Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-09 / 28. szám

DALOLÖ Tizenkilencedszer visszhangozták a szép gömöri hegyek a dalt, tizenki­lencedszer perdültek a szoknyák és dobbantak a lábak a festői gomba- szögi völgyben. Több mint huszonötezer ember gyűlt össze, hogy végignézze a XIX. országos dal- és táncünnepély szí­nes, változatos műsorát. A rendez- véj^ rangját emelte az a tény, hogy magasrangú párt- és kormányküldött­ség vett részt rajta. A küldöttséget Peter Colotka elvtárs, a CSKP KB el­nökségének tagja, a SZSZK kormá­nyának elnöke vezette. ,\z ünnepi műsorok sorozatát szom­baton délután magyarországi népdal­énekesek bemutatkozása Indította el. A rádióból, televízióból és lemezek­ről Ismert művészek műsora nagy si­kert ért el a közönségnél és megte­remtette az „alaphangulatot“ a két­napos ünnepélyre. Sajnos a folytatás már nem volt Ilyen szerencsés. A prágai Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes műsora kevesebbet nyújtott, mint amennyit vártunk. Mű­soruk nem érte el azt a szintet, amely­hez a gombaszögi közönség a szom­bati esti műsorokban hozzászokott. Nem szabad elfeledni, hogy a közön­ség nagy része rendszeres láto.gatója a gombaszögi ünnepélyeknek és ez­ért a SűljK, a Lúőnica, a Magyar Ál­lami Népi Együttes és Fővárosi Ope­rettszínház művészei után kissé ke- veselte a fentemlített együttes lau- gyosszürke műsorát. Vasárnap délelőtt a ,,Bokrétát kö­töttem“ című összeállításban a hazai élegyüttesek valamint a michalovcei Zemplín és a miskolci AV.AS vendég­együttes mutatkozott be. .A jól össze­GÖMÖR állított műsorban nagy sikert arattak a féli, a füleki, a nagyidai, a lévai, a dunaszerdabelyl, a rimaszombati és az érsekújvári csoportok, együttesek. Ez az összeállítás volt talán a leg­sikeresebb. Kár, hogy délelőtt lévén nem a megszokott gombaszögi kö­zönség előtt mutatkozhattak ±>e a sze­replők. Vasárnap délután a „Hősök emlé­kére“ című összeállítással léptek színpadra az együttesek. Mint az el­nevezése is utal rá, a műsort a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére állították össze. A műsor­ban a rimaszombati Gömör Népi E- gyüttes énekkara, a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportja, a kassai Űj Nemzedék táncegyüttes, va­lamint a vendégszeteplő szlovák, uk­rán, lengyel és magyarországi egyi tesek mutatkoztak be. Az összeállí­tás egészében nézve jónak mondható, a rendezőknek sikerült kifejezésre juttatni az összeállítás alapgondola­tát. Egy dolgon azonban el kell gon­dolkodni a szervezőknek. Mégpedig azon, vajon nem kellene-e a vasár­nap délutáni műsor kezdetét előbbre hozni. Olyan probléma ez, amely már az előző években is felmerült. .A közönség nagy része ugyanis na­gyobb távolságokról érkezik, és e- zért korán el akar indulni hazafelé. Ez a tény azt a nagyon kínos ered­ményt szüli, hogy a műsor végén fel­lépő együttesek már félig üres néző­tér előtt szerepelnek. Mivel műsor- dramaturgiai szempontból a végére marad a ,,]ó“ ez mindig a legjobb együtteseket sújtja. Összegezve elmondhatjuk, hogy a XIX. országos dal- és táncünnepály Gombaszögön jól sikerült. Az idén még az Időjárás sem tré­fálta meg a rendezőket. —dl— A SZOVJETBARÁT ....... a testvérvárosok jelentőségéről ir a legfrissebb, júliusi számában. E- gész társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonit a csehszlovák-szovjet test­véri kapcsolatoknak. Ebben mind je­lentősebb szerepet játszik az egyes kerületek, járások és városok már e- redményekben bővelkedő együttmű­ködése, mindkét fél számára hasz- nns tapasztalatcseréje. Gejza Slapka elvtárs. az SZLKP KB elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizott­ság vezető titkára „Sokat köszönhe­tünk szovjet barátainknak“ cimű cik­kében méltatja Ukrajna és Szlovákia fővárosának testvéri, elvtársi kapcso­latait. Írásában külön kiemeli, hogy ..nagyon eredményes a SZISZ városi bizottságának együttműködése a Komszomol kijevi városi bizottságé val“. A lap elvezet bennünket az uk­rán fővárosba, s bemutatja a gazdag forradalmi múltú Ar.szenal gyár fia­tal mesterköszörűsét, aki példaképül szolgálhat a mi munkásfiataljaink­nak. A levegő szennyeződésére mi is sokat panaszkodunk, állandó gon­dunk, és sok helyütt mégis tehetet­lenül állunk e veszéllyel szemben. A Szovjetbarát igen helyesen cse­lekedett, hogy Kijevvel kapcsolatban közli az „Egy nagy város lélegzése“ c. riportot, amelyben feltárja: az il­letékes szervek, a városi tanács el­nökétől kezdve, mi mindent tesznek annak érdekében, hogy a szédületes iramban fejlődő ipari központban megőrizzék a tiszta, ózondús leve­gőt. A Szovjetbarát többi cikke, riport­ja is, mint pl. a Párbeszéd a jellem­ről. Felemelkedett a porból és a ro­mokból, Tíz nap a nagy folyón, vagy a Csendes Don diadalútját, továbbá a szovjet Óceáni hadiflotta megteremté­sét méltató frás is felkelti az olva­sók érdeklődését. A lappal kapcsolatban ide kíván­kozik még egy megjegyzés. Számunk­ra kellemes meglepetés, hogy rend­szeresen, a hónap első napjaiban ke­rül az olvasókhoz, ami a havilapok e.setében igen figyelemre méltó, mert rendszerint mostohagyerekként keze­lik őket. Nincs ez így a Szovjetba­rát. a CSSZBSZ magyar nyelvű lapja esetében. Most is, alig hogy ránk kopogtatott július elseje, máris kéz­besítette a posta a Szovjetbarát leg­frissebb számát. Ez nemcsak a szer- ke.sztőséget dicséri, hanem a Kelet- Szlovákiai Nyomdák n. v. kosicei U- zemének dolgozóit is, akik tőlük tel­hetőén mindent megtesznek, hogy a lap necsak idején, hanem szép kivi­telezésben is jelenjen meg. Bár el­mondhatnánk ezt minden nyomdáról, minden nálunk megjelenő havilaprél! (It)------------------ Új ifjúság 5 ANTON PAVIOVICS CSEHOV (1860 -1904) ,,Sokat lehet írni Csehovról, de nagyon finoman és lágyan kell írni róla, amit én nem tudok! jó volna úgy írni ró­la, ahogy ő maga megírta a ,,Sztyeppét“, ezt az Illatos, könnyed, Igazán orosz, meren- gően szomorú elbesziélést... jó visszaemlékezni az Ilyen em­berre; ha eszedbe jut, életed mindjárt visszanyeri frissesé­gét, világos értelmét.“ Gorkij megületödött, őszinte sorai után mi még inkább mél­tatlannak érezzük magunkat hasonló feladatra. Különösen, ha egy rövid megemlékezésben kell felvázolnunk a nagy orosz realista életművét, megrajzol­ni arcát, melyben az „asszo- nyosan becéző és gyengéden lágy“ szem ezelőtt hetven év­vel, 1904. július 2-án örökre lezárult egy badenl fürdőben. Még a kis kikötőváros, Ta­ganrog. felé- is hiába igyekez­tek megtisztító szelek az Azo- vl-tenger felöl, a 19. század Oroszországának nyomasztó lé,gköiét ők sem tudták a vá­ros utcáiból, a házak közül, a tetők alól kiszorítani. Ebben a légkörben serdült Ifjúvá a kis Anton is, akinek ráadásul még apja hadilábon álló üzle­tében is dolgoznia kellett. A csőd elől Moszkvába menekül a család, de Csehov Tagonrog- ban marad, és hogy befejez­hesse gimnáziumi tanulmánya­it, tanítást vállal. Ebben az í- döben egyetlen öröme a helyi színtársulat előadásai. Majd ö is Moszkvába megy, és elvég­zi az orvosi egyetemet, de csak rövid ideig gyakorolja hi­vatását, mert egy másik szív — a művészé — erősebben kezd dobogni, és sietve az iro­dalom felé hajtja az ekkorra már — Anton Csehonte néven — számos humoreszket és no­vellát megjelentető orvost. „Nem volt gyermekkorom“ — írja egy helyen. És ami miatt nem volt, a keserű ta­pasztalatok, élmények kifej­lesztettek benne egyfajta elu­tasító, tapintatosan kritikusi (Csehov!) magatartást a meg­alázkodó rabszolga vérrel és a cári Oroszország sorvasztó mozdulatlanságával szemben. ,,Különös lény az orosz em­beri“ — mondja. „Olyan mint egy szita: semmi sem marad meg benne... Hogy jól éljen az ember, emberségesen, ah­hoz dolgozni kell! Szeretettel, hittel! És ehhez nem értenek nálunk.“ Ha gerlnctúrára indulunk a világirodalom műfajvonalán, kétszer Is találkozunk Csehov nevével. Orosz Maupassantként emlegetik a novellairodalom­ban, bár francia mesterétől csak a formát tanulta el, no­velláinak tartalma, mondaniva­lója az orosz valóságból táp­lálkozik. Csehov reménytelen sóhaj és mély részvét kísére­tében rajzolja meg az élet ki­csinyes, tehetetlen, csúszó-má- szó figuráit, akik számára leg­többször a hasnál kezdődik és' végződik a boldogság. Akik tétlenül reménykednek, vege­tálnak, várnak. Első, hangula­tos, vidám írásai mögött Is már ott bujkál a gúny, az i- rónla. Később a színek egyre halványodnak, szürkülnek, a valósághoz lesznek hasonlato­sak. Stílusa egyszerű, tömör. Művel mentesek a romantika j sekélyesítö, az életet eli-ejtö * cselekménybonyolításátől. Eb- j ben a műfajban világszerte is­merj művel; a Dráma a vadá- | szalon kisregénye, A csinov- ! nylk halála, A 6-os kórterem, I Isten kertje, Az én életem, | stb. i A moszkvai Művész Színház homlokzatán ma is ott lebeg ■ a fehér madár, a Sirály, mely- - nek, 1898-as bemutatója mér- ; földkövet jelent az egyetemes színházkultúra történetében. A i nagy Sztanyiszlavszkij vitte j színre a két évvel előbb meg- ; bukott darabot. Ö megérezte, : hogy ennek a drámának a lé- ! . nyege a ki nem mondott sza- ■ vakban, a szavak közötti szü- I netek hangulatában, a szerep­lők mozdulataiban rejlik. A 1 többi nagy. Csehov drámában, a Cseresznyéskertben, a Három nővérben és a Ványa bácsiban (bár a szerző vígjátéknak ne­vezte őket) sem találjuk meg a klasszikus drámai elemeket, hiányoznak ,,a nagy szenvedé­lyek, intrikák, a forró, csókok. De hogy is lehettekr'yoína ilye­nek a kiósinyes, orfesz vidéki életben? .-Hősei fontoskodó, te­hetetlen emberek;, , irtóznak minden újtól,, ragaszkodnak az elavult etetformáhajz. és a szebb jávöröl csak álmodnak. „Meg kell találni az új forrná- í kát“ — mondja Trepljov a SÍ- j rályban. De nincs, aki meg- í hallgassa, megértse, és marad j az egyetlen — jellemző ■— megoldás: eldürren a pisztoly. | Tizenhárom évvel halála ii- ! tán, már ágyúk, puskák dö- ; rögnek, és neki nem. de Gbr- ! kijnak még megadatott egy új ‘ élőt ábrázolásának a lehetősé- ’ ge. i Bodnár Gyula Most jelent meg a nemrég elhunyt Győri Dezsőnek Immár negyedik versantológiája, a FÉRFIÉNEK, amely a költő válogatott és új ver.seit tartalmazza. A kötet elé írt tanulmányában Czlne Mihály többek kö­zött a következőket mondja a költőről és helyzetéről, sorásáról; „Győri Dezsőre és nemzedéktársaira nagy feladat várt. Csehszlovákiai magyar irodalmat keltett teremtenie. Az irodalom-teremtés itt még nehezebb volt, mint Erdélyben. Irodalmi hagyományok, igaz voltak... de hiányoztak az intézmények, ahol gondosan őrizhet­ték volna a nagy szellemek örökségét... Erdélyben töm­bökben élt a magyarság, elevenen őrizte az erdélyi fejedelemség történelmi emlékeit és magyarság-tudatát, itt hatszáz kilométer hosszú sávban, összemosódó et­nikai határokkal, haloványabb történelmi tudattal.“ Eb­ben a történelmi helyzetben fogantak Györy versei, az elkötelezettség tudatos vállalásával, a hivatástudattal, hogy megfogalmazza az „Ojarcű Magyarok“ programját és küldetését, A Madách- és az Európa könyvkiadó közös kíadásá ban jelent meg DANTE ISTENI SZlNjATÉKA, Babits Mihály méltán híres fordításában. A világiroda­lomnak ez a páratlan remekriiűve az emberiség kultú­rájának egyik legolvasottabb és legismertebb közklncse. Dante kortársának, Boccaccíőnak a szavalt Idézzük ró­la: „Széjjelteklntve a köztársaság kormányának csúcsá­ról, ahol akkor állott, és látván minden vonatkozásá­ban úgy, ahogyan csak az ilyen helyekről tehet, hogy mi az emberi élet, minők a köznép hibái, hogy mily kevesen vannak, akik ebből kilábolnak, s mily kevés tiszteletet érdemlők ezek Is, azok pedig, akik megkö­zelítették a tisztségeket, mennyi zűrzavarral vannak teli; és elítélvén az Ilyenek törtetését, és sokkal Inkább javallván az övéit, akiket ezekre méltóbbnak tartott, telkében egy fenséges gondolat szütemtett meg, amely- lyel az volt a szándéka, hogy egyszerre, vagyis ugyan­abban a műben, megmutatja a maga jetességét, a leg­súlyosabb büntetést mér! a vétkesekre, az arra érdeme­seket a legmagasabb kitüntetésekkel tiszteli meg, ma­gának pedig örök dicsőséget szerez... a nép nyelvén ír­ta, mégpedig oly nagy művészettel, oly csodálatos rendben, s oly szépen is, hogy senki sem akadt még, aki válaminö mozzanatában is Igazságosan megróhatta volna.“ A francia irodalom nagy klasszikusának, a novella méltán híres mesterének, Maupassantnak Immár tizedik kiadását megért regényét kapja a napokban kézhez az olvasó. MAUPASSANT „EGV ASSZONY ÉLETE“ című könyve Jeanne-nak, az életre reményekkel tekin­tő ajszonynak történetét meséli el. Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, ez a fiatalasszony, éppen csak felszállni készül — és máris lezuhan: csalódik a férjében, csalódik az emberi tisztességben, a vallásban, az álmaiban, és ami a legfájdalmasabb, a fiában. A nagy francia író nemcsak szomorú, hanem igaz étetet rajzol meg, és a háttérben művészi erővel bontakozik ki a pontos, tiszta társadalomrajz: Jeanne mögött las­san süllyed a merev, értelmetlenné vált hűbéri világ, élötte pedig siváran és érzéketlenül emelkedik ki a mohó, önző polgári kor. :n Egy szokásos önéletrajz mottóként közölt száraz sza­vaiból nő ki i SZABÓ MAGDA „DANAIDA“ í című. regénye. Már első lapjain eleven áramlásba, nyílt forgók és rejtett örvénylések közé kerülünk, erők egy­másnak feszülését érezzük, s a szeretet és gyűlölkö­dés engesztelhetetlen pölusaí között, bonyolult és vál­tozékony elektromos térben áll elénk a regény hősnője. Élete szakadatlan figyelés, ám figyelme apró körön be­lül vándorló lámpa fénye csak, mely családja, szerel­me, csalódása, indulatai közül próbálja felderíteni a homályt, s egyszer sem fordul teljes érdeklődéssel ha­zája és a világ formálódása felé. Ezért válik Danáidé­vá, a meddő iparkodás szomorú jelképévé, míg mellet­te a vad szenvedélyű Melinda, az önző Etek, s bárki a regény jelentős alakjai közül, akik nagyobb távlatok felé is figyelnek, életükben eligazodnak, megtalálják a helyüket és nyugalmukat. A Danaida figyelmeztetés: a kusza, kicsinyes személyi gondok útvesztők is lehetnek, s az, aki a múló időben nem a fejlődést, csak a vál­tozást érzékeli, a teljes életnek csak szemlélője lehet, boldog részese nem. S végül egy gyermekregény, ANATOLIJ AlEKSZIN AZ ÖREG NYARALÓ TITKA melyben az íré elmeséli, hogyan lett hőséből detektív. „Még a második, vagy harmadik osztályba jártam, ami­kor anya a tornazsákomra ráhímezte a nevemet: Det- kin. A sors szeszélye folytán a nevem három utolsó betűje lekopott, eltűnt. A nevemből csak a három el­ső betű maradt: Det... A Detektív tornazsákjai — rik­kantotta egy felső osztályos.“ A sors újabb szeszélye folytán feltárulkozik a nagy lehetőség: De nemcsak Játszhat a detektivesdi gondolatával, hanem ügyességé­vel, bátorságával krimibe Illő helyzetből menti meg osztálytáráait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents