Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-22 / 43. szám
10 ul M Mészáros AttHa: Kagoshima. Japán déli kapuja. A száz kilométer hosszú öbölben egy vulkán, s alatta a város. A- hogy kiszállok a hajóból a tűzhányót bámulom. Borzalmasan okádja a füstöt. Jóval hűvösebb van, mint Okinawán, már kevés egy Ing. Az utcákon azért gazdagon pompáznak a pálmák. Vagy hatvan kilométert tehettem meg. Az út szélén ácsorgók. Kyushu hegyein az erdőben sok ismeretlen fa. A bozót szinte Járhatatlan. Felvesz egy Mazda. Elhadarom a bemagolt szöveget: ,,Vatakusiva csekoszlovakiano kak- szeidesz, Kagaku o penkio stei- masz. Nylkondzsuo hicse-haikste raavasteimasz“. (Csehszlovák diák vagyok, kémiát tanulok. Autóstoppal járom Japánt.) Újra állítgat- nék, de a túlsó oldalon megáll egy rendőr. Int, hogy menjek át. Megvonom a vállam, és a forgalomra mutatok. Autó, autó után. Leállítja a forgalmat. Ahogy megyek át a kocsik előtt, indiai szent tehénnek érzem magam. Odaadom az útlevelem. Irtó fontoskodva nézegeti, a fényképem ellenőrzi, nem hamisított-e. Mozgásba jön a szája. „Csak angolul?" A tagadó válasz után elkezdem sorolni az európai nyelveket. Hadd tátsa a száját. A hetediknél félbeszakít: „Oké.“ Attól nem tartottam, hogy megszólal a 'számomra ismeretlen nyelveken.'. Le akartam fényképezni, de féltem. Megijedtem a gu- mibotjától. Nagaszakit elkerültem. Többen mondták, hogy a legszebb város a szigetorezágbaai, de túl nagy lett volna a kerülő. .Az autóstopp olcsó, de lassú, az Időm pedig szűkre szabott. Hiroshima viszont nem maradhatott ki. Egész éjjeli utazás után Járom a várost. Itt állok a romos dombnál, az egyetlen romos épületnél egész Hiroshimába-n. 1945 augusztus 6-án robbant az A-bom- ba. .Az egész város szép, tiszta, csupa üveg, a város jelképe mégis ez a kupolás rom. Ennek így kell lenni. Fekete márványtáblán a nekem olvashatatlan mementó. A három szám azonban mindent megmond. 20. 8. 6. Hirohito császár uralkodásának 20. évében 8. hé 6-án... Japánban most 49-et írnak 1974 helyett. A 10—15 méter magas rom mögött karcsú emlékmű faragott angyallal a talpánál. Azt mondja, hogy az ember az egyetlen élőlény a Földön, aki megöli a testvérét. Kedvtelésből, óriási tökély- lyel. Igaza van. .A bizonyíték a háta mögött. Egy fiú és egy lány kocsijában ülök. Egyik sincs több húsznál. A lánynál egy angol társalgási zsel)- könyv. „Mit tanultok?" Főiskolások vagyunk, most fogunk éi'ett- ségizní. Nem értem. Nagykeservesen megmagyarázzák. „Nálunk hat év az alap, három a középiskola, három az énettségl előtti főiskola (high school). Utána van a négyéves egyetem. Az első kilenc kötelező. még vagy száz kilométer, ahol T Kunihlro egyik Ismerőse tudja, 'j hogy egy este meglátogatom. Ma este lesz hol aludnom. A fiú c- gész Nagoyálg megy, hív magához aludni. ,, „Aligato gozal mashta. Köszönöm szépen". Már ennyit tudok japánul. Ma Oszakában maradok, holnap meg- *, nézem Kiotót és Narát. Nagoya a- múgy se érdekel; általában a vá- , rnsok kötnek le a legkevésbé a , látványosságok közül. Nagaszaki, a Kagoshima melleti űrközpont, Sasebo az amerikai támaszpontjával, az Aso tűzhányó mind elmaradt. Átaludtam a vonaton a Kyu- sho—Honshu közti 'új hidat Is. Oszaka. Az EXPO 70-ből nincs ■' már semmi, épületet nem nagyon érdekelnek. A forgalom itt is borzalmas, de a város más. .Az emberek kedvesebbek, nem sietnek ügy, mint Tokióban. • Nem, olyan hűvö.sen udvariasak. Nara. Hangulatos kisváros, valamikor ezer évvel ezelőtt főváros volt. Az ún. Nara-parkban sétálok. Fenyőfák közt kis tavacskák. Kok a turista. Szelíd őzikék tetszetik magukat. Szigorú anya húzza el kisfiát tőlük, de azt nem érdeklik a turlstaiátványo.sságok. Megnézem a Kasuga-pagodát, az . egyik legnagyobbat japánban. Akkora, mint nálunk egy templom, a ty;]áratánál rögtön ott a hatalA hiroshimai mementó A lány csinos. Hosszú fekete haja a derekáig ér. A Mona Lisa frizura alig mutat az arcából valamit a világnak. Sötétkék ruhája mindent eltakar. Fehér harisnyája, izmos görbe lábakat takar. A fiú nem érdekes, amúgy sincs módja a volán mellett könyvet forgatni. Esteledik. Tágas teherautóba ü- iök egy fiatalemberrel. Oszaka a szerző felvétele rnas Buddha-szobor, a tenyere van vagy két méter széles. Mellette az áhítat gongja. Fantasztikus és ijesztő a Buddha. Mit keresel itt te máshitű? •Az egész pagodában csak oszlopok vannak. Az egyik méteres átmérőjű szobor alján egy lyuk, melyen egymás után csúsznak át a hívők. Klmonós hölgyek, vén mamik, meglett férfiak. Egy lányka SZÓI: „.Aki átbújik a résen, az e- gész életében szerencsés lesz". Valahogy hiányzik belőlük a vallásos áhítat, mert vihognak. A koytól vonaton, amikor elindult a földalatti naral állomásról ütött fejembe a gondolat: „Te hólyag, átcsúszhattál volna te is". Vannak dolgok, amiket sose bocsát meg magának az ember. Kioto a legjapánabb város. Száz éve cserélte tel fővárosi tisztségét Tokió lüktető ere — a Ginza Reszeli felvétele Tokióval. Majd egy évezreden ke- lesztül itt szé-kelt a császár. Pagoda, vár és sajátos japán építészeti remekművek díszítik a han- .aulalos milliós nagyvárost. Csömöröm van a sok épületlöl, engem az emberek érdekelnek mindenütt, A volt császári palotát sem hagyhatom ki. Megkeresem. A be- áratnál az örök tudtomra adják, hogy belépés csak kísérettel. Kitöltők egy ív- papírt, ki vagyok, stb... Kedvem volna valami marhaságot belefirkální, mondjuk névnek azt, hogy Nemtudom Sehonnan. De mi iesz, ha a fontoskodó őr megnézi az útlevelem is. Udvarias idegenvezető kerül mellém. C.sak mellém, és szakértelemmel magyaráz. Ez az épület volt a császár nappalija, amaz a korouázóterera. A fából készült é- pület kicsi a mi szemünkben, és uram bocsáss, a legkisebb falusi pajtákat juttatja eszembe. Persze a házak minden bizonnyal remekművek, csak én nem értek az 1- lyesmihez. Némely ház nem ere- Uetí, korábban a tűz martaléka lett. Megnézem a császár hálószobáját. .A falon festmény, melynek művészi értékét nem tudora felbecsülni. A földön háncsfonat. A japánok félistene is a padlón aludt. •A vezetőm nagyszerűen beszél angolul. .Alig értem, mit mond. Néha közbe vak kan tok: ..Nagyon érdekes. Fantasztikus. Csodálatos." Idétlen egy ' helyzet az biztos, de valahogy nem zavar. Ahogy távozom, furcsán néz u- tánam a császári