Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-29 / 5. szám

4 új ifjúság i

F

BATTA GYÖRGY:

„Szeretem, a színházat. Gyakran járok előadásokra, ha tehetem, külföldön Is. Rövid szovjetunióbeli látogatásom alatt három színielőadást tekintettem meg. Nem tudom, melyik tetszett a legjobban...“

A szerző mesterien Abrázol, léniát vet fel, amely nálunk Is Nevetségessé teszi a lengyelt rendkívül égető: mi történjék és a pémzsövár szülőket Is, az olyan emberrel, aki évek csak azért, hogy népe öntuda- múlva visszaél a beléje vetett tát erősítse. Csattanóként az- bizalommal, akt megmerevedik tán a lány, a szép Pavlinka tisztségében, akiből elillannak szegény szerelmese társaságé- a fiatalos lelkesedés tüzel, aki ban elhagyja a falut, hogy el- csak pénznek és a sikernek nyerje boldogságát. él?

Szovjetunióbeli tartózkodásom során három estén át örvendezhettem annak, hogy színházi előadásokat láthattam. Kétszer Moszkvában, egyszer Minszkben ültem be a nézőtérre, és mindhárom este megajándékozott az élmény érzésével.

ezdjük talán a minszki

K

„Pavlinka“ című darabbal. A kétfelvonásos színmű szerzője Janika Kupa-Ma, a belorusz 1- rodalom egyik klasszikusa, aki költő volt és álilító- lag azért Irt színdarabot — minszki Irőtársal mondták ©1, — hogy a háborútól sokat szenvedett népét felvidítsa egy kiesőt.

A Pavlinka nem remekmű, de jól megkomponált népszínmű, humorral gazdagon átszőve. Arról szól, hogy egy kis faluban egymásba szeret két szegény fiatal, de a frigyről hallani sem akarnak a lány szülei, mert a helység lengyel líra (Beloruszla gyakran nyögte a lengyel Igát) szemet vetett csinos gyermekükre és feleségül kért

Időnként — érdekes, hogy minden dramaturgiai logika nélkül — felcsendülnek a szép belorusz népdalok, melyeket a közönség nagyon élvez. A rendező nagyszerűen válogatta meg szereplőit. Mindegyik szerepre megtalálta a megfelelő típust. A darabot a főszereplő brilliáns játéka emelte az átlagos szint fölé. A minszki Pavlinka gyönyörű színésznő, aki jől játszott és remekül énekelt. Jó példája volt ez az előadás annak, hogy sokszor egyetlen átlagon felüli képességű egyéniség is hathat — méghozzá Jelentős mértékben 1 — az előadás egészére.

oszkvában két híres

M színház nézőterén ülhettem. A Vahtangov Színházban Arbuzov- danabot játszottak „Választás“ címmel. Ügy tudom, ez az Arbuzov-da- nab még nincs lefordítva magyarra, pedig valamennyi A-r- buzov-mü közül a legérdekesebb. (Ezt a szerzőt jól Ismerjük Csehszlovákiáiban, a MATESZ Thá'lia Színpadán két ízben Is szerepelt már.)

A Vahtangov Színház kitűnő színészekkel rendelkezik. A Választásban sem lehetett gyenge szereplőiket felfedezni; amit kifogásolnék, az talán a ridegebb hangulatú díszlet. Maga a mű arról szól, hogy egy tudományos dolgozó, aki a szovjet értelmiség egyik Jellemző képviselője — válaszút előtt áll harminc esztendős korában. Kit kérjen feleségűi, és munkahelyén milyen karrriert fusson be? Arbuzov úgy komponálta meg alkotását, hogy kétféleképpen ábrázol. Nem bízott a nézőre semmit, hanem ugyanazt a sorsot — tíz évet egy ember életéből — kétszer mutatta be. Ml lett a tudományos dolgozóval akkor, «miikor így döntött (élettársáuil ezt, munkahelyéül azt választotta) és ml történt akkor, amikor az ellenkezőjébe kezdett? A darabnak végig feszültséget kölcsönöz ez a kettősség. És Arbuzov mindkétszer hiteles; mindkét helyzetnek van logikája, az összefüggések érthetőek, a tudományos dolgozó és környezete elfogadható módon oselekszik.

Az Arbuzov-nnl olyan probA közönség mindvégig élénk figyelemmel kísérte az előadást, szinte szurkolt azokért, akik az „emberi“ figurákat személyesítették meg.

egnagyobb — mondL

hatnám felejthetetlen — élményem a „Na I'aganke“-színház Galilei előadása volt. A Brecht-darabot ismertem már, így nem okozott nehézséget az orosz nyelv.

A „Na Tagaké“ moszkvai kísérletező színház. Néhány éve működik, óriási érdeklődés e- lőzl meg valamennyi bemutatóját, sőt, minden egyes előadását. Már órákkal az előadás e- lött várakoznak az emberek a fagyos utcán, hátha akad valaki, aki nem tud eljönni, és akkor szabad egy hely. Még az első felvond^ után is akadtak vagy ötvenen, akik várakoztak, ha esetleg valaki megunná a szórakozást és átadná Jegyét!

A tízmilliós Moszkva méreteihez mérten elenyészőnek tűnik a kísérletező színház nézőterének befogadóképessége, a hatszáz hely. Bizonyára azért nem lehet jegyeket kapni, mert a sok lakos már a matematika törvénye alapján is — ritkán kerülhet sorra — gondolkodtam. Az előadás aztán meggyőzött az ellenkezőjéről

Kezdjük azzal, hogy szeretem a színházat. Gyakran járok előadásokra, ha tehetem, - külföldön is.

Ismerek néhány élvonalbeli színészt Is, némelyikhez már a barátság szálat fűznek; figyelem a „szakma“ problémáit, sok darabot könyvalakban Is elolvasok, egyszóval, az átlagnézőnél kissé „hozzáértőbb“ érdeklődőként ültem be a nézőtérre.

Akkor még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a- zoknak az elejtett mondatoknak, amelyeket az írószövetségben hallottam, amikor a jegyet átadták: — Ha egy moszkvai fiú kedveskedni akar szerelmének, nem pezsgőzni hívja, hanem a „Tagankára“ szerez neki Jegyet. Mert az ilyen jegy valóságos kincs.

(folytatjuk}

PLJKÁTKIÁLLlTÁS

(KÜZDELMEK, EMBERI HARCOK ÉS A TÖRTÉNELEM TÜKRE)

(A plakát az utca műfaja, a mindennapoké. Erénye és sajátossága tehát úgy tartalmazza a többletet, hogy az a legnagyobb tömegekhez szól. A plakát előtt nem állunk meg, mint a nagymesterek művei előtt. Menet közben, utcán, villamoson pillantunk rá, s csupán egy-egy másodpercre. A jó plakátnak tehát e rövid másodperc a- latt keli teljesítenie küldetését, közölni közlendőjét. Es persze ezért harsánynak és egyértelműnek, azonnal érthetőnek is kell lennie.)

Ez áMalában érvényes a plakátokról. De vannak másmilyen plakátok is. Sokáig elidőzünk előttük, ízlelgetjük mondanivalójukat. ..

A Szlovák Képzőművészek Szövetségének bratislavai kiállítótermében érdekes, műfajánál és eredetiségénél fogva ritkaságszámba menő kiállítás nyílt meg a napokban.

Rendezői a Moszkvai Forradalmi Múzeum gazdag anyagából — mintegy hatvanezer plakát közül — válogatták ki a szovjet politikai plakátok kollekcióját, amelyet most a hazai közönség is megtekinthet. A kiállítást az anyag, a műfaj eredetisége teszi érdekessé, sajátosan izgalmassá. Igen, mert egészén újszerű, forradalmian úttörő műfajnak, s a műfaj szerepének lehetünk tanúi. A kiállítás anyagában a funkcionális képzőművészeti ágazat tárul elénk, melynek történelmi küldetése, és tényleges hatékonysága teljesen egyedülálló. Az első szovjet politikai plakát kiadásának dátuma 1918. Egyidős tehát a forradalommal. A legfrlsebbek 1972-es dátumozó- súak. E két évszám közt lepergett történelmi időszakot a kiállítás 220 plakátból állő anyaga jelzi, öleli fel. Az egyik ciklus Leninről és a pártról, a második Szovjetunió népeinek barátságáról, a továbbiak a szocializmus győzelmes lépéseiről, a Komszombl'ról,:a pionírokról, a

szovjet hadseregről, a békéről, a dalos hétköznapokról vallanak. Hiteles történelmi tükör tárul elénk, amely küldetéséhez híven közelebb hozza a ma emberéhez azt a több mint fél évszázados folyamatok, amely a „világot megrengető tíz nappal“ kezdődött. S teszi ezt izgalmas műfaj, a plakátművészet nyelvén.

Ezen a kiállításon ilyen plakátokat láthatunk. A szovjet plakátkiáUítás látogatói nem utcai tempóban haladnak el a tarka jalak előtt. Ugyanúgy andalog- nak, nézelődnek, ízlelgetik a színeket, a mondanivalót, mint a képtári látogatók, hiszen nemcsak egy műfaj átfogó képe áll előttünk, hanem az új történelemé, az igazi emberi harcé és küzdelemé ts. E két tulajdonság ötvöződése, varázslatos, eredeti élményt biztosit. A szovjet politikai plakátokat az idő érlelte, patinázta, a történelmi háttér tette lenyűgözővé, olyanná, amely. mellett most már nem sietünk el, de elidőzünk.

Nem ts beszélve a kiállítás azon erényeiről, hogy a műfaj rangos képviselőinek és megteremtőinek plakátjai között megtaláljuk a nagy költő-forradalmár, Vlagyimir Majakovszkij egy plakátját ts, amelyet ő rajzolt, s amely küldetését híven betöltve, milliós példányokban került el oda, ahová címezték: a tömegekhez.

— kszíl —

A CSKP, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságánok a SZNF és az ország felszabadítása harmincadik évfordulójának tiszteletére tett felhívása országszerte nagy visszhangra talált a fiatalok körében. Számtalan üzem, vállalat, gyár ifjúsági szervezete tett már kötelezettségvállalást. Hogy milyen magasra szökött a munkakedv hulláma, jelzi az a tény is, hogy eddig például csak a

!! kelet-szlovákiai kerületben 971 alapszervezet több mint 10 000 tagja válaszolt a felhívásra.

A fiatalok arra törekszenek, hogy idő előtt és a lehető legjobban teljesítsék a termelési feladatokat, hogy csökkentsék a önköltségi á- rat, és hogy teljesítsék a választási programot

Persze, akadnak rossz példák is. Így többek között ilyen a BRATISLAVAI ELEKTROTECHNIKAI VÁLLALAT EGYIK IFJÚSÁGI KOLLEKTÍVÁJA, azaz az a nyolc fiatal technikus, akik a vállalat termelési előkészítésén dolgoznak.

Ez az ifjúsági munkabrigád egy évvel ezelőtt alakul! meg, de már most eldicsekedhet azzal, hogy teleírta a krónikáját. Számtalan brigádórát dolgozott le a termelésben, mert a vállalatnak problémái voltak a terv- teljesítéssel. Például egy rendkívüli műszakot dolgoztak e a tagok a saját üzemükben, kitisztították és rendbehozták egy ciszternát. A kollektíva két tagja föliratkozott az önkéntes véradók soréba, további két tag szorgalmasan segíti a pionírokat. A nyáron együtt táboroztak, és már most készülnek az újabb kirándulásra stb.

Nos, mindez, azt hisszük olyan tevékenység, amely dicséretet érdemel. Az ember ennek ellenére azt reméli, hogy a krónikában talál valami olyan bejegyzést is, amely a saját munkahelyükön végzett munkájukról szól, amely legalább szót ejt a kitartásukról, a kezdeményezésükről és az újításaikról is. Erről azonban a krónika — azon kívül, hogy a kollektíva megtakarított 14 (tizennégy) normaórát, azaz 84 koronát semmit sem szól. És természetesen a kollektíva tagjaitól sem tudsz meg semmit erről. Állítólag fiatalok, tapasztalatlanok; nem tudják elképzelni, hogy mi mindent tehetnének még ezen a téren.

XXX

Az ember ezek után önkéntelenül Is azt kérdi, akkor miért is jött létre ez a kollektíva. Miért jönnek létre az ifjúsági munkabrigádok, és ml a céljuk? A SZISZ KB elnöke, Juraj Varholík nem is olyan régen a következőket mondta erről: „Minden új ifjúsági munkabrigád- nak születési ajándékul kellene adni az új technikáért és technológiáért, a munkaszervezés új formáiért való küzdelmet.”

Vagyis az újért való küzdelem vezetői elsősorban a fiatal technikusok lehetnek. Számtalan példa ösztönzi erre őket. így például JAROMÍR MARŠÁLEK MÉRNÖK, A ŽIARI SZNF ÜZEM TECHNIKUSA, aki az elmúlt évben arra hívta fel az összes technikai beosztású mér- | nököt, hogy technikai leleményességgel és találékonysággal mindenki legalább 100 000 koronát takarítson meg a nemzetgazdaság számára. Maga már túl is lépte a kötelezettségvállalását, de a NOSZF évfordulójának a tiszteletére további 30 000 koronával növelte. Legutóbb elért munkasikere a derítő kemencék javítási határidejének négy nappal való lerövidítése volt.

Könnyen meglehet, hogy a fiatal bratislavai technikusokat szívesen a körébe fogadnák az üzem valamelyik ifjúsági munkabrigádjainak a munkásai. Hiszen például az A. Zápotocký nevét viselő bánya Žabčík vezette munkabrigádja már régen bebizonyította, milyen eredményes lehet a technikusok és a munkások együttműködése. Bratislavában is van erre példa. Az e- gyik építővállalat Nikola Jalanov vezette brigádjának technikusai csökkentették a talajjavító gépek javítási idejét.

Sajnos, a Bratislavai Elektrotechnikai Vállalat gyártási folyamatainak előkészítésével foglalkozó brigád tagjait nem lehet ezek közé sorolni, mert mindeddig ezt még meg sem kísérelték.

x x x x

MIÉRT ÍRUNK ERRŐL?

Mint ahogy fent vázoltuk, a jelenlegi helyzetben ismét szokatlanul fellendülőben van az ifjúsági mozgalom tagjai körében a mnnkakezdeményezés fejlesztése.

A régi kollektívák új feladatokon gondolkodnak, és az ] újonnan alakult brigádok arra törekszenek, hogy ne maradjanak le az idősebb társaiktól. A fiatalok ott a- karnak segíteni, ahol lehet, és ahol arra leginkább szükség van. Sok helyen azonban tanácsra van szükségük. Ezért ne engedjük meg, hogy a kollektívák tevékenysége ráálljon a régi elkoptatott vágányokra, a- | mikor még inkább a mennyiségre, mint a minőségre tö- j rekedtünk. Arra törekedjünk, hogy a kollektívák ne formális munkát végezzenek, és a fiatalok munkabri- i eódjai elsősorban saját munkahelyükön érjenek el hatékonyabb eredményeket. Nincs szükség arra, hogy az ifjúsági munkabrigádok a statisztikai jelentésekben nö- | vekedjenek és gyarapodjanak, és arra sem, hogy formális legyen a tevékenységük, hiszen mindez nagyon is távol áll a fiataloktól. Az SZNF és az ország felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaversenybe sem szabadna, hogy beszivárogjon mindez, hiszen fiataljaink ezzel a munkaversennyel lépnek be az ötödik ötéves terv negyedik évébe.

—jš—n—

■n