Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-29 / 35. szám
újiíjúság 9 VLADIMIR REISEL: FRANC KRAL: JANKÓ JESENSKÍ: ŐRT ÁLLUNK MINDNYÁJAN Szegénylegények a Rozsutec alatt már rég nem állnak lesben, sok bátor partizán fegyverét letette végre, eljött az tdO, hogy kit eddig bűntettek, visszafizessen s ráolvassa bűneiket volt bírái fejére. Ünnepélyes csend honol most a hegyek között, csak lányok s legények dala szárnyal a tájon. S hol a hegyoldal virágdíszbe öltözött. Őrt állunk, víg dalunk komorrá sose váljon. Fordította: Fügedl Elek MARIE KRAIOCHVILOVA: MURÁNYI BALLADA Erdők zdgDak, cMndőaek a hegyok, Mnrány vára alatt Andris lageRetett. Tüzek lobbantak fel, Mnrány fölött dörgött, mikor egy ]wrtizán Andrisra köszöntött — Erdők zúgnak, csendesek a hegyek... Hej, te Ifjú legény, mondanék én egyet. Szlovák hazád hív most, hagyd itten a nyájadl Andris nem habozott, beállt partizánnak... Falvak lánggal égtek, dörgött Mnrány alatt... András, Ifjú Andris! Mennyi mennyi halott! Hali temérdek testre a harmat, az őszi, I Mnrány, magas Mnrány az álmukat őrzi. Erdők zúgnak, csendesek a hegyek — Szlovákia, fiaidra méltán büszke lehetsz! Fordította: Fügedl Elek Partizánok dicsőségére vidámságomat elfojtott hangba burkolom, mosolyom, könnyeim alámossák egyre, mikor választott szóval kószorüm fonom dicsőségetekre! A ti dicsőségetekre, bátor férfiak, ti nem haboztatok ököllel elébe vágni a nemzetiségünk gyökerét irtó pajornak, hogy amíg pusztul erdő, mező, berek, maradjon meg a becsületetek — dicsőségetekre! Derék daliák, esdeklő zokogás adta a vezényszót; összetlpornl, összeroppantani a gyalázó szörnyeteg gerincét, hogy a hit magja újra kinyíljon: szebb s jobb életté — szavakból fonom hódoló babérkoszorúm, míg mosolyom aláraossa könnyeim árja, verssort verssorral párosítok, hálámat rebegve dicsőségetekre, dicsőségetekre! PAVOL HOROV: Elesett hősök sírja fölött Lángol az ország... Halál bevett, — golyószúró kattog, ágyúk mordulnak — három hegy hantját hősökkel eteti; holnap a halmok virágba borulnak. Eleiért sírhant. S mind-mind szerető testvért rejt, ki testvért éltet halállal, szabad hegyekre, mezőkre vezető zárt kapuk lakatját zúzva ezáltal. Ezer zár tilalma élet e térben, csetlett-botlott a láb, szem nem láthatott, sárban lapultunk rút gyülOltségben, a gondolat szabadon nem szállhatott. Volgától Rajnáig mennyi küzdelem, mennyi szenvedés, mennyi dicsőségi Sztálingrád s Berlin közt mennyi győzeleml S most nálunk vár rátok síri sötétségi Drága anyánkat adtátok vissza, térdre bocsátkozunk sírotok fölött, csak suttogjuk egyre, — könnyünk rög issza — éltető halottak, emléktek örök! Sipos Győző fordítása RÄCZ OLIVÉR: FELKELÉS ^ Harci zászlóid, felkelés, hősi vérrel festették pirosra. Hegyi táborok esküjét a történelem visszhangozza, szívünkben sodró lánggal ég. A mécset lelkünk gyújtja lángra, a sírokon frissen nyílt virág. Nem a könny, az esküvés virága; Fegyverünkön sem rozsda rág, vasát a gyilkos ellenségbe vágja. Hegyek ormán a nap ragyog, mintha Izzó vér hullana. Kelnek győztes, szabad dalok, bércek fölött harsog tova — hallgasd világ, zúgjad torok. Dénes György fordítása Hiszek a versben Hiszem, hogy vannak ünnepi igék, miket az élet tölt meg tartalommal, mint szemhatárt a hegyhát zöld falombbal, vagy mint az ég kékkel a tó vizát. Hiszem, hogy vannak álmok s álmodék, kik ismerik a dolgok tisztult mását, eszmék Jogán a zengő szó varázsát, s a holnapokért lengő lobogót. Hiszem, hogy vannak alkotó erők, kik az időt, mely mély, akár a tenger, megőrzik híven, képpel és kerettel, mert ők az őrzők és szövegezőK^ Hiszek a versben. Hiszem, na^ kell a vers, hogy gyors jelent Jövővel egybefonjon, és hogyha kell, vádat s mementét kongjon: emlékezz, ne felejts!
