Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-05 / 6. szám

I ' 8 új ifjúság WILLY BREINHOLST Marianna már reggel óta kedvetlen volt és ideges, pe­dig szép vasárnap este volt. Ekkor még csak sejtettem, a- mt este fél kilenckor már bizo­nyossággá vált. — Lefekszem aludni —, mondta Marianna — mert reg­gel korán kell felkelnem, nagy- mosásom van. — Ezt mától kezdve én vég­zem — vetettem oda könnye­dén, fel sem tekintve az újsá­gomból. Majdnem sokkot ka­pott szegényke. — Ez azt jelenti, hogy meg­vetted az automata mosógépet? — és már útban volt, bogy a nyakamba boruljon. — Dehogy vettem meg, de tudom, hogy létezik egy úgyne­vezett „önkiszolgáló mosoda“. Larsen már mindent apróléko­san elmagyarázott nekem. A szennyes ruhát otthon egy zsákba dugja, elmegy vele a mosodába, ott bedugja a mo­sógépbe, aztán közben elszív egy-két oígarettát, kiveszi a mosógépből a Tiszta ruhát és hazaviszi. Egy óra alatt végez a nagymosással. Menjünk most moziba, holnap bemegyek a vá­rosba és kimosom a ruhát. Másnap leterítettem egy le­pedőt a padlóra, a szennyes­kosárból rászórtam a piszkos ruhát, majd a lepedő négy csücskét összekötöztem, a ba tyut a váltómra vetettem, és fütyönészve Indultam a ga­rázsba a kocsiért. — No, ml az — kérdezte Larsen, aki éppen ^ péksüte­ményt hozta a reggelihez — látom, ma nagyraosás lesz. — Igen — válaszoltam valakinek csak el kell végeznie ezt a durva munkát is. Elmentem a „Mosónőhöz" címzett önkiszolgáló mosodába. Kissé nyugtalanított, hogy csu­pa nőt láttam magam körül. Larsen ugyanis azt mondta, hogy nők, férfiak vegyesen jár­nak oda. No, de mit törődöm vele! Rátettem batyumat a mérlegre és munkához láttam. — Itt a mosópor, a mosógép száma 13. — A kezembe nyom­tak két porra! telt edényt. Ez­után megkerestem a 13-as szá­mú mosógépet. De a történtek után, bizonyára átszámozzák a gépet 12/a-ra. A mosógép zománcozott ele­jén nagy kerek ablak van — akár a tehén szeme. No, mind­egy. Beszórtam a szennyest a szörny torkába, rászórtam a port Marianna hálóíngére, be­csaptam a fedelet, majd leül­tem egy székre és elővettem az újságomat. Pár perc múlva fel­tekintettem a tehénszemre A hálótng még mindig legfelül hevert a mosóporra! együtt, míg a szomszédos mosógépben, a 14-esben kozmikus sebesség­gel kavarogtak pelenkák, alsó­nadrágok és ingek. Majd el­szédültem tőle. Dühömben jól belerúgtam a 13-as mosógép­be. — Mit müvei uram? — hal­lottam a kérdést. — Nem akar működni ez a dög — válaszol­tam'. — Btzonyára rosszul csuk­ta rá a fedelét. Ha Itt ezt a fogantyút megfordítja, a gép automatikusan elindul. Most aztán a hálóing meg a többi ruha elkezdett kava­— Hol van a mosópora? — hangzott ismét mögöttem a kérdés. — Természetesen a ruhára szórtam — mondtam önérzete­sen. A fehérköpenyes asszony rosszallóan csóválta a fejét, majd két új edénnyel a kézé ben visszajött. — Majd, amikor itt felgyullad a vörös fény — mutatta — ez jelzi, hogy ezt a kis ajtót ki kell nyitni és akkor beleszórja majd a kék port. Nyolc és fél perc múlva újból kigyullad a vörös fény, akkor beszórja majd a fehér port, becsukja az ajtót és tü­relmesen vár 25 percet. Alig ültem le, a vörös tény már világított. Odarohantam a mosógéphez és beleszórtam a kék port. Közben kinéztem a kirakatablakon. Az utcán két idősebb férfi állt és nagy ér­deklődéssel követbe minden mozdulatomat. A tekintetükben volt valami kellemetlen. Nyil­ván még nem láttáik férfit nagymosást végezni. Mintha ez a mi modern Időnkben még szenzáció lennel Leültem a türelmesen vára­kozó nők közé és ismét az ol­vasásba merültem. Éppen ami­kor egy romantikus történet kellős közepén tartottam, — szenvedélyes szerelemről szólt, amilyen csak a délvidékeken fordul elő — jutott eszembe hirtelen a kis lámpa. Vörösen világított, majd hogy szikrát nem hányt. Villámgyorsan oda­ugrottam és hamar beleszór­tam a fehér port. — Ember, az istenért, mit csinál? — hangzott egy Izga­tott hang. — Beleszórtam a gépbe a fehér port — vála­szoltam nyugodtan. — Azt lá­tom, maga hülye, de az én mo­sógépembe! Most kezdhetem e- lőíről. Ha csak azért jött ide, hogy a bolondját járassa ve­lünk... Visszatántorogtam a saját mosógépemhez. A nők már bi­zalmatlanul méregettek. Szé­gyenkezve ültem a székemen és vadul figyeltem a kis piros lámpát. Egyszerre csak kigyul­ladt a fény. Hirtelen zavarom­ban, nem jutott más az eszem - lie, eltakartam a kezemmel, hogy senki meg ne lássa. Aztán az edény után nyúl­tam, mely természetesen üres volt. Visszahúztam a kezem. A kis piros fény mind nagyobb intenzitással világított. Benéz tem a kerek ablakon. Úgy for­gott ott minden, mintha tájfún őrjöngene odabenn. — Gyorsan — ordítottam — mosóport! A nők ijedten hátráltak. — Még a levegőbe röpít mindent — je­gyezte meg gúnyosan egy ki­csi asszonyka. Kétségbeeset­ten ütögettem a gép falát, azt reméltem, hogy ettől megáll. Félüvöl'töt't, akár egy sziréna. — Mosóport! Gyorsan mosó- portl Egy királyságot egy adag mosóporért — sikítottam két­ségbeesetten. A fehérköpenyes asszony mellém ugrott, gyorsan beszórt egy adag port — erre a gép megnyugodott. — Már tíz perccel ezelőtt be kellett volna szórnia. Be kell tartani a pontos időt, u- ram. Most várjon 25 percet, az­tán kiveheti a ruhát és bete­heti a csavaróba. — Ojból kinéztem a kirakat- ablakon. A két férfi még min­dig ott állt, és most már pi­maszul a képembe bámult. Ez már nekem is sok volt — ki­nyitottam az ajtót és rájuk ri­valitami — No ml az, ti a­nyámasszomy katonái? Nincs e- lég merszetek bejönni és ki­mosni a saját gatyátokat? In­kább a szerencsétlen felesége­teket hagyjátok otthon a kád felett görnyedni, míg itt ácso- rogtok és másokat bámultok? — Lassan a testtel, fiatal­ember! Kissé feltűnően viselke­dik. Minket is elküldött azasz- szony a ruhát kimosni, de nincs kedvünk a sok no kö­zött ücsörögni, a2ért itt vár­juk ki azt a 25 percet, amíg a gép kimos. Látja ott azt a férfit, akt a bejáratnál táblá­ból? A főnökünk. Neki is mos­nia kellene, de röstetl addig bejönni, amíg mi itt vagyunk. így aztán én is kint vártam ki azt a bizonyos rövid féló­rát. Majd bementem és léptei­met magabiztosan a 13-as szá­mú mosógép felé irányítottam. A gép magától megállt. Meg­nyomtam a megfelelő gombot és kiszedtem a tiszta ruhát. Ráraktam egy gördülő kosárra és eigurítottam a csavarókhoz. Ott egy ideig figyeltem, ho­gyan csinálják mások. Kaptam egy érmét, lehajoltam a gép fölé, begyömöszöltem a ruhát, rácsaptam a fedelet, bedobtam az érmét és rátettem a füle­met a gépre, hogy halljam, működik-e. Húsz percig álltam így, görnyedtem fülemmel a fe­dél fölött. A nők már csak en­gem figyeltek és úgy néztek rám, mintha bolond lennék, és már kényszerzubbonyban látná­nak. Pedig nekem így kellett maradnom, mert a nyakkendőm vége Is beszorult a fedél alá... XXX Aznap éjszaka nagyon nyug­talanul aludtam. A feleségem azt mondja, hogy minden nyolc percben felugrottam az ágy­ból és felüvöltöttem: gyorsan, gyorsan, hamar a mosóport! ■ „Mars“: jó lenne, ha bejönne a szerkesztőségünk­be. Érdemes lenne az írá­sáról elbeszélgetni. Dolgoz­zon tovább és mielőbb je­lentkezzen! ■ „FIAT LUX“: Ha jól emlékszünk a múlik órában már kedvezően értékeltük néhány versét. Most is bíz­tatjuk. Vigyázzon a vers gondolati felépítésére, logi­kájára! Idővel jelentkezzen újra! ■ „Áron“: Gondolatainak szabadabb, maibb, eredetibb kifejezésében érzésünk sze­rint rosszul« megválasztott olvasmányai, olvasmányél­ményei gátolják. Dolgozzon, tanuljon, így juthat csak el önmagához. ■ ,.RS—52—30“: A mon­danivalóját egyelőre még nem tudja verssé emelni, úgy megfogalmazni, hogy az másokra Is hasson, mások­nak is élményt nyújtson. Csak a felszínt írja meg, azt is eléggé régies formá­ban és nyelvezettel. / Nem látni egyetlen felleget. / Oly könnyű a lég / stb. / Merülj el képzetem / emlékeimben / stb. Tanuljon, olvasson, de főleg mai költőket. ■ „Bús Bölömbika“: Mind­járt egy idézettel kezde­nénk: / Annyian már / mondtak szavakat / stb. — így igaz, s ezt érzésünk szerint fölösleges tetézni. A vers a világ úrjateremtése. Aki ezzel adós marad, rosz- szat alkotott! Először talán azt. kellene tisztáznia, mit is akar mondani, mire is a- karja felhívni olvasói figyel­mét. Az egymás alá tördelt szavak, ha nem hatja át ti­két a látás eredetisége, a gondolat mélysége, egyedi­sége és igaza, még nem je­lentenek verset, csupán el­vetélt próbálkozást. Tanul­jon! ■ „Tervező“: „A sötét", mely a verseiben borong, még annyira „sűrű massza“, hogy semmi lényegeset nem látunk tőle. Olvasson, tanul­jon! Fordította: —si— A magándetektív irodájába fia- tol nő lépett be. — Mivel lehetek a szolgálatá­ra? — kérdezte a detektív­— Ö — mondta zavartan a lá­togató, és a szemében megcsillan­tak a könnyek. — Nagyon, rette­netesen szenvedek. A vőlegényem az utóbbi időben olyan ritkán 16­HENRICH KLINGEUBAUM — Nagyon köszönöm — mondta a lány néhány könnycseppet fel­szántva az arcán. — Legyen az Igazság bármilyen keserű is, még­is jobb lesz, h>a tisztában leszek a tényekkel. Miért is kellett en­nek pont énvelem megtörténnie? — Mélyen együttérzek magával, éppen ezért a legalacsonyabb A menyasszony tagat ei hozzám... Már arra gon­doltam, hogy... — Hogy csalja magát? Hogy talán mást Talált magának? —• Igen, igen — sóhajtott fel a látogató. — Ha ez igaz, nem é- 1em tál ezt az aljasságot. Hiszen mindketten hűséget fogadtunk... — Entern, kislány, ne féljen, mtndent megtudunk. — Remélem, nem feledkeznek meg a diszkrécióról. — Az csak természetes. Legyen nyugodt, észre sem veszi, hogy minden lépését követjük. Kérem, adja meg a vőlegénye címét, kis­asszony! A látogató letörülte a könnyeit. — Park utca 13, a hatos számú lakás. — Kitűnő — jegyezte meg a detektív. — Néhány nap múlva megtudjuk az igazságot. tiszteletdíjat számítom fel. Két­száz schillinget fizet. — Csak kétszázat? — csodál­kozott a menyasszony. — Igen, csak. A mi irodánkat ugyanis egy ilyen ügy felderíté­se nem terhelt meg túlságosan. A menyasszony a kis kézitás­kájából újra elővette a zsebken­dőjét és megtörölte vele a sze­mét. — Tudja — mondta én ar­ra számítottam, hogy legalább kétszer annyiba kerül majd. De ha már így van... A menyasszony itt elhallgatott. — Akkor? Tessék fejezze be­mondta a detektív. — Ha így van, akkor még egy másik vőlegényemnek is megad­nám a címét... —it— fordítása ALEKSZANDR CS1KARKOV: Az ünnepelt köszöntése A munkaévfordulókat szämontartô bizottság a területi színház igazgató­jának az irodájában jött össze. — Kedves kollégák — kezdte Mi­hail Pavlovtes, az igazgató —, azért gyűltünk ttt össze, hogy ünnepeitün- ket, Ivanyiev rendezőt, szívélyes, jó­kívánságokkal teli levéllel köszönt- sük. — Hát, nem lesz könnyű — sóhaj­tott fel Iván Nyikonorovics, a klub elnöke. — Ez elkerHihetetleni — mondta szigorúan az igazgató. — Hát tessék elvtársak, milyen jó tulajdonságok­kal bír a mi ünnepeltünk? — Nála jő tulajdonságokról nem­igen beszélhetünk — mondta lehan- goítan Nyikolaj Viktorovics. — Az ötven évet, mondhatnám csak úgy le­élte, és nem beszélhetünk úgy róla. minx egyéniségről... — Először is goromba fráter — szólalt meg lvan Nyikonorovics. — Efnye, ejnye, kolléga — mondta meglepetten a színház igazgatója —, azt mondja, hogy goromba fráter? — Méghozzá milyen!... Mihail Pavlovtes lelkesen a hajába túrt, és ellentmondást nem túrón azt mondta: — A jókívánságokat kezdjétek így: „Érzékeny, szívélyes, figyelmes kol­léga.“ Leírtátok? Helyes. Mit mond­hattok még róla? — A világ legnagyobb intrikusat — szólalt meg Nyikolaj Viktorovics. — Írjátokí „A munkahelyén ked­ves, barátságos, szolgálatkész, a jó ügyért lelkesedő, nem ismeri a ve­szekedést.“ Es most térjünk át a munkájára, az átkötő tevékenységé­re. — Itt csak egyet mondhatunk — lelete mosolyogva Ivan Nyikarono- vics. — Az igaz, hogy dolgozik, de nincs olyan munka, amit végig tudna vinni, kerüli a nehézségeket. Az u- tóbbi öt évben egyetlen előadást sem rendezett. — írjátok — mondta szigorúan a színház igazgatója: „Sikeres rendező, aki a legnehezebb alkotói gondok­kal Is megbirkózik. Lelkesedésével, átgondol1, gazdag munkásságával mindenki példaképe." Es mit írjunk még? — Csaló, akinek nincs párja — mondta Nyikolaj Viktorovics. — Írjátok: „Igazmondása a szín­ház egész kollektívájának követendő például szolgál.“ Ennyi talán elég ts fesz. No látjátok, ebből csináltatok ti akkora gondot?! Az évforduló uián egy héttel az ünnepelt másik színházhoz került. E- lőléptették. A köszöntő levelet u- gyants fönt szó szerint vették. —tó— fordítása melyek meg akarták -o— változtatni Hűek,­8. AZ ELSŐ MERÉNYLŐ KARAKOZOV Karakozov diák vôli, s el­hitte, hogy a cár meggyilko­lása után megváltozik a nép élete, 1866. április 16 án el­sétált a pélervári Nyári park ha, ahová II. Sándor cár rend szeresen ki szokott kocsizni igaz, hogy az egész park te le volt titkosrendőrrel, légy veres testőrrel, de ezek az év­intézkedések meglehetősen formálisak voltak, mivel 0- roszországban a nagy nyomor és elkeseredés ellenére mind ez ideig senki sem mert kezet emelni a cárra. A huszonnyolc éves Dimitrij Vlagyimirovics Karakozov minden nehézség nélkül a sé­táié cár közelébe futott. Ami­kor a sétányon közeledő cár (elé haladt tisztelettudóan le­emelte a sapkáját, és a mai léhez szorítva észrevétlenül előhúzta belső zsebéből a pisztolyt. Néhány méterről megcélozta a cárt, de egy mu­zsik, aki a közelben állt ész­revette, rávetette magát, s így a négy lövés célt tévesztett.* Muravjov tábornokot bízták meg az ügy kivizsgálásával, a kit a „lengyelek hóhérjának" neveztek mert a lázongó len­gyel hazafiak közül sokat ki­végeztetett, így meglehetősen nagy gyakorlatot szerzett a hasonló ügyek kivizsgálásé ban. Csakhogy ebben az eset­ben nem volt szerencséje, mert Karakozov úgy hallga­tott, mint a sír. Amikor már nem bírta a kegyetlen kínzá sokat, megpróbált eltüntetni maga mögött minden nyomat. Taktikai szempontból először lengyelnek, majd németnek vallotta magát, aztán öngyil kosságot kísérelt meg. Ettől kezdve állandóan bilincsben tartatták, (óbb kezét a bal lá­bához, bal kezét a jobb lábá­hoz láncolták, tejét pedig egy vasoszlophoz erősítették, hogy meg se mozdulhasson. Közben a rendőrség felderí­tette, hogy egy szállodában lakott. Átkutatták a szobáját s egy bőröndöt találtak. Pisz­kos fehérneműn kfvül nem voll benne semmi. A szemét­kosárban azonban egy szétté­pett cédulára bukkantak, s rajta felfedezték N. A. Isutin címét. Ezen a nyomon indult el a rendőrség, s másnap nemcsak az Isutin nevű moszkvai diákot tartóztatták le, hanem annak összes isme­rősét. Karakozovot kivégezték, tár­sait pedig — néhány százan voltak — Szibériába száműz­ték. Isutint Sliszeburk várbör­tönébe zárták, abol néhány év múlva meghalt. A merénylet nem sikerült, de ntat mutatott a többi láza- dónak, akik mindannyian a cár életére törlek. II. Sándor orosz cár egy év­vel később ellátogatott a pári­zsi világkiállításra, ö volt a kiállítás legrangosabb vendé­ge. A franciák mindent elkö­vettek, hogy méltóan fogad­hassák, mert hosszú évtizedek után ismét javulni kezdtek az nrnsz-francfa kapcsolatok. Ép­pen ezért szörnyen felháborí­totta a francia rendőrfőnököt, hogy a cár tiszteletére rende­zett katonai díszszemlén újabb merényletet kíséreltek, meg az oroszok cérja ellen. BEREZOWSKI A SZÍNRE LEP Két bámészkodó közt meg­bújva célozta meg Berezouski. a lengyel menekült II. Sán­dort. Ö sem célzott pontosan.' A cári uayin s /.i-l kocsiban II. Sándor orosz cár. aki el­len hétszer követtek el me­rényletet. vitték, s a kocsi mellett lo­vas dfszőrség haladt. Berezow- ski az egyik testőr lovát lőt­te agyon. II. Sándor a merénylet után átöltözött, és elment a tiszte­letére rendezett bélre, Bere- zowskit pedig börtönbe vetet­ték. A rendőrség megpróbálta felderíteni, hogy kik voltak Berezowski társai. Kiderült, hogy egyetlen segítőtársa sem volt. Magányosan próbált áldó zatot boznl elnyomott nemze­téért. Sikertelenül. Életfogy­tiglani gályarabságra (félték. Még negyven évvel a merény­let alán is étt az új-kaledő- niai fegyenctelepen. A cárok ellenségéhez a francia köztár­saság sem volt kegyes. II. Sándor a második me rénylet után levonta a szüksé­ges tanulságokat. Belátta, hagy a nép többé nem tiszteli is­tenként a cárt, s ezért erős tostőrséggel vetette magát kö rül. Befejezte az esztelen kri­mi háhorőt, és megszüntette a jobbágyságot. Ezek az en­gedmények sem tettek jő u- ralkodóvá a nép szemében, s nem szüntették meg a további merényleteket sem. [Folytatjuk]

Next

/
Thumbnails
Contents