Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-10 / 37. szám

• »I HOFFMAN Minden áldott nap futok még Szilveszterkor is A csehszlovák atlétika éveken át szűkölködött tehetsé­ges távfutékban. Ogy látszik, most vége ennek, mert Sta­nislav Hoffman személyében egészen kiváló képességű tízezres futónk van. Hoffman huszonkilenc éves, de még négy év múlva is rajthoz szeretne állni, amikor az Európa-bajnokságot a csehszlovák fővárosban, Prágában rendezik mag. Hoffman a Strahov! stadion tőszomszédságában lakik, és ügy érzi, hogy hazai környezetben még többre lenne képes, mint eddig. Középtávfntóként kezdte. Odloüll árnyékában Is képes volt jé időket futni, de egyik nagy versenyen sem jött ki neki a lépés. Ez alól csak a budapesti Európa-bajnokság kivétel, de ez sem jelentett érmes helyezést. Pályafutását egy májgyulladás nagyon megzavarta. „Még szerencse, hogy nem maradt utóhatása“ — mondja Hoff­man. Egyébként is szerencsés atléta vagyok — teszi hoz­zá —, mert áttatában keveset sérülök. Soha nem volt még például problémám az Achilles-lnemmel, pedig a legtöbb futó sokat szenved miatta. Hoffmann eddigi legjobb eredménye a tízezer méteres síkfutásban: 28:23,2 perc. £s ez már nagyon jó időnek szá­mít, ezt már „jegyzik“. Most pedig halljuk a futót, mit vall erről a csehszlovák csúcsról? — Ehhez az eredményhez rengeteg edzés kellett. Tfz éve versenyzőm, naponta edzek, szilveszterkor és kará­csonykor is. Az edzésnaplém csupa szám, és a számok szárazak. Több mint harmincötezer kilométert futattam eddig. Az semmi, mondhatná valaki — autómon is van annyi. Csakhogy ez a sok kilométer nekem a lábamban van. Tudom, hogy semmit sem adnak ingyen. Ha egy-egy nagy versenyen valaki huszonkilenc perc körüli időt fut, nagyon tisztelem érte. Csak én tudom, hogy ahhoz meny­nyit keltett izzadnia nap-nap után. Én például legalább, húsz kilométert futok naponta. Többet, mint amennyit az edzőm megkíván, mert én még magánszorgalomból hozzá- teszek valamicskét. A naplómban nincs egyetlen „lecsalt“ méter sem, hiszen az ember saját magát csapná be, ha többet Ima, mint amennyit teljesít. Amikor a strahovi stadionban ezt az országos csúcsot megfutottam, velem senld sem számolt. A rajt előtt tud­tam meg, hogy az esélyes Suchán jó formában van. Nem mozdultam mellőle akkor sem, amikor a hetedik és nyol­cadik kilométer között robbantani próbált. Ha az utolsó körig kibírom, még minden lehetséges, bíztattam magam, hiszen gyors vagyok. Jó a finisem. Így történt, győztem, és jó időt értem el. Nagyon örülök neki, mert eléggé sza­kállas és gyenge volt már a régi csúcs. Jelenleg mindkét távon, tehát, az öt kilométeres távon is én tartam a csehszlovák csúcsot, de tudom, hogy nem sokáig, mert Jánsky, Suchán, Petr vagy Péúkava vissza tudja hódítani. Jó, hogy ilyen erős most a hasal mezőny, mert ez mindnyájunkat hajt, és csakis a jobb időeredmé­nyek következhetnek. Legjobban az ötezer méteres versenyen érzem magam. Ennek ugyanolyan a hangulata, mint a tízezresé, csak fe- leanyit kell szenvedni. Itt a negyedik kilométer táján jön a holtpont, akkor minden akaraterőre szükség van. A tíz­ezer méternél a hetedik és nyolcadik kilométer a kritikus. ‘ Sokszor voltam csehszlovák válogatott. Nagy, semmihez nem hasonlítható érzés címeres mezben versenyezni. Akkor úgy érzem, többre vagyok képes, mint amennyit az edzé­sek alapján várhatok magamtöL — z — Róma után Montreal következik, és az olimpia után két < évvel a hazai földön az Európa-bajnokság. Harminchárom éves leszek, de nem érzem majd magam öregnek. Voltak nagy elődeim, akik addig futottak, amíg vágytak a futás után. Én is így szeretnék tenni, ha az egészségem meg­engedi — mondta befejezésül az ország jelenlegi legjobb távfutója, a prágai Stanislav Hoffman. (klochanj ^ Cscj|(i& a'.... iesiUfi'; ■ . \0ST A legutóbbi bécsi úszó, műugró- és vízilabda Európa- bajnokságou ismét nagyszerűen helytálit a magyar vá­logatott. A belgrádi világbajnoki cím elnyerése után most az Európa-bajnokl aranyérem Is a Gyarmati De­zső és Kárpáti György