udvar alkalmazottja. Az útlevelemet pedig nem nézi meg senki. Oszaka. Kobe, Kioto, Nara gya- korlatlla.g egy-egy város, összejártam és megnéztem, amit érdekesnek gondoltam, és elindulok a végső vágtára Tokóba, a Tornai- autópályán. Délután három óra. A gyerekek most mennek haza az iskolából.. Az egyik csöppség, úgy látszik tanul angolul, mert remek kiejtéssel kér bocsánatot, csak azt nem tudom miért. „Ajm szoji“. Odaérek az országúthoz. A két aszfaltcsík között zöld tű, már amennyire zöld lehet a füsttől 1- lyen helyen. Átmfiszom a kerítésen, és kinyújtom a balkezem. .Az út mellett a 470-es kilométertábla. Eljutok-e Ilyen távolságra?. Megáll egy szerelőkocsi, mely az elromlott' autókon segít. Rajtam- nem. A söförje csak magyaráz. Értem mit, hogy a gyalogosnak ilyen helven nincs semmi ke- lesnivalója. Mégse értem. ,,Vüsz vagy nem visz, papa?" A magyar szóra tátva marad a szája Visz- szamegyek vagy néhány métert,és újra stoppolok. A papti lassan távozik. Húsz kilométer után rendörök happolnak le. Visznek vagy öt méterre, letérnek balra. Mindkettőn sisak, állvédő, gumlbot. „Here no hitch-hiking. Itt nincs autóstopp.“ Azután kidobnak. Toyotájával vár egy fiatalasszony. Mellette egyéves csöppség szundikál. Szabadkozom, a gyerek felébred. Majd elvisz egv másik autó. Mosolyog, hogy csak üljek be. Ahogy a gyerek felriad, rámn-áz, és sírni kezd. Az atcán rémület. Anyja felköti a hátára, erre abbahagyja. Autót kormányoz, gyerek a hátán, és dohányzik. Vetem már csak hűvösen udvarias. Ha kocsit csei-élek, majd meg- siketülök. A sztráda vísszhangzi-k, mint a hegy. Északon a Blwa-tó után megjelennek a japán .Alpok hófedte ormai. A sík yldéken gyár gyár hátán. Néha verse-nyzünk a modern Japán jelképével, a Tokió — Okayama közt futó To-kkaido- gyorsvasút szerelvényeivel, A légpárnás vagonok úgy hagynak le -öt méter magas pályájukon, mintha állnánk. A sebeességük jóval több mint 200 km óránként. Nagoya után sötétben végtatok. Éjfélre beéltek Tokióba. A zsúfolt tengerparti Iparvidékből semmit se láttam. Nem tehetek róla, egy csöppet se sajnálom. (Befejezése következik) KÖBÖL ÖNTVÍNY A Szovjet Üvegipari Kutatóintézet laboratórinniáhan kőből készült öntvények gyártási technológiáját kfsérletezték ki. Követ már évezeredek óta használnak épltkezésbez, de de gránitot, márványt, bazaltot vagy mészkövet megolvasztani és formába önteni csak keveseknek jutót az eszébe, tani és formába önteni csak keveseknek jutott az eszébe. Pedig a kőöDtvényeknek valóban sok értékes tulajdonságuk van. A kőöntvényekböl készült edények savállósága megegyezik a porcelánéval, még forró savak sem oldják. Kopásállóság tekintetében is versenyezhetnek a témedé- nyekkel. A kőöntvények olcsók, mert e gyártási technológiájuk is egyszerű: a köveket a bányábél eg5rene%n a kemencékhez lehet szállítani, olvasztásukhoz pedig századokon át tökéletesített eljárásokat használnak. A kööntvé- nyek egyetlen kedvezőtlen tn1ajdonságe> hogy érzékenyek a hőmérsékletváltozásra, főleg, ha az hirtelenül következik be. A moszkvai Kísérleti Kőöntvénygyárban azonban sikerült kőöntvényeket előállítani. Az Eiffel mérlege A lapokban olvastuk, hogy a párizsi ha-tőságok az Eiffal- torony lebontását tervezik, mert „fenntartása kétszer any- nylba kerül, min a leszerelése". PILLÉREK A SZAjNÁBAN? — .Az 1889.-ben épült torony 15 ezer fémdarabból áll. Készítői 7000 tonna vasat dolgoztak be az impozáns, 320,75 méter magas monstrumba. Négy alappillére közül kettő két méter mélységű betoniétegbe ágyazott, a szájnál oldalon levő másik kettő pedig két acél süllyeeztöszekrény- be. .Az utóbbiak öt méterite vannak a folyó szintje alatt. •A szakértő ellenőrök megállapították: a pilléitek 83 év alatt egyetlen centimétemyit sem g-örbültek. A CSÚCS REZGÉSE? — A LHuman-ité riportere utánanézett: az Eüfel-torony egyáltalán nem elhanyagolt? Hétévenként kétezer tonna frissen kent festékkel védik a fémet a rozsdásodos ellen. A torony kilengését speciális készülékkel állandóan mérik, A csúcs rezgése 150 kilométer óránkénti sebességű szél esetén Is 12 cm alatt marad. A váz viszont szilárdabb lesz azzal, hogy folyamatosan kicserélik a má-sodiik emelet és a közbeeső teraz közötti tucatnyi, 80 méter ma-gas tartógerendát. Elkészülése után a torony eddig kevésbé hozzáférhető részeit is kényelmesen felkereshetik majd az érdekl'ődőik. Vízzel hűtött Vízhűtésű ctgarettaszüröt szabadalmazott egy amerikai jeltaláló. Az iíjfajta filter a cigaretta végéhez illesztett lágy, de vízhatlan falú cső. Ennek külső és belső végén füstáteresztö szűrőanyagot, közöttük pedig nedvesség hatására megduzzadó szivacsszerű a- nyagot helyeznek el. A csövecske nagyszámú, vízzel töltött üveggömböcskét is cigarettafüst tartalmaz. Működésbe helyezéséhez a dohányosnak ösz- sze kell szorítania a csövecskét. Az üveggömbök széttörnek, kiszabadul belőlük a víz, a szivacs megduzzad, s a lehűtött füst csökkenti a dohányos szervezetébe futó ártalmas kátrányszármazékok mennyiségét, mert ezeknek egy része kicsapódik, kondenzálódik a hús szivacsban. a A kairói egyetem régészei Gizehben megtaiáilák a Kefrem fáraó holttestét bebalzsamozó pap négyezer éves sírját. A felfedezés azért jetenfős, már támpontul szolgál a fáraó sírjának és kincstárának kereséséhez, amely mindeddig hiábavalónak bizonyult. A pap sírjára a három nagy piramistól nyugatra folyó ásatások során bukkantak. Itt találták meg a pap szobrát és egy faliképet, amelyet most restaurálnak, mert a rajta levő képről és írásból szeretnék megéllapftanl Kefrem fáraó sírjának helyét. Egy kafrói régész szerint a pap felügyelete alatt balzsa- mozták be és temették el Kefrem fáraót. A fáraó sfrját és kincsét — feltételezik, hogy a második nagy piramisban van — mát több mint száz éve keresik. A kaliforniai egyetem szakértői a kairói Ein Szamsz egyetemen dolgozó kartársaikkal egyStt már négy éve kutatnak az óriási piramisban — mindeddig eredménytelenül, ^égy év alatt a piramisnak Dsak az egyötöd részét sikerült megvizsgálniuk. Nem remélik azonban, hogy a hajdani kincslárban találnak Is valamint, mart a sírok nagy részét már felfedezésük elölt kirabolták. Giovanni Belzoni olasz régész a XIX. század elején talált egy sfrkamrát a Kefrem piramisban, de legnagyobb bánatára az már akkor teljesen üres volt.
