Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-22 / 4. szám
ezek is, akár a többi panel, ugyanolyan szilárdak voltak és nemcsak a szállítást, hanem magát az építést és a megterhelést is kibírták. XXX Míg mindezt megtudom, elmúlik dél, a csarnokban dolgozó munkások rég túl vannak napi teljesítményük háromnegyedén. Sőt, amikor megérkezünk a csarnokba, Vanyek József gyártásvezető és a délelőtti műszak mestere nyugodtan jelentheti Réti mérnöknek: „Most csinálják a harmincegyediket, de ma meglesz a harmincötödik vagy talán a harminchatodik is...“ (Ez u- gyanis egy műszak átlagteljesítménye.) A két műszak alatt két — két és fél lakást készítenek ©1, ez teszi ki az évi 600 lakást, ami a munkások számához és a gyár méreteihez képest valóban nagy szám. Érdekes megfigyelni egy harminc munkásból álló brigád tevékenységét. Mintha mindenki egy pontos és aprólékos útmutatás szerint cselekedne, úgy végzi munkáját. Az egyik elhelyezi a betonban a vasszerkezetet, a másik a műanyag fóliát, a harmadik beleszurkálja az összetartó drótokat, és mindezt a brigád vezetője, Molnár Vince bácsi irányítja. Munkájáról így vall: — Van az emberek között ilyen is, olyan is, de általában szót fogadnak. Itt u- gyanis gépekkel dolgozunk, és ha a gép megy, akkor senki sem vonhatja ki magát a munkából. Vannak közöttük csökönyösek, morcosak is, de a munkától nem húzódik senki. Pedig akadt olyan is, akinek orvosi tanácsra el kellett hagynia ezt a gyárat, mert vagy a nagy zaj. vagypedig az állandó huzatot nein bírta. Én két éve dolgozom itt. Korábban is hasonló munkát végeztem, huszonegy éve dolgozom az építőiparban, de itt a legjobb. Télen is, nyáron Is van tető a fejünk fölött, és ez a tető megvéd nemcsak az esőtől; széltől, hóvihartól hanem a nap tűzető! is. Igen, emlékszem, régen ezt nem így mondták, hanem úgy, hogy'nyáron kedves, télen pedig tetves. A házgyár dolgozót jó teljesítménnyel hálálják meg a kedvezőbb munkafeltételeket, tavaly például 109,5 százalékra teljesítették a tervet. NÉMETH ISTVÁN Szovjetunióban több kötetes kiad- H vány jelent meg az alábbi oím- § S mel, amely különböző emberek iái visszaemlékezéseit tartalmazza I f Vlagyimir Iljics Leninről. A könyvet az SZLKP KB Marxizmus-Leni- nizmus Intézete és a Politikai Kiadó rendezte sajté alá. Ebből a könyvből emeltük I ki G. V. CSICSERIN 1924-BEN írott visszaemlékezését. Csicserin szovjet államférfi és diplomata volt. 1918-1930 külügyi népbiztosként dolgozott. Tagja volt a Szovjetunió Ossz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottságának és a Központi Végrehajtó Bizottságnak. Lenin közeli munkatársa volt. Vlagyimir Iljics a szó szoros értelmében £ pedagógus, tanítómester volt. A vele való gj bármilyen érintkezésben a közvetlen neve- lőszerep domborodott kt. Tanított személyes ‘i példamutatásával, útmutatásaival, irányítá- I sával, egyszóval egész személyiségével. Személyiségének néhány jellemző vonását szeretném pár szóban vázolni, hogy felhívI jam rá a fiatal olvasók figyelmét. Vlagyimir Iljics minden munkájában az abszolút pontosságra törekedett, és ugyanilyen pontosságot követelt meg mindazoktól, akik vele együtt dolgoztak. Minden ál- I lítását pontosan meg kellett Indokolni, és I minden indoklást pontosan ki kellett 'fejteni. Mindenki, aki csak Vlagyimir Iljiccsel dolgozott, nyomban • megérezte, hogy mit I sem ér az olyan szóbeli állítás, amely nincs pontos indoklással alátámasztva. A pontos állításhoz nevek, felsorolások, számok, idézetek, általában szigorúan ellenőrzött konkrét adatok szükségesek. Végezzünk Inkább kevesebbet — szokta hangoz- § tatul Lenin —, de azt aztán pontosan és i alaposan, ne szóljunk Inkább semmit, mint- I sem megalapozatlan állításokkal hoaakod- I junk elő. Jegyezze meg mindenki, aki Lenintől a- kar tanulni: semmiféle elhamarkodott íté- $ let, semmiféle ellenőrizhetetlen állítás! Ne I tegyünk elhamarkodott kijelentéseket, ameA harmadik, amit Vlagyimir Ujícstől tanulhattak a munkatársai, hogy mindenekelőtt világosan kell látni a reális tényeket. Ha Vlagyimir Iljics beszélgető társa elméleti eszmefuttatásokba bocsátkozott, vagy hajlamosnak látszott, a nálunk annyira elterjedt deduktív gondolkodásmódra, Vlagyimir Iljics mindig az élő valóság határozott és reális tényeit tárta elébe. Negyedszer; a Vlagyimir Iljiccsel folytatott munka azt jelentette, hogy pontosan végre kell hajtani a kapott irányelveket, a- melyek reális tényeken alapultak. Vlagyimir Iljics legjobban azokat a munkatársakat becsülte, akik a maga realitáséban tudták felmérni a helyzetet, akik tudták, hogy az adott helyzetben mit kell cselekedni, és ezt pontosan, tekintet nélkül az akadályokra, meg tudták tenni. Mi volt a legnehezebben megtanulható Vlagyimir Iljicstől? Az — és ebben ő úgyszólván mindenkit felülmúlt —, hogy mindent a legnagyobb rendszerességgel végezzünk. Az ő munkája, egész napja, bárhol is tartózkodott, szigorú rendszerességgel volt beosztva. Ugyanilyen szigorú rend u- ralkodott könyvespolcán, íróasztalán és a magánéletben is. A magánéletben is szükségesnek tartotta a rendszerességet, a gondosságot, az ésszerűséget. Akik vele dolgoztak, azoktól megkövetelte, hogy idejében hagyják abba a munkát és pihenjenek, óvják egészségüket, hogy életük rendezett legyen, ne legyen úrrá rajtuk a rendetlenség, a hanyagság, a kapkodás. A hasznos tevékenységgel kapcsolatos elképzelések uralkodjanak a személyi jellegűek felett, minden személyi mozzanat háttérbe kerüljön, ha az ügy érdeke úgy kívánja. — Ez az elv annyira áthatotta Vlagyimir Iljics egész lényét, hogy a vele való beszélgetés során szinte kényelmetlen volt bármilyen személyi elképzelésre utalni, ha az ügyről volt szó. Sohasem lát————nwa» tam Vlagyimir Iljicset haragosabbnak, mint olyankor, amikor az egyéni indulat az ügy fölé kerekedett, amikor az érvelést személyes kirohanásokkal és indulattal helyettesítették, amikor ahelyett, hogy az ügyről beszéltek volna, személyi sérelmek, vagy az ügy egyik-rriásik résztvevőjének személyi tulajdonságai kerültek szóba. Lenin egyik legnagyszerűbb tulajdonsága az volt, hogy alá tudta vetni magát a kollektíva akaratának, még akkor is, ha tudta, hogy a kollektívának nincs igaza. Óriási tekintélyével legtöbb esetben meg tudta győzni a szovjetekben vagy a pártszervezetekben dolgozó elvtársakat. Voltak természetesen olyan esetek is, amikor a véleményét nem fogadták egyöntetűen, és 6 kisebbségben maradt. Vlagyimir Iljics ilyea- kor teljesen és fenntartás nélkül alávetette magát a szervezet, a kollektíva akaratának. Sohasem élt vissza puszta tekintélyével, mindig érvekkel és meggyőzéssel hatott, sohasem használta fel példátlan befolyását arra, hogy megtörje a másként gondolkodók ellenállását. Igyekezett meggyőzni az embereket, és nem nyugodott addig, amíg ez nem sikerült. Több feljegyzést kaptam tőle egymás után, újabb és újabb érvekkel, amikor valamiről meg akart győzni engem. Emlékszem vitájára egy neves elv- társsal, egy igen fájó, pártos belüli személyes kérdésről. Vlagyimir Iljics ekkor így érvelt: „Meggyőződésem, hogy minden taggyűlésen bebizonyítom, hogy önnek nincs igaza, és hogy minden taggyűlés egyet fog érteni ezzel.“ Eszébe sem jutott, hogy másképp győzze le vitapartnerét, mint a szervezet keretein folytatott érveléssel. A fiatalság tanulhat élő példájából! Vlagyimir Iljics személyében a proletárdiktatúra valóban utánozhatatlan képviselőjét tisztelhetjük. Annak a proletárdiktatúrának, amely az alapos tudáson, az emberi munka ésszerűségén, egyszóval az észnek a természet feletti diadalán alapszik. GEORGIJ CSICSERIN LEV KORSĽNSZKIJ: Beszélgetés lyeket nem tudunk pontos adatokkal alátámasztani. Ennek a követelménynek felelt meg az a pontosság is, mely Vlagyimir Iljics gondolkodásában megnyílván ült. Lenin nemcsak azt követelte meg, hogy bármilyen állítást pontosan ellenőrzött adatokból vezessünk le, hanem azt Is, hogy az elképzelés legyen átgondolt, megmunkált, hogy a gondolat elejétől végéig világos és határozott legyen. A gondolatok végső megmunkálására való törekvés — ezt tanulta meg mindenki, aki: Lenin környezetében dolgozott. Csengett a telefon. Felvertem a kagylót. — Te vagy az? — En. — Mért szöktél meg ebéd titán megint a munkából? — Hát — mondom —, kórházba kellett mennem. — Es tegnap miért késtél el? — A nénikémet kísértem ki az állomásra. — fis tegnapelőtt miért főttél munkába részegen? — A lakodalomból egyenesen oda mentem. , — Ide hallgass — mondja a hang Vászfa, te egyszer végleg felbőszítesz engemetl — Hogyhogy — tiltakozom — miféle Vászfa? Hiszen én Vlagyimir vagyok. — Piszkunov? — Alem. Danyvlov. — Elnézést — mondja a hang — úgy látszik rossz szám ugrott be. fis letette a kagylót. —t—- fordítása ■NBMHHHI Nyüzsögnek az asztalok körül.. A kész elemek azonnal a h étfokos vagy még ennél is nagyobb hidegbe kerülnek. CUKORGYÁR UTÁN HÁZGYÁR (Kisipari központ Csallóköz szívében] Az épülő vagy már felépült 1 rábbiaktől. i i I Dunajská Streda ( Duna- szerdahelyl egyre inkább i- gazi ipari központtá válik. Aprócska ipari központtá, de annál jelentősebbé, hiszen akárcsak a cukorgyár, a többi létesítmény Is új, I valóban korszerű. Ilyen például az évi 600 lakást gyártó házgyár is. Az új ház gyár betonelemeiből épített házai különböznek a korábbi technológiával készült é- pületektől. Maga a beton I nyersebbnek, de mindamellett simábbnak tűnik. Jobban egymásba illeszkednek az elemek is, nem keletkezik rajtuk a hanyag munkáról árulkodó sok rés, repedés, csorbulás és lyuk. Mindez természetes azoknak, akik ismerik a házgyárra vonatkozó előzményeket és a technológiát, az ä új gyártási folyamat eljárá- I sának titkait. Réti Olivér I * mérnök, a panelgyár vezetője erről így tájékoztat: I — Valamikor 1969-ben arról kezdtek beszélni, hogyha be akarjuk váltani ígéretünket, amely szerint rövidesen megoldiuk az ország házak különböznek a kofiatal technikussal, Kugler Gyulával és Écsi Miklóssal várakoztam. Az iroda ajtaja nyitva volt és láthattam, hogy miközben ők gyakran elhagyták a helyiséget, nem vetették le meleg kabátjukat. A „titokra“ később derült fény. A gyár két műszakra dolgozó 135 alkalmazottja között 124 a munkás és mindössze tizenegy azok száma, akik nincsenek közvetlenül bekapcsolva a gyártási folyamatba. Ennek magyarázata, mint ahogy Ismét a gyár vezetői tájékoztattak, a korszerű technológiában rejlik. — 1949-ben a párizsi Camus nevű építésznek az a furcsa gondolata támadt, hogy a betonnak nem Is kell olyan sokáig száradnia, mint ahogy az áltálában szokás. Kipróbálta új elképzelését és akárcsak a kenyeret, sütni kezdte a betont. A feltevés helyesnek bizonyult, a friss betonból készült elemek alig négy és tél órán belül elérték azt a szilárdságot, amit korábban csak néhány hét után értek el. Az egészen új technológiai eljárást természetesen korszerű keverőgépek és más berendezések segítségével valósítják meg. A nagy pajtára emlékeztető szerelő- csarnok mindkét oldalán ott vannak azok a bizonyos kemencék, összesen 16 és velük együtt 16 asztal, amelyeken az épületelemeket gyártják. A gyár sokfajta és méretű elemet gyárt. Ezekben már megtalálhatók a villany-, víz-, gáz- és távfűtés vezetékei, valamint az ajtók, ablakok számára készült ü- regek, vagyis ezek a betonelemek már összeszerelhető állapotban vannak, amikor itt kint megpillantjuk őket. Hogy valóban milyen érdekes és szokatlan ez a technológia, hadd idézzem Écsi Miklós szavait: — Nem szabadna megtörténnie, de megtörtént, hogy egyszer egyenesen a kemencéből voltunk kénytelenek néhány elemet az építkezéshez szállítani. Azonban iakáskérdését, további házgyárakat kell építenünk. Ekkor több megoldás merült föl az építők előtt. Építhettek volnd néhány hazai gyártmányú házgyárat, de ezek létrehozása hosszadalmas lett volna, ezért olyan döntés született, hogy néhány új típusú gyárat vásá rolnak külföldön. A választás a bécsi Bauring cégre esett, és Dunaszerdahelyen kívül Trnaván, Martinban és Banská Bystricán építettek panelgyárat. Ez a bécsi mammutvállalat, amely francia szabadalom alapján készíti házgyárait, tizenhárom hónapon beiül képes volt ü- zembe helyezni a házgyárat. Az építése 1970-ban kezdődött meg, és a ml viszonyainkhoz mérve szokatlanul gyorsan, tizenhárom hónapon belül — 1971 októberében — megkezdhettük a próbaüzemelést — 1972 januárjában pedig át is adták az új gyárat. XXX Mielőtt Réti Olivér mérnökkel találkoztam volna, a gyár egyik irodájában két
