Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-24 / 39. szám
új ifiúság 3 O tt, ahol ma a zempléni Sírava tárja fel szépségeit a gondtalan turistáknak, 1919-ben egy kis kunyhóban fiúgyermek született. Szülei a jellegzetesen kelet-szlovákiai Miska nevet adták neki. KlokoCovban a világra jötte nem ment eseményszámba, sőt még a Staäo családban sem jelentett különösebb ünnepet, mert Michalovce vidéke a szegény embernek nem juttatott sokat a Jóból, még munkát is csak nagyritkán. Csak az ínségből és a nyomorúságból jutott ki bőven. Miákóból lassacskán Mihály lett, betöltötte a 15. évét, tehát eljött az Ideje annak, hogy pár garassal 6 is enyhítsen a család sorsán. A 10-12 órás nehéz munka a kőbányában egyáltalában nem volt kellemes foglalkozás, és a fizetség érte nagyon silány. 18 éves fejjel tehát eldöntötte, hogy jelentkezik a hadseregbe. Ekkor lépett arra az útra, amely történelmünk dicső fejezetének egyik apró mozaikját alkotja. XXX — A megszállás Hole.5ovban ért. A németek „kisuppolták“ a szlovákokat hazájukba. Egy-kettöre Michalovoén voltam, majd onnét tovább szállítottak Pavlovlce n/Uhom-ba. Itt láttam először Ján Nálepkát. Mély benyomást tett rám. Sosem felejtem el, hogyan sütötte az árok partján szalonnáját, hogyan osztotta meg bajtársaival — neki alig maradt valami. Amikor a hitleri hadsereg 1941-ben a Szovjetuniót megtámadta, és Tlso klérofaslszta kormánya kiadta a parancsot, hogy a németék oldalán kell harcolni szláv testvéreink ellen — a fiatal tiszthelyettes elméjében mindez elvegyült a kommunista Juraj Gombos nézetéivel, aki a kőbányában mind rá, mind a többi munkásra igen nagy hatást gyakorolt. GomboS feltűnés nélkül, inkább mintha csak morfondírozna, szót ejtett arról, hogy alig pár lépéssel arrébb, keletre, már nincsenek grófok, ott már a nép uralkodik. GomboS nézetei, a szláv egyOvétartozás érzése és a fasiszták felfuvalkodottsága elleni gyűlölet mély gyökeret eresztett a falusi fiatalember érzékeny lelkében. Ebből sarjadt az elhatározás: minden á- ron, még az élete árán is átmegy a túloldalra. A 14-napos utazás 1942-ben Rosztovtól északra, az ún. ,,M1- jus front“-ra elegendő Idő volt ahhoz, hogy a szökésről gondolkozzék, meg hogy kipuhatolja társai beállítottságát. A csoportok, amelyek az utazás alatt alakultak, ki, és egy nézetet vallottak, megérkezve a frontvonalba a szó szoros értelmében széthullottak. A haladó gondolatok elárvultak, és a félelem a szláv együvétartozás érzését Is elhomályosította. Így maradt magára reményeivel a sötét bunkerekben, a nyirkos lövészárkokban, amelyek csendjét időnként egy-egy gránát becsapódása, no meg a németek legyőzhetetlenségéről szóló értelmetlen jelszavak hangoztatása vert fel. A szökés tervét gondosan eltitkolta. El-el játszogatott a gondolattal, újból és ___ ___________________________________________ újból elismételgette magában a tervet, meggyőződött a lehetőségekről, felmérte a helyzetet. Mindent reálisan mérlegelt, azt is, hogy mi törtéinhetnéik, ha...?l Nem áltatta magát — a legrosszabbal is számolt. És éppen a halál lehetősége kényszerítette rá, hogy egy bajtársát a bizalmába fogadja, és elmondja neki tervét. Megkérte, hogy óvatosan értesítse majd szüleit, hogy átment a szovjetek oldalára, no meg arról is, ha esetleg... A barátját rosszul választotta meg. Alig egy óra elteltével már leszerelték és elhurcolták a legközaelebbl faluba, a. hol négyen őrizték. — Vagy így — vagy úgy — gondolta. A szökés a négy fegyveres őr miatt már sokkal bizonytalanabb volt, tehát megvárta, amíg besötétedett. Az éjszakának varázshatalma, mámorftó illata van. Ennek a varázsnak, az őrzésével megbízott újonc Is áldozatul esett. A feje lekófcadt, elbóbiskolt, végül a puska agyának támasztotta fejét, és édes álomba merült. Lehet, hogy a kedveséről álmodott, lehet, hogy az édesanyjáról. De ezt már Staäo őrmester sosem tudta meg. Harcokban edzett