Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-22 / 4. szám

Csehszlovák dráma hete a Szovjetunióban láthattuk a moszkvai Puskin Színházban Švejket, az Operettszínházban pedig Neked szól a dalom revüt, valamint más cseh és szlovák operettet és zenés vígjátékot. A múlt év végén került színre a Köz­ponti Gyermekszínházban A. Jirásek cseh klasszikus mesejátéka, a Lámpás. Azonban nemcsak Moszkvában mutatták he a cseh és szlovák drámatermés szlne- javát, hanem a Szovjetusíó más nagyváro­sainak színpadán is: így például LenLn- g rád ban a Švejket, Kijevben a Strakonice! dudást és a Fazekasbált, Perm ben pedig nagy sikert aratott a Katja Kabamová cí­mű opera. Huszonöt szlovák és cseh szerző har­mincnégy művét mutatták be a szovjet kö­zönség előtt a csehszlovák drámai és ze­nei művészet fesztiválján. Olyan müvek e- zek, melyeket ma is nagy sikerrel játsza­nak itthon és külföldön egyaránt. Méltán arattak sikert a Szovjetunióban Is mindenütt, Munkácstól Ashabadig, Le- ningrádíól Petropavlovszkig, Moszkvától Tbilisziig és Alma-Atáig. Néhány a bemutatott darabok közül még az 1974-es év repertoárján is szerepel. A fesztivál sikerei kétségkívül örömtelik, mert még inkább elmélyítik kulturális kap­csolatainkat a baráti nemzetekkel. A baráti szocialista országok kulturális kapcsolatainak keretébe tartoznak a szín­házi bemutatók és zenei fesztiválok. Az alkotó együttműködésnek éppen ez a for­mája adja legjobb lehetőségét az egymás szellemi élete tökéletes megismerésének. A Szovjetunióban immár másodízben ke­rült sor a csehszlovák drámai művészet fesztivé Íjára, melyet a moszkvai Kis Szín­házban nyitottak meg Karel Čapek Ismert drámájával, A Makropulos üggyel. Ez a huszas években készült darab ma sem vesztett Időszerűségéből, mert alapgondola­ta — az ember felelőssége a társadalom­mal szemben, az tgazl humanizmus, a civi­lizáció megmentése — mindig komoly, min­dig jelentős és érdekes téma. A darab ren­dezője, V. Mohanov sajátos felfogásban, mintegy pamfletben elítéli a letűnt osztá­lyok erkölcsét s magasztalja az új világ etikáját. A szép sikerhez a színészek nagy­szerű alakításokkal járultak hozzá, A moszkvai Művész Szníház 0. Záhrad­ník fiatal szlovák drámaíró művét a Kinek Jelenet K. Čapek „A Makropulos ügy“ cí­mű drámájából. Főszerepekben N. Kor- nyienkova érdemes művész és B. Kenigson nemzeti művész, énášba,, shrd cméáy üt a toronyórát mutatta be. Ezt a mai té­májú darabot Oleg [efremov nemzeti mű­vész rendezte, nagyszerűen kiaknázva a benne rejlő helyzetkomikumot. A főszere­peket olyan kiváló színészekre bízta, mint A. Gribov, Olga Androvszkaja, M. Jansin nemzeti művészek. A pénz romboló hatalma, a polgárság el­haló, csökkenő befolyása a témája Ján So- lovifi „Kolduskaland“ című szatirikus ko­médiájának, meiyet G. Köszjukov rendezett a Jermolov Színházban. Nem feledkeztek meg Moszkvában a báb­színházról sem, két színpadon is mutattak be cseh szerzőt. Ezen a drámai fesztiválon egyaránt szín­re kerültek régebbi és mai drámai alkotá­sok, szlovák és cseh szerzők müvei. Így (fel A cseh és szlovák drámai és zenei alko­tások fesztiváljának ünnepélyes megnyitója a moszkvai Kis Színházban. A