Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-29 / 35. szám
xrt. Hegynek fel haladtak, kézenfogva, mint két sétára Induló szerelmes. Az út eddig nemigen emelkedett, bár a hegyekben a síkság is dombnak visz föl. Az egyik Irtvá- nyon állottak meg, s az út Itt hirtelen nreredekre fordult. — Pihenjünk? — kérdezte Katarina, n^rt kíváncsi volt rá, hogyan érzi magát Kerubin. — Minek — mondta az. — Majd fönt a tetőn. ,A meredek domboldal alig volt kétszáz méternyi, Kerubinnak mégis • minden lépés az agyába vésődött. De csak egy bizonyos pontig. Azontúl többé nem látott, nem hallott, nem érzett semmit, a lendület ugyan még vitte pár lépést, de aztán elsötétedett előtte a világ. Amikor a füle zúgni kezdett, azt mondta magában, hogy el keli Jutnia a legközelebbi fáig. Ott majd megáll és ötször jó mélyet lélegzik. Eljutni ugyan eljutott, de egyre hosszabb pihenőket kellett közbeiktatnia. Ekkor arra kezdett gondolni, hogy fönt, a dombtetőn, süt a nap, és onnan majd megpillantja a tengert, onnan a hegytetőről a legszebb a kilátás a nápolyi öbölre, és amint a fordulóhoz ér, azonnal befejeződik a háború, és 6 hallja majd, ahogy az egészet leíúják, s Katarínával együtt szépen visszafordulhat. Csakhogy előbb fel kell jutnia, s csak aztán ér véget a háború, ha törik, ha szakad, fel kell oda kapaszkodnia. Katarina támogatta Kerubint, sót néha szinte húzta fölfelé. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, számolták magukban a lépteket. Az erdő nyirkos volt, a levegő csípős, hideg. Kerubin úgy érezte, hogy vizet lélegez be, s ez a víz fojtogatja, és 6 nem nyelheti el. Ki kellene köpnie, de a szája meg közben száraz volt, s a nyelvét o- lyannak érezte a szájában, mint valami idegen bársonyos tárgyat. A homloka tüzelt. Ijehajolt, kezét végighúzta a harmatos füvön, s a tenyerét égő arcára szorította. — Mennünk kell Katarina, még mennünk kell — mondta, de már ült Is le. Illetve le akart ülni, de a levegő körülfogta, körülölelte, megtámasztotta úgy, hogy Keru- binnak .már semmibe se kellett megfogóznla, csupán a kezét kellett meglendítenie, s már úszott Is a végtelen térben. — Jankó, nézd, víz, víz — hallotta Katarina hangját. A nyelve elnehezedett; Felállt, vagy le sem ült talán? Lépett néhányat, de minden lépés elviselhetetlen fájdalommal járt. Eleinte csak apró kis karikákat, köröket látott. Vagy talán ö, Ke- rübin, volt annyira nagy, hogy 1- lyen piciknek látta őket? Egy furcsa gép előtt állt, s a kezét, mint valami karmester, a magasba lendítette. Piros fogantyúkat, csillogó kerekeket látott. A kerekek egyre nőttek, nagyobbodtak, el kell ugrania, hogy agyon ne lapítsák, el kell előlük futnia. Hideg borzongás futott végig a testén. Kinyitotta a szemét. A fűben feküdt, s Katarina az arcát törölgette. Az éjszaka még mindig sötét volt, mintha közben az Idő is meállt volna. Idő Is megállt volna. — Már megérkeztünk? — kérdezte Kerubin a lányt. — Lázad van — felelte az. — Lázam van? Nem számit, mennünk kell — mondta fogvacogva. Csigalépcsőn futott. A lépcső sok-sok emeleten kanyargóit, az égbe vezetett. Kerubin futott, futott, s a nyomában egy tiszt csörtetett. Kiabált: Halt, hait...l De Kerubin két emelettel előtte járt, tudta, hogy nem lőhet rá, mert a lépcsők mint a páncél, védik. Csak szaladni, futni, hogy a távolság ne csökkenjen... Hirtelen megütküzve állt meg. Minek staladjon? Nyugodtan megállhat és bevárhatja a tisztet. Egy egy ellen lesznek csupán. Kerubin döntött. Előhúzta a pisztolyát és várt. A tiszt már nem kiabált, csak dübörgőit felfelé. Kerubin várta, hogy mikor buikkan fel a fordulóban, fel akarta emelni a pisztolyát, de a fegyver rettenetesen nehéz volt. Nem bírta felemelni, de hiszen valaki fogja a kezét... — Feküdj nyugodtan, Jankó, csak feküdj nyugodtan, pihenned kel 11 Katarina! Hogyan került Ide a lépcsőkre, Katarina? — Engedd el a pisztolyt, Jankó — mondta. — Majd én elteszem. — Jó — egyezett bele, mert hirtelen rádöbbent, hogy ha Katarina vele van, nem kell lőnie. — Visszamegyek apámért. Várj meg itti — Apád úgyse jön el. — Egyedül nem jutunk tovább... — Aikkor hát még nem vagyunk ott? — Nem, Jankó, még nem vagyunk ott. — Katarina, hiszen tudod, hogy a te apád... Nem hagyta befejezni neki a mondatot. Ellentmondást nem tű- rön jelentette ki: — Az én apám, én tudom, hogy milyen. Elment, és Kerubin ott maradt egyedül. Félelem kerítette hatalmába. Nem attól ijedt meg, hogy egyedüli maradt, a környező sötét- sé^ől sem félt, s most a sebesülése sem Izgatta. Attól Ijedt meg, hogy Katartnának valami baja e- slk az úton. Azt tudta, hogy az erdőben nem fenyegeti veszély, hanem lent, az Iskolában, ahol a németek vannak... Katarina csaknem az egész utat végigfutotta. Amikor lihegve kiért a létre rájött, hogy már látja a füvet. Ilyen sokáig tartott ez a darabka úí?l Az első madár most fütyülte el az éjszakát. Világoson az erdő sokkal barátságosabb, de nem biztonságosabb. Az éjszaka a túlerővel harcolók oltalma. De ka- tarína Ismerte az utat. Ojra futásnak eredt, hogy még ■ a hajnal szürkületében haza érjen, ,s észrevétlenül bejusson a házba, s u- gyanígy ki az édesapjával. Ügy gondolta, hogy a színből kihúzzák a kiskocsit, rá a fejszét, fűrészt, s ha valami, hát fáért mennek az erdőre. Megállt. Hallgatőzott, aztán hirtelen beugrott a fák közé, s megbújt a bokrok sűrűjében. A madarak hangos éneklése ugyan már régen megtörte a csendet, mégis meghallotta a közelgő dobogást. A távolban valami csikorgóit, aztán meg fémesen koppant. Az erdő közben klvílágosodott, klzöl- dült. Katarina hátán végigfutott a hideg. Az erdei út kanyarulatában lovasfogat tűnt fel. Katarina a földre vetette magát, s csak a bokor mögül lesett ki. Arra gondolt, hogy megvárja amíg a lovas kocsi elhalad előtte, aztán folytatja útját. A fogat már olyan közel járt, hogy látta a bakon ülő férfit Is. A feje úgy hlm- báíőzott, mintha aludna. Néha-néha gépiesen végivágott- az ostorral a lovon, s rá-rámordult; — Gyű, te ne...l Felugrott. Fürgén megkerülte a bokrot és kiszaladt az útra. Egyenesen a ló elé állít. A kocsi lassan megállt, a kocsis rászólt a lóra: — Hóba, hó...l — JendragSák bácsi...! — kiáltott fel Katerina örömében. — Hó...! A lány a kocsishoz futott. — Mit keresel te Itt? — kérdezte az öreg. — £n... én... — nem tudta, hogyan magyarázza meg az öregnek, hogy az megértse. — Hiszen még osalknem éjszaka van, te meg már az erdőről tartasz hazafelé. Ilyenkor neked még az ágyban lenne a helyed. — .Azt akarom.... — No. mit akarsz? — Én, tudja... — Nem fejezte be a megkezdett mondatot, felugrott a bakra, átölelte az öreg nyakát és elsírta magát. Jendraggák bácsi megcsapkodta a lovat, s az futásnak eredt. Kerubin, hátát egy hatalmas fenyő törzsének vetve Olt, kezében üres üveget szorongatott. A ló csak úgy gözölgött. Kis mokánv hegyi lovacska volt, de különben szívós, és kitartó. — Hát ez lenne az? — kérdezte az öreg, s azzal lecsúszott az ülésről.. Megállt Kerubin fölött és vizsgálgatta. Majd hirtelen a ham- lokára csapott. — Ohó, hiszen ml már Ismer- lük egymást! — vigyorgott el — Csakhogy amikor utoljára találkoztunk, akkor még nem volt 1- lyen szánalmas állapotban. No, gyerünk Katka, hiszen rázza a hideg a szerencsétlent. Az öreg gallyat szállítgatott a szekéren. Kis, könnyű rozoga szekérke volt ez, úgvhogy Kerubint ugyancsak rázta, dobálta a hepehupás erdei úton. Ráadásul a válla Is rettenetesen sajgóit és égett a homlpka a láztől. Megpróbálta összeszedni a gondolatait, de ez nem nagyon sikerült neki. .Azt se kérdezte meg, hogy Katarina honnan kerítette ©lő az öreget a lovával és a székeiével. Hitt neki, bízott benne. Csupán egyre vágyott; hogy ez az utazás mielőbb véget érjen, Katarina mellette ült és a fejét fogta. Állandóan szóval tartotta, s Kerubin megfeledkezett az Időről. Aztán az öreg megállította a lovát az erdő egy eldugott zugában. Hirtelen minden elcsendesedett, a szekér nem rázta többé, s Kerubin fáradtan hunyta le a szemét, mert azt hitte, hogy vége minden szenvedésének. — JendraSSák bácsi, maradjon vele« — kérte az öreget Katarina. — Innen már gyalog is elszaladok értük. — Jó, jó, de siess, Katka! Kerubin amint lehúnyta a szemét, mindjárt forogni kezdett vele a föld. Igen, úgy, mint akkor Berounban, amikor vacsora után felültek a körhintára. A borzas Vito volt vele az új kalapjában. .Alena és Jarmlla egész Idő alatt ugratták Is a kalapja miatt, de ő Is'tréfára vette a dolgot, és e- gész este bohóckodott a kalappal. Hol lekapta a fejérőil. hol meg újra a feje búbjára csapta, egyszerűen nem tudott vele betelni. Azon az estén annyit nevettek, mint egy Chaplln-fllmen. Kerubin Alena mögé ült a körhintán. Arra készült, hogy megmondja neki, együtt menjenek haza. Próbálgatta magában a szavakat, a hangsúlyt, hogy az egész olyannak tűnjön, mintha éppen most jutott volna eszébe, de elkésett vele. Megszólalt a csengő, s ők már repültek is... (Folytatjuk) Müértöné ijedt afccal fordult férjé- hez: — Mi ez? Nagy MüértO úr mosolygott, lea- Icasztotta a divatjamúlt gerántacsok- rőt ábrázoló festményt és egy úf képet tett a helyébe. — Modern festmény — magyarázta fölényesen. — Jó, tegyük fel, modern festmény. De mit ábrázol? — A elme: „Pihenő asszony’, futurista szemlélet szerint. — Es — töprengett Müértöné — hol pihen az a nő? Nagy Müértö fáradtan, reménytelenül sóhajtott és q kép előtti karosszékbe huppant. — Csöppet sem fejlődsz, kedvesem. Ahhoz, hogy egy nőt láss, azt a festőnek le Is kell festenie neked. De az igazi művész nem másolja szolgalelküen a természetet. Alkati A természet csak az ember tűkre; a- mit a művész ma létrehoz, azt holnap elfogadja. Éried, ugye? — Egyáltalán nem — mondta Mű- értőné. — Az iskolában annak idején azt tanultuk, hogy a természet nagyon bölcs, és az ember csak utánozza, lemásolja. Es ez a nő; egyik szeme fent, a másik lent... Nem értem. Műértő úr unta a dolgot; elálmo- sodbtt. Pejét a karszék támlájára hajtotta. — Nem, q természet nem bölcs, csak nekünk tűnik annak. Miért kell, hogy a szemünk éppen az arcunkon legyen? Elvégre oda tehetjük, ahova akarjuk. Es így meglepően új dolgokat láthatunk. A karnak sem kell feltétlenül törzsünkhöz ragadnia... Műérténé a szoba másik végében ült, de egyik kezével férje haját simogatta. — Talán Igazad van — mondta az asszony ajka a szoba sarkából, míg fogai beleharaptak az asztalon lévő almába. — így egyidöben sok mindent csinálhatunk... 0, rettenetest Fut a tejt... Es másik keze a konyhába repült. — Most már kezdem érteni, mit a- kar a művész — folytatta, miközben lábai a tükör előtt tornásztak. — Kijavítani a természeteit Ez igazán nagyszerül Nagy MüértO úr feleségének önál lósult, friss levegőt szippantó tüdejét, majd a falra tapadó, a szomszédok fecsegését kihallgató fülét látta. — Igen — mondta az asszony. — En azt hittem, hogy a természet nagyon... De mt van veled, kedvesem? Miért ordítasz úgy? Müértö ÚT fOlébredt és feleségét Ismét egészben látta. Fölállt a karosszékből, leakasztotta a falról a modern képet és kivágta az ablakon. —József— fordítása ILLOZIŰK NÉLKÜL Alig tizenhét évesen mentem férjhez, öt évvel ezelőtt. Nagyon szerelmes voltam. Bár tudtam, hogy ud- varlém iszik, de mert ő is őszintén szeretett, azt reméltem, hogy mint családapa majd megváltozik, hisz úgy örült a gyermekünknek, akinek akkor vártuk az érkezését. Sajnos hamar rájöttem, hogy mind több pénz és idő megy el a szórakozásaira, velünk pedig egyre kevesebbet törődik. Ha szóltam, goromba volt. Állandó fogadkozásaira újra meg újra kibékültünk. Aztán dolgozni mentem én is, mert nem láttam mellette biztosítva a megélhetésünket. Közben az esti iskolán leérettségiztem, munkahelyemen szépen haladtam előre. Férjem a fejlődésemet sem nézte jó szemmel, noha mikor összekerültünk,, együtt terveztük a tovébbtanulást. 0 — bár jé 8SZÚ — hamar abbahagyta a tanulást, n- gyanakkor tőlem rossz néven vette, hogy lemaradt mögöttem. Mind sűrűbben előforduló ittas lármázásaira éjjelente a gyerek is gyakran felriadt és sirógörcsnket kapott. Többször el akartam válni, ilyenkor eskUdíizött, hogy nélkülünk nem tnd élni... javulása azonban egy hétnél ritkán tartott tovább. Egy újabb botránya után megérlelődött bennem az elbatározás, ős közöltem vele: nincs már bizalmam, beadom a válékerese tét! Ekkor, mialatt dolgoztam és a gyerek óvodában volt — öngyilkosságot kísérelt meg, de héla az orvosoknak, megmentették. Két hónapja kerüli haza a kórházból: mintha kicserélték volna. Rendszeresen dolgozik, önként jelentkezett elvonókúrára, szedi a tablettákat, nem iszik, teljesen megváltozott. De én már kimerültem. Ügy érzem, nem tudom szeretni többé, s akkor lennék csak teljesen nyugodt, ha egyedül lehetnék a gyerekkel. Pedig kisfiúnk boldog, hogy apu már sohasem részeg, nem kiabál, kedves, hiszen mindig is rágaszkodott hozzá. A sok tapasztalat után azonban csaknem biztos vagyok benne, hogy ez az állapot sem lesz hosszú életű. Elválnék, amíg van mit mentenem. De van-e jogom mindent felrúgni? N. M. BÁNATOS LÁNY Tizenhat éves vagyok. Jár hozzám komolyan egy fiú. Az emberek irigylik tőlem. Ebben anyám is hibás, jártam apámmal ide-oda és anyám azt hitte, hogy az a- pám velem él. Mivel engedtem a kedvének és elmentem az orvoshoz, hogy bebizonyítsam igazamat, most már elhiszi: apám nem él úgy, ahogy hitte. A falu a- zonban a szájára vett, lenéznek és gúnyolnak. Én nagyon szógyenlem, hogy anyám rossz hírbe hozott, mert a faluban állandóan csúfolnak. Hiába mondom, hogy nem igaz, kinevetnek. Már a fiú is tudja a híresztelést. Tudom biztosan, hogy szeret és sohasem hagy el, de mégis húzódozik tőlem. Nekem ez nagyon rosszul esik. Sokat gondolkoztam, hogy mitévő legyek. Gondoltam, hogy öngyilkosságot követek el, de minek? Kérem, Írják meg, hogy mitévő legyek? Bánatos lány kilAtastalan Szerelmi házasságot kötöttem négy évvel ezelőtt. E- ieinte semmink sem volt, dolgoztunk, keservesen küszködtünk, mégis boldogok voltunk. A gondok iker kislányaim születése után kezdődtek. Otthon rengeteg volt a munkám, de helytálltam a hivatalban is. Férjem viszont egyáltalán nem segített, sőt, mind többet járt nélkülem társaságba, főként a hivatali cimborákkal: kártya,' nők... Sokszor jött haza hajnalban, részegen, s még ö gorombáskodott. Majd egyre gyakrabban kimaradt két-három napra is. Én közben felelős beosztásba kerültem, de a wk küzdelem, a felelősség a gyermekekért és munkámért, teljesen kimerít. Ott tartunk, hogy mivel a férjem úgy sem ad haza pénzt, megszűntettem a közös háztartást. Az utóbbi időben így az anyján élösködik, vele szolgáltatja ki magát. A közösen szerzett lakást, kocsit viszont a saját tulajdonának tekinti. Sem megváltozni, sem válni nem akar, mert neki Így kényelmes. A válás nekem is gond. Mindig a nőt okolják Ilyenkor, s a munkahelyemen is szóbeszéd tárgya lennék, hiszen én mindig titkoltam, még a szüleim előtt is, hogy milyen a férjem. De fel kell nevelnem a gyermekeket, dolgozni, tanulni is akarok még. Nem szabad tönkre- mennem. Sokat tétováztam és bizonytalankodtam, de most már határoznom kell, mert így tovább nem élhetek. Erre kötelez a gyermekeinkért érzett felelősség Is, hiszen nem vagyunk egyedül, jé lenne, ha az olvasók őszintén elmondanák esetemről a véleményüket. Mit te nácsolnak, mit tennének ők az én helyemben? Katalin f I t
