Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-26 / 9. szám

6 oj ifjúság SOLT BANÁNT IS ETTEK (A CSEHSZLOVÁK ORSZÁGÚTI KERÉKPÁROS VÁLOGA­TOTT KERET CIPRUS SZIGETÉN KÉSZÜLT FEL A BÉ­KEVERSENYRE) Nemrég napbarnította férfi jelent meg a* Inter Bra­tislava kerékpáros-pályán. A férfit František Jávorká- nak hívják és egy hönapi tartózkodás után érkezett haza Ciprus szigetéről, ahol a csehszlovák kerékpáro­zók gyúrójaként működött. Ismét közeledik a világhírű Békeverseny Időpontja. A ml válogatott keretünk sem tétlenkedik, szeretne legalább olyan jól szerepelni, mint tavaly. A szövetség ebben az esztendőben helyszínt vál­toztatott és új módszerrel kísérletezett. Ciprus szige­tét szemelte ki felkészülése színhelyéül. Figyeljük, mit mond Javorika, a csapat „mindenese“ erről az egy hó­napról? — Kellemes meglepetésben volt részünk Ciprus-szige­tén. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a CEDOK nagyon jól szervezte meg utunkat Elsőosztályú szál­lóban laktunk, a Sun Hallban, a koszt nagyszerű volt, a felkészülés szinte eszményi. Ezen a szigeten még nínos nagy autóforgalom, jók az utak, az Időjárás ideá­lis. Az étkezés valóságos szertartás vélt. A vörösruhás pincérek vlgyázzbati vártak a jelre, amelyet a csapat vezetője adott meg. Akkor mindegyik kerékpároshoz o- damentek és kiszolgálták. A ciprusi konyha sok meg­lepetést tartogatott a ml hazai ételekhez szokott gyom­runknak. El kell azonban mondanom, hogy az ételek többségét élvezettel fogyasztottuk. Rántott banánt tá­laltak a sült húshoz, a btfszteket ananásszal] adták. Kerékpárosainknak nagyon Ízlettek ezek a ínyencsé­gek. Ciprusra azonban elsősorban edzeni mentünk, főmü- sorunk az edzés volt. Mindenféle út rendelkezésünkre állott: dimbes-dombos, sima és hegyes Is. A legmaga­sabb hegység például kétezer méter magas, csúosát hó fedi. Általában huszonöt fok meleg volt, kerékpá­rosatok alaposan megizzadtak a napon. Az edzések természetesen naponta, két fázisban foly­tak. A harminc napból csak hármat töltöttek kerékpá­rosatok pihenéssel, mintegy háromezer kilométert „ke­rekeztek“ le, de élvezték a munkát. Hrazdíra Időnként még keveselte is az adagokat és szabad idejében — önként — edzeni ment. Az első két edzésen megáztunk. De aztán csak éj­szaka esett, és ez remek volt, valóban eszményi kö­rülmények között gyakorolhattunk. Érdekesek voltok a ciprusi utak. A széles országutakat minden átmenet 'nélkül vékony aszfaltcsíkok váltották fel a falvakon. Ezeken nem tudott két teherautó elférni egymás mel­lett. A vékony csíkokon aztán alaposan el lehetett té­vedni, mert jelzések alig voltok, és az aszfaltcsíkok végetértek a mezőkön. A oiprusiak nem nagyon törőd­nek az átjelzésekkel, a falvakat nem jelzik, mégis el­igazodnak. Hamar megszokták ezt a furcsa stílust a ml válogatott versenyzőink is, és a továbbiakban ment minden, mint a karikacsapás. Az egy hónap gyorsan elröpüllt. Gyorsabban, mint itthon két hét, mondja František Jávorka gyúró, aki három napon át mint gépkocsivezető Is jeleskedett a megbetegedett sofőr helyett. Mint gyúró mindig az ér­deklődés középpontjában volt. A szigeten fel tűnésszám- ba ment a gyúrás, végül maguk a labdarúgók Is kér­ték, masszírozza ókét. Valóságos varázslónak nézték mesteri munkája után, és komoly ajánlatokkal halmoz­ták el. 