Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-24 / 39. szám

Ferancei István, az SZLKP duna- szerdahelyl járási bizottságának első titkára adta át a légieknek a kultúrottbont.

L

ehnlcén, (Nagylégen), nemrég avatták fel a kultúra ú] otthonát, A falu lakossága két keze munkájával Járult hozzá a felépítéséhez.

Szász! Jenő, a Lehnlcel Hub szakszervezeti bizottságának elnöke Így vall az előzményekről:

Három évvel ezelőtt kezdtük, és most készek vagyunk, pedig gépünk sem volt az egy betonkeverőn kívül. Mindent kézzel csináltunk, az emeletre is kézi erővel Juttattuk fel a betont. Csináltuk a feljárókat, állást és gyerünk, talicskával toltuk épp úgy, mint az alapokba.

Az alapozásnál meg a falazásnál sokan voltunk, de aztán, ahogy tető alá került az épület, egyre kevesebben. Leginkább a hnb mellékági üzemének az alkalmazottal: öten-hatan. Ne vegye dicsekvésnek, de ml olyan emberek vagyunk, akik ha egyszer hozzáfogunk valamihez, azt be is fejezzük. És nincs lehetetlen. Én például sofőr vagyok, de nemcsak betonoztam, hanem rak tam a csempét és csiszoltam a parkettát Is. És nemcsak én, hanem a többiek is, mert ők Is Ilyenek. Ha saluznl kell, hát saluzunk, ha va sazni, hát azt csinálják. Reggel hattól este hétig, sokszor még tovább is. Például mint ma. Hajnalig a disznóölésen dolgoztunk, de reggel már mindnyájan Itt voltunk. Különösen Nagy József építész és Kiss János mester vették ki részüket mindenből. Már mindenki azt mond ta, hogy bizony ebből nem lesz ma átadás, és mégis lett.

Természetesen nyugodtan mondhattuk volna, hogy várjanak még egy kicsit az átadással, mert nem győzzük a munkát, de nem mondtuk.

Azt akartuk, hogy kész legyen, és ezért dolgoztak az esztergályosok, a lakatosok, az asztalosok és a festők, mindenki.

Adott hozzá az állam, segített a

magyar iskola 90-tegú gyermekkéamlt csak lehetett. Több mint kétmillió korona a társadalmi munkának az értéke. Itt most mindenki nagyon örül, hogy elkészült ez a kultúrotthon. Most már nem kell a fiataloknak a szomszédba Járni, 1- dehaza Is megtalálják a szórakozást. Táncolhatnak, szórakozhatnak, jól érezhetik magukat. Tudja, sokszor már azt gondoltuk, hogy soha sem lesz vége a munkának, de most már semmit sem sajnálunk. Ez már a miénk, nem veheti el tőlünk senki. Itt áll a faluban, nyitva az ajtaja, és aki akar, betérhet, szórakozhat benne, művelődhet, eljárhat moziba, könyvtárba, esténként beülhet nézheti a tévét, vagy megihat egy kávét. Hát nem szép? Láthatta, milyen sokan voltak az avatáson. Mindenki eljött, aki csak tehette, mert ez most már az övéké, a légieké.

Azt hiszem mindenütt így kellene tenni, összefogni. Az állam és a lakosság. A ml társadalmunk ezt lehetővé teszi... —nth—

Járás és a szövetkezet, valamit Az ünnepi műsort a kilencéves összeszedett a nemzett bizottság Is, rusa nyitotta meg.

a lakosság pedig megtett mindent.

Mozi, kávébáz, bábszínház, könyvtár és számtalan klub kap majd otthont a szép, korszerű épületben.

Ilyen az igazi szövetkezeti klub

Amikor az ötvenes évek második felében felvetették a szövetkezeti klubok megalakításának gondolatát, a falvak művelődését kívánták hatékonyabbá tenni. Úgy képzelték, hogy ha a földművesszövetkezet biztosítja a lakosság kenyerét, gondoskodjék szellemi táplálékáról Is, Magyarul mondva: ne aprózzák szét a kultúrmun- kát, hanem legyen a müveló- désl ház a szövetkezeté, alkalmazzon szakembert, és biztosítsa a megfelelő anyagiakat.

Szép célkitűzés volt ez, s többen lángra is lobbantották ennek az üj Irányzatnak a fáklyáját. Később azonban mécsfénnyé sorvadt a láng, vagy teljesen kialudt. A legtöbb szö- vetke29etben arra hivatkoztak, hogy kevés a pénz, vagy hogy nem tudnak megfelelő szakembert találni.

Helytállóak ezek az érvek? Az ötvenes években lehet, hogy igen, de ma már 74-ben Járunk. Megizmosodtak a gyengébb szövetkezetek is, sok helyen többnyire felesleges dolgokra költik a kultúrálls alapot. Miért vonakodnak tehát a szövetkezeti kluboktól?

Pedig nem rossz tőkebefektetés ez, ahol megfelelő szövetkezeti klub működik, nem kívánkozik el abból a faluból egyetlen fiatal sem.

Érveket kívánnak? íme a bú- Ől (búcsl) példa.

BúCon (Búcson), ebben a közepes nagyságú községben 1957- bel alakult meg a szövetkezeti klub. Megszüntették a falusi „Osvetát“, a szövetkezet átvette a templomféléböl átalakított művelődési házat, s úgy ahogyan kell fizetéses vezetőt fogadtak fel a művelés Irányítására. Ez az ember el is követett mindent, hogy megszolgálja a fizetését. Egyetlen hibája volt csupán, azelőtt sohasem végzett ilyen munkát. Így aztán hiába áldozott a földmú- vesszövetkezet tízezreket a művelődés fejlesztésére, nem volt eredmény. Mindaddig, amíg be nem látták, hogy az Ideális szövetkezett klubhoz. Illetve a Jő eredmények eléréséhez nem e- legendő a pénzáldozat, sem a jóakarat, szakember is kell. így vették fel erre a munkára a CSEMADOK levlcei (lévai) helyi szervezetének volt titkárát, a fiatal Szobi Kálmánt.

Az ÚJ szövetkezeti klub vezetője azzal kezdte, hogy összehívta a falu tömegszervezetei, nek vezetőit és összehangolt munkára szólította fel őket. Aml gyakorlatilag annyit Jelentett, hogy végezzék nyugodtan a saját kultúrtevékenységüket, ám közös évi terv alapján. Tehát, ha mondjuk a CSEMADOK helyi szervezete színházi előadást akar tartani március 30- án a szövetkezeti klub kultiir- házában, ne akarjon ugyanakkor a SZISZ-szervezet teadéluA 78 éves Bucsek Rozi néni, akit még ma is a falu „csalogányának“ neveznek.

tánt rendezni. Ennek fejében minden: támogatást megad a szövetkezeti klub. Ingyen használhatják a kultúrházat, sót még mással Is támogatja őket.

Így érte el aztán az ügyes Szobi Kálmán, hogy megmaradt ugyan a tömegszervezetek ön. álló tevékenysége Is, mégis a szövetkezeti klubbal közösen végzik a kulturális munkát. És ma már együtt nézik a tévét, együtt hallgatják a hanglemezeket, együtt olvasnak és szórakoznak a klubban mindazok a fiatal leányok és legények, akik a SZISZ-nek, a CSEMA- DOK-nak vagy akár á Vörös- keresztnek a tagjai.

A szövetkezeti klub agilis vezetője természetesen az önálló tevékenységet som hanyagolta el. A klubnak Is megvan a saját programja. Néhányat hadd soroljak csak ezek közül fel:

Először Is 3600 kötetnyi könyvtárral rendelkezik a klub. Bárki válogathat ezek közül, sőt a legkülönbözőbb újságok Is a falu lakosai rendelkezésére állnak.

Ha a MATESZ vagy az Ifjú Szivek előadást kíván a községben tartani, a klub (azaz a szövetkezet) megfizeti a meg. felelő fellépési dijat, és az e- lőadást a lakosság Ingyen nézheti meg.

A búcsi SZISZ szervezet tánccsoportja.

Tartanak Ismeretterjesztő e- lőadásokat Is. A szövetkezeti munkaiskola keretén belül például évente 18 előadást rendeznek. Népszerű az évente megrendezett főző-, sofőr- és zenetanfolyam. Önálló fotókörük a tagoknak minden fényképészeti kelléket díjtalanul biztosít, s Itt olyan eredményeket érnek, hogy a szakkör legtehetségesebbjei részt vesznek a Járást versenyeken Is. Ezenkívül van Irodalmi körük, a- melynek tagjai rendszeresen összejárnak és értékes könyvvitákat tartanak. Am nem hanyagolják el a művészeti csoportokkal való foglalkozást

sem. Nyolctagú clteraegyüttesük például Igen színvonalas. A búcsl Lant Irodalmi színpad hat alkalommal szerepelt sikerrel a Jókal-napokon. Énekkaruk többször fellépett már a falu határain túl ts.

Érdemes tehát minden Jobb szövetkezetnek elgondolkodni a fent elmondottakon, és tudomásul venni, hogy a Jól vezetett szövetkezeti, klub egyedüli biztosítéka a falu kulturális fejlődésének. Az a fiatal pedig, aki megtalálja a lakóhelyén a szórakozási lehetőségeket, szívesebben dolgozik szülőfalujában, mint Idegenben.

NEUMANN JÁNOS

Nyelvművelés

Minden nyelv szókészlete rétegekre bomlik. A mindenki által Ismert és használt szavak hatalmas csoportján kívül rengeteg olyan szó van. amelyet nem Ismer, és még kevésbé használ az átlagos beszélő.

A szakmák szerszám- és raüveletne- veit, a nyelvjárások' Jő néhány szavát, kifejezését csak azok értik, a- kik az adott szakmában dolgoznak, illetőleg az adott nyelvjárás területén élnek vagy éltek.

