Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-05 / 6. szám
I ' 8 új ifjúság WILLY BREINHOLST Marianna már reggel óta kedvetlen volt és ideges, pedig szép vasárnap este volt. Ekkor még csak sejtettem, a- mt este fél kilenckor már bizonyossággá vált. — Lefekszem aludni —, mondta Marianna — mert reggel korán kell felkelnem, nagy- mosásom van. — Ezt mától kezdve én végzem — vetettem oda könnyedén, fel sem tekintve az újságomból. Majdnem sokkot kapott szegényke. — Ez azt jelenti, hogy megvetted az automata mosógépet? — és már útban volt, bogy a nyakamba boruljon. — Dehogy vettem meg, de tudom, hogy létezik egy úgynevezett „önkiszolgáló mosoda“. Larsen már mindent aprólékosan elmagyarázott nekem. A szennyes ruhát otthon egy zsákba dugja, elmegy vele a mosodába, ott bedugja a mosógépbe, aztán közben elszív egy-két oígarettát, kiveszi a mosógépből a Tiszta ruhát és hazaviszi. Egy óra alatt végez a nagymosással. Menjünk most moziba, holnap bemegyek a városba és kimosom a ruhát. Másnap leterítettem egy lepedőt a padlóra, a szennyeskosárból rászórtam a piszkos ruhát, majd a lepedő négy csücskét összekötöztem, a ba tyut a váltómra vetettem, és fütyönészve Indultam a garázsba a kocsiért. — No, ml az — kérdezte Larsen, aki éppen ^ péksüteményt hozta a reggelihez — látom, ma nagyraosás lesz. — Igen — válaszoltam valakinek csak el kell végeznie ezt a durva munkát is. Elmentem a „Mosónőhöz" címzett önkiszolgáló mosodába. Kissé nyugtalanított, hogy csupa nőt láttam magam körül. Larsen ugyanis azt mondta, hogy nők, férfiak vegyesen járnak oda. No, de mit törődöm vele! Rátettem batyumat a mérlegre és munkához láttam. — Itt a mosópor, a mosógép száma 13. — A kezembe nyomtak két porra! telt edényt. Ezután megkerestem a 13-as számú mosógépet. De a történtek után, bizonyára átszámozzák a gépet 12/a-ra. A mosógép zománcozott elején nagy kerek ablak van — akár a tehén szeme. No, mindegy. Beszórtam a szennyest a szörny torkába, rászórtam a port Marianna hálóíngére, becsaptam a fedelet, majd leültem egy székre és elővettem az újságomat. Pár perc múlva feltekintettem a tehénszemre A hálótng még mindig legfelül hevert a mosóporra! együtt, míg a szomszédos mosógépben, a 14-esben kozmikus sebességgel kavarogtak pelenkák, alsónadrágok és ingek. Majd elszédültem tőle. Dühömben jól belerúgtam a 13-as mosógépbe. — Mit müvei uram? — hallottam a kérdést. — Nem akar működni ez a dög — válaszoltam'. — Btzonyára rosszul csukta rá a fedelét. Ha Itt ezt a fogantyút megfordítja, a gép automatikusan elindul. Most aztán a hálóing meg a többi ruha elkezdett kava— Hol van a mosópora? — hangzott ismét mögöttem a kérdés. — Természetesen a ruhára szórtam — mondtam önérzetesen. A fehérköpenyes asszony rosszallóan csóválta a fejét, majd két új edénnyel a kézé ben visszajött. — Majd, amikor itt felgyullad a vörös fény — mutatta — ez jelzi, hogy ezt a kis ajtót ki kell nyitni és akkor beleszórja majd a kék port. Nyolc és fél perc múlva újból kigyullad a vörös fény, akkor beszórja majd a fehér port, becsukja az ajtót és türelmesen vár 25 percet. Alig ültem le, a vörös tény már világított. Odarohantam a mosógéphez és beleszórtam a kék port. Közben kinéztem a kirakatablakon. Az utcán két idősebb férfi állt és nagy érdeklődéssel követbe minden mozdulatomat. A tekintetükben volt valami kellemetlen. Nyilván még nem láttáik férfit nagymosást végezni. Mintha ez a mi modern Időnkben még szenzáció lennel Leültem a türelmesen várakozó nők közé és ismét az olvasásba merültem. Éppen amikor egy romantikus történet kellős közepén tartottam, — szenvedélyes szerelemről szólt, amilyen csak a délvidékeken fordul elő — jutott eszembe hirtelen a kis lámpa. Vörösen világított, majd hogy szikrát nem hányt. Villámgyorsan odaugrottam és hamar beleszórtam a fehér port. — Ember, az istenért, mit csinál? — hangzott egy Izgatott hang. — Beleszórtam a gépbe a fehér port — válaszoltam nyugodtan. — Azt látom, maga hülye, de az én mosógépembe! Most kezdhetem e- lőíről. Ha csak azért jött ide, hogy a bolondját járassa velünk... Visszatántorogtam a saját mosógépemhez. A nők már bizalmatlanul méregettek. Szégyenkezve ültem a székemen és vadul figyeltem a kis piros lámpát. Egyszerre csak kigyulladt a fény. Hirtelen zavaromban, nem jutott más az eszem - lie, eltakartam a kezemmel, hogy senki meg ne lássa. Aztán az edény után nyúltam, mely természetesen üres volt. Visszahúztam a kezem. A kis piros fény mind nagyobb intenzitással világított. Benéz tem a kerek ablakon. Úgy forgott ott minden, mintha tájfún őrjöngene odabenn. — Gyorsan — ordítottam — mosóport! A nők ijedten hátráltak. — Még a levegőbe röpít mindent — jegyezte meg gúnyosan egy kicsi asszonyka. Kétségbeesetten ütögettem a gép falát, azt reméltem, hogy ettől megáll. Félüvöl'töt't, akár egy sziréna. — Mosóport! Gyorsan mosó- portl Egy királyságot egy adag mosóporért — sikítottam kétségbeesetten. A fehérköpenyes asszony mellém ugrott, gyorsan beszórt egy adag port — erre a gép megnyugodott. — Már tíz perccel ezelőtt be kellett volna szórnia. Be kell tartani a pontos időt, u- ram. Most várjon 25 percet, aztán kiveheti a ruhát és beteheti a csavaróba. — Ojból kinéztem a kirakat- ablakon. A két férfi még mindig ott állt, és most már pimaszul a képembe bámult. Ez már nekem is sok volt — kinyitottam az ajtót és rájuk rivalitami — No ml az, ti anyámasszomy katonái? Nincs e- lég merszetek bejönni és kimosni a saját gatyátokat? Inkább a szerencsétlen feleségeteket hagyjátok otthon a kád felett görnyedni, míg itt ácso- rogtok és másokat bámultok? — Lassan a testtel, fiatalember! Kissé feltűnően viselkedik. Minket is elküldött azasz- szony a ruhát kimosni, de nincs kedvünk a sok no között ücsörögni, a2ért itt várjuk ki azt a 25 percet, amíg a gép kimos. Látja ott azt a férfit, akt a bejáratnál táblából? A főnökünk. Neki is mosnia kellene, de röstetl addig bejönni, amíg mi itt vagyunk. így aztán én is kint vártam ki azt a bizonyos rövid félórát. Majd bementem és lépteimet magabiztosan a 13-as számú mosógép felé irányítottam. A gép magától megállt. Megnyomtam a megfelelő gombot és kiszedtem a tiszta ruhát. Ráraktam egy gördülő kosárra és eigurítottam a csavarókhoz. Ott egy ideig figyeltem, hogyan csinálják mások. Kaptam egy érmét, lehajoltam a gép fölé, begyömöszöltem a ruhát, rácsaptam a fedelet, bedobtam az érmét és rátettem a fülemet a gépre, hogy halljam, működik-e. Húsz percig álltam így, görnyedtem fülemmel a fedél fölött. A nők már csak engem figyeltek és úgy néztek rám, mintha bolond lennék, és már kényszerzubbonyban látnának. Pedig nekem így kellett maradnom, mert a nyakkendőm vége Is beszorult a fedél alá... XXX Aznap éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam. A feleségem azt mondja, hogy minden nyolc percben felugrottam az ágyból és felüvöltöttem: gyorsan, gyorsan, hamar a mosóport! ■ „Mars“: jó lenne, ha bejönne a szerkesztőségünkbe. Érdemes lenne az írásáról elbeszélgetni. Dolgozzon tovább és mielőbb jelentkezzen! ■ „FIAT LUX“: Ha jól emlékszünk a múlik órában már kedvezően értékeltük néhány versét. Most is bíztatjuk. Vigyázzon a vers gondolati felépítésére, logikájára! Idővel jelentkezzen újra! ■ „Áron“: Gondolatainak szabadabb, maibb, eredetibb kifejezésében érzésünk szerint rosszul« megválasztott olvasmányai, olvasmányélményei gátolják. Dolgozzon, tanuljon, így juthat csak el önmagához. ■ ,.RS—52—30“: A mondanivalóját egyelőre még nem tudja verssé emelni, úgy megfogalmazni, hogy az másokra Is hasson, másoknak is élményt nyújtson. Csak a felszínt írja meg, azt is eléggé régies formában és nyelvezettel. / Nem látni egyetlen felleget. / Oly könnyű a lég / stb. / Merülj el képzetem / emlékeimben / stb. Tanuljon, olvasson, de főleg mai költőket. ■ „Bús Bölömbika“: Mindjárt egy idézettel kezdenénk: / Annyian már / mondtak szavakat / stb. — így igaz, s ezt érzésünk szerint fölösleges tetézni. A vers a világ úrjateremtése. Aki ezzel adós marad, rosz- szat alkotott! Először talán azt. kellene tisztáznia, mit is akar mondani, mire is a- karja felhívni olvasói figyelmét. Az egymás alá tördelt szavak, ha nem hatja át tikét a látás eredetisége, a gondolat mélysége, egyedisége és igaza, még nem jelentenek verset, csupán elvetélt próbálkozást. Tanuljon! ■ „Tervező“: „A sötét", mely a verseiben borong, még annyira „sűrű massza“, hogy semmi lényegeset nem látunk tőle. Olvasson, tanuljon! Fordította: —si— A magándetektív irodájába fia- tol nő lépett be. — Mivel lehetek a szolgálatára? — kérdezte a detektív— Ö — mondta zavartan a látogató, és a szemében megcsillantak a könnyek. — Nagyon, rettenetesen szenvedek. A vőlegényem az utóbbi időben olyan ritkán 16HENRICH KLINGEUBAUM — Nagyon köszönöm — mondta a lány néhány könnycseppet felszántva az arcán. — Legyen az Igazság bármilyen keserű is, mégis jobb lesz, h>a tisztában leszek a tényekkel. Miért is kellett ennek pont énvelem megtörténnie? — Mélyen együttérzek magával, éppen ezért a legalacsonyabb A menyasszony tagat ei hozzám... Már arra gondoltam, hogy... — Hogy csalja magát? Hogy talán mást Talált magának? —• Igen, igen — sóhajtott fel a látogató. — Ha ez igaz, nem é- 1em tál ezt az aljasságot. Hiszen mindketten hűséget fogadtunk... — Entern, kislány, ne féljen, mtndent megtudunk. — Remélem, nem feledkeznek meg a diszkrécióról. — Az csak természetes. Legyen nyugodt, észre sem veszi, hogy minden lépését követjük. Kérem, adja meg a vőlegénye címét, kisasszony! A látogató letörülte a könnyeit. — Park utca 13, a hatos számú lakás. — Kitűnő — jegyezte meg a detektív. — Néhány nap múlva megtudjuk az igazságot. tiszteletdíjat számítom fel. Kétszáz schillinget fizet. — Csak kétszázat? — csodálkozott a menyasszony. — Igen, csak. A mi irodánkat ugyanis egy ilyen ügy felderítése nem terhelt meg túlságosan. A menyasszony a kis kézitáskájából újra elővette a zsebkendőjét és megtörölte vele a szemét. — Tudja — mondta én arra számítottam, hogy legalább kétszer annyiba kerül majd. De ha már így van... A menyasszony itt elhallgatott. — Akkor? Tessék fejezze bemondta a detektív. — Ha így van, akkor még egy másik vőlegényemnek is megadnám a címét... —it— fordítása ALEKSZANDR CS1KARKOV: Az ünnepelt köszöntése A munkaévfordulókat szämontartô bizottság a területi színház igazgatójának az irodájában jött össze. — Kedves kollégák — kezdte Mihail Pavlovtes, az igazgató —, azért gyűltünk ttt össze, hogy ünnepeitün- ket, Ivanyiev rendezőt, szívélyes, jókívánságokkal teli levéllel köszönt- sük. — Hát, nem lesz könnyű — sóhajtott fel Iván Nyikonorovics, a klub elnöke. — Ez elkerHihetetleni — mondta szigorúan az igazgató. — Hát tessék elvtársak, milyen jó tulajdonságokkal bír a mi ünnepeltünk? — Nála jő tulajdonságokról nemigen beszélhetünk — mondta lehan- goítan Nyikolaj Viktorovics. — Az ötven évet, mondhatnám csak úgy leélte, és nem beszélhetünk úgy róla. minx egyéniségről... — Először is goromba fráter — szólalt meg lvan Nyikonorovics. — Efnye, ejnye, kolléga — mondta meglepetten a színház igazgatója —, azt mondja, hogy goromba fráter? — Méghozzá milyen!... Mihail Pavlovtes lelkesen a hajába túrt, és ellentmondást nem túrón azt mondta: — A jókívánságokat kezdjétek így: „Érzékeny, szívélyes, figyelmes kolléga.“ Leírtátok? Helyes. Mit mondhattok még róla? — A világ legnagyobb intrikusat — szólalt meg Nyikolaj Viktorovics. — Írjátokí „A munkahelyén kedves, barátságos, szolgálatkész, a jó ügyért lelkesedő, nem ismeri a veszekedést.“ Es most térjünk át a munkájára, az átkötő tevékenységére. — Itt csak egyet mondhatunk — lelete mosolyogva Ivan Nyikarono- vics. — Az igaz, hogy dolgozik, de nincs olyan munka, amit végig tudna vinni, kerüli a nehézségeket. Az u- tóbbi öt évben egyetlen előadást sem rendezett. — írjátok — mondta szigorúan a színház igazgatója: „Sikeres rendező, aki a legnehezebb alkotói gondokkal Is megbirkózik. Lelkesedésével, átgondol1, gazdag munkásságával mindenki példaképe." Es mit írjunk még? — Csaló, akinek nincs párja — mondta Nyikolaj Viktorovics. — Írjátok: „Igazmondása a színház egész kollektívájának követendő például szolgál.“ Ennyi talán elég ts fesz. No látjátok, ebből csináltatok ti akkora gondot?! Az évforduló uián egy héttel az ünnepelt másik színházhoz került. E- lőléptették. A köszöntő levelet u- gyants fönt szó szerint vették. —tó— fordítása melyek meg akarták -o— változtatni Hűek,8. AZ ELSŐ MERÉNYLŐ KARAKOZOV Karakozov diák vôli, s elhitte, hogy a cár meggyilkolása után megváltozik a nép élete, 1866. április 16 án elsétált a pélervári Nyári park ha, ahová II. Sándor cár rend szeresen ki szokott kocsizni igaz, hogy az egész park te le volt titkosrendőrrel, légy veres testőrrel, de ezek az évintézkedések meglehetősen formálisak voltak, mivel 0- roszországban a nagy nyomor és elkeseredés ellenére mind ez ideig senki sem mert kezet emelni a cárra. A huszonnyolc éves Dimitrij Vlagyimirovics Karakozov minden nehézség nélkül a sétáié cár közelébe futott. Amikor a sétányon közeledő cár (elé haladt tisztelettudóan leemelte a sapkáját, és a mai léhez szorítva észrevétlenül előhúzta belső zsebéből a pisztolyt. Néhány méterről megcélozta a cárt, de egy muzsik, aki a közelben állt észrevette, rávetette magát, s így a négy lövés célt tévesztett.* Muravjov tábornokot bízták meg az ügy kivizsgálásával, a kit a „lengyelek hóhérjának" neveztek mert a lázongó lengyel hazafiak közül sokat kivégeztetett, így meglehetősen nagy gyakorlatot szerzett a hasonló ügyek kivizsgálásé ban. Csakhogy ebben az esetben nem volt szerencséje, mert Karakozov úgy hallgatott, mint a sír. Amikor már nem bírta a kegyetlen kínzá sokat, megpróbált eltüntetni maga mögött minden nyomat. Taktikai szempontból először lengyelnek, majd németnek vallotta magát, aztán öngyil kosságot kísérelt meg. Ettől kezdve állandóan bilincsben tartatták, (óbb kezét a bal lábához, bal kezét a jobb lábához láncolták, tejét pedig egy vasoszlophoz erősítették, hogy meg se mozdulhasson. Közben a rendőrség felderítette, hogy egy szállodában lakott. Átkutatták a szobáját s egy bőröndöt találtak. Piszkos fehérneműn kfvül nem voll benne semmi. A szemétkosárban azonban egy széttépett cédulára bukkantak, s rajta felfedezték N. A. Isutin címét. Ezen a nyomon indult el a rendőrség, s másnap nemcsak az Isutin nevű moszkvai diákot tartóztatták le, hanem annak összes ismerősét. Karakozovot kivégezték, társait pedig — néhány százan voltak — Szibériába száműzték. Isutint Sliszeburk várbörtönébe zárták, abol néhány év múlva meghalt. A merénylet nem sikerült, de ntat mutatott a többi láza- dónak, akik mindannyian a cár életére törlek. II. Sándor orosz cár egy évvel később ellátogatott a párizsi világkiállításra, ö volt a kiállítás legrangosabb vendége. A franciák mindent elkövettek, hogy méltóan fogadhassák, mert hosszú évtizedek után ismét javulni kezdtek az nrnsz-francfa kapcsolatok. Éppen ezért szörnyen felháborította a francia rendőrfőnököt, hogy a cár tiszteletére rendezett katonai díszszemlén újabb merényletet kíséreltek, meg az oroszok cérja ellen. BEREZOWSKI A SZÍNRE LEP Két bámészkodó közt megbújva célozta meg Berezouski. a lengyel menekült II. Sándort. Ö sem célzott pontosan.' A cári uayin s /.i-l kocsiban II. Sándor orosz cár. aki ellen hétszer követtek el merényletet. vitték, s a kocsi mellett lovas dfszőrség haladt. Berezow- ski az egyik testőr lovát lőtte agyon. II. Sándor a merénylet után átöltözött, és elment a tiszteletére rendezett bélre, Bere- zowskit pedig börtönbe vetették. A rendőrség megpróbálta felderíteni, hogy kik voltak Berezowski társai. Kiderült, hogy egyetlen segítőtársa sem volt. Magányosan próbált áldó zatot boznl elnyomott nemzetéért. Sikertelenül. Életfogytiglani gályarabságra (félték. Még negyven évvel a merénylet alán is étt az új-kaledő- niai fegyenctelepen. A cárok ellenségéhez a francia köztársaság sem volt kegyes. II. Sándor a második me rénylet után levonta a szükséges tanulságokat. Belátta, hagy a nép többé nem tiszteli istenként a cárt, s ezért erős tostőrséggel vetette magát kö rül. Befejezte az esztelen krimi háhorőt, és megszüntette a jobbágyságot. Ezek az engedmények sem tettek jő u- ralkodóvá a nép szemében, s nem szüntették meg a további merényleteket sem. [Folytatjuk]
