Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-29 / 5. szám

m t 5 ég volt, szép volt — sóhajtot­R tak az egykori alapító tagok, a- míkor nemrég az Ifjú Szívek megalakulásáról kérdeztem 6- ket. A parányi raktárhelyiség­ben sárguló plakátok, fényké­pek, különböző iratok ugyanezt sugall­ták. Kucsera Klára így emlékezik vissza azokra a napokra; „Néhány bnatislaval magyar egyetemista gyűlt össze a Krim- kávéházban. Csak annyian voltunk, hogy kényelmesen elfértünk egy nagyobb asz­tal mellett. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy létre hozunk valamit, ami­nek keretén belül a bratislaval magyar diákok anyanyelvükön fejthetnek ki kul­turális tevékenységet. Az első nagyobb rendezvényünk az Ismerkedést est volt. A rendezők között én voltam az egyet­len leány, és bizony több időt töltöttem a pénztárnál, mint a táncparketten. Min­den Jól sikerült, az együttes megkezd­hette a munkát. Ojabb és újabb érdek­lődök jelentkeztek. Tudtuk, hogy az ak­kori helyzet csak átmenetinek tekinthe­tő, hiszen pénz nélkül nem lehet ren­des zenekart szervezni. Aztán sem ru­hánk, sem egyéb kellékünk nem volt. Az Ifjú Szívek elnevezés a kávéházban született meg, s azután a gyermek elin­dult a saját lábán.“ XXX Azóta csaknem két évtized telt ed. A maroknyi kis társaság több mint száz­tagú félhivatásos együttessé terebélye­sedett ki. Az elnevezés kissé túlzás, hi­szen a tagok csekély gázsit kapnak: ha­vi kétszáz koronát. Az együttes művé­szi tevékenysége ennek ellenére már régen elérte egy hivatásos tánckar szintjét. Ezt a hazai fellépéseken, rádíó- és tévé-fellépéseken kfvül a külföldi turnék Is Igazolják. Hamburgban a ven­déglátók csillogó szemmel mondták, hogy a MojszeJev-egyUttesen kívül más társulat nem aratott ilyen nagy sikert. Vastaps fogadta ókét az NDK-ban Is. Voltaik Bulgáriában, Svájcban, Magyar- országon háromszor, legutóbb 1908-ban. Az Idén Olaszországban Jártak. Fémárá­ban a szabadtéri színpadon tízezren bravóztak, s ütemes tapssal kísérték a látványos táncokat. A hazai fellépések­ről is oldalakat lehetne Imi, annyi a felejthetelen élmény. XXX — Jó nekik — mondják egyesek — gyakran Járnak külföldre, táncolnak, da­lolnak, aztán Jó sok cuccot hozhatnak haza. Ezen csak mosolygnl lehet. Olyan gyakran azért nem lépik át a határt. Aztán a fellépéseket hónapokig tartó fárasztó felkészülés előzi meg. S kül­földön sem minden leányálom. Csaknem naponta fellépés, s közben utazás. A diéta viszont nem túl nagy. Bizony néha műsoron kívüli fogyókúrára kényszerül­nek, ha egy-egy pulcsit, inget, vagy más apróságot akarnak yásárolni. XXX Két leány néhány évvé! ezelőtt Kí- rályhelmecről csak azért Jött a szlová­kiai fővárosba, hogy az Ifjú Szívekben szerepelhessen. Albérletben laktak, itt TOLLRAJZOK AZ IFJÜ SZIVEK DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTESRŐL JUTALMUK A TAPS kerestek munkát, kezdetben elég szűkö­sen éltek, de nem törődtek vele. Amikor az együttes Igazgatóságán Jár­tam, levelet hozott a posta. Egy tizen­hat éves leány írta Léváról: „Minden vágyam az, hogy egyszer színésznő le­gyek. Tudom, ehhez meg kell tanulnom táncolni. Ezért szeretnék az együttesbe jelentkezni.“ Ilyen, s ehhez hasonló leveleket gyak­ran kézbesít a posta. Egy-egy tag átlag négy-öt évet tölt az együttesnél. Több­nyire a tanulmányi Ideje alatt tagja az együttesnek. Nem kevés azoknak a szá­ma, akik aztán vidékre kerülve ének­karokat, öntevékeny népművészeti együt­teseket szervernek. XXX Néhány héttel ezelőtt házassági érte­sítőt kaptam. Egyik „Ifjú szíves“ barát­nőm ment férjhez. Az együttesben Is­merkedett meg a fiúval, éveken át éne­keltek együtt Nem ők az elsők, mesél­ték az Igazgatóságon, elég sokan talál­ják meg az együttes tagjai között élet­társukat. Szép esküvő volt, manapság egyre rit­kább az Ilyen. Kivilágos kivlrradtlg rop­ták a vendégek a táncot, s messze szállt az örömről és bánatról valló népdal... XXX Az együttes műsorán elsősorban a hazat magyar népművészetből merítő kompozlolók szerepelnek. Csallóköz, Má­tyusföid, Gömör, Bordogköz, Nyitna vi­dék táncai, dalai elevenednek föl. A re­pertoár egyre bővül és korszerűsödik. A klasszikusnak nevezhető táncszámokon, dalokon kívül új, látványos kompozíciók Is műsorra kerülitek. Ilyen Tibor Andra- šovan és Kvoóák József a „Hősök em­lékműve", valamint a „Népek Barátsá-' ga" című szerzeménye. Egyik legújabb müsorszámuk a Hacsaturján zenéjére irt „Ébredés“ című Jelenjan-kompozíció . Az együttes vezetői a tudományos gyűjtőmunkáról sem feledkeznek meg. A kutatások eredménye az a nemrég megjelent hanglemez is, amelyen az If­jú Szivek két szólistája, Kovács Balogh Margit és Németh Imre szilicei és krasz- nahorkai népdalokat énekel. XXX Kulcsár Tibor az együttes alapító tag­ja volt. Ezért keresve sem találnánk illetékesebbet, amikor a problémákról érdeklődünk. — Amióta az SZSZK Művelődésügyi Mlniszlériumának a hatáskörébe tarto­zunk, sok problémánk megoldódott. Ter­mészetesen, nem mindegyik. Egyik leg­égetőbb gondunk a megfelelő juttatás kérdése. Együttesünk tagjai ugyanis ha­vonta kétszáz koronát kapnak, s ez na­gyon kevés. Ezért különösen nehéz egy színvonalas zenekart összehozni, hiszen kétszáz koronát egy közepes kávéházi zenész egy este megkeres. Az egyetlen megoldás: növelni kell a havi Juttatást. A közeljövőben szeretnénk növelni az együttes létszámát, és szorosabbra fűz­ni kapcsolatainkat a Magyar Területi Színházzal. Ezenkívül természetesen e- gyéb művészi és más vonatkozású prob­lémáink is vonnak, de ezeket úgy vé­lem sikerül megoldanunk. A fentebb említett orvoslásához a felettes hatósá­gok segítségére is szükség van. XXX Jóleső érzés, hogy napjainkban, ami­kor a villanygitár, s a beat-muzsika a „sikk“, vannak olyan fiatalok Is, akik nem feledkeznek meg az ősi, tiszta for­rásról. Távoiróí sem keresnek annyit, mint gitáros társaik, mégsem elégedetle­nek, s nem hagyják abba. Évszázadok szólalnak meg dalaikban, őseik mozgása elevenedik meg táncaikban. Mi taga­dás, a modem hangzavarban olykor gyógyírként hatnak a tisztán Csengő dallamok. XXX Amikor elbúcsúztam az együttes veze­tőitől, a folyosón egy hirdetésre figyel­tem föl, Az együttes tagjai december 25-től Január másodikéig közös foglalko­záson vesznek részt. A napi étkezés ára 45 korona. Ebből az együttes gazdasági osztálya naponta huszonöt koronát té­rit meg, a különbséget a tagok fedezik sajátjukból. Nem ritka eset, csaknem minden e- gyes közös foglalkozás során a tagok Is „beszállnak“ a költségek fedezésébe. Érdemes annyit fáradozni, s ennyi pénzt kiadni? A választ az együttes tagjainak csillo­gó szeméből olvashatjuk ki, amikor fel- csattan a közönség tapsa... SZILVÄSSY JÖZSEF Rodln: Gondolkodó A temetőben ottjártamkor hal­ványan sötott az őszi hűvös nap. Oly kellemes volt a napfényes csendben a sírok közt járkálni, mintha béke uralkodna az egész világon. Tiszteletemet tettem Charles Baudelaire költő sírhant­jánál, akinek hamvai az Aupick- csalid sírjában nyugszanak. Az egyszerű sírt friss, élénkszlnű vi­rágok díszítik. Ogy látszik, mint­ha nagyobb gonddal gondoznák a sírját, mint egykor az életét. De ez nem csoda, sírt gondozni könnyebb. E nagy költő mindössze 46 esz­tendős volt, amikor meghalt. E rövid idő ts súlyos szenvedések­kel teli volt. A szürke, majdnem névtelen sir kissé meglep, ügy vélem Baudelaire nagyobb és szebb síremléket érdemelt volna. Elképzelésem később valóra is vált. Ez akkor történt, amikor kl­— Halhatatlanok a Montparnasse- temetőben érttink az egyik fóútra, a temető falánál egy hatalmas emlékmű tá­rulkozott elénk. Szürke köböl fa­ragva, ott feküdt a halott Bau­delaire, felette pedig egy tűnődő férfialak; a világ ás az emberi­ség sorsán gyötrődött. A szobrász, romantikus eszközökkel megköze ütötte a későbbi Rodin-múvet. Hangsúlyozom, csak megközelítet­te, Rodln Gondolkodója különb. Alkotója Charmoy szobrászművész volt. Sainte Beuvo. kiváló francia esztéta sírját is ennek a szob­rásznak az alkotása disziti. Ha talmas kőoszlopon Sainte-Bauve bölcs, üreg feje látható. Az osz­lopról fátyolszerű lepel kígyózik lefelé, majd a sírjára érve nemes redőkbe burkolja a hantot. Ro­mantikusan dagályos ez a műve la, akár az előző. Az agg Leconte de Lisle sírján a következő fallrat olvasható: „A fényesség (világosság) a ha­lálban rejlik“ (Szabad fordítás, nem egészen pontos) Baudelaire sírjától nem messze nyugszik Tristan Tzara, a modern nagy francia költő, aki Éluard- dal indult. Kis, szerény fehér márványból kószült csupasz négy­szög jelzi a nyughelyét. Hatvan­hét esztendőt élt, 1963-ban te­mették el. A kis fehér négyszög olyan, mintha a költő összezsugo­rodott volna, mintha félre akart volna állna ás észerevétlenttl el­tűnni, nehogy súlyos emlékműve kát rakjanak a sírjára. Közvetlenül mellette nyngszlk Ossip Zadkine kubista szobrász, akinek alkotásait nemrég a nagy Impozáns knblsta kiállításon lát­tam. Szűrke téglaalakú sírkövét, derékszögben örökzöld díszíti. A sírok közt bandukolva egy­szerre csak az egyik slrkövön felfedezem Alexander Dumas ne­vét, már-már örülök, hogy a Gráf Monte Christo szerzőjének sírjá­ra akadtam, fel is jegyzem a ne­vét és a sir számát, amikor hir­telen egy pillantást vetek halála évére, s kiderül, hogy 1929-ben temették. így hát csalódottan hú­zom ki a nevét jegyzetfüzetem­ből, és arra gondolok, ha a név ugyanaz, ez még nem jelenti, hogy az ember is ugyanaz. Köny- nyen lehet, hogy ez a Dumas, aki Itt nyugszik, talán el sem olvasta a Gróf Monte Christöt, hisz sok francia látogató, párizsi óslakos, aki Itt született, nem tudott ne künk felvilágosítást adni arról, hol nyugszik Baudelaire, a nagy francia küllő. Guy de Maupassant mindössze 43 esztendőt élt. Kőből faragott nyitott könyv lapjaira