Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-08 / 41. szám

#• *§* 9 0 III 9 SZERGEI JESZENYIN: FRAN GALOVIC: AUREL RAÜ: ÖSZ Csönd lepi borókás partok meredélyét, Ax ősz, a pej kanca, fésüli sörényét. Folyamszegély hűs leple felett patkói kék csengése lebeg. Remete szél, óTakodva, lassan avart tapos átkanyarulatban. Egö'piros csipkebokorra hajolva látbatatian Krisztus sebeit csókolja. Weöres Sándor fordítása JOHN KEATS: CSIPP- CSETT Csipp-csett... csipp-csett... szőlőben zendiil, a szőlő zsendül... Csipp-csett... Mihelyt alkonyul, éneklés gyűl kedves és ódon mulatós módon: Csipp-csett... csipp-csett.. 0, ez őszi dallam, halljuk szakadatlan, három este itt... Csett-csipp... Tudjuk, hogy a nyárra múlandóság fátyla hűs álmot terít... Csipp-csett... csett-csipp... Weöres Sándor fordítása ŐSZBEN Ogy hiszem, élet és halál ugyanegy dolog... Walt Whitman, hajtsd le busa fejed e megtévesztett petúniák s a dér jöttétől elázott paradicsomágyasak fölé. Mindent átfogó kép előtt állok. Mely átfogja napkeltét s nyugatot. Nagy gesztenyefák lesik csöndben a katona álmát. Hűvösebb lesz már, újra ágyban alszunk. A fenyú zöldjét daloljuk megint. Es sok minden megtörténik eztán az egyre korosabb barátok között... AZ Őszhöz Párák és érett Izek évszaka Jössz s hö híved, a sárga nap, örül, 3 összefogtok s áldott fürtök soka csügg a szőlőn a nádtetők körül; mohos ágat dús almasúly töret s zamat tölt minden őszi magvakat, dinnye dagad, feszül cukros bele a mogyoróknak s száz bimbó fakad késő virág, minőt a méh szeret, s már azt hiszi: öJ^k a mézszüret, mert nyári sejtje csordultig tele. KI nem látott még téged? — Kiszököm s megleslek gyakran cs.ürök közeién, ülsz gondtalan a térés küszöbén s hajad lágyan leng a cséplés szelén, vagy épp aratsz és máklllat hatol hozzád, s elaltat és nem éri már sarlód a szomszéd, rezge tü-kalászt; vagy föd, mint fáradt béresé, hajol patak tükrére s friss Illatra vár; vagy borprés mellett les lassú, sóvár szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd. Hol a tavasz nótái? mind halott? Ml gondod rá? van néked Is zervéd: míg esti felleg sző be halk napot s a tarlón rózsák színét szűri szét, a parti fűzfák közt busongva dong a szúnyograj, mely száll, meg szétomol, mert kapja-ejtl kényén könnyű lég; kövér nyáj béget s visszazeng a domb, tücsök clrpel, veresbegy is dalol; finomka fütty a szérűskert alól s gyűlő fecskék zajától zúg az ég... Király László fordítása / FEDERICO GARCIA LORCA: MENTEK A NÉPEK Mentek a népek. 8 az ősz nyomukba lépett. Mentek az emberek a zöldbe, .sok vig gitárt és kakast is vittek ölbe. A magvak ott bebújtak már a földbe. .Álmodott a mély ár, forrás futott csörögve. Lüktess, forró szív. örömrel Mentek az emberek a zöldbe. És jött az ÖSZ utánuk — mi tette, hogy oly sárga? Csillagraj, hullámgyűrű, sápadt madarak szárnya. Már kemény ingmellre horgad az ember álla. Dermedj. viasz-szív. halálra! Mentek a népek, s az ősz nyomukba lépett. Tóth Árpád fordítása Borsi István fordítása M ondom, tanítónak készültem, s a nyári pionírtáborozás alól sehogy sem bújhat­tam ki, a tanszék pedagógiai gyakorlat