hős Később hallotta, hogy 5000 korona vérdijat tűztek ki a fejére, és magas kitüntetést ígértek annak, aki akár élve, akár holtah kézre keríti. Több mint 200 embert eresztettek a nyomába, de valamennyien pénz és kitüntetés nélkül maradtak. XXX — A szovjeteknél minden olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Elvezettek a századparancsnokhoz. Szívélyesen fogadott, és teával meg lángossal kínált. Kikérdezett a németek állásai felöl. Látogatásom a hadtestparancsno'knál ha lehet, még kellemesebben zajlott le. Nem hiányzott még a kupica vodka sem az asztalról. A közmondásos orosz vendéglátás baráti beszélgetéssel és testvéri vállveregetéssel párosult. Megkértek, hogy hangszóró útján hívjam fel a többi szlovák katonát példám követésére. Szívesen eleget tettem a kérésüknek. Azt hittem, hogy már minden a legnagyobb rendben van. Beteljesedett leghőbb vágyam. Csakhogy a háború — az háború. Megvannak a maga törvényei és buktatói Is. Gyaikran egyik percről a másikra megváltoztatja a jellemet, a legjobb barátok közé bizalmatlanságot ékel. A „lenni — vagy nem lenni“ helyzet alakítja, de esetleg deformálja Is az embert. A szovjet tisztek ennek nagyon is tudatában voltak. Ezért ma már egyáltalán nem csodálkozom, hogy miután átjöttem hozzájuk, nem maradhattam a tea, a lángos és a vodka mellett. Ugyanis többször előfordult már, hogy hozzám hasonlóan, angyalaircú, ártatlannak tűnő szürke, kis katona tévedt át, az ellenség táborából, akiről később kiderült, hogy veszélyes kém, az ellenség felderítő tisztje. A „lágerokban“ eltöltött hónapok, a „gyónások“, a szökések mesterségesen kialakított lehetőségei — mindez arra kellett, hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban hozzájuk tartozom. Harcolni akartam, gyűlöltem a fasizmust, mégis várnom kellett türelemmel. Megdermedt a vér az ereimben, ami. kor a SztBlingrád körüli harcok szörnyű részleteiről hallottam, és ezért nagy öröm volt számomra, amikor Paulus marsall és még több „Übermensch“ meg fasiszta fejes végre szovjet fogságba került. Megkönnyebbültem, és velem együtt ezer meg ezer sztálingrádi hős is fellélegzett. XXX 14 hőnap telt el, mfg Michal Staäo, több más szlovák katonával együtt kíséret nélkül, szabad emberként vonatra ülhetett. A vonat oda vitte őket, ahol megalakult az első csehszlovák katonai egység. És Itt Ismét megmutatkozik Staso elvtárs életének jellegzetessége. A vonat egy kis Időre megáll Moszkvában. Van idő kiszállni, egy kissé körülnézni. Ekkor jut eszébe, hogy a sors korábban eljuttatta Moszkvába, mint haza Bratlslavába. Nagyot sóhajtott. Végre a sajátjai között, végre harcolhat a hazájáért. Svoboda altábornagy közismert katonás keménységgel üdvözli a szlovák erősítést. Aztán a harcok napjai következtek: Kljev, Belaja Oeikov és Dukla. Megfogadta, hogy mihelyt a szovjet hadsereggel együtt átlépi hazája határát, letérdel és megcsókolja a szeretett földet... Nem így történt, mert 1944, szeptember 21-én a Dukla körüli harcokban megsebesült. A kijevi kórházba szállították. XXX Michal Staäo ezredes már 24 esztendeje a civil főiskolákon a honvédelem előadója. Volt diákjai valamennyien szeretettel emlékeznek rá, mert a harcoikban edzett hős a szürke hétköznapokban Is megállta a helyét. Nem egy tanítványa őszintén örült, amikor augusztus 30-án látta, hogy volt tanára a CSKP Központi Bizottsága első titkára, Gustáv Husák elvtárs mellett állt, amikor Bratlslavában az SZNF téren a Felkelésben elesett hősöik emlékművét leleplezte. Mellét számtalan kitüntetés díszítette. Mindegyik egy-egy hőstett emléke és jutalma, amelyet ezt a végtelenül szerény és becsületes ember vitt véghez. Eudovít Sába Hangsze Szlovákia fővárosának egyik legszebb épületében, a FuCík utca 21 szám alatt találjuk a Csehszlovák Hangszermüvek korszerű üzletét és javítóját. Mt először természetesen az utóbbiba kopogtattunk be. Meglepődtünk. Az elképzelt műhelyek helyett olyan helyiségeket találtunk, ahol nemcsak gyalupadokat, javítógépeket nem láttunk, de ahová egy nagyobb méretű hangszer sem térne be talán. Az üzem vezetője Nosko József és a íőtechnlkvis Beu- telschmldt Péter észrevette meglepetésünket, mosolyogva mondja: — Nem most, hanem ezelőtt csodálkoztak volna igazán. Az elmúlt év, decemberéig u- gyanis egy 19 négyzetméternyi boltfélében dolgoztunk. S ami még ennél Is hihetetlenebb, a Szlovákiában meghibásodott hangszereket mind Nosko József és Beutelschmidt Péter elektronikus orgonát javít Foto: Prandl Sándor BeiKplschmldt kollégámmal kettesben javítottuk. Nemcsak a „privátok“ hangszereit, hanem azokét Is, akik az üzletekben jótállással vásároltak hangszert. — Amióta Ide költöztünk, összehasonlíthatatlanul megjavult a helyzet Nyolcán dolgozunk már, és 120 négyzetméternyi műhely és irodaterületet mondhatunk magunkénak. Hogy nem látnak Itt otromba gyalupadokat és gépi berendezést, az is természetes. Igen kényes holmi a hangszer, csakis finom kéziszerszámot használhatunk a javításnál. Vándorútról vándorútra —• Mindez rendben Is lenne — vágtunk a főnök és technikus szavába. — van itt azonban egy másik kérdés: mit csinálnak akkor, ha történetesen 3-4 zongorát hoznak be egyszerre javítás céljából? — Tudniuk kell — mosolyodott el a két szakember —, hogy a zongora igen drága dolog. Egy, gyárainkban készült Petrof, vagy Förster márkájú zongora ára 25—120 000 korona. Magától értetődik tehát, hogy az Ilyen értékes és kényes hangszert ném szívesen adja a szállítók kezel közé a tulajdonos. Így aztán ezeket gazdájuk otthonában javítjuk meg. Nem Is szólva arról, hogy a zongorák leggyakoribb baja az, hogy megenged a húrjuk, azaz lehangolódnak. Többe kerülne tehát a szállírorvosok tás, mint a telhangolás. Igaz, nekünk sok kényelmetlenséget jelent az Ilyen munka, hiszen gyakori az olyan hét, hogy technikusaink a falvakat és városokat járják. S amikor kint vannak, akkor sem pihenhetnek, hiszen egy zongora 5-6000 alkatrészből áll. S hogy csupán a hangolásról szóljunk, úgy kell megfeszíteni a megengedett húrokat, hogy feszítő erejük legalább 17-20 000 kilónyl legyen. — Nagyon igényes munka azonban a zongora egyéb hibáinak kijavítása Is — folytatja a két szakember. Egy márkás zongora elkészítésének ugyanis sok kritériuma van. Függ például a fa minőségétől. Olyan csomó nélküli fenyőfából gyártják, amely a legjobban re- zonál. A legjobb versenyzongorák készítéséhez 10-15 évig Is szárítják a fát. A húrok fémrámájának öntése gyártást titok. Sok függ ezenkívül a kalapács fllcjelnek minőségétől,' továbbá a húrok minőségétől. A Csehszlovák Hangszermüvek Petrof, Scholze és Förster márkájú zongorái a világ legjobbjai közé tartoznak. Ne higgyék azonban, hogy csupán a zongorák kerülnek sok pénzbe. Egy márkás elektronikus orgona Is kisebb vagyonba kerül. A nevesebb big-beat zenekarok olyan elektronikus orgonákat vásárolnak, amelyek 115 000 koronába Is belekerülnek. Matuäka például több ezer koronát fizetett a kedvenc gUá-'á.ért. Kapós, mint a cukor Néhány percre bekukkantunk a szerviz melletti Jiangszerüzletbe Is. A boltban a különböző fúvós, húros és ütőhangszerek mellől nem hiányzik a rövidzongora, azaz a pianínó sem. — Ugyan kt vásárol ebben a mai big-beat világban Ilyen régi „úri világbeli“ hangszert? — kérdeztük a csinos elárusftónötől, Ruäena Bugovától. — Nem mentek ki még ma sem a divatból? — Hogy nem-e? — mosolygott a leányka. — Hónapokat Is kell várni egy-egy zongorára Nem azért mintha nem gyártanának a Csehszlovák HangszermOvek eleget, hanem azért, mert éppen úgy vásárolja a falusi, a munkás, mint az értelmiség. A planínót rengetegen keresik. Ennek ugyanis az az előnye, hogy a mai modern lakások kis szobáiban Is elfér. Nyolc-tízezer korona egy-egy rövidzongora ára, de ugyanígy keresik a drága hangversenyzongorákat ts. Ha azt mondjuk, hogy a régi világban divatos hangszer volt a zongora, akkor azt Is hozzátehetjük, hogy a felszabadulás után keresett cikk lett. Igaz, azt sem hallgathatjuk el, hogy az Ifjúság soha nem kedvelte eny- nylre a muzsikát, mint éppen manapság. Kísértet a zongorában Amikor búcsúzni visszamentünk a javítóba, Nosko József és Beutelschmidt Péter egy elektronikus orgonát javított. Ennek a komplikált •szerkezete láttán jutott eszünkbe, hogy előfordulnak-e olyan esetek, amikor még az 6 szakértelmüket Is .próbára teszi valami rejtélyes meghibásodás? — Hogy elöfordulnak-e? — nevetett jóízűen a szerviz vezetője. — Hallgassáik csak meg az egyik esetemet: — Egy idős hölgy állítitt be a javítóműhelybe. Kétségbeesetten kérlelt, hogy azonnal menjen ki valaki a lakására és vizsgálja meg az öreg zongoráját. Valami csodálatos dolog történhetett ezzel a megbízható jószággal — mesélte — mindennap, amikor az óra elüti az éjfélt, furcsa dallamok csendülnek fel benne. Egy hete nem alszik már, ha viszont égve hagyja a villanyt, meg sem mukkan a zongora! Kissé különösnek véltem az asszonyt — folytatta elbeszélését a főnök, — Annyira könyör- gött azonban, hogy űzzük el a ,,kísérletet“, hogy végül Is kötélnek álltam. Kimentem az öreg hölgy lakására, és alaposan átvizsgáltam a kopott zongorát. Persze, rögtön ráakadtam a „szellemre“, — egy egércsalád fészkelt a zongora húrjai alatt. Amíg világos volt, csendben voltak, amikor azonban eloltotta a néni a villanyt, sétára Indultak. Mászkálásuktól rezdültek meg a húrok, s e rezdülések szolgáltatták a kísérteties zenét. — Előfordulnak azonban olyan esetek is, hogy még a nem régen vásárolt hangszer Is egy bizonyos zenei hangnál csörgő, disszonáns hangot ad — folytatta Noskó József. — Ennek az okát Is fel tudjuk kutatni már. A magyarázat az, hogy néha egy-egy zenei hang olyan rezonációban áll a szoba valamelyik ü- vegtárgyával, hogy megszólaltatja; pontosabban a hanghullám megrezegteti a nem eléggé szilárdan álló poharat, tányért vagy egyéb ü- vegtárgyat. Nos, kedves fiatalok, zongorázzatok, gitározzatok, harmoníkázzatok csak tovább, ha azonban hozzátok Is ellátogat valamelyik zenei kísértet, nyugodjatok meg, elűzi öt a szakember. Néha talán egy cirmos cica ts. NEUMANN János Jótállással adjuk el — ajánlja a gitárt Júlia Míkuáová, az üzlet egyik elárusítőnője. Bemutatjuk a győztest Még eléggé élénken él az emlékezetemben a lapunkban megjelent értékelő — bfrálú írás, a „Mit tudsz a VIT-röl“ című verseny után. Ekkor többek között éles bírálat érte paslA szivitásukért a éafárikovói (tornaijaiJ gimnázium tanulóit, akik közül csak kattan kapcsolódtak be a versenybe. Az újabb „Mit tudsz a Felkelésről“ verseny eredményhirdetése után másként alakult a helyzet a tornaijai gimnazisták körében. Az iskolájukból került ki két nyertes. Az első díjat Kankula Alfonz II. A osztályos, a tizenötödiket e sorok írója (III. A osztályos) tanuló nyerte el. Amikor a városban Alfonzot bemutatták. kezében az Üj Ifjúság legfrissebb számát tartotta. Kankula Alfonz, kezében a nyereményt hirdető újsággal. — Már első gimnazista korom óta rendszeresen vásárolom ezf. az újságot. Szeretem érdekes tartalma miatt. Ahogy ezt megvettem, mindjárt- az e- red meny hirdetés ötlött a szemembe. Az első dfj után meg az én nevem. Alfonz kitüntetett tanuló, tanulmányi átlaga 1,1 tized. Hobbyja a bé- lyeggyújtés. Reáltagozatú osztályba jár, főleg a műszaki dolgok érdekük. .Azzal a céllal kapcsolódott be a versenybe, hogy többet megtudjon a Felkelésről. Egy kérdés okozott neki nagyobb nehézséget. Már több hasonló versenyben vett részt, de eddig szerencse nélkül. Nagyon meglepte az első dfj megnyerése. Örül neki, akárcsak a szülei és az osztálytársai. Még nem tudja hová megy kirándulni, de a Szovjetunióba vagy a Német Demokratikus Köztársaságba szeretne utazni. Gratulálunk neki mi is, és jó utat, kellemes kirándulást kivánnnk! Kép és szöveg: Borzi László ¥•