vésték rá a nevét, születése és halála é- vét: 1350 — 1893. E rövid idó a- lat ő irta meg a francia Iroda­lom legszebb novelláit. Szépségük ás hnmánns szellemük meghódí­totta az égési világot. Halhatat­lan lett, neve örökké világit a világirodalomban. Itt a temetőben kis hant jelzi, hogy élt. Síremlékét két. örök­zölddel befutotta oszlop disziti. Középen olyan négyszögü űr, mintha ablak volna, amelyen át a világba, aa életbe lahat tekin­teni. Az őszi napfényben derű á- rad az örökzölddel keretezett ab­lakból. Paul Bnnrgetnek, az egykor oly népszerű szerzőnek a sírját ts születésének és halálának évtzá- ma díszíti. Szép kort árt el. Most csendes körülötte minden. Híveinek a virágai sam zavarják a csendet, egyetlen szál sincs a sírján, mintha tanítványai is mag­feledkeztek volna róla. Amott, nem messzi Párizs legmagasabb házát látni, amaly mögött arany­színű ködbe vesznek az ágaskodó Elttel-torony vonalai. Ezekre a sírokra egy francia temetőőr segítségével akadtam rá. A nevezettek mindegyikének is­merte a sírhelyét, és oly biztos, határozott léptekkel járt a nap­sütötte sírkövek között, mint aki soha nem hal mag. Csak Alfréd Dreyfns — akit hamis vád alap­ján Ítéltek el, ás akit Zola sza­badított kt a börtönből — sírját nem tndta megtalálni. De az nőm hDzta zavarba, a sírhely izémét kollégájától Indta mag. Ei mert kollégája, a nagy temető vala­mely távoli pontján tartózkodott éppen, biciklijére ölt és vidáman ndakarlkázDtt. Mosolyogva érke zett vissza, bocsánatot kért. hogy megvárakoztatott bennönket, és hozzátette, hogy a sirt azért nem találta meg, mert a temetőnek ez része a kollégájáé, akit ő most csupán helyettesit. Szabó Bála A SZÉPSÉG VILLANÁSAI Kérdezzük meg Batte Györgyöd:, ml a sport, milyen a sport? Könyvének előszavában így felel rá: ,,—a sport a jót szabadítja fel az emberekben; közelit, tehát hasz­nos. Olyan, mint a jácint: gyönyörű fürtje nélkül nem tudnánk elképzelni a világot f Kérdezzük meg magunktól, milyen a Jő könyv? A Jő könyv tartalmilag gazdag, mély, őszinte, nevelő, Igaz, az élet elevenségével ható. Tegyünk fel még egy harmadik kérdést Is. Milyen egy jő sportrípont-könyv? Ugyanolyan, mint ahogy fentebb Jeleztük, csak több nehézséggel kell megbir­kóznia. Például azzal, hogy mindenki azt hiszi, ért a sporthoz. És még azzal, hogy az olvasó megtalálja-e benne kedvenceit, tehát azokat, akik szerinte a leg­jobbak, a legnagyobbak. Batta György és a Madách Kiadó is Járatlan úton In­dult el, amikor a „Tizenöt sportiriport“ című könyv összeállítására, kiadására vállalkozott. Elindult, hogy a biológusok szenvedélyességével és alaposságával fel­kutassa a részleteket, felfedezze és rögzítse a változá­sokat, melyek oly észrevétlenül keletkeznek a Játszó, küzdő és kltárulkoző emberben, mfnt a folyóvíz karca a köveken. Batta György szerencsésnek mondható, mert mindezt sikerült könyvében tetten érnie, sikerült köny­vében megfognia. Ugyanígy szerencsésnek mondható az olvasó Is, aki a könyvet kezébe veszi, mert gazdagabb lesz általa. Nem, nem sportélményekkel gazdagodik, pontosabban nemcsak sportélményekkel, hanem első­sorban emberi élményekkel. Batta György ugyanis úgy beszéd a sportról, úgy „vallatja“ riportalanyait, hogy mindenütt az ember kerül előtérbe. Rokoni, testvért kö­zelségbe varázsolja őket, hogy pontosabban érzékelhes­sük azt a hatalmas munkát, amely egy-egy eredmény mögött meghúzódik. Bozsiik, Hidegkúti, Groslcs vagy Masopust, Kvašňák űgv vallanak a sportról, hogy az embernek azonnal kedve kerekedik kiszaladnia a zöld gyepre, s a ,/iap alakú gömböt" belőni a ka-puba. A Ttchy Lajosról raj­zolt miniatűrje talán a kötet egyik legszebb írása. El­sősorban azért, mert Itt Is nemcsak a nagyszerű csa­tárt mutatja be, hanem a gondolkodó, a mindig újra kezdeni tüdő embert is, akit a mások értetlensége nemhogy letört volna, hanem inkább megacélozott. Fenyvesi Mátévá) pedig ezt mondatja: „Ma is futok reggelenként vagy esténként. Van egy kutyám, azzal az ürüggyel vágok neki a három-négy kilométeres távnak, hogy tulajdonképpen miatta teszem. Az átlagembernek is szüksége van arra, hogy naponta legalább egyszer alaposan megspriccelje szíve az ereket, átmossa vérrel egy kicsit." Kell-e ennél szebb, kedvesebb invitálás — tégy te is igyl Vagy nézzük talán a Kvašfták-vallomás néhány sorát: „Rengetegei gyakorolt, mint mindenki, akt imádja azt, amit csinál. Az utolsó sípszóig rótta a két kapu közötti ösvényeket, támadott, védekezett, ti­zenegyesért könyörgött a bírónál, lőtt, fejelt, aztán megtörölte Izzadt homlokát és újrakezdte, mert amikor a többiek akkumulátorai kimerültek, ö még mindig szikrázott." Az ilyen sorok, az Ilyen plasztikus, látta­tó rajzok teszik ezt a könyvet élménnyé, s emelik ma­gasan a riport fogalma fölé. Külön öröm, hogy a kötetben néhány csehszlovákiai magyar fiatal sportoló is helyet kapott. Így a „Tar- dokeddi négylevelű lóhere“: Gyurek István, Szikora György, Móder József és Mőder László. Továbbá Strausz János, Nagy Sándor, Farkas Géza, Knapp Endre és Józsa László. Ezek a nevek ugyanis mind azt bizo­nyítják, hogy a tehetség és a szorgalom előtt nincse­nek akadályok. Osak sajnálni tudjuk, hogy a szerző Itt csupán a futballpályákig jutott el, „megfeledkezve“ a kitűnő kulturista Elértről, és hazánk csaknem egyet­len női vívójáról, Rácz Katalinról. Megérdemelték vol­na, hogy ők Is bekerüljenek a kötetbe, de reméljük, en­nek Is eljön majd az ideje. Nagyon szép része a kötetnek az olimpiával foglal­kozó rész. Batta így vall erről: „Este Prága tornyai fogadnak de holnap — mintha tenyerünkből nőne kt — meglátjuk kinyílni az olimpia ötszirmú virágát." „Az olimpia a béke atomrobbanása." Ebben a részben olvashatunk Plachýrôl, Danákról, minden idők legna­gyobb úszóegyéniségéről, Spitzről és az öttusázás ki­rályáról Balczó Andrásról. A Balcző-írás a csúcsa a kötetnek. Ilyen fénnyel csak igazi emberről és Igazi tzlg-vérlg sportolóról lehet vallani, s Batta tökéletesen él az alkalommal. Hasznosnak tartjuk a kötet végén a XX. nyári olimpiai játékok győzteseinek a felsora­koztatását is. összefoglalva: csak dicsérni tudjuk a Madách Kiadót amiért ezt a könyvet megjelentette. Nagyon sok em­bernek, olvasónak szereznek vele örömet, maradandó élményt. Dicséret illeti a szerzőt is, mert a sportolás, a sport szépségeit úgy villantja elénk könyvében, hogy a szépre, a jóra, a tiszta emberire hívja fel figyelmün­ket TÖTH ELEMÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents