Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-22 / 43. szám
♦ • *t*'^ * HI Gyermekálom: anyaszeretet — Kit szeretsz a legjobltan? — Anyukát, — Hol van? — Messze. — Milyennek képzeled el? — Saépnek. — Kedves és ]6 is? Csend... — Láttad már az anyukádat? — Még nem. — De azért gondolod, hogy szép? — Igen, az én anyukám a legszebb... ' Ezek a kérdések-feleletek a hielovcel [Ipolybéll) gyermekotthonban hangzottak el. Egy négyéves cigány- származású kislány, Steíka válaszolt így a kérdéseimre. Ahogy a gyermekotthon igazgatónőjétől, Kovács Máriától megtudtam, ezeknek a csöppségeknek nincs fo- .gelmuk arról, mit jelent ez a szó, édesanya. Ezek a kisfiúk és kislányok egy-két hónapos korokban kerültek el a családtól, ahol nem volt számukra biztosítva a megélhetés. Itt az otthonban csupán azt szokták meg, hogy van egy közelebbi „hozzátartozójuk“, egy néni vagy bácsi, aki vasárnaponként elviszi őket az otthonból, és a családdal együtt ebédelhet, ©gy-két napig, egy hétén velük élhet. Ez a nőszövetség tagjainak az érdeme, mlndegylküifcne'k van egy'párttogoltja. S persze minden nevelőnek Is megvan a maga kedvence, akit a szolgálat letelte után is szívesen lát odahaza a saját gyermekei mellett. Példa erre az Igazgatónő is, aki Bet- kát hároméves kora óta saját házában neveli. Hatéves korban kerülnek el innen a gyerekek. Az ígazgatőnö szívéhez — s titkon megsúgja „a férjééhez Is“ — any- nylra hozzánött a kislány, hogy nem engedte el, s Itt kezdett Iskolába járni. Ok nevelik. — A nyolcéves kislány — mondja az igazgatónő — már gyakran tesz fel a szüleivel kapcsolatban kérdést, s bizony erre fel kell készülnöm egy-két éven belül nekem is, hogy majd elmondjam neki az igazat. Néhány nappal ezelőtt elküldtem őt az üzletbe, ahol látta, hogy a vezetőnő kisgyermekét ringatja, s ilyen kérdést Intézett az anyához. — Ez a néninek született, vagy a néni csak megszerette? Tudjuk-e az édesanyát pótolni? Ez a kérdés foglalkoztatja a nevelőket és minden alkalmazottat, hiszen Itt ezeknek a gyerekeknek az a- nyal szereteten kívül mindenük megvan. Az állam é- vante 1500 korona értékben ruházza őket, rengeteg játékuk van, naponta ötször étkeznek, csak éppen, a legfontosabb, az anyai szeretet hiányzik. Ezt a kérdést tette föl most az Igazgatónő Is. Sajnos, csalódottan állapítja meg: nem. Egyszerűen érzik, ez lehetetlen. S az lenne még akkor Is, ha minden kis neveltre egy-egy nevelőnő jutna, ö Is érzi, bármennyire a szívéhez nőtt a kis Betka.^akl rengeteget Is betegeskedett, s az Igazgatónő vlrrasÄott mellette. Lakatos Lacika van itt mellettünk. Oda bújik mellém, az (ilembe ül, s kedvesen simokat. az ölembe ül, e kedvesen simogat. — Te kit szeretsz a legjobban? — Kati nénit és a nagymamát (vagvis Kati néni anyját). — Miért? — Mert ő jó, elvisz magával. — Hány éves vagy? Kis ikeaiét iiknyitja s az egyik ujját vísszacsukjá a tenyerébe — „négy“. — Mióta vagy Itt? Csend. Az igazgatónő válaszol — csak néhány hété. — Jó Itt? Igenlően bólint a fejével. Ojra az igazgatónő toldja meg a választ. — Itt volt a testvére is, de az elkerült tőlünk egy másik gyermekotthonba. Ez egy kicsit letörte Laciikát, de tulajdonképpen csak annyit jelentett neki. hogy elvitték az egyik játszótársát, hiszen. Itt mind egyformán viszonyulnak egymáshoz a gyerekek. Mindenki ellen Unk — Három éve, 1971-ben hoztam létre ezt a gyermek- otthont, nagyon nehéz, fáradságos