csehszlovák kuitúrdeiegációt M. I. Carev nemzeti mű­vész, a Szocialista Munka Hőse üdvözölte LÁTOGATÁS A BALZAC-HÁZBAN A Balzac-házat nem először látom. Ha jól emlékszem, már harmadszor zarándokolok el o- da, és biztosan tudom, ha még egyszer Párizsban leszek, a Bal­zac-relikviákat újra megtekin­tem. Ahányszor Párizsban va­gyok, mindig megnézem híres tintatartóját, porcelán kávés- kancsóját, és a kezét, azt az apró, finom kezét, amellyel sok, sok ezer oldalt írt tele... Nem beszélve azokról a javításokról, amelyek a nyomdászok „nagy nyomdából kikerült hasábokon. E javításokat is azzal az apró, fáradhat at lan kezével végezte. Nézem, nézem ezt az alkotó, csodás kis kezet, amely most bronzba öntve előttem fekszik egy nagy könyvön. Nézem, mint egy csodát, felülről és oldalról, vékony ujjait finom vonalak barázdálták, rengeteg, megszámlálhatatlan vonal, a- mely úgy látszik, mintha vala­mit őrizne a zseniális fáradha­tatlan író titkaiból. Müve óriá­st hatással volt a világ népei­re. Azt hiszem, nincs a világon nyelv, amelyre müveiből vala­mit le nem fordítottak volna. Alakjai, mint eleven lények él­nek az emberekben. A BalzacT ház vitrinjeiben látni őket, szobrászok foglalkoztak velük, megmintázták őket, mint ele­ven embereket. Ott látom Eu­génie Grandet és az apját, aki élet-halt az aranyáért. Itt meg Goriot apó húzódik meg szeré­nyen. Sovány magas úriember­nek látszik. En kissé csalÓdot-_ tan nézem, mert képzeletem­ben Goriot apó már hízásnak indult és hasas kissé. így lá­tom őt, de nincs kizárva, hogy tévedek. Néhány javított kéziratot is látni a vitrinben. Megdöbbenek a látványon, Balzac úgyszólván újra írta az egész kiszedett ha­sábot. A látogató a francia klasszikusok kiadványait is szemügyre veheti. Ezeket Bal­zac adta ki. Persze, ráfizetett, mint minden üzletre, amibe pénzt fektetett, és amiből azt remélte, hogy máról holnapra egyszerre meggazdagodik. Sze­rencsére tévedett. Ha sikerül a hirtelen meggazdagodás, talán sosem Írja meg nagy művét, az Emberi Színjátékot, amelyből 91 kötet készült. A Balzac-házból szerintem hiányzik a világ összes Balzac- fordításainak gyűjteménye. Bi­zonyos, hogy érdemes volna a házhoz hozzáépíteni egy részt, amely az említett fordítások könyvtára volna. Ebbe a könyv­tárba gyűjtenék össze a vilá­gon megjelent különböző nyel­vű Balzac-fordítások egy-egy példányát. Balzac azt megér­demelné. Kár, hogy a Balazac- hdz nem tárja ezt a csodás könyvtárt a látogatói elé. Biz­tos vagyok benne, hogy a lá­togatók száma megkétszereződ­nék. Es olvasói is legalább ké­pet kapnának a páratlan nagy író óriást hatásáról és népsze­rűségéről. Azt hiszem a könyv­tár létesítése nem kerülne töb­be egy bombázónál. Most, hogy ott jártam, a lá­togatók közt vietnamiakat és japánokat fedeztem fel, akik Balzac könyveit éppúgy isme­rik, akárcsak én. Szabó Béla A közelmúltban jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában, s a na­pokban került a könyvesboltok pol­caira a tíz éve elhunyt kiváló csehszlovákiai magyar irodalomtör­ténész, SAS ANDOR „KORONÁZÓ VAROS“ című monográfiája. A bécsi kongresszustól a nagy márciusig (1818—1848) teszi pon­tossá az alcím A koronázó város e kötet­ben foglalt időszakának határoló dátumait. Milyen is volt Szlovákia mai lüktető rit­musú fővárosának az élete a múlt század első felében? A város etnográfiai és műve­lődési szempontból határterületen épUlt, a- ho) három kultóra: a német, a magyar és a szláv érintkezik egymással. A reformkor- szak egyik jellemző vonása a magyar elő­retörés, a német művelődési öntudat és a szláv nemzeti ébredés. A diéták városát nemzetéberesztök látogatják vagy lakják. Itt mondja el szenvedélyes beszédeit Kos snth Lajos, Széchényi István és Cudovft Stór. Járt itt Metternich, Talleyrand, Wel­lington, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor, Palacký, a csehek nagy történetírója pedig a líceum diákba volt. Errol a forrongó, izgalmas korról fest hi­teles képet posthumus munkájában Sas An­dor. Könyve a csehszlovákiai magyar tör­ténetírás értékes gazdagodását jelenti. Ugyancsak történeti munkával jelentke­zett a csehszlovákiai magyar irodalomtör­ténetírás ifjabb nemzedékének képviselője. CSANDA SÁNDOR „BALASSI BÁLINT KÖLTÉSZETE és a közép-európai szláv reneszánsz stílus" mind a szerző, mind irodalumtörténet-irá- című kötete ugyancsak jelentős állomás sunk fejlődésében. „Csanda Sándor a Fanchall-kódex felfe­dezése óta megkülönböztetett figyelmet szentel Balassi Bálint személyének és élet­művének — írja a kötetről Rákos Péter, a prágai Károly Egyetem professzora. Kitűnő érzékkel határozza meg magát a kulcskér­dést: Balassi egyéni hangvételének leválasz tását a reneszánsz líra konvenciózus for manyelvéről. Gazdag példatárral illusztrál­va bemutatja Balassi költői eszközeit, a to­vábbi fejezetekben pedig egybeveti Balassit Kochanowskival, a lengyel reneszánsz líra kimagasló képviselőjével. E két jelentős irodalomtörténeti munkán kívül MOYZES ILONA „HARANGOK“ című elbeszélésgyűjteménye képviseli az e- redeti csehszlovákiai magyar irodalmat. Ti­zenhat rövidebb-hosszabb elbeszélés. A szerző figyelmét az érdekes és reális tör­ténetek ragadják meg — olvashatjuk a kö­tete fülszövegében. Magáénak érzi az öreg, elhagyott emberek kinzö problémáját, de ugyanilyen szenvedélyes megértéssel ábra zolja a férjükben, szerelmükben csalódott, elhagyott asszonyok lelkivilágát is. Az évvégi könyvpiacra jelent meg száza dunk klasszikus cseb prózájának két jelen tős alkotása. Az egyik CAPEK-CHOD „TÜNÉKENY ALMOK“ cimü regénye, melyet Rácz Olivér kiváló fordításában olvashatnak a magyar olva sók. Čapek-Chod nevét a „Turbina“ című re­gényéből ismerhettük meg. melyet annak i dején „Századvég a Moldaván“, címmel je­lentettek meg magyarul. Regényei széles látókörről és műveltségről tanúskodnak. A másik cseh klasszikus regény IVAN OLBRACHT „A HÚDÍTÓ“ című munkája, mely a nemrég elhunyt Szekeres György ugyancsak kiváló fordítá­sában jelent meg immár második kiadás­ban magyar nyelven. A hóditó, a szocia­lista realizmus nagy cseh művelőjének n- tolső munkája az Amerika felfedezése kö­rüli évtizedekbe viszi olvasóit, s a világ- történelem e legérdekesebb, s egyben leg­sötétebb korszakárót szól. Az ifjúsági irodalomról sem feledkeztünk meg, noha a karácsonyra szánt kötetek nyomdai okokból csak az Ünnepek ntán kerülnek az olvasók kezébe. LUDVlK SOüCEK „A BETLEHEMI CSILLAG NYOMÁBAN? cimü mnnkája izgalmas olvasmány. „A vak madarak titka“ és az „ősi lovagi jel“ című regények magyarul is jói ismert szerzője ezúttal nem scifit frl, hanem a nyomozó szerepét magára vállalva elindult megke­resni néhány megoldatlan kérdés, furcsa­ság, képtelenség nyitját. Így indult el a „betlehemi csillag nyomában“ is... MIROSLAV STIGL: „INDIÁNOK HAD1ÖSVÉNYÉN“ című kötete viszont vérbeli „Indiánkönyv“, indián lovasok száguldanak a prérin, fejük fölött tomahawkot forgatva, arcnkat harci színekre festették. Ez a hadiösvényt járó indiánok jellegzetes képe. új ifjúság 5 ZSILKA TIBOR: A stílus hírértéke (MADÁCH, BRATISLAVA 1973) Ha a csehszlovákiai magyar irodalmat egy képze­letbeli olimpián indítanánk, bizony, több discipiíná- ban nem tudnánk műfajt pályára küldeni. És ame­lyikben igen — tudjak jól —, két-három körrel kul­lognánk a nagyok mögött. De azért nagynéha már egészen közelről hallani a élenfútók lihegdsét. I- lyenkor igazán tudunk örülni. Mint ahogy most is, amikor új, de nem ismeretien szerzőt és könyvét köszöntjük. Zsilka Tibor „A stílus hírértéke“ c. mun­kája felzárkózást jelent nemcsak a magyar, hanem az európai színvonalhoz is. A csehszlovákiai ma­gyar irodalom (ill. irodalomtudomány — ha van ilyen?) egyetlen képviselője, aki a szépirodalmi szö­veget a kommunikációelmélet alapelveinék figye­lembevételével próbálja megközelíteni. Szerte a vi­lágon egyre nő azon nyelvtudósok száma, akik az irodalmi művet a kommunikáció sajátos esetének te­kintik. Ez a szempont, ill. megközelítési módszer nyitja meg az egyetlen utat a komplexebb vizsgá­lódás, interpretálás felé, amely nem csupán a tar­talomra vagy csak a jelre stb. korlátozódik. Vizs­gálja az irodalmi mű valamennyi különböző szintű struktúráját, annak elemeit, a motívumokat, a mű társadalmi vonatkozásait. Számos iskola alakult szer­te a világon, és ezek közé tartozik már a nyitrai pedagógiai fakultás mellett működő Irodalom-kom­munikációs Kabinet is, ahol Zsilka Tibor évek óta dolgozik. Neve határainkon túl is ismert, hisz nem egy tanulmánya jelent meg Hollandiában, Jugoszlá­viában, Lengyelországban és Magyarországon. Lapozzuk most fel a könyvet, amelyet három rész­re osztott a szerző a következő címekkel. Szöveg- elemzések és stílusvizsgálatok, Szépirodalmi szöve­gek vizsgálata kvantitatív módszerrel és Kitekintés. Nem célunk valamennyi tanulmányt ismertetni, de némelyikre egy-két mondat erejéig kitérünk. Mind­járt az elsőhöz, amely Fábry Zoltán nyelvi stílusá­ról szól, annyit — ha furcsán hangzik is: kimarad­hatott volna a kötetből. Nem több ugyanis a nyil­vánvaló következtetések füzérénél. Vagy stilisztika; terminus technikust bizonyít Fábrytól vett idézetek­kel, vagy fordítva. Sokkal elmélyültebb a második tanulmány, amely í A gondola párhuzam használata az irodalomban cí­met viseli. Egyike a teghasználhatóbbaknak az is­kolai oktatásban. Az irodalmi mű társadalmi vonatkozása címűben József Attla Hazám versét elemzi. A vers társadalmi- szoojáüs mondanivalójára mint a „szöveg preferált velejárójára“ derít fényt az információelmélet mód­szerével. Itt találkozunk a már lassan ismerős (és de jó, hogy így van) fogalmakkal, tapasztalati komplexummal, a kommunikációs állásponttal, a MI—ÖK oppozíoióval, stb. A kötet legértékesebb és legfigyelemreméltóbb ré­sze, mint ahogy a fülszöveg is jelzi, a második. És itt mindjárt az elsőnél, Egy verseskötet stilisztikái elemzése szóstatisztikai módszerrel címűnél, álljunk meg egy pillanatra, nemcsak azért, mert a magyar- országi kritika is pozitívan értékelte, hanem mert Cselényí László Erők kötetéről tesz kijelentéseket, amelyeket — természetesen — tényekkel bizonyít. Miután gondosan megszámolta a szófajokat, kimutat­ta ismétlődési és egymáshoz való viszonyuk arányát — többek között ezekre a következtetésekre jutott: „.. .Ami az elemi névszók, elsősorban a főnevek túlzott használatát illeti: ebben a két háború kö­zötti költői hagyományokhoz való ragaszkodást lát­juk. S az, hogy csak az elemi főnevek 57,50 száza­léka a parasztember szókincséből kerül ki, szintén nem válik dicséretére... ezen a ponton párhuzamot vonhatunk a népi írók gondolkodásmódja és Cselé- nyié között.“ Ugyanebben a tanulmányban .alkalmaz­za elsőként magyar anyagra a francia Guiraud kép­letét, amellyel a szóbanforgó kötet szókincsgazdag­ságát számította ki. Az eredmények, számok a kő­vetkezőket mondatták vele: „ .. .Cselényí kötetének szókincsgazdagsága átlagon aluli... Cselényí köl­tői nyelve tematikailag konzervatív; s így világlátá­sa és világérzése is regionális. Bármiről is ír, min­dig a gömöri ember szólal meg benne... nagyon Is egyhangúan, mellékjelentések nélkül.“ A nyelvi rendszer és a struktúra című tanulmá­nyában József Attila Kései sirató versét és annak Smrek általi szlovák fordítását hasonlítja ill. vizs­gálja sfetlszttkal és információelméleti módszerrel. Vizsgálódásai végén az eltéréseket így foglalja ösz- sze: a) A magyar Időmértékes verselés sajátos típu­sát Ján Smrek szabálytalan hangsúlyos ritmussal cserélt fel... b) A fordításban nagyobb a megvizs­gált elemek előremeghatározottsága (prédákra bilit á ■ sa), mint az eredetiben. Ezzel egyetemben az ütem­szerkezet, a tempó is megváltozik, ami fokozza a szöveg dinamizmusát, cselekményességét... Ha nem tudnánk, hogy Zsilka Tibor hány nagy­szerű tanulmányt publikált, amelyek nem kerültek be a kötetbe, talán észre sem vettük volna, hogy a harmadik rész kilóg. Ugyanis az utolsó négy tanul­mányban egyénisége már csak a stílusban nyilvánul meg. Leír, ismertet, recenzál, és Inkább tájékozott­ságról, a tudós hozzáértéséről kapunk képet, minte- gyéni véleményéről és kutatásainak eredményeiről, pedig ezeket láttuk volna szívesebben a nem nagy terjedelmű kötetben. Zsilka Tibor könyve hosszú évek türelmes munká­jának az eredménye. Valamennyi tanulmány a rá jellemző pontosság jegyeit viseli magán, pedig a tu­domány — melynek, most már úgy látszik, a szerzó életét szenteli — még sokszor találgatásokba kény­telen bocsátkozni — lévén meglehetősen fiatalkorú. Végezetül még egy megjegyzés. Figyelembe véve a magyar irodalmat és nyelvtant tanítók, valamint az azokkal foglalkozók számát: a példányszámot (500) keveseljük. BODNAR GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents