Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-29 / 35. szám

•• • Az egyesület neve: PARTIZÄN A (elsősárosi emberek méltán büszkék környékükre, szülőföldjükre. Akár a régebbi, akár az újkori történel­met vesszük alakul, kiderül, hogy büszkeségük jogos. Ezekben a napokban meg sportszempontbál Is eldicse­kedhetnek valamivel, ami országos különlegesség; . a Partizán Bardejov sporegyesületre gondolunk. Ez a testnevelési egyesület a bardejovi járás legna­gyobb egyesülete. A bardejovi sportolók immár tizenöt esztendeje viselik mezeiken a Partizán nevet. Ezalatt a tizenött esztendő alatt gyakran bizonyították, hogy ki­tűnő atléták, labdarúgók, kézilabdázók és kosarasok te­remnek ezen a tájon is. Minden statisztikánál többet mondanak Jozef Pet­ra S k a szavai. Ez az ember volt egyébként a Parti­zán Bardejov nevű sportkör első elnöke; ma a barde- jovi járás nemzeti bizottságának elnöki tisztét látja el. Petruáka elvtárs mondja: „A bardejovi sportélet immár {élévszázados hagyományokra tekinthet vissza. £s eb­ben a gazdag, sikerekben dús fél évszátssdban nagyon jelentős helyet foglal el a Partizán Bardejov is. Amikor a hatvanas évek elején azon töprengtünk, milyen ne­vet válasszunk az új egyesületnek, nehéz feladat előtt álltunk. Azt szerettük volna, ha a név nemcsak a vá­rost, hanem az egész járást is jelképezi és így jutot­tam végül arra a gondolatra, hogy legyen az „újszü­lött“ neve Partizán. Járásunkban a tasisztaellenes moz­galmaknak nagyon gazdag a hagyománya. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején olyan híres parti­záncsoportok működtek a bardejovi járás területén, mint Csapájev, Alexander Nevszki] és a Hárs nevet viselő csoportok. Mindez igazolja az elnevezés helyességét. Krí2, a Cerhovské Pohorie és Giraltovce környékén szá­mos olyan hely található, amely ma Is dokumentálja a fasisztaellenes harcok hevességét. A lakosság itt széles tömegekben kapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Ma, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy jubi­leumát ünnepeljük, a bardejovi sportolók is nagy tisz­telettel emlékeznek apáikra és mindazokra, akik a ma lehetőségeit megteremtették. A Felkelés eseményeiről sokat hallott szüleitől a ki­tűnő fiatal atlétanő, Anna Reviláková, vagy Jnzet Bomba labdarúgó. A lukovi kovács, Miknláá R e v i - Iák már 1943-ban együtt harcolt a partizánokkal Fe­héroroszországban és a szovjet katonákkal együtt tért vissza hazájába. Andrej Bomba, a bardejovi lakatos Banská Bystricán, a Felkelés szívében élte át har­minc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokat. A háború befejezése után egy német koncentrációs tábor­ból tért haza. Ezért büszkék hát a bardejovi sportolók testnevelési egyesületük nevére. A Partizán névhez sok szép labda­rúgó-siker is fonódott. Innen indult az országos' hírnév felé Rusnák, Andrejko, Komanick és a ) u,t- k a-testvérek. Az atléták talán legismertebb képviselője Savéinak^ magasugró. A második ligában szereplő Partizán Bardejov labda­rúgó-csapatának tagjai valamennyien SZISZ-tagok; a testnevelési egyesületet a járási SZISZ-konferencián Anna Reviláková, válogatott atlétanő képviselte. Felszólalásában kijelentette, hogy a Partizán sportolói a jövőben is sikeresen kívánják képviselni egyesületük és városuk, sőt, járásuk színeit. Most, amikor országszerte a Szlovák Nemzeti Felke­lés harmincadik évfordulóját ünnepeljük, gondoljunk a bardejovi Partizán sportegyesUletre is, az egyetlenre, amely ezt a nevet viseli az országban. 7.tt7.a\ia silICKÁ Kerékpáron hatvan kilométeres sebességgel (a bratislavai ANTON TKÄC a világ leggyorsabb kerékpárosa) A hírügynökségek világgá röpítették a hírt, Anton Tkáő lett a montreáll kerékpáros világbajnokság arany­érmese a sprintben! Szinte biztosra vehető, hogy Cseh­szlovákiában, Tkáö hazájában sem akadt egyetlen em­ber sem, aki hinni merte volna ezt a nagy sikert. Ta­lán maga TkáC sem gondolt az aranyéremre és az az­zal járó szivárványszínű mezre, amelyet minden világ­bajnok ajándékba kap. Lehet, hogy az ezüstben, vagy a bronzban még re­ménykedett a szíve mélyén. De aranyra gondolni? Tkáő öt esztendővel ezelőtt, tehát tizennyolc éves ko­rában mutatkozott be először a nemzetközi porondon egy brnól versenyen. Azóta öt esztendő telt el és a Slo­van Bratislava sportolója ma a világ legjobbja. Érdekes, Itthon ennek ellenére sem vesszük komolyabban figye­lembe. Világbajnoki címet most nyert ugyan először, de már többször Is helytállt, nagynevű ellenfelekkel szem­ben. Nem nevezték a világbajnokság előtti legfonto­sabb versenyre sem, pedig kerettag volt, és az, hogy mégis elutazik Kanadába, csaik napo'kkal kiküldetése e- lött vált biztossá. Eredetileg az egykilométeres, állórajtos versenyben képviselte a csehszlovák színeket. 1970-ben Itt, ebben a ,,műfajban“ bronzérmet szerzett, de még Idejében kije­lentette, hogy elsősorban vágtázónak érzi magát. Ér­dekességnek számít, hogy az egykilométeres távon egy­más után négyszer nyert országos bajnokságot, míg sprintten csak tavaly lett első. Az Idény eleje semmi jót nem ígért a bratislavai ver­senyzőnek. A júniusi országos bajnokságon ketten Is megelőzték az egyikilométeres távon, tehát sorozatban nyert négy bajnokságának vége szakadt. Megnyerte vi­szont a sprintet, de így is aggályoskodtak formája fö­lött. Közben leérettségizett és a főiskolai felvételire ké­szült. Magánéletében Is jelentős változás következett be: megnősült. Decemberben kivették a manduláját. Egy­szóval: annyi minden zavarta meg felkészülését, hogy szinte az ts meglepetésszámba ment, hogy egyáltalán kijutott a montreáll világbajnokságra. Télen viszont keményen készült, semmivel sem kere­kezett kevesebbet, mint a többiek és csak később, kez­dett a betonpályán gyakorolni. Lehet, hogy ez a siker magyarázata? Félébredt benne a versenyziésl vágy, az országutak pora után a betonpálya oválisára vágyott? A kerékpársportban — akár pálya akár országúti ke­rékpározásról van szó — a legnehezebb, megérezni a sprintelés szükségét. Kiérezni; most van erőm, most rá­hajthatok, most bírni fogoml Tkáö formaidőzítése nagy­szerűen sikerült, jelenleg ő a világ leggyorsabb ama­tőr kerékpározója. Aki esetleg figyelle a rádió híreit, vagy az újságok részletesebb tudósításait, az nagyon jól tudja, milyen kiválóságO'kat előzött meg a bratisla­vai versenyző. Elütötte a továbbjutástól, a francia Moreiont Is, azt a kerékpárost, akit blciikllklrálynak hívnak, hiszen 1969-től kezdve egyfolytában nyerte a világbajnoki a- ranyakat. Tkáö nagy tehetségnek Indult tizennyolcévesen. Most, huszonhárom esztendősen beérett. ■Világbajnoki arany­érme kellemes meglepetés. (klochan) l KÜSZÖBÖN A RÓMAI AT­LÉTIKAI EURÓPA-BAJ- NOKSÄG. A CSEHSZLO­VÁK VÁLOGATOTT NÉ­HÁNY ESÉLYESSEL UTA­ZIK AZ OLASZ FŐVÁROS­BA. KÜLÖNÖSEN HELENA FIBINGEROVÁBAN (KÉ­PÜNKÖN) REMÉNYKED­HETÜNK; A SÚLYLÖKÖ- NÖ A VILÁG EGYIK LEG­JOBBJA. Hogyan lett egy maratoni verseny világhírű ? Ml is sokszor leírtuk már a koiicoi (kassai) Békc- maraton kapcsán: világhfrű. Most, hogy a fennállásénak ötvenedik jubileumát ünnepelni készülő verseny itt ko­pogtat a küszöbön, megpróbáljuk olvasóink elé tárni, hogyan is „készül“ egy ilyen rendezvény? Ján Margita a szervozó bizottság elnöke. Tudom, ha azt Írnám, ő a maraton mindenese, tiltakozna, mert munkáját számos, ugyanolyan lelkes, társ segíti évről- évre. Ján Margita azonban mégiscsak a mindenes, a- kér tiltakozik, akár nem. öt kértem meg, beszéljen ol­vasóinknak néhány kulisszatitokról. Most arról beszél majd, hogyan születik meg egy verseny. Következő számunkban pedig arról ejt szót, ki mindenki segíti a Békemaratont? — Abhoz, hogy egy ilyen verseny megszülethessen, jó pár feltételt kell bebiztosítanunk. Eüsösorban idejé­ben megtenni a szükséges előkészületeket. Megfelelő kapcsolatokat teremteni. Az előző évfolyam lebonyolí­tásával olyan hírnevet szerezni, hogy az csábítsa az il­letékeseket. Legközelebbi barátaink is csóválják a fe­jűket, amikor azt mondjuk, hogy a verseny szervezé­sét tulajdonképpen már az előző verseny kiértékelésé­vel kezdjük. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt pontos terminust kell kitűznünk, majd azt a Nemzetközi Atlé­tikai Szövetségi versenyeztető ülésén — amely rend­szerint novemberben zajlik — el kell fogadtatni. Ha ez megtörtént, a szervező-előkészítő munka új szakaszába lép, azaz meg kell fogalmazni a versenykiírást, majd azt is jóvá kell hagyatni. Ezután következik az első meghívó-levelek szétküldé­se. Ez az új esztendő első hónapjának műsora. Az el­ső válaszok rendszerint már márciusra befutnak és a- zek zöme biztató. Ebben a szakaszban a szervező bi zottság nemzetközi részlege dolgozik, ők fogalmazzák angol, orosz, német és francia nyelven a leveleket. (A nemzetközi osztályon kívül még társadalmi, egészség- ügyi, versenybfrósági, kultúrális osztálya és versenybi­zottsági része van a maraton előkészítő stábjának.) Az eddigi tapasztalatok alapján nyugodtan állíthatom, hogy a verseny ilyenszerű szervezése a legniegielelöbb. A levelezés és a különböző nemzetközi sportrendezvé­nyeken való részvétel teszi lehetővé a kapcsolatok fel- vevését és fejlesztését. Ezek a kapcsolatok azért is {nnto.sak, mert Így szinte baráti hangon fordulhatunk a különböző szövetségekhez. A levelezések külön érdekes­sége, hogy a válaszok tartalmából jól kiolvasható az irántuk mutatott tisztelet és rokonszenv. Most például, hogy fennállásunk ötvenedik évfordulóját ünnepeljük, minden szövetség igyekszik teljesíteni kéréseinket, mert tisztelik versenyünket. A japán, a francia, az angol és a lengyel szövetségek baráti hangon írtak, és ez ga rantálhatja azt is, hogy az idei Békemaraton valóban a legkiválóbb futók randevúja lesz. A kapcsolatok ürügyén érdemes megemlíteni, hogy éppen a mi szervező bizottságunk javaslata nyomán látogatják egymás versenyeit az európai versenyek szervező bizottságának tagjai. Ez nemcsak a szakmai tapasztalatok miatt történik, hpnem azért is, hogy a fennálló jó kapcsolatokat tovább mélyítsük, szélesítsük. A hollandiai Enschedé-vel, az NDK-beii Karl-Marx- Stadt-tal, a lengyelországi Debnoval és a magyarorszá­gi Szegeddel kiváló kapcsolatokat építettünk ki. Tekintve, hogy meghívásainkra szinte az év minde­gyik részében jönnek a válaszok, munka van bőven, és aztán a nyár már jelzi a közelgő őszt, az első októbe­ri vasárnapot, vagyis következik a versenyzők szállás­biztosítása, repülőjegyek beszerzése. A munka ekkor csúcsosodik ki, és hogy azon a bizonyos vasárnap dél­utánon minden jól sikerül, az nagyon sok lelkes, ön­zetlen, sportot szerető ember igyekezetének eredmé­nye. Balta György Elment a Fradiból Táncsics Miklós, az PTC válogatott labdarúgója a Bp. Honvédhan folytatja tovább pályafutását. — Az átigazolási Időszak talán legnagyobb meglepe­tését az ön távozása okozta. — Az nem volt meglepetés, hogy jóformán egész ta­vasszal nem játszottam? — Ezt sérülésével és az újrakezdés nehézségeivel in­dokolták. — Nem voltam sérült. Teljes értékű játékos voltam. — Tehát azért jött el, mert játszani akar? — Igen. ~ Nem adta fel túl korán a harcot az FTC-ben? — Nem. Bn igyekeztem a legjobb tudásom szerini játszani. Ha ez nem volt elég a csapatba-kerüléshez, akkor felesleges lett volna erőltetni a dolgot. Ha pe­dig bizonyos elfogultság következtében nem játszhattam — akkor különösen. — Ogy érzi, ez utóbbi az igazság? — Igen. — Tud majd teljes értékű labdarúgóként játszani a Honvédban? — Feltétlenül. ~ Bz a csalódás nem hagyhat nyomot a játékán? — Lezártam egy szakaszt az életemben. Hogy Ilyen, vagy olyan volt, nem érdekes. Ha az ember újai kezd, legyen annyi ereje, hogy leszámoljon a múlttal és csak a jövő érdekelje. — Van ebben valami „csakazértls“ dac is? — Butaság lenne tagadni. — Ezek szerint még a válogatonságröl s"/n rn-in--lnrt le? — Megpróbálom! (Ml)

Next

/
Thumbnails
Contents