Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-22 / 4. szám
t Január elején a diplomáciai élet viszonylagos nyugalomról írtunk. I- gaz, már akkor jeleztük, hogy ez a viszonylagos nyugalom a karácsonyi és újévi ünnepekkel magyarázható. Amikor ezek a sorok íródnak — január közepén — már a nemzetközi tanácskozások egész sorozata van folyamatban. A földgolyó szinte valamennyi napirenden lévő politikai, gazdasági kérdéséről sokoldalú tárgyalások, konzultációk folynak. A téli szünetet követően ezen a héten két szinten is folytatódnak Bécs- ben és Genfben az európai biztonság megszilárdítására irányuló tárgyalások. A közép-európai kölcsönös haderő és fegyvercsökkentési tárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője az osztrák fővárosba érkezve hangsúlyozta a munka nehézségét, de annak a reményének adott hangot, hogy valamennyi résztvevő „realizmusról és jóakaratról“ tesz majd tanúbizonyságot. Várható, — mondotta Oleg Hlesztov, a szovjet küldöttség vezetője — a kialakult kedvező viszonyok jó előfeltételeket teremtettek ahhoz, hogy Héressük a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése problémájának kölcsönösen elfogadható megoldását. Az európai biztonsági értekezlet genfi második szakaszára ugyancsak még jelentős munka vár ahhoz, hogy eljusson a konferencia végső dokumentumainak. a kontinens államai közötti kapcsolatok normáinak szabályozásához. Az európai enyhülés szempontjából nagy fontosságú, hogy további előrehaladást érjenek el a két német állam viszonyában. Az előfeltételek hozzá megvannak, az elmúlt héten tárgyalások kezdődtek az NDK és az NSZK képviselői között négy — köztük kulturális egyezmény megkötéséről. A szovjet-nyugatnémet gazdasági kapcsolatok is tovább bővülnek. Bonnban tárgyalt Vlagyimir Novikov miniszterelnökhelyettes a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. Novikov szovjet miniszterelnök-helyettest megbeszélésen fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár is. Kissinger amerikai külügyminiszter a múlt héten valóságos ingajáratot bonyolított le Asszuán és Jeruzsálem között. Egyiptom és Izrael vezetőivel hosszas tárgyalásokat folytatott. E látogatás-sorozat elindította a kompromisszum-keresés gépezetét a közel- keleti válság rendezésére. Lapzártánkig annyi előrehaladás történt, hogy pénteken — január 18- án — 11 órakor a diplomáciai életben a közelmúltból oly jól ismert Kairó-—Szuez közti országút 101-es kilométerkövénél aláírják a Szuezi- csatorna mentén állomásozó csapatok szétválasztásáról szóló megállapodást. Amikor ezeket a sorokat írjuk — január 18-án — még nem ismertek a megállapodás részletei. Olvasóinkat a legközelebbi számban tájékoztatni fogjuk a fejleményekről. Tudnunk kell azonban, hogy a megállapodás még mindig csak egy lépés az általános rendezés felé, a- melynek alapja, hogy Izrael teljesítse a Biztosági Tanács ismert 242. számú határozatát. Ugyancsak a múlt hét jelentős közép-keleti eseménye a Líbia és Tunézia egyesítéséről szóló hír. Az egyesülés bejelentése, amelyet egyébként véglegesen népszavazással döntenek el, az arab világban néhol pozitív, másutt tartózkodó visszhangra talált. A nyugati világ kedvezőtlen gazdasági-pénzügyi helyzetével kapcsolatban két nemzetközi tanácskozás is folyik Brüsszelben. Mindkét tanácskozásra ráveti árnyékát a fokozódó e- nergiaválság. Az energiaválság csökkentésére a Közös Piac miniszteri tanácsa javasolja ötvennapos fűtőanyag-tartalék kötelező létrehozását az áramszolgáltató iparban, továbbá azt, hogy helyezzék egységes alapokra az energia felhasználását. A Közös Piac tagjainak véleménye megoszlik, s nincs sok remény a közös elvek kialakítására. S. Gy. MOSZKVÁBAN TÉLEN A szán oda ablakán jégvirágok. A tél utámozhaitatlan művészete, órákig el lehet benne gyönyörködni. Olvastam, hogy az üvegre dermedt mintáik tulajdoniképpen a- zoknak a vizeknek, patak oknak emlékét őrzik, amelyek az ide-oda vándorló pára szülőföldjének tekinthetők. Hogy a víz megőrzi a benne élt növények formáját, s ha hosszú vándorlások után egy világváros ablakára rakódva megfagy, azok a kuszáknak látott mintázatok tulajdonképpen a növényzet tükörképei. Neun tudom, ez az állítás a feltételezés stádiumában vane. még, vagy már bizonyított tény is? Hogy ott, a Ki j evszka ja -szál ió negye dik emeleti ablakán a széles orosz mezők lelkét waigy csak a tél ptagálta minták rajzait láttam? Tél! Mennyi melegség költözhet ebbe a fagyos évszakba, ha az ember visszafut emlékekért a gyermekkorába. Azokba az időkbe, amikor még hó és jég jellemezte a decem.be rí, a januárt és februárt, amikor korcsolyán egyik faluból a másikba lehetett siklani az iamotk tündérszáirnya- in. Itt, Moszkvában még bőven hull a hó, hol bolyhosan, óriási pelyhek- ben, hol csak ügy, szinte peregve, mint a sivatag homokja. Hull, szóródik, pereg, nem lehet megűnnl, én legalábbis mindvégig élveztem. Még ZagorsZkban is, ebben a Moszkvától nyolcvan kilométerre lévő ősi kolostorban, ahol harmincöt fokot mértek aznap, és ahol úgy befagyott a gondnok apró gépkocsija, hogy nem tudtuk a csikorgó havon begyújtani. Zagorszkban láttam néhány eredeti Rjublov-ikont. Andrej Rjublovról sokat olvastam már. A nagy ikonfestő-' ről gyönyörű filmet készített Tarkov- szkíj. Az ember nem akar hinni a szemének, amikor egyszerre ott áll a Rjublov-képek előtt és szemével végigtapogathatja a színeiket és formákat. Itt néztük órákon át az o- ro&z ikomművészet legszebb darabjait. Én úgy vagyok vele, hogy egy múzeumiban vagy képtárban nem tudok egy-két óránál többet tölteni. Szinte megcsötnörlök a rengeteg színtől, nem tudok több szépséget magamba inni. Moszkváiban azonban másként történt. Zagorszk után u- gyanls eljutottunk a Puskin-múzeum- ba. Aki járt már ott. bizonyára tudja, milyen értékek találhatók Itt: a francia szürrealisták képeit csodálhatjuk, de úgy, hogy eleinte azt sem tudja az ember, mit nézzen, Picassót vagy Menetet, Rodin szobrait vagy Van Gogh képeit?. Szívesen felhívnám olvasóink figyelmét két — véleményem szerint megdöbbentő hatású és ugyanakkor zsongítőan gyönyörködtető festményre. Igen, ezek előtt el tudna állni órákig az ember. Az egyik festmény Olaude Monet „Sirályok“ c. képe. Ajánlatos nappali fénynél nézni, annyira érzékeny mindennemű változásra. A Illa és a ké'k olyan módon van megkomponálva a vásznon, hogy finom alkonyt gomolygását- mindig úgy nézhetjük, mintha csakugyan Párizsban lennénk és csakugyan a Szajna fölött elszól - ló sirályokat néznénk. De ezeket a sirályokat is inkább csak sejteni lehet, mint látni. Mindez mégis úgy van ábrázolva, hogy a kép mindvégig a realitás talaján marad, nem lehet megvádolni a festőt azzal, hogy nem tudjuk, mit akart. Erről az egyetlen festményről oldalakat lehetne Imi, de különösebb értelme nincs. Az igazán nagy alkotások mindenkiben másképp tükröződnek, mindenki mást szippant a leikébe belőlük. Ugyanez mondható Vincent van Gogh festményéről, a börtönlakók sétáját ábrázoló képéről. Erről a remekműről is lehetne órákon át zengedezni. és ugyanakkor lehetne csupán ezt mondani: meg kell nézni. Mert külön-külön érezni a lángész keverte színeket és a börtönudvar fojtó levegőjét. A halálra szánt foglyok sóhaját, és azt is, hogy némelyikben él még a hit. Ebben a képben is benne van minden. Irigyelhetjük a moszkvai diákokat, akik akár naponta is tanulmányozhatják a kincset. Nem keli any- nylt tanulóiak, hogy megértsék, ml a művészete, lényege, mi az amikor a teljes harmónia bontakozik ki a vásznon. Amikor Moszkvában jártunk, a Pus- kin-múzeumban éppen ünnepre készültek: Tutankhamen fáraó kincseit állították ki aznap, amikor mi visz- sza indultunk. Értesültem róla, hogy az érdeklődés óriási. A harminc fokos hidegben többszáz ember állt sorba a múzeum előtt, hogy jegyet vegyen és megnézhesse a kiállítást. Legnagyobb élményem mégsem a zagorszkl ikonok vagy a Puskin-mú- zeum-beli festmények szemlélésekor keletkezett. Vendéglátóink ugyanis színházjegyekkel kedveskedtek. Három előadást láttam, s közülük az egyik felejthetetlen élményt nyújtott. Be tudtam jutni a moszkvai „kísérletező“ színházba, a Tagankára. De erről majd legközelebb. [folytatjuk] BATTA GYÖRGY csehszlovák - szovjet diAkbarAtsAg BUDAPESTEN Este fél hét. A csehszlovák kereskedelmi kirendeltség Rózsa Ferenc úti székházában vagyunk. Szállingóznak a fiúk, és lányok. Hét óra ellőtt öt perccel megérkeznek a szovjet fiatalok. Mindenki elfog latija helyét a kultúrteremben, a diákok és két a nagykövetségi képviselői egyaránt. A vendéglátó csehszlovák fiatalok üdvözlík az első közös találkozóra egybegyűlteket, majd megkezdődik a kultúrműsor. Először a fiatalok mutatják be műsorukat. Irodalmi összeállítás ez, «lapgondotota a mindennapok forradalma. Petőfi Sándor, József Attila, Nazim Hikmet verseit halljuk. Különösen Nagyidéi István remekel, de sikert aratott Mács Ildikó szavalata is. Ezután kés kislányé és a zongoráé a főszerep: Béres Juciit és Cslpkay Éva, a Liszt Ferenc Zeneművészet Főiskola hallgatói Antonín Dvoŕáik VIII. szláv táncát adják elő. Megérdemelt sikert aratnak. Utánuk a szovjet fiatalok következnek. Nurk Aufcsz észt népdalfeldolgozásokat játszik, majd egy öttagú kamarakórus előadásálban oirosz népdalok csendülnek fel. Már az első szám után érezhetően emelkedik a nézőtér hangulata. A Kalinka elhangzása után az a benyomásom, hogy ez a műsor csúcspontja, de tévedek. A pódiumon megjelenik egy kislány o- rosz népviseletben és a „Katyusa“ dallamára orosz népitáncot lejt. Szinte nem hallani a zongora hangját — elnyomja a közönség ütemes tapsa. A műsor végén a szovjet diákok nevében Borisz Sesztakov köszöni meg a meghívást, és nagy derültség közepette Rózsa Sándor utcának kereszteli el a Rózsa Ferenc utcát. Ezután valamennyien felvonulnak az emeletre, ahol megkezdődik az ismerkedés. Az egyik teremből már fel is hangzik a nó- tázás. A nótaszünetben szovjet fiatalokkal be- ' saé-lgetek. Két kislány — a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem másodikos hallgatói — még kissé töri a magyar nyelvet. Azt mondják, hogy számukra könnyebb a politikai gazdaságtanról beszélni magyarul, mini konyhanyelven társalogni, mivel a szakszöveggel naponta találkoznak, míg a kollégiumban, ahol mongol és német lányokkal laknak e- gyütt, jobbára oroszul értekeznek. Egy negyedikes, magyar szakos szovjet kislány azonban kitünően beszél magyarul. Igaz, már Jóideje Pesten él, mert szülei a nagykövetségen dolgoznak, de magyarul csak a nemzetközi előkészítőben kezdett tanulni, az érettségi után. Elárulja, hogy nagyon sok magyar népdalt tanult meg. Mivel a főiskolán elfogadható szinten elsajátította a magyar nyelvet, elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a finnugor nyelveket. Is, mert úgy érzi, ezek után illik „finnugorul“ megtanulnia. Eddig folyékonyan beszél fin, osztják és vogul nyelven... Kissé szégyeltem magam, mert én vajmi keveset tudok rokonnyelveinkről. Két moszkvai fiatalember, a már említett Borisz Sesztakov és Szása Kuzmin magyar- angol, illetvén magyar-német szakosok. Ök már öt éve vannak Budapesten. így aztán nem csoda, hogy egyáltalán nem érezhető kiejtésükön az idegen anyanyelv, bár Borisz megjegyezte, még nem találkozott olyan külföldivel, aki tökéletesen meg tudott volna tanulni Petőfi nyelvén. A hazaiak közül a Karlovy Vary-i Mészáros Erzsébet magyar szakos, még otthon kezdett magyarul tanulni. Farkas Vera negyedikes művészettörténész volt az e-stt műsor rendezője. Idehaza fs foglalkozott Irodalmi színpadokkal — egy ideig a CSEMADOK Központi Bizottsága alkalmazottja volt. Szerinte sok áldozatkész fiatal tanul Budapesten. Ha hazajönnek, sok szép dolgot szeretnének csinálni. Kovács István a Budapesten tanuló diákok 1-es számú alapszervezetének a kultúrfelelőse, vagyis az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanulók SZISZ-alapszervezetében dolgozik. Tőle tudtam meg. hogy négy alapszervezetbe tömörültek a csehszlovákiai fiatalok. Az 1-es- ről már szót ejtettünk, a 2-es számú alapszervezetet az Orvostudományi Egyetemen tanuló diákoké, a 3-as a műegyetemieket tömöríti, a 4-es a többi főiskola és a nagykövetségen dolgozó fiatalok ifjúsági szervezete. A Budapesten diákoskodó főiskolások szánna csaknem 300. Péntek este általában negyvenen jönnek össze, de a nagyobb rendezvényeken, mint amilyen ez a mostani is — ennek többszöröse a létszám. Időközben megismerkedtem Nagyidal .Istvánnal. A Színművészeti Főiskola másodéves tanulója. Szerinte is ,Jó társaság“ tanul Budapesten, mert a diákok tudják, hogy a beléjük vetett bizalmat majd itthon nagyon sok munkával kell meghálálniok. Terveiről annyit elárul, hogy ha hazajön, a Thália Színházhoz szeretne szerződni. A teremben közben tovább ismerkednek a fiatalok. Orosz, észt, szlovák és magyar népdalokat hallhatunk, ha „nem megy“ a szöveg, dúdolnak. Éjfél körül ér véget az összejavetel, és én is azzal a meggyőződéssel távozom, hogy a jó; sikerült est minden résztvevő számára emlékezetes marad. MÉSZÁROS JÁNOS KEDVES LÁNYOK ÉS FIÚK! Amint múlt heti rovatunkban közöltük, nemrég a Salai (Vág- sellye) Vörösmarthy Klub vendégei voltunk. Az ott hallott és tapasztalt észervételekről az alábbiakban adunk számot. Talán kezdjük azzal, hogy társadalmunk egyik jelentős feladatának tekinti az ifjúság alkotóerejének, aktivitásának megfelelő biztosítását. E téren már eddig is sokat tettek, s a jövőben még többet tehetnek az üzemek és vállalatok, illetve az intézmények mellett működő különböző klubok. Örvendetes, hogy az utóbbi időben ez a mozgalom egyre terebélyesedik, és ma már országos viszonylatban is számottevő szerepe ven. Salán már 7—8 évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy az ifjúságot vonzza a céltudatos szórakozás és művelődés iránt. A CSEMADOK helyi szervezete mellett működő Vörösmarty Klub — igaz kisebb megszakítással, — gazdag, sokrétű tevékenységet fejt ki, — Összejöveteleinket minden hétfőn a Centrál-kávéház helyiségében tartjuk — mondja Tóth Lajos, a klub vezetője. — Rendezvényeink talán azért vonzóak a csaknem 180—200 klubtag számára, mert nagyon sokrétűek. Tartottunk például Petőfi-emlékestet, fogadtuk Dráfi Mátyást és Holocsi Istvánt, a MATESZ művészeit, de járt közöttünk dr. Deme László, egyetemi tanár, dr. Jakab István egyetemi adjunktus. Kulcsár Tibor és Kovács Balogh Margit, az Ifjú Szivekből és még sokan mások. Egy-egy rendezvényen százan- százhuszan is részt vesznek. Az érdeklődés tehát nagy, de talán még ennél is lényegesebb az, hogy a jelenlevők érdeklődése igen széleskörű. — Én azért járok szívesen a klubba, mert igazi barátokra leltem — vallja Laukó Lívia, aki Sellyén lakik, de Dolné Sali- byn (Alsószelin) óvónő. — Igazi művészek járnak közénk, akiktől sokat tanulhatunk, főleg én, aki a kis csemetéket nevelem-oktatom. A Centrál-kávéház zsúfolásig megtelt akkor is, amikor velünk találkoztak a klub tagjai. Valóban öröm és jó érzés ilyen fiatalok előtt a riportkészítésről, a műsorszerkesztésről, terveinkről, elképzeléseinkről és problémáinkról szólni. A kérdések sokasága és sokrétűsége bizonyítja, hogy Safán nagyon jól ismerik és szeretik műsorunkat. a Kontaktust. Ilyen hallgatók közé mindig szívesen látogatunk el. És végül nézzük meg a magyar- országi rétsági Pántya József levelét: „Két éve, hogy megismerkedtem egy csehszlovákiai kislánnyal, aki Rozsnyón tanult, majd Hnúáfán dolgozott. Onnét került orvostanhallgatónak Prágába. A kislányt Pál Erzsébetnek hívják. Szeretném, ha címemre esetleg ismerősei is felhívnák a figyelmét, mert nem biztos, hogy Prágában kezébe kerül ez az újság.“ nagy árpád fi