vezette legénység tulajdonába került. Egyik . közelmúltban megjelent cikkünkben Bartolo- mej SCavnickyval, a kubai vízilabdázók edzőjével be­szélgettünk. ö részt vett a Tungsram-kupán és azt mondta; lehet aranycsapat a magyarok együtteséből, de addig még eltelik egy kis ídó. A bécsi győzelem után Gyarmati Dezső szövetségi kapitány ezt nyilatkozta: — Nagyon örülök az aranyéremnek, de egyelőre szó sincs aranycsapatról. Majd ha Montrealban Is bizonyítunk, ha az olimpián Is győzni tudunk, akkor elfogadom ezt a jelzőt. A magyar csapat jól. Időnként szlporkázóan játszott. Egyik kulcsembere Csapó Gábor volt. Csapó már most klasszisnak számít, pedig edzóje, Rusorán Péter szerint még mindig nem kész játékos. Az olimpiára beérhet. Most Csapó Gábort mutatjuk be olvasóinknak. 3C — X Csapó Gábor csaknem két méter magas, egy mázsa sülyú, lenszöke óriás. Tehetségére már korábban Is fel­figyeltek, de Rajkl Béla — aki benevezte a válogatott­ba — pár szereplés után törölte a kerettagok sorából. FáJt-e a mellőzés? Csapó: Egy fiatal szájából talán nem jól hangzik, de nem nagyon. Túlságosan sokan fordultak meg akkori­ban a keretben, s ezért nem jelentett sokat a váloga­tottság. Ma nagyon ritka ez a megtiszteltetés, de aki bejut a csapatba, az tudja: ha tisztességgel helytáll, és y csapat, montreali arany mindent megtesz saját fejlődése érdekében, ott lehet Montrealban. Mert arra készülünk. ; — Másodéves a jogi karon és elvégezte a TF két- / éves edzői tanfolyamát Is. Nem sok ez az élvonalbeli sportolás mellett? Csapó: Szeretem, ha „sürűek“ a napjaim, ha mindig i akad tennivalóm". Nagyon jó újra és újra magam mö- | gött tudni Valamit, amire tegnap még csak készültem. — Jogász lesz, vagy edző? Csapó: Azt hiszem, jogász. Az edzőtanlolyamot atért végeztem el, mert érdekeltek bizonyos élettani és e- gyéb kérdések, amelyekkel az edzöképaés keretében megismenkedhet az ember. Ogy érzem, azóta önmaga­mat is jobban Ismerem. — Mit jelent életében a sport? Csapó: Midentl Apró gyerek korom óta Imádom a labdát, akár rúgni, akár dobni vagy ütni kell. A testi ' adottságom mellett talán a kiskoromban szerzett labda- érzékem volt az, amely a vízilabdában átsegített a kez­det nehézségein. Ha naponta két edzésem van — tehát az egyesületben és a válogatottban is — akkor néha már elfáradok. De napi egy edzés után sokkal kömy- nyebben fog az agyam, jobban és tovább tudok tanulni. És viszont néhány órai tanulás után olyan nagyszerű újra és újra a vízbe ugrani és játszanll — Kik a legnagyobb ellenfelek a vízilabdában? Csapó: A szovjetek és a Jugoszlávok, de úgy látom, a ml csapatunk a legjobb. Ez nem elfogultság. Nincs még egy olyan válogatott, amelyben olyan kiemelkedő játékosegyéniségek lennének együtt, mint nálunk. Pél­dául Szívós, Faragó és Sárosl. űk hárman mindent tud­nak“ amit ebben a gyönyörű játékban tudni kell. METREVELI a ellen is nehéz A tenisz a csehszlovák sport jelenlegi legnagyobb e- rösségel közé tartozik. Ebben az esztendőben Is kitü­nően szerepelt a csehszlovák Davis-kupa csapat, amely óriási küzdelemben némi balszerencsével maradt csak alul a Szovjetunióval szemben. A szovjet siker elsősorban Metreveli érdeme volt, aki legyőzte Jan Kodeät. öt faggatjuk most afelől, mi vár­ható a szeptember második felében, Indiában sorra ke­rülő India—Szovjetunió zónaközi döntőn? — A találkozót Delhiben rendezik meg, és csak azt mondhatom, amit már a Csehszlovákia elláil mérkőzés előtt Is mondtam; nagyon nehéz dolgunk lesz. Ogy utazunk Indiába, hogy nincs sok vesztenivalónk, csak nyerhetünk,, ha kijön a lépés. — India már nevezett a viadalra. Az ön ellenfele Ar- mltra) lesz, akit a ml Kodeäünk tavaly Wtmbledo.nban legyőzött. Otjátszmás, nagy csata volt. — Armitrajjal már én Is mérkőztem. Igaz, csupán aevetlen egyszer, és akkor győztem. — Tisztelt Metreveli, a csehszlovák teniszrajongókat még mindig foglalkoztatja a donyecki vereség. Hogyan látja ön, bizonyos Idő elmúltával ezt a viadalt? — A mérkőzés kiegyensúlyozott volt, mint általában akkor, ha két egyenrangú együttes csap össze. Nékünk ezúttal az volt a szerencsének, hogy helyt tudtunk áll­ni a legutolsó, döiitö találkozón Is. Kakulja győzött, és ez váratlan eredmény volt. A csehszlovák csapat meglepett kitűnő párosával. Zedniktöl — őszintén szól­va — nem vártunk ilyen ragyogó teljesítményt. — És ön? Milyen érzés volt l:4-es vesztes állásból legyőzni az utolsó játszmában Kodeät? — A tenisz kifürkészhetetlen sportág, tele váratlan fordulatokkal. A mérkőzés az utolsó labdáig tart, tehát addig küzdeni kell. Ezúttal nekem volt több szeren­csém, én győztem. Egy olyan találkozőn, ahol a két játékos már nagyon jól Ismeri egymást, ez hol az e- gyiknek, hol a másiknak sikerül. iSB Amikor ; (A betegség Bulgáriában is és Csehszlovákiában is komoly ellenfél...) Petko Pstkovvai, a sokszoros volt ahhoz, hogy élvonalbeli bolgár labdarúgó-válogatottal, labdarúgó maradhasson, a bolgár gólkirállyal a hazai Közben múlt az idő, a játé- gólgyáros, Józsa László fóvoltd- kos elhagyta a kórházat, szín­ből Ismerkedtem meg. Az te teljesen magára maradt, NSZK—Lengyelország világbaj- csak néhány klubtársa — Jokl noki mérkősét néztük, a házi- és Capkoviö — tartotta benne gazda sűrűn kínálta vendégeit a lelket. Alaposan meghízott, (a királyokon kívül Móder Jó- de nem adta jel a harcot, órá- zsejet is) egy kis kitűnő sör- kon át gyakorolta a rehabíll- tel. táclós gyógymód előírt „mutat­Petkov elhárította a szíves ványali“, vigyázott az étkezés- „traktát“ és végül egy üveg re is — és lassan erősödni Colánál kötött ki. kezdett a lába, megvékonyult Ritka dolog, ha portyán lévő az izmokat elborító háj. Külö- küljöldi labdarúgó — aki rá- nősen sokat köszönhet a fele- adásul edzeni jött Ide — visz- ségének, akt bíztatta, buzdítot- szautasít egy palack kitűnő ta. Módért gyakran látták t- csehszlovák sört. A magyarázat vánkai lakása körül a tűző na- — mint megtudtam — nem pon melegítőben kerékpározni: Petkov aszketizmusában kere- fogyasztotta és erősítette alá­sendö. A nagyszerű góllövő, a Beroe bait. Stara agora csatára a kuwaitl nyert, egymás után aratta sí­portyán fertőzéses májgyulla dást kapott. Több hónapja dié­tázik, nem fogyaszt semmi al­koholt, vigyáz minden szájába kerülő falatra.' Szeretne mie­lőbb játszani. Petkov a bolgár futball egyik pat tagja, sőt, legutóbb két legriagyobb egyénisége. Rend- g/jn is rúgott a bajnoki mér- kívül jó érzéke van a góllövés- jeózésen. hez, de nehezen birkózik meg Amikor legutóbb láttam, ts- a ^tegség okozta utóhatások- ^ j,^gi Mgaer volt, testsú- kal. Egy bulgáriai hír szerint lya szinte normális, kedélye, tizenöt p^cet kibírt a múltkor, optimizmusa a régi. Csak a sze- Ezalatt Mrom gólt lőtt. ólait húzódtak mélyebb ka­Azjgé^ bolgár közvélemény rikák, mintha a régi szemedé­sek tüze égetett volna lila szí­neket a szeme alá. Móder tehát legyőzött egy nagyon komoly és nagyon szí­vós ellenfelet — a betegséget. Sorsa ismét az 6 kezébe van letéve. Ha kibírja eddigi ira- Mőder László, a Slovan Bra- továbbra is ilyen erő­tislava játékosa néhányszor tud edzeni, vtsz­nyilatkozott már lapunk hasáb- csapatba. szurkol érte. Petko Petkov érthetően hi­ányzik a válogatott csapatból ts. Reméljük, mielőbb rendbe- jön. jain. Legutóbb ez év telén ír­tunk róla, miután meglátogat tűk a bratislavai mélyútt kór­házban. Móder súlyos műtéten mobb sikere és legfényesebb esett át. Olyan operációnak ve- bizonyítéka lenne ez a tett. tette alá magát, amely általá- Szinte mindenki lemondott ban kétséges kimenetelű. Nem — és ő mégis visszatért, tudni ugyanis, hogy a csípőből Fel a fejjel, ki kell bírnod a kimetszett csontocska hogyan visszafelé vezető üt finisét is, forr össze a boka alatt? Mó-,^Lacll dérnek — az orvos véleményed szerint — nem sok reménye •' Batta Csapata közben bajnokságot kerelt, és egykori góllövöféről talán már meg Is feledkeztek a szurkolók és újságírók. Móder László azonban nem hagyta magát. Edzeni kezdett, jelenleg már a második csa­A Slovan középpályáján szük­ség lehet átadásaira, lövéseire, cseleire. Élete talán legna-

Next

/
Thumbnails
Contents