Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-19 / 8. szám
8 új ha kint valaki meg Is hallaná a Bajt, nem fog arra gyanakodni, hogy Ilyenkor 'betörők járjanak a bankban. Pillanatok alatt tele töltötték a zárat robbanóanyaggal, rárakták a takarót a páncélszekrényre, s nehezékül néhány ladtunfk, amely még mindig vastag por és füsteflhőbe volt burkolózva. De így Is láttuk a nyitott ajtót. Két lépést tettünk azonban, s akkor földbe gyökeredzett a lábunk. Egyenesen a páncélszekrényből egy ala/k indult felénk. gotit. — Megmentetted az életemet. Ha még egy órát bent töltök, meghaltam volna. Mint az egér az egérfogóban. Ryan Brlggshezés Murphvhoz fordult, akik továbbra Is Ijedtem, hökikenten álltak, nem értették még mindig, hogy ml — Ml van veled, talán .csak nem bánt a lelkiismeret /azok után, amit a főnököd tett ve led — nevetett Murphy. — Ne bolondozz, nyisd ki az ajtót, és lássunk munkához. Egy pillanatra ugyanis meg álltam, Ingadozva a kötelességtudás és a gazdagság utáni vágy között. Biztosan az első győzött volna, ha nem akarok hosszát állni azért, mert Ryan, a főnök Poskltot ajánlotta előléptetésre, nem engem. Kihúztam a- kulcsokat a zsebemből és kinyitottam a bejárati ajtót. Mihelyt beléptünk, kikapcsoltam a vészjelző berendezést, és bezártam mögöttünk az ajtót. — Siessünk, Hopkins — Idegeskedett Murphy. — Nem szeretem munka közben vesztegetni az időt. Hogyan kerültem Ilyen megrögzött bűnösök közé? Azért egyeztem bele a betörésbe, mert meg akartam gazdagod ni, va-gy azért, mert hosszát a- kartam állni? Mindhárman átvágtunk az ü- rés banképületen, a páncél- szekrény felé Először az én íróasztalomon, aztán Po-skí-té mellett mentünk el. Banktisztviselői Nyomorult, harmadosztályú banktisztviselő voltam. Senki és semmi, akiből talán lehetett volna valaki, ha nem kerül elébem ez a Poskit, s ha főnököm, Ryan nem becsül le. Murphy és Briggs a páncélszekrényhez lépett. Könnyű munka volt a számukra. Általában legnehezebb a páncél- vastag könyvet tettek rá, — Ryan! — hebegtem. történt. szekrényig eljutni, és gazdag Briggs meggyújtotta a kanócot, Murphy és Briggs szintén a- — Ez a két űr biztos robbabetöröi múltjukban eddig még egyszer sem fordult elő velük, hogy gondtalanul, úgyszólván törvényesen sétáljanak be a bankba, egyenesen a páncélszekrényhez, s a munka után ugyanolyan kényelmesen o- débbálljana-k. Én mindent elvégeztem a számukra, elloptam a kulcsok másolatát, s minden fontosat megmagyaráztam nekik a pénzről és a páncélszekrényről. — Miért nem tudtad meg a zár rejtjelét is? — mérgelődött Briggs. — Még mit nem akamátok 1 — feleltem ugyanolyan haragosan. — Én megtettem a magamét, most rajtatok a sor. Ha a rejtjelet tudtam volna, nem veszlek be benneteket a munkába. — Ördögien erős ajtó — morgott Murphy, megkopogtat- va a páncélszekrényt. — Jó sok robbanóanyagra lesz szükségünk, hogy feltörjük. — Jobb lett volna, ha a rejtjel-szakértőkkel lépsz kapcsolatba, nem velünk, dlnamlto- sokkal — ismerte el Briggs. — Kénytelenek leszünk összetörni a főnököd berendezését. — Elég volt a morgásból, kezdjetek hozzá. De ne csapjatok túl nagy zajt, az utcán még elég sok járókelő van. — A zaj miatt nem kell aggódnod. Vastag takaróval letakarjuk a páncélszekrényt, s Murphy pedig egy asztal mögé húzódott fedezékbe. Alig hogy a padlóra vetettük magunkat, robbanás hallatszott, s a szétszakadt takaródarabok beborították a szobát. — Fiúk, felkelhetitek, sike- rültl — hallottam Briggs ö- römteli hangját. A páncélszekrény felé szalaposan meglepődtek. Azt hitték, álmodnak. Főnököm, Ryan még mindig a fülén tartotta kezét, arca meg-me-grándu-lt a fájdalomtól. Mohón beszívta a friss levegőt, közben én a legközelebbi székhez támogattam. — Hopkins, Hopkins, köszönöm, hogy segítettél — dado'nás-szakértő. Gratulálok, uraim. Gazdagon megjutalmazom önöket. Ami pedig téged illet, Hopkins, nyugodt lehetsz, hogy elő leszel léptetve. Holnap reggel mindent elintézek. — De miért nem próbálta meg belülről kinyitni a zárat, ha már a páncélszekrény ajtó magára csapódott? — érdeklődtem. — Elromlott a szerkezet. Hát nem hallottad, amikor kiabáltam a kulcslyukon keresztül? Akkor azt felelted, hogy dugjam be a fülem zsebkendővel és húzódjak minél távolabb az ajtótól, te majd robbanás-szakértőket hívsz, hogy kiszabadíts. A te hangod volt, nem? Elsápadtam. Eszembe futott, hogy a munkaidő befejezése előtt tíz perccel jöttem el a bankból, hogy találkozzam a két jómadárral. Tehát nem voltam ott, amikor Ryan bennrekedt a kasszában. Ebben a percben kinyílt az ajtó. Valamennyien arra fordultunk. Akkor érkezett a szobába lihegve Poskit, két egyenruhás rendőrrel. A hajtókájukon ott csillogott a robbanás- szakértők századának különleges jelvénye. 1 ecember harmincadikán este a lakásomD ban megszólalt a telefon. Városközt hívás volt. Egyik vadász barátom kívánt boldog új évet. Es hogy még inkább ö- rüljek a hívásának, mindjárt az elején bejelentette, hogy poste restante egy fácánt küld nekem, amelyet saját kezűleg ejtett el. Szilveszterkor kelj megkapnom, délután két órakor, sem korábban, sem későbben a föpostán. Szívből megköszöntem a figyelmességét. Mert mi okozhat nagyobb örömöt annál, mint ha az ember csaknem királyi ajándékot kap az ünnepekre? Örvendezve tettem le a kagylót. Szinte hihetetlennek tűnt számomra, hogy újévre fácánt csemegézek. — Mit mosolyogsz, mint a bolond? — zavart meg álmodozásomban a feleségem. Mindent elmondtam neki, és megparancsoltam, hogy nézze meg a szakácskönyvet ott, ahol eddig fel sem volt. vágva, a vadhúsok elkészítési módjánál. Másnap pontosan két órakor már ott álltam a föposta poste restante ablakánál. — Semmiféle csomagja nincsen, — mondta i- degesen a szolgálatot teljesítő nó, miután egy csomó szállítólevelet átnézett. — Hogyhogy nincsen? — szólaltam meg bátortalanul. — Hiszen még huszonktlencedikén feladták. — Ogy tesz, mintha tegnap született volnál Tegnapelőtt adtak fel neki egy csomagot — fordult a kollégájához —, és ma már szeretné megkapni. — Miféle emberek vannak — jegyezte meg a kolléga. NYEZNAKOMOV: A FÁCÁN — De a csomagban fácán van, és meg talál romlani — próbáltam megmagyarázni. — Ha páva volna benne se tudnék segíteni. Nem jött megI — Es mikor vehetném át mégis? — Jöjjön holnap — vetette oda foghegyröl a nő. Hazamentem, bezárkóztam a dolgozószobámba, hogy egyedül szenvedjem végig kínjaimat. Az újévet fácán nélkül értsük meg, és kénytelenek voltunk vendéglőben ebédelni. Másnap abban a díszemben loholtam el a postára, hogy csoda történik. Am, sajnos... Most is csak azt mondták, hogy jöjjek másnap. Es bár a vágyam, hogy egyszer meghleljem a fácánhúst, egyre inkább kezdett szertefoszlani, mégis másnap is beálltam a hosszan kígyózó sorba. Amikor végré elértem az ablakot, ott megtudtam, hogy előbb egy nyomtatványt kell beszereznem a kettes számú teremben. Már nem bírtam megállni hát megmondtam nekik, hogy tegnap és tegnapelőtt sokkal egyszerűbb volt az ügyintézés. — Magától és a maga fácánjától egy perc nyugtunk nincsen! — vetette oda a hivatalnok- nő. — Ma közönséges na<p van, ezért a rend is más. Menjen és hozzon megfelelő nyomtatvány ti Amikor végre hosszú várakozás után, mert ott is sor volt, végre az ablakocskához jutottam, bejelentették, hogy a nyomtatványok elfogytak. Visszamentem az előző ablakhoz. A szolgálatot teljesítő kárörvendöen nézett rám: — Nos, van papírja? — Nincsen. — No, látja! Mit mondtam magának? És két nap alatt akarta maga a csomagját. Méghozzá újév előtt! — Mit szórakozol vele annytt? — kérdezte a kollégája. — Hát rendben van, többet nem jövök érte! Hadd illatozzon Itt maguknak! — Hű, de megijesztett bennünket! A következő két napot is végig álltam a sorban a postán. — Ez az a fácános alak — mutogattak rám a tisztviselőnők. — Tisztára megbolondult. — Az ötödik vagy a hatodik napon — pontosan már nem emlékszem — értesítőt hozott a postás. A csomag ugyanis a város egyik legtávolabbi postájára került. Hogyan, miért, senki se tudta megmagyarázni. Szóval, hogy volt, hogy nem volt, a fácánt mégiscsak átvettem. Igaz, már nagyon bűzlik, ki is tettem a balkonra. Már r,égés-rég kidobtam volna, de az Idősebbek azt állítják, hogy a fácán akkor a legizlelesebb, ha már félig megromlott. Ilyen fácánokat fogyasztottak a királyok, a hercegek és a bárók is. Es ha már félig romlottan ették ők, miért nem ehetném meg én ts, én az egyszerű polgár? —t— fordítása ■ „Jean Christophe*: A nyelv Ismerete nélkül fró nem létezhet. Ha ön örömét leli az írásban, ám írjon, de ahhoz hogy elfogadható szinten fogalmazhassa meg gondolatait, naigyon sokat kell még tanulnia. Olvasson, művelje magáti ■ P. I. Kisfalud: Verseiben még sok az utánérzés, az áthallás, az olvasmány- élmény hatása. Néhány példa talán: / Vis* e vonat, messzi útra megyek / mi ez így Ismerjük — „Visz a vonat, megyek utánad“ stb. / De szeretnék kék szivárvány lenni I ez abból a a mag yarn ólából való, hogy „De szeretnék hajnalcsillag lenni“ stb. Tanulnia kell! Még annyira fiatal, hogy szorgalommal sok mindent elérhet. ■ „Mit remélsz?*: Verseire az ön két sorával válaszolnánk: / Mit is mondhatnék vaján neked, / Keresem a szavakat, s nem találom / stb. Hát valahogy ml Is így vagyunk vele. A „Búcsúzom“ című túl hosz- szűra és sziruposra sikerült, nem ha Ilik át rajta az érzés őszintesége. Ugyanez vonatkozik a „Magány“ címűre is. Egyelőre csak a tanulást ajánlhatjuk! R „Ébredés": Versel még nagyon kezdetlegesek, naivak. Hiányzik belőlük ez élmény mélysége, sőt a nagysága is. Csak a felszínt, csak a külsőt „fogja“ meg, s ez kevés. A vers a világ újrateremtése, önnek is ezt kellene tennie ahhoz, hogy versel élményként hassanak! E „Attila“: A húgának 1- gaza van. örülnénk, ha több verssel jelentkeznék. Vigyázzon a versek logikai felépítésére és fogadja meg Kosztolányi tanítását: „Any- nylban vagyok, amennyiben különbözöm... ■ „Háború és szerelem“: Hogy is mondja Arany János: „Először nyelvtant, azután verstant, s utánna még valamit, ami már nem tan.“ Olvassa inkább a verseket! melyek meg akarták változtatni világot 10 A csoport készült a merényletre. Követték a cárt, ami kor a Krímre utazott, de kis sé megkésve érkeztek a hely színre. Azt hitték, hogy a be teg cérnával II. Sándor is ott marad, de tévedtek. A cár Alekszandrovba utazott, ahol találkozott I. Vilmos nénié! császárral. Az anarchistáknak kitűnő irtesiiléseik voltak, mi vei csatlakozott hozzájuk több cári tiszt. Sőt Sofija Perov szká a titkozatos „harmadik ügyosztályra“ Is becsempészte az emberét, s így első kéz Höl kapta az Információkat. A tervek szerint a nyár végén a cárnak vissza kellett térnie a Krimre, mivel a beleg cárné a Francia Riviérára akart utazni. Az anarchisták jél számoltak: ha a cár lemegy a Krímre, onnan vissza is kell térnie. A Pétervárra visszatérő vonalját akarták a levegőbe röpíteni. Az anarchisták titkos érte kezletet tartottak, amelyen jóváhagyták a merénylet tervét. A Krímről két vasútvonal ve zetett Pétervárra. Az egyik Vltegszken keresztül, a másik Harknvon és Moszkván kérész tül. Cgy döntöttek, hogy két csoportra oszlanak, és minden csoportnak egy-egy vasútvonalat adnak. Ily mádon a cár nem csúszhat ki a karmaik közül. Viera Fingerová javasolta, hogy a csoport valamelyik tagja jelentkezzék vasúti érnék, és költözzön be egy o- lyan őrházba, ahonnan köny- nyen aláaknázhatja a vasutat. Mindenekelőtt biztonságos helyre szállították a dinami tut. Az egyik dinamitraktáruk Ugyesszában, a másik Moszkva elővárosában, a harmadik Aiekszandrovban volt. Viera Fingerová ajánlólevelet szer zeit Dnger bárótól és megkör- nyékezte a vasúti főigazgatói, hogy az egyik „beteg“ isme rősét vegyék fel vasúti őrnek. Kérelmét teljesítették. A terv végrehajtása jól in dúlt. Szemjon Alekszandruv és felesége néhány nappal később beköltözhetett az Ogyesz- szátöl tíz kilométerre levő e- gyik vasúti őrházba. A vasúti őr igazi neve Frolenko volt, feleségét pedig valójában Le- begyedovának hfvták. Viera Fingerová sajátkezüleg hamisította az Igazolványaikat. HÁROM SIKERTELEN KÍSÉR LET Az összeesküvőknek kevés volt a dlnamltjuk, mivel ez a robbantószer abban az Időben még meglehetősen drága volt. Amikor megtudták, hogy a cár a Knrszk-Moszkva vona Ion utazik vissza, megjeleni Goldberg, a futár, hogy hely színre szállítsa a dinamitot Amikor Goldberget a dinamíl tál Ogyesszában vonatra ültették, nem sejtették, hogy a titkosrendőrség már figyeli a gyanús ntasl. Goldberget a di- namittal együtt csakhamar letartóztatták, és a kínzások során felfedte az ogvesszal cso- nort tervének egy részét. Sze renr.sére Kibalcslcs mérnök és Viera Fingerová még idejében biztonságos helyre jutott. A titokzatos „harmadik osztály“ emberei azonnal széleskörű nyomozást kezdtek, de az ösz- szeesküvők nyomtalanul eltűntek. A nyomozás eredménytelensége rossz fényt vetett a cári rendőrségre, és figyelmeztette a cárt a veszély nagyságára. Testőrségének parancsnoka azt javasolta, hogy helyesebb lesz a harkovi vonalon utazni. Nem sejtette, hogy ott viszont Zseljabov csoportja várja a cárt. Zseljabovéknak azunban nem sikerült a robbantás. Csődöt mondott az elektromos gyújtöberendezés. Az összeesküvőknek nem volt elegendő technikai tapasztalatuk. Most már csak egyetlen reményük maradt- Sznfija Pernv- szkának sikerüli Moszkva külvárosában megfelelő lakást bérelni a vasúi közelében. Hamis néven bérelték ki a magányos, házat, és néhány nappal a cár érkezése előtt sikerült aláaknázni a vasutat. December tizenkilencedikén reggel megkapták az értesí tést. hogy közeledik a cár vo natja. Azonnal elfoglalták őrhelyüket, és vártók a vonat feltűnését. (Folytatjuk) Alekszandr Mihajlov és Viera Fingerová az Összeesküvők két tagja.