'Naponta mintegy négy órán át gyúrta — társával együtt — kerékpárosatokat František Jávorka. Munká­jának olyan visszhangja volt, hogy a szálló Igazgatója is — akt a sport lelkes híve — kipróbálta a „csodát“. A olprusi forgalmat Is megszokták a kerékpárosok, és megszokták őket Is az ottani vezetők. A mieink nem győztek ámutol udvariasságukon. A ciprusiak elő­zékenyek, készségesek voltok az utakon, nem Ingerel­ték dudáikkal a versenyzőket, engedték őket edzeni, vigyáztak testi épségükre. Hihetetlen, de Ilyen is van — mondogatták a hazai viszonyokhoz szokott váloga­tottak. A Békeversenyre készülő csapat egy ízben a ciprusi televízió vendége volt. Lehel, hogy ott-tartózkodásuk nyomán fellendül ez a sportág a szigeteo is. És lehet, hogy kerékpárosaink, gyúróink és vezetőink a jövőben Lg ellátogatnak Ciprus szigetére. Ha másképpen nem, turistákként. KLOCHAN KAROLY JFEBRUAR ÖTÖDIKÉ VOLT, 19 ÓRA 27 PERC A Krídla Szovjetov csapata ekkor ér­tesült arról» hogy megnyerte a szovjet jégkorong-bajnokságot. Borisz Pavlovios Kulagon, az edző az­nap este el sem mozdult a telefon mel­lől. Amikor az örvendetes tényt közöl­te csapata tagjaival, a játékosokon szin­te a súlytalanság állapota vett erőt. A csapat autóbuszban ült, Voszkreszensak- be készültek bajnoki mérkőzésre. Az e- gylk fátékos megjegyezte: — Ne sies­sünk, elég ha a mérkőzés napján oda­érünk. Ünnepeljünk I Kulagto azonnal reagált az ötletre: — Az, hogy elsők lettünk, ezekben a pil­lanatokban már történelem. Ideje, hogy megkezdjük az új idényre való felké­szülést. A játékosok nem mosolyogtak az ed­ző mondatain. Ismerik őt, és tudják, hogy Borisz Pavlovlcs nem fecseg ösz- s'ze-vissza. A voszkreszenszkl találkozóra tehát a tervek szerint, idejében utazott el a csapat. Az ünneplést azonban mégsem lehetett elhalasztani. Így hát két láda te] került a buszba. A szovjet bajnok­csapat játékosat pezsgő helyett tejjel ünnepelték bajnokságukat. AZ ÜJ BAJNOK TEJJEL ÜNNEPELT! Öröm az ürömben Lapzártakor még javában folynak a svédországi Palimban a 30. északi sivilágbajnokság versenyei. Knrai lenne messze­menő következtetéseket levonni, ám nyugodt szívvel elmond­hatjuk, hogy válogatottunk kezdeti szereplése enyhén szólva csalódást okozott. Hiszen ezekben a számokban pár évvel ez­előtt még a világ legjobbjai közé tartoztunk. Raškn és Rýgl személyében olimpiai és világbajnokokat tisztelhettünk. Síugróink a középsáncon nem váltották be a hozzájuk fű­zött reményeket. Ismét beigazolódott, hogy már nem tarto­zunk itt sem a világ élvonalába. Ugyancsak lemaradtak az élről versenyzőink az északi összetettben, bár ebben a szám­ban Kučera első napi jó szereplése után nemes éremre fen­tük a fogunkat. A sok ürömbe azonban öröm is vegyült. A húszéves BLAN­KA PAULÚ a csehszlovák sísport történetében először nyert ezüstérmet. Az öt kilométeres távon beékelődött az utolérhe­tetlen szovjet futénők közé. Bár a sapporéi olimpia három­szoros aranyérmes Kulakovának elsőségét nem veszélyeztette, nagyszerű helytállással több kiváló versenyzőt utasított ma­ga mögé. Szívből gratulálunk a szép sikerhez Blankának, akit a cseh­szlovák női sífntéválogalottról készült képen a felső sorban balról a harmadik helyen láthattok. tpl) Kulagon: örülök, hogy hároméves, na­gyon kemény felkészülésünk meghozta a gyümölcsét. Meg voltam győződve or­réi, hogy egyszer ml leszünk a* elsők, de őszintén megvallva nem számítottam erre már most. Hallottam olyan meg­jegyzést is, hogy ez a „csikócsapat“ tűi hamar ült a trónra, és ez a veszte le­het. Minden a fiúkon múlik. Azon, hogy miképpen szokják meg, övék az arany­érem. Tndjuk, hogy a legínyencebb cse­mege Is megfeküdheti a gyomrot, ha mértéktelenül fogyasztanak belőle. Én azonban — úgy vélem — ismerem a csapatomat —, és minden marad a leg­nagyobb rendben. Úgy, mint eddig. A csapat vezetője így jellemzi az új bajnokot: — A Krídla Szovjetov mindenekelőtt edzőjének köszönheti a felvirágzását. Borisz Pavlovlcs Kulagto jő pszicholó­gus. El tudja hitetni a fiatal játékos­sal Is, hogy képességeit kamatoztathat­ja a „nagy nevekkel“ szemben. Bizal­mat önt a csapatba. Az új bajnok huszonhét éve, vagyis kezdettől fogva tagja az élmezőnynek. 1957-ben már nyertek aranyat, és né­hányszor a második-harmadik helyen kötöttek ki. A csapat nagyon fiatal, te­hát derűlátással tekinthet a jövőbe. mm A Szovjetunió jégkorong-válogatottja ismét sike­res vendégszereplésen vett részt e sportág ős­hazájában, Kanadában. „A kitűnő szovjet csa­pat méltó ellenfele csupán az NHL két él­együttese, a Boston Bruins és a Montreal Ca- nadiens lehet“ — írja az egyik kiváló kanadai kom­mentátor a „Sports IUustried“ c. lapban. Esélyes le­hetne a kanadai válogatott együttes is, ha végre ösz- szeállítamák, állapítja meg Mark Mallwoy. A szovjet csapat — Moszkva válogatottja néven sze­repelt — hatszor győzött, egyszer döntetlenül mérkő­zött, és mindössze egyetlen alkalommal szenvedett ve­reséget. A cikkíró leszögezte, hogy a világbajnoki gár­da valamennyi mérkőzésen rá tudta kényszeríteni saját játékmodorát az ellenfeleire. KANADA TÖPRENG. (A JÉGKORONG VILÁGBAJNOKSÁG ELŐTT) ■ * A kommentárbői kiderül, hogy Kanadában belátták, milyen helytelen volt a válogatott együttest elszigetel­ni az európai jégkorongozóktól. Meg kell találni az n- tat és a módot arra, hogy ismét mérkőzhessünk a leg- j ob bakkal — fejezi be eszmefuttatását a legjobb szak­embernek számító Mark Mallwoy. Érdemes talán éppen a kanadai portya és a jégko­rongozás legutóbbi eseményei kapcsán elmondani ezt- azt a közelgő, április ötödikén kezdődő finnországi vi­lágbajnokságról. A csehszlovák válogatott csapat skandináviai portyája azt bizonyította, hogy a finnek rendkívül erős ellenfe­lek lehetnek otthonukban. Játéktudásuk naprél-napra csiszolódik, áprilisig az erőnlétük is kifogástalan lesz. A svédek mindig félelmetesek és kiismerhetetlenek, a szovjetek nagyszerűek, Csehszlovákia ój csapata igére tesen formálódik. Minden jel arra mutat, hogy az idei világbajnokság négy nagyon egyenrangú csapat öldöklő küzdelmét hoz­za majd. Reméljük, jó sportot láthatunk a képernyőn. A legfontosabb az érettségi, mondja a gólkirály A košicei IKassa) VSS ifjúsági csapata az Ifjúsági li­gában játszik. Ebben a csapatban szerepei Pápista Ala­dár is, a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola har­madikos diákja, a csapat legeredményesebb góllövője. Pápista Petrovcén (Póterfala) kezdett focizni. A mind­össze tizenhét éves fiú pályafutásának néhány epizód­ja: — Sokat edzettem és gyakoroltam már eddig is, hogy bekerülhessek a csapatba, de ügy érzem, megérte. Ta­valy tavasszal Prešovon (Eperjes) játszottunk egy tor­nán, amelyen részt vett az MTK ificsapata is. Itt lőt­tem az első gólomat. Legjobban Beckenbauer játéka tetszik, szeretnék hasonló eredményeket elérni. Ahhoz, hogy valaki sikeres sportoló lehessen, mindenekelőtt nagy-nagy akarat szükséges. A tudást állandóan fejlesz­teni kell, és ugyanakkor sportszerűen keil élni. Mivel még tanulok, a legfőbb súlyt most a tanulásra helye­zem. Szeretnék sikeresen leérettségizni, s utána — ha akkor is jól megy majd a foci — minden tudásommal a sportnak élni. Pápista Aladárnak kívánunk az új idényben is sok sikert a pályán és az iskolában egyaránt. Zolczer János Pápista Aladár é

Next

/
Thumbnails
Contents