A köznapi nyelvtudat számára a- zonban mindenekelőtt az idegen szavak rétege jelent értelmezési gondot; elsősorban azért, mert e- zek a szakszavaknál és a nyelvjárási elemeknél gyakrabban és nagyobb számban bukkannak föl a nyilvánosság előtt megnyilatkozők beszédében.

Ha olvasmányainkban találkozunk Egy-egy félreértett szót persze e- elöttünk Ismeretlen Idegen szóval, lőb-utóbb helyreigazíthat bárki, hi- éppenséggel megtudhatjuk, mit Je- szén újabb beszédhelyzetekben kl- lent ..magyarul“, csak föl kell la- derül a tévedés. Az idegen szavak poznunk az idegen szavak szótárát, használatának alapvető gondja nem Előadást, beszélgető társunkat hall- is ez, hanem a túlzott, mértéktelen

idegen szavak nyakló nélküli szaporodásának és terjedésének? Ennek több oka Is van. Egyrészt az Idegen sző társtalan, nem kapcso- alkalmazásuk. Senki sem vitathat^ lódik a már Ismert szavakhoz. Nem Ja, hogy vannak olyan „idegen“ csupán azért nem, mert úi szó szavak, amelyeket nem nélkülözhe- Számtalan magyar sző ős összetétel tünk [pl. rádió, film, sport stb.J. keletkezik, mégse vagyunk egészen Nélkülözhetetlenségüket az is érzé- tanácstalanok Jelentésük kihüvelye- kelteti, hogy ezek számunkra tu- zésében. A dtsc-jockey helyettesíté- lajdonképpen már nem Is Idegenek, sére ajánlott lemezgazda (olvastam ezeknek a fogalmaknak ez a neve lemezhajtó-t is) például vadonatúj, — a magyarban Is. Az Idegen sza- senki nem Ismerte, használta, eze- vak helyes, célszerű arányának ki- lőtt. (A fogalmat se ismertük.) Még- alakítására, visszaszorítására olyan Is a magyar lemezgazda már első szavak esetében van lehetőség, a- hallásra eligazít (vagy legalábbJob- melyeknek van magyar megfelelő- eligazít) bennünket, hiszen a jük. így a nyakra-főre használt de- lemez és a gazda Is Jelent számunk- gradál (sőt: ledegradált/ helyett a ta valamit. — Másrészt az Idegen lefokoz, lealacsonyít (vagy akár a szavak szóalakjukkal, hangzásuk- leminösttj-, az indifferens helyett a ^tal is elütnek a magyar szavaktól. pártatlan, elfogulatlan, közömbös, S mivel napjainkban az írásbeltség- érdektelen; a mobilizál helyett a minden eddiginél nagyobb sze- mozgósít; a prominens helyett a ki- tepe van, az a lehetőség is csök- üálő, kitűnő — egyenértékűen hasz- Itent, hogy egy idegen sző a ma- nálható. gyár hangzáshoz nagy mértékben 1Mlért igyekezünk gátat vetni az gazodjék; az írás ugyanis arra töMagyarul és magyarán

gatva azonban aligha kapjuk elő az idegen szavak zsebszőtárát. Ilyen helyzetben a sorjázó idegen szavakat nem ismerőt különféle, mondhatnám vegyes érzések töltik el. Hol bosszankodik, hol szégyenkezik, hol félreérti, hol — némi öncsalással — „semmitmondó“ töltelékszóként értelmezi az ismeretlen szót. Nemritkán azonban utánozza. Az utánzásra többnyire az ösztönöz, hogy a magyar szavakkal szemben az 1- degen választékosabbnak, műveltebbnek tűnik; és — ne kerülgessük a szót — a beszélőnek sokszor éppen a szándéka, hogy magát műveltebb színben tüntesse föl.

rekszlk, hogy „helyesen“ őrizze meg az Idegen szó alakját. Gondoljunk csak arra, hányféleképpen próbáljuk mondani a grapefruit (ejtsd: grépfrút) gyümölcs nevét. Csak sajnálhatjuk, hogy ennek magyarítása (ti. a citrom és a narancs egybe- szövésével alkotott citrancs) nem gyökeresedett meg (vö. Bárczl Géza: Nyelvművelésünk, Budapest, 1974 100.)

Az Idegen szavak nagyon sokszor fontos jelentésárnyalatot, szóhangulatot fejeznek ki. A teljes kiszorításukra meghirdetett kereszteshadjáratok szemléletlleg hibásak, gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Arra azonban valamennyiünknek törekedni kell, hogy ezeknek a szavaknak a használatában kellő tudatosságot és mértékletességet tanúsítsunk. Már csak azért is. mert sokszor azért tudunk valamit határozottan, magyarán megmondani, mert félreérthetetlen világossággal, magyarul mondjuk meg.

PUSZTAI FERENC