munkával. Addig 6- vónő voltam. Itt állt egy üres épület, s úgy gondoltam, hogy létesíteni kellene egy gyermekotthont a cigány- származású gyerekek részére. Mindenki ellenem volt a faluban, senki sem helyeselte az ötletem, még a körzeti orvos sem. Aztán mégis csak sikerült rendbehozni az épületet, s beköltözhetett ide a harminc gyerek. I- gyekeztünk, hogy megmutathassuk a falunak, ezek a cigáuyszármazású gyerekek sem mások, mint az övék. Ugyanolyan rendes ruhában járnak, s tudnak köszönni, ha végig mennek a falun. Lassan, az évek múltával befogadta a falu a gyerekeket. Igyekszünk őket úgy nevelni, ha felnőnek se érezzék, hogy ők cigányszárma- zásúak. Itt nagyon nehéz a munka, itt nem _ elég dolgozni, itt szeretni is kell a gyerekeket. Most, nagyon jó nevelői kollektíva alakult ki, mely valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a társadalom teljes értékű tagjai legyenek, — tájékoztat az Igazgatónő munkájukról. Néha ügy gondolják, nem mindig jó, ha nagyon megszeretnek bennünket, mert eljön az idő, s Iskolába kell menniük. Elkerülnek tőlünk, s bizony nehezen tudják elfelejteni a szeretett nénijüket. Néhány héttel ezelőtt meglátogattuk az tanén elkerül gyerekeket. Az egyik kislány, akinek én voltam a kedvenc „nénije“ már messziről szaladt felém, és néven szólított, annak ellenére, hogy már két éve nem látott. Akik megkönnyítik a munkánkat A nevelönök valóban emberfeletti munkát végeznek, ezért értékelik nagyra a helyi SZlSZ-szervezet áldozatkész segítségét. A fiatalok sok alkaloimnal együtt ünnepelnek velünk, műsort kiészltenok a gyerekek szórakoztatására. így például a gyermeknapon is, amikor a falu alatt, a réten tábortüzet is gyújtottak a kicsik nagy örömére. Ott volt minden SZISZ-tag, karján egy-egy gyerekkel. Az Iskola Igazgatóságával Is szorosan együtt működnek. Az iskolai év kezdetén a gyermekotthon neveltjei mutatták be vidám műsorokat, bizonyítva, hogy megéri a fáradozást a velük való foglalkozás, okosak, tanulékonyak, és semmivel sem kevesebbek, azért mert ^ cigányszármazásúak, Amikor visszatekintettem Nehéz volt megválni a gyenekesapattól. A kerítés megtelt a rákapaszkodó gyeie'kekkel, akik sokáig Integettek. Hirtelen az jutott eszembe, amit az Igazgatónő mondott távozásunkkor: — Egyetlen szülőn kívül, egy apa és anya sem látogatja a gyermekeket... Zolczer János HARC A CDKOR^RT A múlt hét végén, amikor szinte mindennap esett — végre megjelent a harmatcseppeket, s főidet szlkka.sz- tó napocska az égen. A munkások ásták, tejelték, autókba rakták a répát, e máris ott sorakoztak a cukorgyár előtt a teherautók, traktorok. Gyorsított ütemben folyt a munka. Egyik hatalmas tároló gödör a másik után telt meg — egyenként 110-120 vagon répával. A korszerű gépek mindenütt segítségére vannak az embernek. Néha-néha kellett csak a répavillát megmarkolni. Fiatalokat láttam mindenütt, ök kezelték a gépeket, 1- rányították a munkát. Nincs Idő ilyenkor szusszanni sem — mondják az emberek. A treblSovi (töketerebesi) cukorgyárban szeptember 19-én kezdődött meg az ez évi répakampány. Az első napok szinte zökkenőmentesen teltek, majd október 5-én és 7-én a kedvezőtlen 1- döjárás következtében e mezőgazdasági üzemek nem tudtak megfelelő mennyiségű cukorrépát szállítani, s a gyárnak csaknem le kellett áUnl. Aztán egy-két napra mégis csak kiderült az ég. Sajnos annyira sáros volt a répa, hogy a gépeik csaknem ugyanannyi sarat szedtek fel a szállítókocsira, mint répát. Amikor esett, kézzel rakták a répát, így lényegesen kevesebb föld került a gyárba, mint most —- jegyzi meg Szögei János, osztályvezető, aki ezekben a pillanatokban érkezett meg körútjáról. A falvakat járta s megtekintette, hol, milyen ütemben haladnak a betakarítással. — Velem 'kellett volna jönnie — folytatja — aki csak mozogni tud, az dolgozik. Érzij tudatosítja mindenki: az év munkája eredményéről van szó, amely napok a- latt elveszhet. Idefelé ^vet valóban meggyőződhettem a vonatablakból a munkások szorgalma felől, s Szógel elvtárs szavai ezt csak megerősítették.-— De jöjjön, nézze meg, mi folyik Itt a gyár területén is — mondja. Máris Indulunk a hatalmas kémény árnyékában edterülö gödrök felé. — Oj gépünk van, amelyet eddig még nem alkalmaztunk. Probléma volt —, hogy amikor a gödrök megtelnek — hogyan kerüljön fel a kupacokra a répa. Ez az új, nagyon modern gép szerkezet ezt tökéletesen megoldja, s egy autó kiürítése llymódon 3-4 percet vesz igénybe — magyarázza nagy hévvel a vezetőm. Még kérdeznék, de a szomszéd gödör tisztításánál probléma adódott, s kísérőm gyorsan odasiet. Lopefi Vince alig látszik húsz évesnek. Néha egy-egy répa a tartály mellé gurul, az a dolga, hogy azt a többi közé dobja. — Itt a gép mellett nincs túl sok munka, s nem Is nehéz, de éjjel sem szünetel, sőt még esőben sem. Állandóan Jönnek, mennek az autók, nincs megállás egy pillanatra sem. Egy hatalmas répa gördül le az autóról. Vince a villa segítségével nem is boldogul vele, kézzel kell megmarkolnia. — Csak ilyenből lenne sok — mondja nevetve. Közben visszajön Szógel János is, s nála érdeklődöm az Idei termés felöl. Nehéz most erre határozott választ adni. Annyi bizonyos, az idén sem termett kevesebb, mint tavaly, tehát aggodalomra nincs ok. Csak az Idő... — Csak az Idő, — igen, így kezdi az éppen mellénk lépő Kaszarda Mihály, a cukorgyár Igazgatója is. Naponta — tehát 24 óra alatt — gyárunknak 190 vagon répát kellene feldolgoznia. Kellene, de eddig — sajnos — nem tudtuk. Egyik ok akkor adódott, amikor még nem volt elég répa, a másik amikor kisebb meghibásodás történt a gépeken, amit remélhetőleg egy-két napon beliU kijavítunk. S most, amikor már répa is érkezik, elegendő mennyiségben, a gépeink Is hibátlanul várják a nyersanyagot. Reméljük még több cukrot tudunk majd előállítani a tervezettnél. Borúlátásra tehát nincs ok. A jövő évben is lesz az felietek polcain és asztalainkon elegendő mennyiségű cukor. Búcsúzom a gyártól. Lassan beesteledik, a szállítóautók azonban szünet nélkül, érkeznek és hagyják el a gyár kapuját. Még nem teljes a szám, de ezen a napon több, mint 300 vagon répa érkezett be az üzembe, s azt járásonként nyolcezer munkás szedte fel. Egy katonaautóra kérezkedem fel, mely rakományát kiöntve a város felé tart. Hanklő Pál gépkocsivezető és Kanta Ferenc katonák ülnek benne.-y Lassan már a másodki hete szállítjuk a földekről a répát. Nagyon nagy munka ez. Próbára tesz embert, gépet egyaránt. Sokszor azt hiszem, bennragad kocsink a sárban, annyira beássák magukat a kerekek a süppedő, puha talajba. Eddig azonban még mindig sikerült „ép bőrrel megúszni“ — mondja a kocslvezető. Jö érzés látni, ahogy egyre-másra tornyosodnak a répakupacok, mind a mi munkánkat dicséri, s azt bizonyltja: lesz bőven cukor. —zer— Solymászatról — Az emberiség vadászati kultúrájában mindig jonios helyet foglalt el a solymászat. Egyes országokban ma is a vadászkultúra gyöngyszemeként ápolják a vadászatnak ezt a módját. Hazánk solymászaía mindig világhírnek örvendett. Tekintsünk csak vissza röviden a vadászat-solymászat őst szerepére. Ez a szerep némi módosulással egészen a reneszánsz végéig megmaradt. Őseink kedvelt sportja volt a solymászat. mely ezeknél a népeknél kettős szerepet töltött be: egyrészt élelem- szerzés, másrészt hadgyakorlat volt. Az, aki a lovával ár kon, bokron át tudta követni a zsákmányt űző vadászmadarat, biztos, hogy kitűnő lovas volt, és a harcban ts megállta helyét, nem is beszélve arról, hogy egy-egy jól szervezett vadászaton több ezer, vagy tízezer vadászsolymász vett részt lovakkal, vadászmadarakkal, kutyákkal. A vadászat megszervezése és irányítása ugyanolyan feladat volt, mint egy csata megszervezése és irányítása. A solymászatot a középkorban Is kedvelték. Voltak u- ralkodók, akiknek maradandó életműve egy-egy kitűnő solymászkönyv volt. A középkor e legkedveltebb sportjának egyaránt hódoltak a nők és férfiak. A reneszánsz embere úgy vélte a solymászat — kivált a hölgyeknél —• a biztos lovaglás, a bátor és kecses mozgás próbája. A lovas hajtóvadászat pedig főtér egy hadgyakorlattal. A vadász- puskák elterjedésével és a szabad idő csökkenésével e terepsport vesztett a jelentőségéből. A vadászatban egyeduralkodóvá vált a lőfegyver, csökkent a vadászkutyák, s minimális szintre került a vadászmadarak és a lovak szerepe. Az utóbbi száz évben a solymászat, mint vadászati hagyomány, mint sport élt tovább. Hazánk solymászaía a felszabadulás után újra fejlődésnek Indult. Hivatásos jelleget öltött az amatőr formával szemben — ami lehetővé tette kiemelkedő eredmények elérését. Az ötvenes években a solymászatot adminisztratív eszközökkel megszüntették. 1966-ban azonban újjáalakult a Csehszlovák Solymászok Klubja. A föderáció után csehországi és szlovákiai egyesületre oszlott, ami könnyebbé tette az egyes szervezetek munkáját. <» A kétszáz csehországi és hatvan szlovákiai tagot számláló sportegyesület nagy része (80 százalék) fiatal. Évente októberben 40—50 vadászmadár részvételével nemzetközi és országos találkozót rendeznek, főleg Opoönon, de Nítrán és más városokban is. Jelentősége ennek tapasztalatcsere szempontjából igen nagy. Vadászni csak karvallyal (Accipíter Nisusj és héj fával (Acclpiter Gentüls] lehet. A többi ragadozómadár: sólymok jFalconidaej, ölyvek (Buteonidaej, sasok (aquilidaej stb. igénybevételéhez a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyása szükséges. A solymászat igényes kedvtelés, megköveteli a természet iránti szeretetet, a jó fizikai erőnlétet és sok szabad időt. A madárnak megfelelő élelmet, környezetet és mozgást kell biztosítani. A vadászmadár kiképzésénél a solymásznak kitartónak és következetesnek kell lennie. A gyakorlóterepet a természeti törvényeknek megfelelően kell kihasználni. Az e- redményt sosem az elejtett vadászzsákmány száma szerint ítélik meg, hanem a madár viselkedése szerint. A fentiekből láthatjuk, hogy a solymászat hosszadalmas, kitartó munkát igényel. Remélem azonban, hogy ezek ellenére további követőkre talál a fiatalok körében, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a sólymászat is elfoglalhassa méltó helyét hazánk vadászati kultúrájában. SZOKOL Dezső
