmosdatom — mondta, és megállt az ágy fölött. Egyik kezében a nedves törülközőt, a másikban pedig a szappant tartotta. Kerubin a szemébe nézett. Nagy zöldes szeme volt, s az arcát, mint valami aranyozott ráma a haja foglalta keretbe. Az ajka repedezett volt a fáradtságtól. Kerubin érezte az arcához érő hideg, nedves törülköző stmogatását és a lány forró tenyerét. A lány keze remegett. Segíteni szeretett volna neki, bátorítani, felemelkedett, de a mellében újra érezte a szúró fájdalmat, és abban a pillanatban megfeledkezett a lány hajáról, a kezéről, a nagy zöld szeméről, betöltötte a saját fájdalma, s minden erejére szüksége volt, hogy el ne ájuljon. S míg a fájdalom át nem vonult a testén, nem lehetet' mást; mtnthogy yissza- fojtotta a lélegzetét. Lehunyta a szemét, s amikor újra sikerült kinyitnia, látta, hogy a lány fölé hajlik. — Maga fél tőlem ugye? A- miért a hegyekből jöttem... Megrázta a fejét. — Nekem semmi közöm hozzá — mondta. — Biztosan olyan vagyok, mint valami rabló. Piszkos, szőrös, s ráadásul még sebesült is — érintette meg a kötéseit. — Ne beszéljen annyit. Feküdjön nyugodtan. Az egész éjszakát átjajgatta. — Éjszaka mindig jobban fél az ember. ' Maga egyedül él Itt? — Még az kellene! — De most egyedül van Itthon. — Most, igen, — Ogy látom, hogy fél. — Nem félek — mondta határozottan. — Valamikor én is tiszta Ingben jártam és zongorázni tanultam. Az éjjel magáról álmodtam. Maga nagyon szép. , —. Ne beszélfeti butaságokat! ■ — Én már régen Ismerem magát, de maga ezt nem tudhatja. Nem tudja, hová, merre bolyongok én álmaimban. Én mindenüvé magammal hordom a világomat. Abban nem fáj semmi, ott nem esik az eső az ágyba, és ember nem lövöldöz emberi’e. Maga ténv- leg nem emlékszik semmire? — Hiszen maga mondta, hogy. én arról nem tudhatok. Különben éjszaka, amikor jajgatott, a saját világában járt? — Maga nem hiszi? És ha egyszer majd elviszem magammal? (Folytatjuk) ■ „Cirkusz": írása csu* pán rossz krimi. Adós ma* rád benne mindazzal, ami az Irodalmat irodalommá teszi. Nem ábrázol, csak leír, azt is felszínesen, elnagyoltan. Próbáljon meg a mi valóságunkról írni. Az írás ugyanis, ha élmény nem erősíti, nem gazdagítja üres szócsépléssé válik Proust mondja; „Az az tro dalom, amely beéri vele. hogy „leírja a dolgokat", és megelégszik vonalaik és fel színük szánalmas leltárával 'minden realista igénye el lenére a lehető legtávolabb áll a valóságtól: az Ilyen 1 rodalom retidkivül elszegő nyit és lever, mégha egyéb ról sem beszél is, mint dl csőségröl és nagy tettekről mert durván ’ elvágja mai énünk minden kapcsolatát a múlttal, amelynek lényegét a dolgok őrzik, s a fövövel, amelyben a dolgok a múlt újreízlelésére ösztönöznek." Tanuljon, olvasson sokatl ■ „Erzsi“; Mível olyan választ nem akar, amelyben tanulásra bíztatjuk ~ nagyon raegkörinyítette a dolgunkat. Mást ugyanis nem tudunk ajánlanil ■ „Január 14“; A prózája a jobb! örülnénk, ha többet Is küldene belőlük. A versek Éosázak, minden íz nélkül valók! Az írást nem lehet, nem szabad ő- szlnteség nélkül művelni! Jelentkezzen! ■ B. L. Komárno (Komárom); írása alapján csak bíztatni tudjak, Dolgozzoií, de vigyázzon, több mü- goúddal, türelemmel végezze munkájátt Ezt az írását Is kissé elsiette, elnagyolta, s ez hiba. Várjuk újabb Je- lentkezésétl ■ „Rózsa“: Levele nagyon rövid: és szigorú: „Közöljék verseimet!“ írja. Nos, nagyon szívesei eleget tennénk kérésének, sőt követelésének, ha ezeket a verseket nem olvastuk volna már József Attila .összegyűjtött verseinek kötetében. Sajnáljuk önti Válaszok a „Menyasszonyjelölt gondja“ című levélre Felháborodva olvastuk leveled és megvitattuk a tartalmát. Olyan kollektívában dolgozunk, ahol nemcsak fiatalok vannak, hanem idősebbek is, mégis mlndany- nylan elítélünk. Ugyan milyen őszinte szerelem fűzhet téged ahhoz a három éve udvarló flűhöz, ha a legfőbb gondod az örökség — a te szavaiddal élve' „de mikor?“ Milyen véleményt alkothatunk egy olyan fiatal lányról, akinek az életcélja nem a szerelem, hanem az anyagiak biztosítása, méghozzá bármi áron? Ma, amikor a szocialista társadalmunk minden anyagi támogatást megad ahhoz, hogy a fiatalok elindulhassanak a közös nagy úton — nem beszélve arról, hogy a munkalehetőség minden fiatal számára biztosi-, tolt, és így nem kell a szülök segítségét várni —, hogyan gondolkozhat így egy fiatal nö? Édesanyád véleményét csak helyeselni tudjuk. Ne gondold, hogy az anyagiak pótolni fogják a boldogságot. De az Is lehet. hogy te leszel az a harmadik elvált feleség, akitől a te gazdag lovagod „önhibáján kívül fog elválni“. Csak sajnálni tudunki A Szomotori MAG igazgatóságának női dolgozói Ne haragudj, hogy tegezlek, de gondolom, hogy fiatalabb vagy nálam, mivel egy olyan lánynak, aki elmúlt húsz éves, nincsenek olyan gondolatai, mint neked. A leveled nagyon felháborított. Nem tudom elképzelr ni, hogy a XX. század végefelé egy fiatal lánynak hogyan lehetnek olyan gondolatai a házasságról, mint neked. Szeretsz egy fiút, ö Is S2®ret téged, de mégis férjhez mennél ahhoz a gazdag gavallérhoz, aki tíz évvel idősebb az édesapádnál. És mindezt csak azért, mert pénze, autója, berendezett lakása és víkendháza van. A leveledben nem írod, hogy szereted-e? A szimpátia, melyet iránta érzel, nem elegendő a boldog házassághoz. -• Mit várhatsz egy olyan férfitól, aki kétszer elvált? Fiatal vagy, raegórtlek, hogy tetszik a fényűző élet, az autó, de gondolj a későbbi évekre. Húsz éves vagy, ó már meghaladta az ötvenet, harminc éves korodban, amikor még fiatal nő leszel, 6 már elhagyja a hatva- nat. Csak számolnod kell, és rájösz, hogy az évek repülnek. Ajánlom, hogy nézz a jövőbe. Gondolj arra a fiúra, aki szeret, s akit állítólag te Is szeretsz. Hidd el, nincs annál szebb az életben, mint szeretni és szeretve lenni. Ne hidd, hogy a kopott bútorok közt nem találod meg a boldogságodat. Sót, saját tapasztalatomból állítom, hogy csak azok a házasok becsülik meg egymást, akik „csak egy szál ruhában“ kezdik, de közös erővel, szorgalommal,' szeretettel, s kölcsönös megértéssel építik fel az otthonukat. Ma, amikor társadalmunk minden kedvezményt megad a iiatal házasoknak (gondolok itt a harmincezer koronás házassági kölcsönre], nem kell visszariadni az olyan szegény udvarlótól, akinek az irántad érzett szerelmén kívül semmije sincs. Gondolkozz, mielőtt Igent mondasz. Remélem, hogy megjön a józan eszed s a fényűző boldogtalan élet helyett a szerelmet választod. B. Katalin. Bratislava Tanácskérő leveledet sokszór elolvastam, mégsem tudlak megérteni. Azt írod. hogy három éve udvarol neked egy fiú, akt szeret téged. Arról nem Írsz, milyenek a te érzéseid, de bizonnyal nem szereted, ha két hónapos ismeretség után képes tennél férjhez menni egy nálad harminc évvel Idősebb emberhez. Légy őszinte, csakis a pénzért! Azt írod, hogy # főkönyvelő, s önhibáján kívül kétszer elvált. A „boldogságod“ nem tartana sokáig, idős férjed mellett, aki Inkább az apád lehetne, igaz szerelemre vágynál vagy kalandra gondolnál. Ilyen körülmények között hogyan lehetne tartós a házasságotok? Nagyon gondold meg. mit teszel. Döntsd el, hogy melyiket szereted. Szerintem egyiket sem. Én az édesanyádnak adok Igazat. Valóban eladnád magadat. Ha egy kicsit okosabban gondolkodnál, megértenéd, hogy félti a boldogságodat. Neki annyija sem volt, mint neked, amikor férjhez ment, de szerelemből tette. Most ne érvelj azzal, hogy az akkor volt, mert nincs igazad. A pénz nem minden! Remélem, hogy hamarosan magad Is rájösz, hogy melyik a helyes út. Erzsébet A