gyanánt írásos Igazolást követelt róla; Kro- méfíiből Jövet így már Otakar Valente (a vá rost Ifjúsági- és píonlrotthon Igazgatója, a ba- lunl tábor vezetője) igazolásával a zsebem­ben Ismerkedtem meg Mária asszonnyal a Po­zsonyba tartó gyorson. Természetesen az Idő­járásról beszélgettünk, a féktelenül tomboló nyárról, a skallcal kórházban fekvő néntké- jéről, aki már régen belenyugodott abba, hogy meg fog halni, de ez valahogy sehogyse sike­rül neki. Aztán valahol Morvaszentjános kör­nyékén azt mondta Mária asszony. Itt dolgo­zom, s a vonat ablakán kimutatott a rohanás ütemére szakadozó éjszakai tájra, majd bőveb­ben Is elmagyarázta az egészet. Néhány velem egykorú, szintén nevelést gyakorló cseh lány­nyal a táborban eltöltött három hét után ter­mészetesen nem gondoltam arra, hogy Márta asszony az első hét valamelyik napján konya­kot vesz majd, s amikor a Kömalom melletti erdészlak belefészkelödlk az este meleg csend­jébe, a szobájába hív, néhány pohár Ital elfo­gyasztása után ablakot nyit a környező erdő sejtelmes éjszakai neszeinek, felhívja figyel­memet a heverő fölött függő, szarvasbögést ábrázoló naturallsztlkus festményre, majd lát­szólag sajnálkozva megjegyzi, hogy bridzsez- hetnénk, de azt kettesben nem lehet, az er­dészék meg már lefeküdtek... Ha teljesen ö- szinte akarok lenni, akkor meg kell jegyez­nem, hogy különösképpen még az sem befo­lyásolt döntésemben, hogy — ha munka árán Is — a szemeszter kezdetéig elég szép ösz- szeget megkereshetek a léchordással; az az 1- gazság tehát, hogy ugyanúgy kapásból fogad­tam el az ajánlatot, mint ahogy felkínálták. A Nagyállomás előtt már teleszájjal nevetve bú­csúztunk egymástól, a villamos lépcsőjéről még vísszakláltotta, hogy nem bánom meg, s a mosolya, teltkarcsú alakja az álomnál Is foszlóbban keveredett a nagyváros villogásai közé. Szombaton az előrelátható pénzkeresés tudatában nyugodtan aludtam délig, este Ka- szonyl Erika ugyan kijött velem a faluból, de Szörzsák szúnyogvlrágos zsombékjallg még a kezét sem foghattam meg (mit szólnának az emberekl, ugyan mit Is???). A kanális partján aztán szó nélkül egymásnak estünk. Csak ar­ra tudtam gondolni, hogy milyen ennlvalóan aranyos a poflkája, s hogy a trikón keresztül is belémmarnak a szúnyogok. Amikor az egyre magabiztosabb kezem sebezhető pontokra lelt a niházatán, meg hát másutt is, energikusan felpattant, hogy már haza kell mennie, meg amúgy se gondoljak róla olyasmit. Vasárnap lényegesen jobb formában voltam, már az el­ső félidőben két dugót bevágtam Várkonynak, egyet fejjel, előre vetődve. Aztán a tizenegyest csúnyán elhibáztam, mert a kapus az össz­pontosítás pillanatában elkapta a tekintetemet. Valószínűtlenül szőke és kékszemű volt, már akkor tudtam, hogy baj van, amikor nefelejcs- tekintetével beiéin akaszkodott, azóta sem lát­tam olyan valószínűtlenül kék szemet... Hét­főn viszont ment minden, mint a karikacsapás, egy bolgár kamionos egfezen az ütíülőközpon- tlg elvitt, az anyja dalmát volt, az apja török, ha jól értettem. A leírás alapján könnyen rá­találtam az erdészlakra, Mária asszony már egy szerződés-nyomtatvány kitöltetlen lapjait lobogtatva várt, s rögtön nekiültünk, név, szü­letési dátum (tudja-e, hogy szemtelenül fia­tal?!), lakhely, ötös bérkategória. S ekkor 'megállt a kezében á golyóstoll, erősen gon- dolkopott, felállt, körbejárt, megtapogatta a karizmaimat, hirtelen felkiáltott: minek keres­sek én Detreköcsütörtökben valamilyen öre­get, hát nem Igaz? A golyóstoll felvíllanyozó- dott a kezében, hetes kategória, mondta csak­nem lelkesedve, plussz napi negyven korona táppénz, punktumi Néha egy több, mint ket­tő, mondta még, s ma Is szégyellem, hogy sza­vai hallatára csak farmerem zsebébe túrtam a kezem, s ajkam hullámfogót nem tudták útját állni nyers, faragatlan mosolyomnak. Megnyi­tása után már többször jártam rajta, de akkor, földmérő léccel a vállamon, csuklómon puha bőrszíjon függő machetával, napról napra a sűrű erdőt járva, a látást-járást akadályozó gallyakat, karvastagságú fenyősuhancokat ka­szabolva, nem gondoltam komolyan, hogy fel­térképezett útvonalunk nyomán egy korszerű, országunkban páratlan távolsági utat feszíte­nek majd ki. A földterület egyenetlenségeinek feltérképezését a geodéziai és kartográfiai in­tézetek ma már repülőgépekről, kifogástalan látási viszonyok között készített felvételek a- lapján végzik, a Kömalom környéki sűrű er- dő^gek a mi esetünkben azonban megköve­telték az egyszerűbb, s ebből adódóan na­gyobb fáradtsággal Járó tachlmetrlal mérése­ket, közönséges svájci Daltha-műszerrel, szám­lapos földmérő léccel, machetával... Annak el­lenére, hogy minden este kimerültén, égő te­nyérrel dőltem az erdészlak padlásszobája ros- dásodó sodronyával fel-feljajduló ágyába, meg­lepően gyorsan megszoktam, s az avartűzíg valósággal megkedveltem a halkan súgó, egy- egy tekintélyesre nőtt törzsével időnként meg­roppanó, sötétzöld fenyvest, tűmezö avarjának ébrentartó szúrását, ha pihenni heveredtünk le, Mária asszony örökös jókedvét és csengő, fehérfogú kacagását egy-egy viccemen, a la­pos üvegbe felváltva vásárolt mindennapi szil­vapálinkát, a harmatos kora reggeleket, ami­kor az erdészlak ütrlzantémos tornácán a nap­felkeltét várva az élet értelméről vitatkoztam, és egy ügyes, tenyérbe simuló, kisöblű sport- puskával az elsőnek felcslrlpelö madarakra vadásztam a fiatal erdésszel. Róla kicsi, tö­rékeny, habcsókarcú felesége elárulta (elpana­szolta? ) egyszer, hogy fiatal ember létére mindig csak az erdőt bújja és filozofál, mint­ha egyáltalán nem lennének házastársi köte­lességei — egy telltalálatos sorsjegy bizony a válás gondolatát Is felébresztené benne. Záho- rie tájnyelvét utánozhatatlan bájjal beszélő, szállásadó fiatalasszonyunk nevére természe­tesen már nem emlékszem, pedig ott, naponta a közelében, műiden bizonnyal felkeltettem az érdeklődését, s most is nevetnem kell, hogy csak szemérmes bizalmaskodásra és célozga­tásra futotta a bátorságából, mintegy elismer­ve Mária asszony szépségét, okosságát, hatá­rozottságát... Valahogy így lehetett, mert egy­szer, már szinte félálomban, épp arra a csllla- goikkal teletűzdelt kékhársony lepelre vetítet­tem megpihenni vágyó gondolataimat, amelyet a padlásszoba ablakának egyre zsugorodó négyszöget metszett ki számomra, Mária asz- szony kopogott halkan az ajtómon, csöndre intve kézenfogott, levezetett a lépcsőkön, láb­ujjhegyen osontunk ki az udvarra, egyenesen az erdészlak hálószobájának nyitott ablaka alá. A szúnyogháló nem állta útját a klszl- várgó párbeszédnek, amelyből minden kétség nélkül kiderült, hogy az erdész, a felszerelé­séhez tartozó távcsővel, már napok óta fi­gyel bennünket; s valóban megtehette, telje­sen észrevétlenül, és mégcsak nem is mun­kája rovására, hiszen Kömalomtól néhány kilo­méternyire, éppen az ő erdőkerülői területén dolgoztunk. Isten bizony, semmi gyanúsat nem észleltem, pedig egész nap figyeltem őket, bi­zonygatta fojtott, suttogóra fogott hangon az erdész, dolgoztak, a fiú hordta a lécét, az út­jába álló gallyakat csapdosta azzal a hosszú késsel, az asszony meg felállította távcsövét egy háromlábú állványra, bele-belepillantott, integetett a fiúnak, jobbra, jobbra, egy kicalt balra, aztán ettek, beszélgettek, pihentek, me­gint dolgoztak. Kevésbé visszafogott hangon vágott közbe a felesége, hogy már pedig ö nem hiszi el, hogy nincs közöttük semmi, mi­ért hozta akkor ide azt a fiút, hiszen arai­kor a szállásban megegyeztek, úgy volt, hogy a faluból az öreg Hudec, meg még valaki fog vele járni; nekem aztán mesélhetsz, egy har­minchárom éves nő már nem gatyázik, mégha százszor mérnöknő Is... Kuncogva visszasur­rantunk a házba, be Mária asszony földszinti szobájába, s közben biztosra vettem, hogy hit­vesi ágyában, az ösztönkorbácsoló forró éjsza­kán, a fiatal, törékeny 'erdészné azért fesze­gette kitartó csökönyösséggel a szerinte nyil­vánvaló esetet, mert lényegében azt vallja, a- mit Brigitte Bardot... Akkor munkára fel, mond­ta utánozhatatlan kacérsággal Mária asszony, miután szobájának ajtaja zajtalanul bezárult mögöttünk, zörögjön az a haraszt, ha már úgyis fújja a szél. Isten bizony, engem is tel­jesen megzavart az egész, ahogy rámnézett, s ahogy egy üveg albán konyakot varázsolt az asztalra; dühöngtem magamban, hogy az éle­tet addig olyan felületesen próbáltam ki. Még most. Is látom fölényes, számító tekintetét, s így, utólag, biztos vagyok abban, hogy való­sággal élvezte a kiélezett helyzetet, s befelé csuda jól szórakozott rajtam. Aztán végre ki­robbant, féktelen nevetésének hullámverése apró kis pofonok gyanánt paskolta kipirult ar­com, s még mindig kacarászott, amikor el­mondta, hogy túl közel a központ, tartalékban mindig ajánlatos egy üveg konyak, mert a fő­mérnök bejelentés nélkül szokta meglátogatni terepen dolgozó munkatársait. Így aztán né­hány pohár ital elfogyasztása után eszébe sem jutott Mária asszonynak ablakot nyitni a kör­nyező erdő sejtelmes éjszakai neszeinek, a he­verő fölött függő, bősz szarvasbögést ábrázoló festményre sem hívta fel a figyelmemet, a kár­tyát illetően — ha jól emlékszem — kanasz- tában egyeztünk meg, egy régi fényképen meg­mutatta a férjét, aki ügyész, szegény —, így mondta — és egy kicsit féltékeny, s jóval éj­fél után, kissé kótyagosan, arra jöttünk rá, hogy már nincs több Italunk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents