Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-12 / 7. szám

f • »I- Szereti* Je kártyázni? ~ Nm» Fvtbzl+ózní-: jobb é& táncolni is.»«- De tanulhatnátok; is s to naton, nam?- Itt? Mindenki röhögne rajtunk# /A párba stéd j&jjíoTé ^Zériky és Kosiárno kozott koz- Xske.## von*tan zajlott it A VONAT „BOHÖCAI“ CSAK HÁROM NAPIG BÍRTÁK Visszatérek a diáfcvonat- hoz. A vonat nem „kalitkás“, nincsenek külön fülkéi. így egy sarokból „szirénázó“ diák tartja sakkban az e- gész vagon Idegeit. Füst, széniét, itt-oít trá­gár beszéd Is, de talán ke­vesebb, mint vártam. A fiúk tudják, hogy a vagonban nem szabad dohányozni, és talán éppen ezért füstölnek. Nem cigarettáznak, füstöl­nek, mert az a lényeg, a füst pazar kifújása. Jön a kalauz. A kártyáért — mert ez is van — nem szól és a cigarettáért sem. Már-már azt hiszem, tévedtem és mégis dohányzó kocsiba ül­tem. De nem. Ha szólna, e- setleg nevetségessé válna. Itt ő a kisebbség. — Szerettek kártyázni? — Nem. Futballozni jobb és táncolni is. — De tanulhatnátok Is, nem? — próbálkozom. — Itt? Mindenki röhögne rajtunk. Már volt ilyen. Megjelent itt valamilyen védnökség! tanulópár, ék voltak a vonat bohócai. Ta­lán három napig bírták... Ml is jól szórakoztunk, és ök sem tanultak. — Van elég időd a tanu­lásra otthon? — Nem tanulok. Az írás­beli feladatokat lemásolom az iskolában s abból fele­lek, ami rám ragad az órá­kon. KÉT JAVASLAT Hallgatom Sanyit, akiről tudom, hogy akkor sem for­dítana több időt a tanulásra, ha nem lenne bejáró. De 6 még csak nem is az át­lag, Az átlag a többség, a- zok a diákok, akik szívesen tanulnának vonatban, bu­szon, ha a körülmények en­gednék. Elhangzott egy ja­vaslat is, amelyet reálisnak találok: legyenek diák vago­nok a reggeli és délutáni vonatszerelvényeken. Ez a vasútnak nem jelentene többletmunkát, sem külön kiadást, hiszen egy táblá­val el lehetne intézni az e- gésaet. Az újítást már több önfeláldozást Igényelne a kalauzoktól. Ogy te mond­hatnám, hogy ezekben a va­súti kocsikban ök lennének az utazó nevelők, tanítók. Természetesen, ha ez létre­natnak. Nové Zámkyból (Érsekújvár) 15.20-kor in­dul Komárom felé. Komá­romból is indul egy hason­ló 14.22-ikor. A két város közötti távolság mindössze 30 kilométer. Azt lehet mon­1NGÁZÖÉK — Akik diákotthoniban laknak, vagy érsekújvártak, azoknak több idejük van a tanulásra? — Természetesen. A lá­nyok még randevúra Is sza­kíthatnak belőle. Mária reggelenként fél hatkor kel. — Hol szoktál ebédelni? — Sehol. Már második éve bejárok Bratislavába, és meg­szoktam. hogy nem ebédelek. — Mikor eszel főtt ételt? — Csak este. Szüleim is Bra- tislavában dolgoznak, már más­fél éve mindketten éjszakások. Édesanyám csak vacsorát főz a családnak, így esténként va­gyunk együtt vagy 25 percig. Sokszor megesszük a félkész vacsorát is... Anyunak már nincs Ideje arra, hogy befe­jezze a főzést: lekésné az au­tóbuszt. ELŐSZÖR ROHANÁS, AZTÁN TIPEGÉS Bejárók. Főleg diákok és munká­sok bújnak meg a kifejezés mögött. Én is közéjük tar­tozom. Naponta hoz és visz a busz 14 kilométernyire Bratístevától. A Bajkál ut­cán, Bratislava központi au- tőbuszéllomásán 2 és 4 óra között szinte percemként In­dulnak autóbuszok egyszer Senec (Szene), máskor No­vá Dedinka (Újfalu), vagv Samorín (Somorja) felé, de Dunajská Stredán (Duna- szerdahely) jóval túá is. A megállók előtt utasok tipegnek. A várakozás szó nélkül telik el. Sokszor saj­nos 30—40 percig Is tart ez a szótlanság, mert az autó­busz nem jön. Nem aján­lom, hogy valaki kiszámít­sa, mennyi idő veszik így kárba várakozással semmit­tevéssel. — A Zoch utcai Gépipari Iskolába járt k. Míg lejutok az autóbuszáMomásra, fél­órába is beletelik. És akkor még azt mondom, szeren­csém volt. Helybeli diáktár­saimnak máris félóra elő­nyük van, nekem még hosz- szú utat kell megtennem hazáig... — Honnan jársz be? — Tomašovról (Féli nyúl társaihoz, a körülötte lejátszódó eseményekhez, mint a pihent. Talán Ilon- káék családi tdlllje is más­képp festett volna, ha mondjuk ő várja az apját meleg vacsorával, és még másképp, ha az anya várta volna mindkettőjüket. De ö fejni ment a szövetkezetbe. Ingázóék. Ez is lehetne a vezetéknevük. Ismerek olyan bejáró diá­kokat, akik napi négy órát töltenek buszon, vagy vona­danl, hogy köztük óránként közlekednek vonatok, még­sem állíthatom, hogy szín­vonalasan — tehát, úgy, hogy a padok között csak annyi utas álljon, mint a- mennyi a vonat tábláján olvasható — intézik a for­galmat. Mária reggel fél hatkor kel, 6.16-kor indul a vonat­ja Nové Zámkyba. — Milyen tanuló vagy? — Nem a legjobb. Már nem kaphatok ösztöndíjat. — Összefügg ez a bejá­rással? — A melósoknak könnyű. Beülnek a buszba és a vi­lág megszűnik számukra. Egymásra dőlnek, a szemük ugyan behunyva, de nem tudom elhinni, hogy alusz­nak. Nekem még sohasem sikerült elaludnom, pedig egyszer-kétszer már ülő­helyhez is jutottam. Szóval nekik könnyű. Másnap nem kell biológiából felelni... Útközben én állandóan arra gondolok, hogy mi vár rám otthon, és hogy futja-e majd az időmből a tanulás­ra. — Tegnap mi várt ott­hon? — Az apám a priccsen. Hónap vége van, nincs pén­ze. ilyenkor korábban jár haza. Vacsorázni akart. Én is. Éppúgy fáradt voltam, mint ő, mégis begyújtottam, és sütöttem kolbászt. De ez már nem is tartozik az uta­záshoz. .. Csak az első pillanatban nem. Köztudott, hogy a fá­radt ember másképp viszo­— Szerettek kártyázni? táncolni is. ton. Mikor hazatérnek fá­radtak, kimerültek. A leg­több esetben munkás vagy parasztszülők gyermekeiről van szó, és ezek a szülők pihenni járnak haza, aludni a sző szoros értelmében, sokszor éjszaka, vagy még később, és nem tudják el­lenőrizni gyerekeik tanulá­sát. Segítségről már nem is beszélhetünk. MÁRIÁNAK MÉG RANDIRA SEM FUTJA AZ IDEJÉBŐL. A vonatszerelvényt nyu­godtan nevezhetjük diálkvo­jönne, közülük Is sokat elő­ször át kellene nevelni. Az ötletet egy másik kö­vette, amely tulajdonképpen válasz a kérdésre: mit te­hetne az iskola ebben az ügyben? Á legtöbbet — ha diák­szállót építene. Lehetőleg minél hatalmasabbat, hogy az iskola minden bejáró diákja elférjen benne. Ez a — Nem. Fuballozni jobb és — Nem hiszem. — Na várj csak, majd így próbáljuk: mennyit ta­nulsz naDonta? — Amennyire az időmből futja. — Az mennyi? — Vacsora előtt egy ó- ra, és vacsora után amíg el nem alszom. — Szüleid? — Sokszor én készítem el a vacsorát, olyan fárad­tak. Különben is csak ál­talános Iskolát végeztek, munkások, egyszerűen csak tudomásul veszik az osz­tályzataimat. Ez minden. Se­gíteni nem tudnak. legtöbb, legnehezebb és a legvalószínütilenebb. * Messzi jövő zenéje ugyan, de egyszer megvalósul. A legkesebbet — ha meg­engedné a diákoknak, hogy a vonat vagy busz Indulási idejéig az osztályokban tar­tózkodhassanak. Legalább most, télen. ZÄCSEK ERZSÉBET i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents