Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-22 / 4. szám

A farsang egy kicsit a mulatozás ideje is. Egymást követik a bálok, batyubálok, leánybálok, cigánybálok, tű/oltóbálok, és a lábad egyetlen r zombaton sem pihen. Csak az örökös női probléma ggaszt: mit vegyek magamra? Sok olvasónk kérdi ezt a divatrovatunktól is. Mindnyájuknak, még a 46 éves nagymamáknak is hosszú ruhát ajánlunk. Először válasszatok modellt, csak aztán keressetek hozzá megfelelő anyagot. A divatos romantikus ruhák a vékonyabb anyagot i- génylik, a selymet, a műszálas selymet, a zsorzset­tet, a selyemjerseyt. A teltebbek mellőzzék a ro­mantikus díszítést, a hajtást, a fodrot, a plisszét. Inkább a több részből szabott, hosszú ujjú, a test vonalát nem hangsúlyozó ruhát válasszák, vagy pe­dig hosszú szoknyát megfelelő blúzzal. Modelljeinket többek között „Ügy szeretném“ és ,Nem várok holnapig“ jeligékre is küldjük. RECEPTEK ROSTON SÜLT VIRSLI SAJTTAL TÖLTVE ízletes csemege, és ami fon­tos, elkészítéséhez rendkívül kevés Időre van szükség. (Egy adag kb. 390 kalóriát tartal­maz.) Négy debreceni virslit kés­heggyel hosszában, kb. 1 cm mélyen bevágunk. A nyílásba vékony ementáli vagy eidam sajtszeletet helyezünk és min­den virslit füstölt szalonna- csíkokkal tekerünk körül, a­melyeket fogplszkálókkal a virsli végeihez erősítünk. A virsliket ezután rostra tesszük és magas hőfokon ad­dig sütjük, míg a szalonna ro­pogósra sül. Forrón tálaljuk, kenyérrel, mustárral, vagy pi­káns salátafélékkel. DISZNÖHÜS TÁVOL-KELETI MÓDRA (Egy adag kb. 710 kalóriát tartalmaz.) Négy személyre: 750 g disz­nóhúst 2-3 cm-es kockákra vá­gunk. Felaprítunk három nagy fej hagymát és egy fokhagy­mát. Felszeletelünk három al­mát is. Mély serpenyőben vajat ol­vasztunk, vagy olajat öntünk, amelyben a húskockákat hir­telen megpirítjuk. Hozzáad­juk az almát, hagymát, fok­hagymát, sót, borsot és karit. Megkeverjük és fedő alatt kb. 45 percig pároljuk. Két pohár joghurtot elkeve­rünk két kávéskanál maizená- val és a húshoz adjuk. Az e- gészet elkeverjük és hirtelen felforraljuk. Rizzsel és salátá­val, vagy pikáns befőttel tá­laljuk. példaképem Az apám volt az, akiről először elmond­hattam, hogy kicsit ismerem. Akkor talán tizenhat éves lehettem. Nőttem és haszontalan voltam, pimasz­kodtam és szem telen-ke ettem. Voltak na­pok, amikor gúnyt, is űztem szüléimből... Csak azért, hogy „felvágjak“ a srácok e- lőtt. Pedig sohasem volt igaz, amit a szü­léimről gúnyolódva megjegyeztem. Azóta ezt már nagyon sokszor megbántam, és ha azokra a pillanatokra gondolok, szinte min­den esetben szégyellem magam. Amikor anyám otthagyott bennünket, én 12, nővérem pedig 13 éves volt. Sokáig semmit sem tudtunk róla, és apám az alatt a pár hónap alatt lelkileg csaknem telje­sen tönkrement. Összetört és megőszült. Délutánonként nem is járt haza a traktor- állomásról, ahol dolgozott, hanem egyene­sen a szövetkezet irodájába ment, hogy ntocs-e valamilyen munkájuk a számára. Ha anyámat említettük, csak legyintett, és azt mondta, sebaj! Még mosolyogni is próbált. De mi már nagyok voltunk, és korán fel­nőttek, gyerekfejjel kellett sok mindent megértenünk. Szenvedett. Nővérem jő tanuló volt, apám főiskolára adta. Már tanít. Én dolgozom, építésvezető vagyok. Egész életemben a malter és a fa­lak érdekeltek a legjobban. Mielőtt leérett­ségiztem, apám szinte naponta megkérdez­te: „Te Feri, valóban nem akarsz tovább­tanulni?“ Alig vártam, hogy örökre a sa­rokba vághassam az Iskolatáskát... ö vi­szont azt hitte, hogy miatta, esetleg gaz­dasági helyzetünk miatt akarok lemonda­ni a főiskoláról. Elmondhatom, hogy min­dig megvolt mindenünk. Olyan karácsonya­ink voltak hármasban, hogy meghittebb pi! lanatokat azóta sem éltem át. Nekem az apám a példaképem, önfelál­dozó, megbocsátó, szerető és becsületes jellemével. Rendkívül büszke vagyok rá. GÁBOR FERENC KEDVES OLVASÓINK! Mint már az Üj Ifjúság előlző szá­mából értesültek, új rovatot indítot­tunk, amelynek a Példaképem címet adtuk. Lényege, hogy szerkesztését az olvasókra bíztuk. Egy-egy olva­sónk levele alkotja a rovatot. Cé­lunk, hogy rajta keresztül megis­merjük példaképeiket, az egyszerű hétköznapi életet élő dolgos embe reket, akikhez mi, újságírók ritkán jutunk el. Kérjük, írjanak egy olyan eseményről, élményről, tapasztalat­ról, amelynek hőse a példaképük. Nem írok hosszú levelet és fő­leg nem aprólékosat. A falu szá­ja már amúgyls nem egyszer meghurcolt... Két gyermekem van, 28 éves vagyak. Férjem iszákos, a gyere­kek ás án Is szenvedünk mellet­te. Ütlegel bennünket és sokszor még éjszakára sem jön haza. E- leinte még érdekelt, hol, merre jár, most már nem. Azt hiszem, egyáltalán nem érdekel. .. Ha meglátom, legszívesebben kisza­ladnék a világból. Nemhogy va lamilyen kapcsolat lenne küztiink, de már vagy két éve mégcsak kezet sem adtunk egymásnak. A férjem véleménye, hogy ez így van rendjén. Ha valamit szólok, felsorol több olyan családot a fainban, ahol hasonlóképp élnek az asszonyok, és mégsem tilta­koznak bilincseik ellen. Valóban bűn, hogy én tiltako­zom? Mindig mondtam, hogy a válás embertelen, Igazságtalan és Ön­ző cselekedet a gyermekek miatt. Két ember, a szüleik egyszerűen „áthelyezik“ őket egy egészen más világba, olyanba, amelyet a fain nyelve szerint csak az elvált szülök gyermekei lakják. Es ez a megbélyegzés még meglehető­sen szép. Sokszor megkérdik az Ilyen gyerekektől, hogy miért nincs apukájuk, vagy hogy hol az anyukájuk? Veronika, lehet, hogy nem ér­tesz egyst az elhatározásommal. Nem tanácsot várok tőled, inkább azt, hogy elmond a véleményed, és hogy kicsit megvigasztalj. K. Vilma KEDVES VILMA! Alkotmányunk szerint megválaszthatjuk élettársunkat, legalábbis tizennyolc éves ko.r után^ehhez nem kell szülői beleegyezés. Ugyanígy a válás Is szabadságjog. Igaz, csak az utóbbi tizenöt-húsz évben vált azzá. jogot kaptunk arra. hogy egy tévedésért ne kelljen egy egész életen át bűn­hődni. De nemcsak tévedésről van sző. Elmondhatjuk, hogy mindnyájan változunk. Nem biztos, hogy azt, akit ma szeretünk és akivel boldogok vagyunk, tíz év múlva is szeretni fogjuk, és ugyanolyan boldogok leszünk vele. És ha ennek tudatosítása hiba, bún, akkor elsősorban az emberi természet hibája és bűne. A házasság a legbonyolultabb emberi kapcsolat. Szülő és gyermek, testvérek, szerelmesek egymáshoz való viszo­nya egyszerűbb. Ez testi, lelki és gazdasági kapcsolat egy­szerre. Semmilyen más kapcsolatban nem kell évtizedeken keresztül állandó jelleggel együtt élni, és semmilyen más kapcsolat nem jár együtt okvetlen testi kapcsolattal. A há­zasság alakulását, változását csak részben tudjuk akara­tunkkal, jő szándékunkkal befolyásolni. A válásról tehát valóban nem lehet azt állítani, hogy emberek kudarca, talán még azt sem, hogy az emberi kap­csolat kudarca. Hiszen a kapcsolat megszűnésével még nem veszik el annak tartalma, — boldogsága. Ma jóval több a válás, mint évtizedekkel ezelőtt. Igénye­sebbek vagyunk egymással, de a házasság intézményével szemben Is. Azelőtt sem volt több a jó házasság, csak a házasfelek többet tűrtek, mert egyszerűen nem volt módjuk a változtatására. Gazdasági és szemléleti okok miatt. Szerintem nem a válás az, amely ellen „tüzelnünk kell. Helyette az egymás és a gyermekek Iránti felelősséget kell növelnünk. Meggondoltan, a másik emberrel szembeni fe­lelőséggel kell házasodni, gyerekeket világra hozni és — válni Is. A házasság nem csatamező, ahol az egyik fél a győztes, a másik vesztes. Kedves Vilmái Helyzetét megnehezíti, hogy falun él, ahol a közfelfogás egészen más, mint városon. Konzervatívabb. Ezt különben levelén Is érezni. Tudom, sok éjszakájába ke­rült, míg a válás mellett döntött. Én Is általában válásellenes vagyok. Általában, de nem eleve. Mindig azt mondom, ha menthető egy házasság, min­dent meg kell tenni annak érdekében, hogy fennmaradjon. Segíteni kell, megbocsátani kezet adni, vagy elfelejteni egy félrelépést. Levelét már vagy negyedszer olvasom. Nem tudom mtért, de elhiszem minden betűjét... A gyerekek mellé állok és mégis azt mondom, helyesen döntött, amikor a válást választotta a „halálig pokol“ he­lyett. Veronika Levél egy levélre, akár ezt a elmet Is adhatnánk az „ÖREG FIÜ“ levelének. U- gyanls az Üj Ifjúság 1. számában olvasta Erika levelét, amelynek rövid tartalma a következő: beleszeretett egy nős férfiba és ismeretségüknek nem tud véget vetni an­nak ellenére sem, hogy a férfitől már gye­reket is várt. Idézünk a kedves, 40 éves „öreg fiú“ le­veléből: „Erika, ml lesz magával, ha újba teher­be sík? A férfinak a két gyermeke min­dig többet fog jelenteni, mint maga. So­hasem fogja feleségül venni, higgye el. De szerelme árát máris megfizette: megpe­csételte az életét és az Is lehet, hogy ö- rökre elrontotta. Legyen ereje a szakítás­hoz, ez legyen az 1974-es évben a fö fel­adata. Tetszett a többi, hasonló sorsú leá­nyoknak küldött tanácsa. Okulhatnak ese­téből, és én Ismételtem kérem, kezdjen új életet.“ Erika nevében Is köszönöm a buzdító so­rokat. VERONIKA „EGY NEHÉZ ÉV UTÁN“: 18 éves vagy, munkahelyeden megismerkedtél egy 21 é- ves fiúval, akiről később megtudtad, hogy súlyos beteg. Tanácstalan vagy... Tanácstalan és kicsit furcsa, nem őszin­te. Válaszom talán egészen más hangnemű lenne, ba Információid nem harmadkézből kapott lenne, tehát csak afféle állítólagos. És az Ilyen „állítólagos“ hírek nekem egy­általán nem tetszenek. Már azért sem, mert mint írod, a fiú szeret. Ha ez igaz, és be­tegsége valóban súlyos lenne, akkor bizo­nyára ö lett volna az első, akitől ezt meg­tudod. Mivel nem tartotta fontosnak kö­zölni veled feltételezem, hogy „állítólagos“ betegsége, ha létezik is, nem súlyos. Ha viszont ennek az ellenkezője igaz, akkor a fiá kezdettől fogva nem őszinte hozzád, és jél gondold meg, mit hiszel neki, és mit nem. L. MÁRIA: Az Idén közgazdasági szakkö zéplskolán fogsz érettségizni, és azt kér­ded, milyen főiskolára jelentkezhetsz. Kedves Mária, úgyszólván mindegyikre. Ha veled töltenénk 1-2 napot, elbeszélget­nénk kedvteléseidről, kedvenc tantárgyaid ról és kicsit megismerhetnénk, talán tud nánk konkrét főiskolát javasolnia így, Is­meretlenül azonban nehéz tanácsolni, és nem Is hisszük, hogy válaszunk kielégí­tene. Feltételezzük, hogy a középiskolához ha­sonló főiskolán szeretnéd magad tovább képezni, tehát mondjuk a Bratlslaval Köz­gazdaság) Főiskolán. De számításba jöhet a Komenský Egyetem filozófiai fakultása, Il­letve természettudományi fakultása is, u- gyanls ezen a két fakultáson ts megtalál­hatod kedvenc tantárgyaid. Bátran' írj a ki­választott főiskolára, 111. fakulás címére, pontos és bő felvilágosítást kapsz. ISMERKEDNI SZERETNEK Ismerkedni szeretnék, fiúkkal lányokkal. Nem mintha egyedül érezném magam, csak valami azt súgja, hogy nincs rendjén ha egy 23 éves leány még nein talált igaz ba rátra, de mégcsak barátnőre sem. Szomorú, nem? Időm a szomorkodásra ugyan nincs, mert szüleimmel élek, rengeteg a munkám. Fa lun lakunk és a közeli városban dolgozom. Épftészeti középiskolát végeztem, és szere tem a munkám. Hétközben teljes mérték ben leköt, csak szombat-vasárnap érzem, hogy az nem helyes ahogyan én élek. Talán mégiscsak igaz. hogy egyedül va gyük... Ha valaki megértett, kérem, válaszoljon levelemre. Nagyon szeretnék ilyen ember­re találni. „MÉHECSKE“ a Szocialista Ifjúság! Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a lapja ■ Kiadja a Smena kiadóvállalata ■ Szerkesztőség és adminisztráció: 89714 Bratislava, Pražská 9. Telefon: 468-19. Postafiók 36. Főszerkesztő: dr. STRAS^er György ■ Nyomja a Západoslovenské tlačiarne 0! ■ Előfize­tési díj egész évre 52,— Kčs, félévre 28,— Kčs ■ Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. Előfizethető minden postakézhesítőné! vagy postah v«ta!né! ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ■ A lapot külföldre a PNS Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 48. útján le­bet megrendelni. Engedélyezve: SÜTI 13/1, FARSANGOLNI MEGYÜNK

Next

/
Thumbnails
Contents