Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-17 / 38. szám

4 üi ifjúság A Garban-lnternátus nevelőtestülete.

kt <lt tanév éj örömöket éi fi| gondokat hozott tanulóknak és nevolökoek egyaránt. Megnyfitak a diákotthonok kapni, tizezer- számra találtak fi] otthonra azok, akik ed dig a családi fészek melegét élvezték.

Oe vajon ottbon-e a diákotthon? Elmondható-e róla, hogy pótolja — természetesen lebetéségeihez mérten — a biztonságos szülői házat? Ezzel a gondolattal kerestem fal Szalontai Bélát, a koiicei (kassai) Gar- ban-diákszállö igazgatóbelyettasét. A népszerű Garbanról tudni Illik, hogy nyolcadik esztendeje működik, több, mint hatszáz diák lakik benne, s hatvan alkalmazottja van. Szobái kétágyasak, de a nagy inter- nátnsbiány miatt hárman laknak a szobákban. (A városnak komoly problémát o- koz az internátushióny. Jelenleg csaknam ezer középiskolás kénytelen albérletben lakni.)

Szalontai Béla a tapasztalt és képzett nevelők sorába tartozik, és mint elmondotta, nehezen tudna e nagyon nehéz, de mégis szép hivatás nélkül élni. A szálló kamaszok idaiglenes otthona. A kamaszkor az ember talán legbonyolultabb korszaka. Van tehát probléma böveo, de figylátszik, a nevalöi kar sikerrel birkózik meg ez a- kadályokkal. mert a Garban csakugyan népszerű és keresett hely. Szlovák és magyar nemzetiségű diákok második oUbona.

Ezntán pedig hallgassuk meg az igazgatóhelyettest.

— Ügy vélem, a mi diákszállónk csakugyan otthont biztosít diákjainak. Mindenekelőtt gazdaságilag igyekszünk szlnvona las teltételeket biztosítani lakóinak. A diákok naponta öt étkezésen vesznek részt.

E..iüppent « nyári szünidő, itt az üj tanév. diáktársak és diákélmények hívnak. Véget ért az utolsó munkával telt nap a di- ák-építöosztagok tagjai számára is. Az emlékezetben oly feledhetetlen a kép; a ie- szálió alkonyatban, a tábortűz száraz fát ropogtató hangja mellett diáknevetés, a tűz fényében pirosra festett mosolygó diákarcok, majd gitárpengetés hatol az estbe, és hol szomorú, hol vidám dal kel szárnyra.

Feledhetetlen ez a hangulatkép annak, ki valaha is részt vett egy építőtáborban. Elmúlt újra egy nyár, de az ősz új terveket sző a diákszivekben a következő nyárra.

szobáikat tisztán tartjuk, ás ami a leglényegesebb; az Itt töltött négy esztendő során korszerű, alapos nevelést kapnak. Azt szeretnénk, ha meg tudnánk szerettetni ve lük a munkát, ha niegtanfthatnánk okai egymás megbecsülésére és tiszteletére, ha eszmeileg is a követelményeknek megfelelően irányíthatnánk őket.

Internátusnnkban a nevelőtestület képzett és lelkiismeretes pedagógntokből áll. Betegségek, vagy járványok idején ágy gondoskodnak a diákokról, mintha szüleik lennének. Törődnek étkezésükkel, figyelik, beveszik-e pontosan a gyógyszereket, stb. Rendszeres és színvonalas munkát fejtenek ki nevelőink az esztétikai nevelés tarén is. A fiúk szobái reodezeltek, a lányaink o- lyan patyolattiszta körülmények között laknak, olyan pedánsan élnek Itt, hogy az csodálatos. Persze azzal, hogy a fifik és a lányok is otthonra ioXek itt, gondjaink is akadtak. Egyik legnagyobb szakmai problémánk azonban az, hogy összesen hatféle iskola diákjai laknak nálunk, akik között akadnák konzervatáriuml növendékek és kobóipari iskolások. Érdeklődési körük különböző, tantárgyaik szintúgy. Igyekeztünk az egyes szakcsoportokat Agy kialakítani, hogy a tanulásban nevelőink a lehető leg- hesznosabban tudjanak segíteni a diákoknak.

Kár, hogy a diákszállóban nincsenek tanulószobák és kultúrterem. Ezek birtoká- bao még színvonalasabb munkát tudnának végezni.

Azt, hogy diákjaink mennyire otthonuknak érzik a Garbant, bizonyítja az is, hogy évek múlva ía visszatérnek hozzánk, fel

A szovjet és a Szovjetunióban tanuló külföldi főiskolások építoosztagáí számára az 1974-es év az „50 tartalmas munkanap a Komszomol V. 1. Lenin nevénák felvétele 50. évfordulója tiszteletére!" jelszó jegyében telt el. A munkákban több mint félmillió szovjet és külföldi főiskolás vett részt. .4 szovjet diákok számáré már ha- gyománnvá vált a nyárt kzüntdő alatt építőosztagokban való nészvéíel. .A szovjet főiskolásokon kívül részt vesznek ebben a mozgalomban a külföldi diákok Is. 196-1-tól minden nyáron különböző ország, mintegy négyezer főiskolása dolgozik a moszkvai, leningrádi, minszki, kijevi, ogyesszai és harkovi építőtáborokban.

keresnek bennünket és elmondják problémáikat. Egy érdekes eset kapcsán illnszt- rálhalnám, milyen közöttünk és a diákok között a viszony.

Történt egyszer, hogy egy diák rettenetesen elkeseredett, meri nem olyan tételeket kapott az írásbeli vizsgán, amilyenekre számított. Magy elkeseredésében alaposan a pohár fenekére nézett és olyannyira lerészegedett, hogy a szó szoros értelmében pozdorjávé törte szobája berendezését.

Az eset nagy port vert fel, a diákot iskolája tantestületével együtt megbüntettük, nem engedtük érettségire csak az ősz folyamán. Ez a diák évek múlva felkeresett bennünket, és bocsánatot kért. Elmondotta, mennyire bántotta őt a dolog és most, amikor nem kamaszssemmal nézi a világot, elhatározta, hogy munkahelyén úgy neveli a fiatalokat, nehogy elkövessék azt 8 durva lépést, amit ö annak idején.

Tudjuk, hogy a kamaszkor bonyolult időszak egy ember életében és igyekszünk megfelelő tapintattal és türelemmel kezelni minden „rázés“ ügyet. A nevelomunka nem látványos foglalkozás. Az emberek többségének fogalma sincs réla, mit és hogyan csinálunk. Aki csak egyszer is bele tudna pillantani tevékenységünkbe, talán el sem hinné, milyen módszerek, elképzelé sek szerint működünk, milyen alapossággal és gonddal végezzük megfigyeléseinket, hogy azok birtokéban a következő tanévben még eredményesebbek tudjunk tenni.

Véleményem szerint a mi szállénk otthona a diákoknak. A legtöbb szívesen jön Ti.ssza és megköszöni a fáradozást, amit érte tettünk. (bt)

,-\ szovjet diákok építöDsztagal is évente részt, vesznek különböző objektumok felépítésében, az NDK-ban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Romániában és Kubában. 1970 nyarán orvostanhallgató diákok szakosított osztaga nyújtott nagy segítséget Peru földrengés sújtotta lakosságának, ahol a ter- rnészjeti csapás következtében majd egymillió ember vált hajléktalanná. Több mint hatvan helvséget építet újjá az osztag, kö- zSi ötezer embernek nyújtva emellett or- vo.si segítséget. A perui hatóságok nagyra értéiselték a szovjet diákok önfeláldozó munkáját.

A nemzetközi diák-építöosztagok szabályzata alapján az osztag harcosa lehet bármely főiskolás, ugyanúgy a Szovjetunióban tanuló külföldi Is. A diákoknak éleimet és lakást biztosítanak, s munkájukat pénzzel jutalmazzák. Mivel a nemzetközi építöosz- tagokba jelentkezők száma jóval meghaladja a lehetőségeket, a választás a Jó előm-e- iieteiü. politikailag képzett és aktív, sportszerető, tudományos-kutató munkát folytató főiskolásra esik.

Az építóosztagok „harci területe“ a Szovjetunió legkülönbözőbb nésze volt éren a nyáron is. Nem beszélve a Szovjetunió európai részéről, az ázsiai részen a legjelentősebb építőosztagok a Bajkél-Amúr vasútvonal megépítésénél, a szibériai Száján, a távol-keleti Zejl vízierőmű felépítésénél összpontosultak. .Az építöosztagok munkájának társadalmi fontosságára utal a felépítendő objektumok népgazdasági jelentősége is, hiszen az osztagok lelkes munkája víz- és atomerőműveket, vgsútvonalak, üzemek felépítését segítette és segíti, S emellett az osztagok erkölcsi szerepe Is számottevő a munkához való kommunista viszony kialakításában.

.A Szovjetunió főiskolásai szeptember elsején új tanévet kezdtek, s mindazok számára, akik egy^egy diák-építőosztag tagjai voltak, sokiétű és maradandó élményekkel színezett lesz az új iskolai év tíz hónapja.

Mázsár László

( U'ra iskolában

Már több, mint két hete annak, hogy y kitárultak az Iskolák kapui, s a vakáció után a diákok újra birtokukba vették munkahelyüket, az Iskolát. Milyen volt a nyár?... Hogyan telt el szünidő?... é- zekkel a kérdésekkel fordulnak egymás- ! hoz a fiatalok, akik tíz hónapot újra együtt fognak tölteni az Iskola padjaiban, a diákotthonokban.

Soknak közülük élmény volt a vaká- “ ció. Rengetegen voltak, akik dolgoztak a szünidőben, s a megkeresett pénzből kirándultak, utaztak. Akadtak olyanok is, akik odahaza pihentók ki az év fáradalmait. Mert munka ez a javáből. Nos. ,, munka közben kerestük fel az első két hét eltelte után a diákokat a Koälcel [kassal] Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában, amely új köntösben fogadta, megszépülve, megnagyobbodva a több műit hétszáz diákot.

Az elsősök még mindig egy kicsit félve járnak-kelnek a folyosókon, a tantermekben, hiszen nemcsak az Iskolát, a felsőbb osztályosokat, hanem jóformán még egymást, osztálytársaikat sem ismerik.

A kapuban verődött össze néhány fiú. Hozzájuk lépek.

. — Hogy érzltek magatokat az új környezetben?

— Kicsit még furcsa. Nehéz megszoknunk, hogy néhány hónappal ezelőtt az alapiskolában ml voltunk a kilencedikesek, a legnagyobbak, s most Itt a középiskolában ml vagyunk a legkisebbek, az elsősök, „bundák“^ — ahogyan Itt nevezik. Ez a változás még nem ment át rajtunk, de reméljük csupán napok kérdése — mondja Bartalos Laci, aki a Du- najská Streda-1 (dunaszerdahelyl) járásból került Ide. Más Itt minden, nem úgv van, mint otthon volt. Nemcsak az egyszerűnek látszó dolgokat kell megszoknunk, hanem a tanárokat, a nevelőket, diákotthont Is, ami bizony Időbe telik.

— Miért választottátok ezt az iskolát? ,

— Nekem — kezdi Illés Lajos-, a tlla- kovól (fülekij fekete fiú — édesapám i is technikus, általa ismertem és szsret- tém meg ezt a szakmát. Együtt jártam vele, amikor csak tehettem, a műhelybe gépeket javítani, s annyira megkedveltem, hogy úgv határoztam, én Is íéch- níkusnak tanulok kt.

— Én elektrotechnikai szakra szeret- .1 tem volna menni — vág közbe Csonka

IJijos, aki szintén a Csallfikozbö'. való, j de ott csak két osztály nyílt, s így helvf. szűke miatt nem vették fel. Ez c.gy ki.. cslt elkeserített, mert mégis csak job4 ban szerettem volna azt csinálni, ami.1 hez nagyobb a kedvem, de a gépek sem

§ állnak tőlem annyira távol, hogy ne érI dékelne ez a szakma Is. j A berregő csengő hangja szakítja meg fi a beszélgetésünket,

f A következő csengetés már az ebéd í szünetet jelzi. Tódulnak ki a srácok, Iá- I nyok, Irány a diákotthon ebédlői.

* Tolongás közben „elcsípek“ néhány srácot; Balogh Albert, K'ovallk István,

^ Molnár László, Illés József harmadikop sokat.

; — Sietünk enni. de azért elmondjuk,

ami érdekel — szólnak a fiúk.

— Hogy a nyár?... Az a baj, hogy jó volt, s ezért sajnáljuk, hogy vissza kel- iéft jönnünk a suliba — mondja Balogh

; Alt. Nekünk már megszokott ez a kör- [ nyezet, ismerős Itt minden sarok, a ta- ,» nárok, a diákok. .Azért jó volt már ta- " lálkozni a fiúkkal és elmesélni egymásnak a nyári élményeket, ki merre járt,

, mit csinált. Nehéz lesz visszaszokni a I padok közé, de azért megpróbáljuk...

^ — Sok a tanu-nlvaló?

í , — Bizony már van ciég sok. Mégkéz* dődött a rajzolás, ami mindig az éjsza- I kába nyúlik. Nem tud az ember nyűgöd

ni, ha kap egy rajzot, s azt azonnal sze i retné megcsinálni, s ez nagy munka.

*, különösen már a harmadikban. Egy MBi lOOO-res motorjának vagy hasonlónak a

;> megtervezése több éjszakát is igénybe

; vesz. inkább éjjel szeretünk dolgozni,

a mert akkor csend és nyugalom van, nem

T zavar senki, — mondja Molnár Laci, aki

í épp egy A—1-es rajztáblát cipel haza.

Még ez az egy év, s utána a búcsú... — j szói közbe Kovallk István,

i Utána, mint az Ipariskola fennállásának 102 éve alatt sokan, ők Is kikerülnek az életbe, a gyakorlatba. .Szünidő .' ' szünidőt követ, s észre sem vesszük,

hogy felnőttek lettek a diákok. Egy évfolyammal feljebb léptek azok. akik ma « még csak kóstolgatják az iskolát, dé

égy-két napon belül már mindenki otthonosan érzi magát, mintha mindig e- lékben a padokban ült volna.

Zolczer János A szerző felvétele;

A leningrádi M. I. Kallnyín nevél viselő Politechnikai főiskola diákjainak é- pítödsztaga a főiskola melletti emlékmű előtt tesz fogadást a „harcba indulás" kezdetén.

A szovjet díák-építőosztagok életéből

4

4