Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-12 / 7. szám

■ATTA GYÖRGY A színház művészet, ahol a színész önmagát és a nézőket egyaránt megajándékozza. Megun ha jta-e az ember a színhazat ■ Itt minden be­tűnek súlya van ■ „Dolgozni csak szépen..■ Az él­mény egy életre szóló A Ma Taganke színházban látott Galilei darab után nem győztem mondogatni ismeréseimnek és barátaim­nak, milyen nagyszerű élményben volt részem. Es mind­untalan a világhírű angol rendező, Peter Brook köny­vére. az Üres tár-re kellet gondolnom. E lenyűgöző él­mény után magamnak is teltettem a kérdést: megtör­ténhet-e. hogy fölöslegessé, értelmetlenné válik a szín­ház? Megúnhatja-e az ember? A Szlovákiai Nőszövetség 4045 szervezetében 269 335 nő dolgozik. Az 1989-ben megtartott kongresszus óta csaknem 100 000 taggal gya­rapodott a szövetség létszáma, s több mint ezer új szervezet alakult. A tvrdošovcei (Tar- doskedd) alapszervezet tevékenységéről Mészáros Sán­dor tudósítja olvasóinkat. „A Nőszövetség helybeli elnöke Dózsa Ferencire. A szervezet tagjai, lányok, asszonyok legutóbb rajzver­senyt rendeztek a tardoskeddi magyar tannyelvű, Illet­ve szlovák tannyelvű Iskola között. A vetélkedőn 10-10 gyereke képviselte a két iskolát. A győztes Vince Ká­roly lett. KÖSZÖNTJÜK ASSZONYAINK ÉS LÁNYAINK KONGRESSZUSÁT! A verseny sikere annyira felbuzdította a Nőszövet­ség tagjait, hogy a múlt héten „Ügyes kezek szépítik életünket" címmel kézimunka-kiállítást rendeztek. A kiállítás megvalósításában nagy részük van a szövetség vezetőségi tagjainak, valamint a két tskola tanítóinak. A kiállítási tárgyai között különféle sajátkészítésű népviseleti ruhák, térítők, képek, festmények, lámpák szerepeltek. Ezek összegyűjtéséből a falu fiataljai és öregei tevékenyen kivették részüket egyaránt. Nemcsak a gyűjtők, hanem a falu minden lakosa számára él­ményt jelentett a szép kiállítás. A szervezők megérdemlik a további buzdítást.“ Soha! jatt a friss élmény ha­tása nyomán bel-ülről a spon­tán és telkes felelet. Addig, a- míg olyan előadások tesznek, mint ez a Galilei, sohal Dehát mi az, ami annyira le­nyűgözött? Miért volt jobb az a moszkvai Breebt-darab mint a prágai vagy budapesti szín­házak hasonló előadásai? Miért? Azért, mert az elméletet ma­radéktalanul meg tudták való­sítani a gyakorlatban. Vagyis: saját szemmel láttam, hogy lé­tezhet olyan színpadi előadás, amely azért harmonikus, mert a jó produkció minden lénye­ges alkotóeleme magas fokon áll. Mert egyik alkotóelem sem rombolja le a másikat, mert minden az egészet, a tökélyt, a harmóniát szolgálja. A Galilei pompásan megren­dezett előadás volt. Ljubimov mestere a szakmának, úgy hangsúlyozta ki Brecht gondo­latait (minduntalan az ész és a korlátoltság csapott össze a dialógusokban) hogy azok megfényesedve, félremagyaráz- hatatlanul de mégis spontán jutottak el a közönséghez. Az előadás kitűnő színészi teljesítmények parádéja volt. A főszereplő, Viszooklj, zseniáli­san élte át küldetését a szín­padon. De mindegyik színész, még az is, aki csak néhánv mondatot szólt, kiváló volt! Mert mindegyik színész sajá­tos, egyedi típust tudott ten­ni. Mert — bár nem kellett beszélnie — ott élt a darabbal a színpadon, nem lesett ki szö­vege vagy szerepe mögül egy pillanatra sem a közönségre vagy társaira. Milyen öröm lehet egy ilyen színházban dol­gozni, ahol ennyi a vérbeli színész! A Galilei a felejthetetlen díszletek előadása volt. A Galilei a felejthetetlen vi­lágítási technika előadása volt. Nincs rá sajnos módom, hogy a részletekről külön írjak. Sőt, azt hiszem, nincs !s értelme ódákat írni az előadásról. Lát­ni kell. Élni kell velük, úgy, mint a színészek, akik talán húsz éven át is játsszák majd ezt a Brecht-da rabot, miköz­ben maguk Is megöregszenek ott esténként, a fények, sza­gok, illatok, festékek világá­ban, és akik megajándékozzák magukat is és másokat is va­lami fenségessel, amiről talán verset tehetne írni. Sokáig töprengtem azon is, mi lehet a magyarázata ennek a színvonalnak? Hol a titok nyitja? A szakma ismerete? De hiszen a színházi mesterséget másutt is jól ismerik! A szí­nészek odaadása? De hiszen másutt is vannak lelkes színé­szek. A rendező zsenialitása? Zseniális rendező másutt Is a- kad. Véleményem szerint az össz­munkában van a „tagunkat csoda“ titkának nyitja. Ilyen e- lőadás elképzelhetetlen egy­más maradéktalan tisztelete és megbecsülése nélkül. Ilyen mü­vet csak a teljes odaadás és önfeláldozás teremthet. Nélkü­le összeroppanna az egész, e- lég lenne az egyik melléksze­replőnek elrontania valamit, és máris hitelét vesztené minden mondat. Igazán nag-y dolgok csakis a tisztaság platformján kelet- kezhetnekf A legjobb versben, a legjobb drámában nem lehel csalni. Az olvasó, a néző azon­nal megérzi, ha törés állt be valahol. József Attila gyönyörű sorai „Dolgozni' csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen“ itt is érvényesek. És érvényesek az élet bármely te­rületén. Lehet, hogy a moszkvai né­zők ezt érzik ki minden itteni előadásból. Ez sugárzik a szín­padról, ez a szeretet és lelke­sedés, ez a tiszta, ez a ko­moly játék. És ezért állnak 6- rákig a bejárat előtt, hátha akad egy „biléta“? Az elutazásom előtt tudtam meg, hogy a Na Taganke szín­ház óriási sikerrel játssza a Hamletet. Arra az előadásra sajnos már nem sikerült be­jutnom, indult vissza a vonat, a téli utazásnak végeszakadt, el keltett búcsúzni Moszkvától, a Tagankától, a Monet-képtől, homokként pergő, szikrázó égi csodától, a pilinokázó hótól, a szálloda jégvirágos ablakaitól, a pezsgőtől, a kefirtől. Lehet, hogy olvasóink közül eljutnak néhányan a szovjet fővárosba. Járják be áruháza­it, kóstolják meg vodkáját, íz­leljék meg a sózott halait. De legfőképpen: próbáljanak bejutni a Na Taganke színház­ba, hogy megérintse őket az igazi színházi élmény csodála­tosan lágy és mégis felkorbá­csoló szele. Ha csak egy pici­két is értenek oroszul, felejt­hetetlen élményben lesz ré­szük. Olyanban, amely — túl­zás nélkül állíthatom — egy életre szóló. !Vége) CKM tájékoztató központ minden járásban A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája, a CKM arra törek- zsik, hogy szolgálatait minél több fiatal igénybe ve­hesse. Ennek érdekében a napokban a nyugat-szlová­kiai kerület minden egyes járásában tájékoztató köz­pontot nyitottak. A tájékoztató központok Nitrán, Du­naszerdahelyen. Levicén, Komáromban, Érsekújváron, Senicán, Topoľčanyban, Vágsellyén, Trenfiínben és Trnaván a SZISZ járási bizottságán minden kedden és csütörtökön 14—17 óra között részletes felvilágosítást nyújtanak a CKM szolgálatairól. A tájékoztató köz­pontok létesítésével még jobban elmélyül a SZISZ és CKM kapcsolata az ifjúsági turisztika szervezésében. Az ifjú utazóközönség szempontjából viszont rendkívül előnyös, hagy nem kell minden ügyes-bajos dologgal a CKM kirendeltségeire fáradni. V. P, Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! Nos, örül­hetünk, hiszen ezek szerint nálunk nagyon sok jő ember ál. Erről tanúskodik az Idei virágkiállítás iránt érdeklő­dők száma.“ — Irta be az 1972-es bratlslaval virágkiállí­tás vendégkönyvébe egy látogató. Ez a látogató Szemirá­misz függőkertjéhez hasonlította a kiállítást, de nem 6 volt az egyedüli, akinek tetszett a vlrágpompa. 150 000 em­ber nézte meg a több mint 12 000 négyzetméter kiállítási területen 22 külföldi és 18 hazai virágtermelő cég kiál­lított, szebbnél szebb virágait, általános volt az a nézet, hogy akár havonta is rendezhetnének hasonló bemutatót, hiszen „ezt látni, és meghalni“ — olvasom az 1972-es vi­rágkiállítás vendégkönyvének további bejegyzését. Nos, ha nem is minden hónapban, de minden második évben gyönyörködhetünk a virágkertészet eredményeiben mert az idén ismét sor kerül április 23 és május 3 kö zött a már hagyományos bratislavai virágszemlére A ki­állítást, amelyen most ts jelen lesznek a szocialista és kapitalista országok nagy vtrágtermelő vállalatai, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezik meg, és mint a rendezőktől megtudtuk, tulajdonképpen a fia­talság jegyében fog lezajlani. A bratislavai városi kertészet, a ZÄRES, a kiállítás kivi­telezője és rendezője gimnazisták segítségével már ősszel elültette azt a mintegy 100 000 tulipánhagymát, amely a bratislavai Nemzeti Múzeumtól kezdve egészen a Pihenés és Kultúra Parkjáig, tehát a kiállítás helyéig kíséri majd a látogatókat. Az egyik leghíresebb holland tulipántermelő és nemesítő cég eddig még sehol be nem mutatott űl tuli­pánfajtából Is küldött 4000 darabot, hogy azok ts ott pom­pázzanak a kiállításon. A szlovák tővárus komtinális üzemének kertészei évről évre több mint 100 000 tulipánt ültetnek ki az említett sé lányra és tavasszal, ha nem is lesz virágkiállítás, akkor is ott fognak pompázni. Különben ez a tény a bratislavai kiállítások egyik leg­szembetűnőbb eredménye. A másodévenként sorra kerülő kiállítások alkalmával mindig új és eddig nem, vagy csak kis mennyiségben látott virággal lepik meg a látogatókat, s azok később már nemcsak a kiállításokon, hanem pél­dául a vtrágkereskedésekben, a város parkjaiban, sétá­nyain is láthatók. Ma már orchideákat és más egzotikus növényeket ts rendelhetnek és vásárolhatnak maguknak a virágkedvelők. Az idei kiállítás abban is különbözik majd a korábbi ki­állításoktól, hogy a fiatalok védnöksége alatt kerül meg­rendezésre. A fiatalok ugyanis nemcsak a fent említett munkákkal segítik a kiállítás rendezőit, hanem maguk Is — így a ptonírcsapatok vtrágkerlészei. a Mtcsurtn-körök. a pionír- és Ifjúsági házak kertészszakcsoportjai, valamint a kertészeti technikumok és szakközépiskolák tanulől Is ki­állítanak. és bemutatják sok évt tevékenységük eredtné nyelt. A nagynevű külföldi vállalatok között szerényen, 400 négyzetméter területen ott lesznek ők is. hogy bemutas­sák, elmondják mit Is csinálnak tulajdonképpen. Mindez természetesen csak kis része, rövid előzetes a ki­állításról, de egyúttal figyelmeztetés is. hiszen, akt látni akarja, annak már most kell gondolkodnia és cseleked­nie. Hiszen közismert, hogy már két évvel ezelőtt korán reggeltől késő estig hosszú sorokban vártak az emberek, hogy bejuthassanak a kiállításra. •- n t h — A

Next

/
Thumbnails
Contents