Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-09 / 28. szám
ó 01 ESZTII! Kovács István Araikor ezeket a sorokat írom, csak any- nyít tudunk még, hogy a világbajnokság legjobb négy együttese a holland, a nyugatnémet, a lengyel és a brazil csapat. A legtöbbet a hollandokról írnak a lapok, 6- ket tartják az igazi esélyeseknek. Cruyffék tulajdonképpen az Ajax, és ezt a csapatot edzette három éven át Kovács István kolozsvári edző. Kovácsot ma a legsikeresebb és legjobb európai labdarúgószakembernek tartják. Módszerei sikeresek a legnagyobb seregszemlén, a világbajnokságon is. Senki sem kételkedik abban, hogy az Ajax — és egyben a holland válogatott Is — elsősorban ennek a romániai szakembernek köszönheti kiváló szereplését. Bárhogyan is alakul a világbajnokság a továbbiakban, egy bizonyos; a hollandok gazdagították a világ labdarúgását. Nézzük, hát, ki Kovács István? Mi a véleménye a ma futballjáról? Középtermetű ember, aki körül mindig sistereg a levegő. Egyéniség, bármit mond is, érdekes, nem gyömöszölhető sablonokba. Anyanyelve magyar, nagyszerűen beszél románul, franciául, németül és hollandul. Az újságírók nagyon szeretnek interjút készíteni vele, mert villámgyorsan válaszol és mindig alaposan. Kovács István csaknem teljesen ősz már, időnként pipázgat, életkora ötven év. Jó ismerősei a csehszlovákiai szakemberek is. Tiszteli Jozef Markot és a trnavaia- kat. Érdekes módon kezdődött a sikere. Az Ajax vezetősége úgy látta, hogy keményebb kezű, igényesebb edző lenne szükséges ahhoz, hogy a csapat még többet produkáljon. A játékosok nem szentelték minden erejüket és idejüket a labdarúgásnak, annyit edzettek csak, amennyi okvetlen szükséges volt. Kovács István új módszerekkel és új hozzáállással jött. Érdekes, hogy bár az edzések erőssége csaknem kétszeresére nőtt az irányítása alatt, annyira meg tudta nyerni Cruyffékat a futball ügyének, hogy sokszor még külön edzéseket is követeltek maguknak ezek a sztárok. Belátták, hogy ha többet gyakorolnak, jobban játszanak. Az, amit Kovács István az Ajaxszal elért, náratlan. Sorozatban nyerték a hazai bajnokságot, a BEK-et és a Világ Kupát! Mindamellett sportszerűen, korrektül játszott a csapat, nem volt durva és erőszakos, nem akarta lefizetni a játékvezetőket. Kovács most a francia válogatott szövetségi kapitánya. A franciák pár hónap alatt is rengeteget fejlődtek az ő szakvezetése alatt. (Elegendő visszagondolni a csehszlovákiai mérkőzésükre.) Mit tett Kovács Franciaországban? — Mindenekelőtt fel kellett ébresztenem álmukból a futball illetékeseit. Mást sem csináltak, mint a múlt sikereit emlegették, és ez kevés. Először is körbejártam az országot és előadásokat tartottam a megváltozott stílusú mai labdarúgásról. Meggyőztem az edzőket, a szakvezetőket és tisztségviselőket arról, hogy az út, amelyen járnak, nem korszerű, tehát nem várhatnak eredményeket. És a körút eredménye? — Az első eredmény az, hogy kétszáz- negyven edzőt meggyőztem. Vagyis, megnyertem őket az ügynek. Egyedül úgysem tehettem volna semmit, a munka oroszlánrészét az egyesületekben kell elvégezni. — A labdarúgás bonyolult dolog — folytatja az edző. Ha nem kezdjük el mi is Romániában, Csehszlovákiában, Magyarországon azt csinálni, amit az élenjáró országokban csinálnak, még inkább lemaradunk. Hosszú, folyamatos munkára lesz szükség, amelyet a fiatalokkal kell kezdeni. Hogyan csinálják. -a . legjobb egyesületekben? Úgy, hogy minden klubban van vagy száz fiatal játékos, aki focizni tanul. Az oktatás nyolC;tIz éves korban kezdődik, a klub természetesen az iskolai oktatást is biztosítja a gyerekeknek, és minden lépésüket tudományos alapon irányítja. Délelőtt az Iskolában vannak az ifjú labdarúgók, délután négyórás edzésen vesznek részt. A tudományos alapokon — a rendszéres és megbízható orvosi ellenőrzést értem. Az élenjáró sportorvosok már pontosan tudják, milyen az az emberi szív, amely alkalmas az élsportra. Nagyteljesítményű szív ez, amely felnőtt korban válik igazán teherbíróvá, akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.-A gyerekeket úgy irányítják, hogy az e- gész testük olyan felépítésű legyen, hogy a maximális teherbírást is zökkenőmentesen elbírja. Persze nemcsak az Izmokat fejlesztik ezeken az edzéseken. A harcos szellemű sportembert is, aki természetesnek veszt, hogy' kilencven percen át kell küzdenie a győzeleemért, hogy nem adja meg magát a bekapott gólok után sem, hanem megpróbálja megfordítani a mérkőzés állását. Ezt azonban sohasem alattomos módszerekkel teszi, hanem tisztességesen, a fair-play szellemében. Az a fiatal, aki tíz évig kibírja ezt az edzéssorozátot, egész biztosan használható, jó játékossá válik. Franciaországban — odamenetelem előtte — egyetlen klubban dolgoztak így, a St. Étienne csapatában, és ennek meg is volt az eredménye. Most az a célom, hogy mindenütt hasonló munka folyjon. Angliában például harminc esztendeje dolgoznak e módszer szerint, ennek tudható be, hogy csapataik mindig az élvonalban vannak annak ellenére, hogy válogatottuk nem jutott be a világbajnoki tizenhat közé. Az edző az edzéseken formálja a játékosok jellemét. Nagy baj van ott. ahol nincs összhang a játékosok, az edző és a vezetők közötti Ahol gyakran változnak a vezetők és az edző, ott valami nincs rendben, ott nem hívei a rendszeres, alapos munkának. A futballt ma már nem lehet fegyelem nélkül csinálni. Nem tudnék egy játékosnak megbocsátani azért, mert bár vétkezett, de gólt lőtt! Az ilyen játékosra nincs szükségem! Mint említettem, a korszerű labdarúgás komplikált dolog, magas fokú szervezettséget kíván. Ahol ez nincs meg, ott aligha születnek jő eredmények. Én így dolgoztam az Ajaxban és így szeretnék Francia- országban is. Másképpen nincs semmilyen esélyem a sikerre. Kovács István ma a világ egyik legjobb edzője. Bár a holland válogatottat Rinus Michels vezeti, egyik szaklap sem felejti el a hollandok nagyszerű teljesítményének kapcsán megjegyezni: Hollandia? Az egy kicsit (vagy nem is olyan kicsit) Kovács István is! (bt) LÓRA FEL-LEGYÜNK EDZEHEBBEK! A lovak dicső fénykorának vége. Falvalnk és városaink útjain már csak ritkán hallhatjuk a lópaták ritmikus kopogását. A lovak elvesztették jelentőségüket a mezőgazdaságban, s hovatovább ezt mondhatjuk az erdőgazdaságban történő alkalmazásukról is. Mégiscsak folyik azonban a lótenyésztés, mert a rendszeresen űzött testnevelés egyik tormája lehet a lovaglás is. Van még országunkban néhány olyan hely, ahol a huszadik század száguldó irama ellenére is hallani a lópaták dübörgését. E sorok segítségével ilyen helyre szeretném elkalauzolni az olvasót. A murául (Murány) mén telepet körülvevő Szlovák Érc- hegység lenyűgözően gyönyörködteti a számos hazai és külföldi látogatót. Ennek a tájnak azonban nemcsak a turisták és a vadászok az e- gyedüll látogatói. Az itteni lóállomány néhány- száz darabból áll; mindenekelőtt a hideg vérű norik fajjal találkozhatunk. Megtalálható itt azonban a hucul ió is. Apró hegyi 16 ez, amely arról nevezetes, hogy kisigényű, átvészeli a takarmányhiányt és a kemény hidegeket. ,A második világháborúan a hadsereg, különösképpen a hegyi tüzér- ■ség segítőtársa volt. Nagy szerepet játszott a Dukla alatti csatákban is. Köztársasági elnökünk, Ludvík Svoboda egysé gének volt a vontató és hátaslova. Ma a hidegvérű lóval keresztezve kitűnő lófajtát tenyésztünk ki belőle, az ú. n. szlovák hegyi lovat. Újabban a szakemberek figyelme a tiszta vérű hucul lóra összpontosul, mivel félő, hogy kipusztul ez a fajta. A hadseregnek már nem felel meg, az erdő- és mezőgazdaságban viszont egyre nagyobo szerephez jutnak a gépek. A modern kor emberének a sport terén nyújthatja a legjobb szolgálatot a hucul ló. Kevés a drága és kényes meleg vérű lovak száma, sok viszont az érdeklődő. Az arab, illetve az angol-arab ló fejlett lovaglótechnikával rendelkező ' lovast igényel. (A bátorság kevés, az ember könnyen megis- merkedhetik az utak porával.) A hucul ló türelmesebb és kevésbé igényes. Lovagolhatják gyerekek, felnőttek, idősebbek. Kitünően megfelel a hegyi turisztikára. Csehországban a természetbarátok hátaslónak használják a Cseh paradicsomban, a Sumavában és Tíz évvel ezelőtt Muráfi legelőin még százával voltak találhatók, de manapság a hucu- lok száma alig haladja meg a tizet. Sikerült azonban né- hányukat megmenteni a vágó- hídtól. Ebből a lófajtából ma már csupán kb. háromszáz él világszerte. A legtöbb Romániában és Lengyelországban, valamint a Szovjetunióban és nálunk. Az angol ponny-egyle- tek mintájára az utóbbi időben nálunk is alakultak ilyen klubok KoSicén (Kassa), Ro2- úaván (Rozsnyó) és Prága mellett, na meg természetesen Murányban. A lovaglás Irárlt érdeklődök ezekben a klubokban hódolhatnak szórakozásuknak. Irá- | somban már megállapítottam, hogy a hucul lovat mindenki megülhetl. Tekintve, hogy a lovaglás az ember minden 1- zomcsoportját igénybe veszi, ez a sport különösen jó hatással van a szellemi dolgozókra, akik a na£ nagyobb részét ülve töltik. A legújabb értesülések szerint az NSZK-ban a gerincsérülést szenvedett pácienseket is lóhátra ültetik gyógylovaglás céljából. Mi, a- kik a lótenyésztéssel foglalkozunk, nagy szeretettel végezzük munkánkat. Tesszük ezt a- zért Is, hogy a lovassportot a nagy tömegek számára hozzáférhetővé tegyük. Szocialista rendszerünkben a lovaglás 1- gazl nemzeti sporttá nőheti ki magát. Duruttya Mihály a Krkonoäe ösvényein. Csikók között. Előtérben egy fiatal hucul csikó. A szerző felv. VÉGET ÉRT A PIONÍROK OLIMPIÁJA P. POPOV: HOLTIDÉNY A középcsatár körülnézett. Nyilvánvaló volt, hogy előnyős a helyzete. Az ellenfél hátvédjei a pálya közepén álltak, és csendben szitkozódtak. A csatárok a szögletzászlót akarták kldöntenl. A védők ugyan a helyükön voltak, de ültek, és a Sport- I ka-szelvények kitöltésével voltak elfoglalva. A kapjts kényelmesen elhelyezkedett a lécen, és vicceket mesélt egy csinos üjságírőnőnek. A csatár felkelt, felvette a fut- ballcipöit, trikót öltött magára és lassan átment az ellenfél térfelére. Gólszaga volt a dolognak. Látható volt, hogy a tribün közepén, a rádió- fülkében a riporter hevesen magyaráz. A középcsatár már a tizenegyespont felé közeledett, amikor teljesen véletlenül — észrevette, hogy nincs labdája. — Hová lett a labda? — sóhajtott egyet, és figyelmesen végigkémlelt a fiiján. A felezővonal közelében békésen aludt a játékvezető, és vánkos helyett a labda volt a feje alatt. — Terlngettét, ilyen pech — köpött egyet a mérges csatár. Nézte, milyen messze van tőle a játékvezető, aztán levetette a cipőjét. Egyszeresük azt látta, hogy a Néző eltávozik a tribünről. — Hé, Boriszovics, hová mész? — kiáltotta. — Ugyan, menjetek a fenébe! — legyintett Boriszovics, és elindult a kijárat felé. — Várj! Hová mégy? — kiabált a többi játékos is. — Mindjárt befejezzük. Aztán megyünk sörözni. — Nélkületek is Ihatok -— ellenkezett Boriszovics. — Akarod, hogy gólt rúgjunk? —- kérdezték a játékosok, amikor észrevették, hogy a Néző már a kijárathoz közeledik. — Jól van — egyezett bele Boriszovics — de ne az üres kapuba rúgjátok. A játékosok gyorsan tanakodni kezdtek és küldöttséget menesztettek az ellenfélhez. — Rúgunk nektek egy gólt. JÓI van? — JÓ. Mi is nektek. A játékosok kezetfogtak, és elindultak felébreszteni a játékvezetőt. — Gól! Gólt — kiabálta a tribünről Boriszovics. Sági Tóth Tibor ford. ______________________________________ Preáov (Eperjes) a pionírok egyik legemlékezetesebb városává vált az elmúlt esztendőkben. Évről évre Itt rendezik meg — egyre magasabb színvonalon — a pionírok legnagyobb sportfesztiválját. A legnagyobb — bár erre nézve megbízható adataink nincsenek — valószínűleg világviszonylatban értendő! Sehol a földön nem rendeznek nagyobb szabású és ilyen népes mezőnyt megmozgató parádét az úttörő korú fiatal sportolók részére, mint éppen itt, e kelet-szlovákiai városban. Ez évben a lengyel, a magyar, a bolgár, i kubai, az NDK-beli, a szovjet és természetesen a csehszlovák pionírok mérték össze tudásukat. A legértékesebb teljesítmény a lányok úszóversenye során született. Jaroslava Pavlíőková 1:00,4 perces remek időt ért el a százméteres gyorsűszás- ban. Nézzük végig, melyek voltak az olimpia legjobb eredményei. Atlétika; távolugrás: Sesztopiorov (szovjet) 651 cm. 60 ra: Pohovej (csehszlovák) 7,4 mp. Súlylökés; Uhov (szovjet) 14,74 m. A lányoknál a szovjet Zujeva 538 métert Ugrott távolba, a csehszlovák Simonlková 158 cm-t magasba. Nagyon jól szerepeitek a szovjet, a csehszlovák és a magyar versenyzők. A Ptonírszervezet nagydíját Csehszlovákia A csapata nyerte el a szovjetek és a magyarok előtt. A mieink úszásban, kerékpáro zásban és sakkban, a szovjetek atlétikában és asztaliteniszben bizonyultak a legjobbaknak. Nem tudni, mivé növi ki magát a pre- áovl plonírollmpia a jövőben. Tény, hogy ez az évfolyam még sikeresebb volt, mint az előzőek! I T
