Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 3. szám
I 8 új ifjúság ANATOLIj DNYEPROV: Beszélgetés a közlekedési rendőrrel — Polgár társi — Tessék, kérem. — Pirosra ment át az úttesten. — Bocsásson meg, én ugyanis szlnvak vagyok. Nem tudom megkülönböztetni a pirosat a zöldtől. — Es a tényt legalább látja? — Természetesen. — Akkor észre kellett vennie, hogy a felső lámpa, vagyis a piros ég. — Ez a megállapítás ugyan logikus, de... — Mi az, hogy de? — A ba) ott van, hogy én, hogy Is magyarázzam meg magának... én a felső lámpát általában összetévesztem az alsóval. — Ne beszéljen annyitI A közlekedési rendőr előhúzta a büntetőtolotók- Ját és készült a vétkes megbüntetésére. — Látta már maga valaha Is egy fényképezőgép matt lemezét? A közlekedési rendőr elmosolyodott. — Tegyük fel, hogy láttam. — Akkor hát tudja, hogy azon a kép fordítva jelenik meg. — Ezt minden gyermek tudja. — Az emberi szem is lencse. A közlekedési rendőr tekintete éberré vált. — Es aztán? — A szemben a kép szintén fordítva jelenik mag... — Az Igaz, de... — Azért, mert a szem is egy lencse, érti? — Igen, de... A közlekedési rendőr bizonytalanul elővette a ceruzáját — De akkor meg nem értem, hogy... — Hiszen ez benne éppen a vicc. A legtöbb embernél, tulajdonképpen majd mindegyiknél szem által felfordított kép még egyszer megfordul az agyban. — Érdekes... De bizonyára igaza van, mert különben mindent fordítva látnánk. — Nos, hát pontosan így van ez énvelem. A közlekedési rendőr még a száját Is ellátottá meglepetésében. — Egyszóval maga akkor mindent... — igen, tgen. És legyen olyan kedves, kérem, ne piszkltsa be az arcomat a cipőjévelI A közlekedési rendőr hirtelen oldalt lépett. — Ez azt jelenti, hogy magának most én... — Fejjel lefelé áll, természetesen. — Te magasságos Isten, micsoda szerencsétlenség 1 — Nem is mondanám, már egészen megszoktam. A közlekedési rendőr elgondolkodott aztán ravaszul elmosolyodott. — Ezt az egészet kedves barátocskám maga csak kitalálta, hogy ne kelljen büntetést fizetnie. — De hiszen maga Is jól tudja, hogy a szem egy lencse, vagy nem? A közlekedési rendőr újra gondolkodóba esett. — Mit tudom én... Jöjjön velem, hadd törje a fejét a parancsnok Is. Elindultak. Am a közlekedést rendőr hirtelen megállt — Mondja csak, kérem, nem rossz magának Így Jármi, Ilyen fordított látással? — Hogy is mondjam csak... az Igaz, hogy néha egy kissé fárasztó. Állandóan felszegett fejjel bámulni az utat a lábam alatt. Az embernek belefájdul a nyaka. A parancsnak figyelmesen hallgatta a közlekedési rendőr jelentését, amelyet az a fülébe súgott. — Képtelenség, ez nem lehet Igaz. Mondja meg nekem, hogy hol a fejem?l — Ott lent, ni. — No tessék, hiszen maga is felfelé mutat. — Maguknak az felfelé, nekem azonban lefelé. — Hm... ez azt jelenti, hogy magának úgy tűnik, fejjel lefelé jár? — Nem, dehogyis. Maguknak tűnik úgy, hogy fejjel felfelé járnak. Nálam minden normális és a legnagyobb rendben van, mint egy fizika könyvben. — Idefigyeljen, egyszóval maga valamiféle kivétel lenne... — Hogy jut Ilyesmi az eszébe, maga a kivétel a szabály alól. Te magasságos isten, már megint az orrom alatt van a cipője. Legyen olyan kedves és... — Természetesen, természetesen, bocsásson meg. Különben mindennap pucolom a cipőmet. De engedjen meg még egy kérdést. Hogyan eszik és iszik ön? — Hogyan? Hát normálisan. Tányérból és pohárból. A parancsnok elkomorodott. — Ha minden ügy lenne, ahogy maga Itt nekünk meséli, akkor minden folyadéknak a szája mellé kellene kifolynia. — Már bocsásson meg, de akkor ön nem ismeri a gravitációs törvényt. — Micsoda?! — A folyadék természetesen nem ömölhet ki, mert megvan a maga súlya. — És ön szerint milyen vonzóerő hat rá? — Nevetséges kérdés. Természetesen a felső A... — De hiszen maga megint lefelé, a föld felé mutatott. — Már megmagyaráztam önnek, hogy... — Igen, Igen, Igaza van.., A parancsnok Intelligens és művelt ember volt. Előhúzott egy újságot a zsebéből. — Olvassa el, kérem, ml van Ide Irval? — kütrékgem teknőzelevel, gyoh... — Ember, hogy olvas maga? Hiszen maga az újság jobb alsó sarkában kezdte az olvasást balfelé és feli — Hát, hogy olvassak másképpen? — És maga érti is, amit olvas? — Természetesen. Az agyam ugyanis azonnal megfordítja a szöveget úgy, ahogy annak lennie kell. — A szemlencse nem fordítja meg, és a szöveg mégis fordítva van... furcsa. — Nincs ezen semmi furcsa, semmi rendkívüli. Lehet, hogy ez csak a fizikai normalltásom bizonyos kiegyenlítődése. — Ezt nevezi maga normálisnak? Mindent fejtetőre állítva látni? I / — Meg kell mondanom önnek, hogy Igenis éppen ez a normális. Az a mód, ahogyan a többiek, mások látnak a... — Ami ön szerint azt jelenti, hogy mások abnormálisaik. De hiszen ml óriási többségben vagyunk I — Nem hiszem, hogy ez jelentős érv lenne... A közlekedési rendőr feltett egy kérdést, amely mér régen a nyelve hegyén van. — Mondja csak, maga soha se próbált a többiekhez alkalmazkodni? — Nem értem miire gondol. — Hát csak arra... hogy a lent fent legyen, és így tovább. — Ja vagy úgy. Persze hogy akartam. Még fiatalkoromban. — És hogy csinálta? — Sokat foglalkoztam akrobatikával. Igyekeztem kézen járni, sőt a jóga tudományába is bedolgoztam magam, néha órákat álltam fejen. — És? — Mit mondjak, kár róla beszélni. Néhányszor összetaposták a kezemet. Bocsásson meg, de a cipője újra... A parancsnok és a közlekedési rendőr Ijedten elhallgattak. Aztán egy kis idő múlva a közlekedést rendőr azt mondta: — Ha megengedi, én Inkább elkísérném magát. Óvatosan menjen, látja csillárunk Is van, ott ni fent, Illetve magának az lent van, túlságosan alacsonyra szerelték, és az az érzésem, hogy nincs is jól felerősítve. Bele ne rúgjon! De ez a maga esete akkor is nagyon furcsa. Hm... Mit lát maga tulajdonképpen, ha így velem jön? De bocsásson meg, hiszen már említette, cipőket. Tudja, én most írom a disszertáclós munkámat. Maga nagyon sokat segíthetne nekem. Ez ugyanis olyan rendkívüli eset, amilyennel a Jogtudomány eddig még nem találkozott. Nem haragudna meg, ha valamikor felkeresném? Csak egy kis részletesebb beszélgetésre.. —Már miért haragudnék meg, jöjjön csak! Írja fel a címemet! — És hol találom ott meg magát? — A ház hét emeletes, én a legfelsőn lakom. A legegyszerűbb a tetőről megközelíteni. Lefelé, a második ablaík jobbról... A közlekedési rendőr közben valahová eltűnt. —tő— fordítása ■ L. J. Köbölkút: „A megtalált kedves“ című írását úgy tűnik olvasmányélményei sugallták. Keveset mondd benne. Se alakjait, sem a kort nem sikerült é- lethüvé formálnia. Tanuljon, s mai témával jelentkezzék. ■ „Aranyszálak“: Az ember, ha írni akar, először Is talán azt kell tisztáznia, hogy mit akar mondani a nagy- közönségnek, s hogy az, a- mlt mondani alkar, bír-e o- lyan súllyal, hogy mindenkinek oda kell figyelnie rá. Az ön verséből sajnos sok minden hiányzik: a gondolat, a nyelv finomsága, kifejező ereje, az élet, a szín, az íz stb. egyszóval a költészet hiányzik belőle. Hogy Is mondja Szabó Lőrinc: „A rossz költő egyszer cifra és íennkölt, máskor meg any- nyira primitív, hogy minden igazi egyszerűséget túllicitál; de sohasem tud élményt a maga hitelességében megfogni, nem tudja a tárgyi világot eleven és továbbítható szellemi tapasztalattá változtatni. A rossz költő nem tud közel férkőzni magához és a világhoz, amely benne van. Szavaiból, mialatt beszél, elpárolog a valóság ereje.“ A tanulást, az olvasást ajánljuk! ■ „Szívverés“: Versei zavarosak, összecsapottak, elnagyoltak. Először talán a mondanivalóját kellene tisztáznia. A csapkodás, a kapkodás semmivel sem teszi verseit jobbakká, szebbekké. Újra csak Szabó Lóriimét kell Idéznünk: „Legyünk egyszerűek...! Legyünk bátrak egyszerűnek lenni, a mindenkori tartalomhoz mérteni Az egyszerűségben nincs minek avulnia. Ha egyszerűek és Igazak vagyunk, akkor közelebb jutunk ahhoz, hogy időálló érték legyen a versünk, ne pedig afféle díszehuliató, álmodern irodalom...“ ■ Gy. B. Rimaszombat: Versei még eléggé kezdetlegesek, nyersek. Ha írni akar, először Is meg kell Ismerkednie a vers alapelemeivel: a nyelvvel, a ritmussal, a rímmel stb. Tanuljon! melyek meg akarták változtatni a világot 9. Taylor mérnök elkészítette a bombákat és átadta doktor Bernardnak, aki bőröndbe zárva rábízta egy Josef Georges nevű úrra. Megmagyarázta neki, hogy igen értékes találmány prototípusa van benne, amelyet maga szeretett volna BrUsz szel be vinni, da halasztha tatlan elfoglaltsága miatt íj Angliában kell maradnia, s ezért igen örülne, ha Georges szívességből elvinné Brüsszelbe, ahol egy angol úr már várni fogja. Josef Georges hiszékeny ember volt. Eszébe se jutott, hogy bombát visz magával. Mint új gázszerkezetet, nyugodtan megmutatta a fináncoknak is, akik nem fogtak gyanút. A megbeszélt időpontban maga Bemard doktor várta a küldeményt. Ragyogott a boldogságtól és közölte, hogy halaszthatatlan ügyét a vártnál gyorsabban sikerült elintéznie s azért végtelenül hálás a segítségért, de most már maga veszi kezébe az ügy további lebonyolítását. Ginseppe Andrea Pieri a zsebében lapuló hamis papírok alapján Josef Andreas Piercy porosz kereskedővé változott, Rudlo barátja pedig portugállá vedlett. Állítólag Bryom Swiney névre szóló iratai voltak. Az ösz- szeesküvök főnöke Tbomas Alsopp, igazi nevén Orsini ellenőrizte az előkészületeket és parancsot adott a feladat eled részének végrehajtásé re. A MERÉNYLET SZÍNHELYÉN December tizenkettedikén Párizs északi pályaudvarán egy boldogan mosolygó úr szállott ki a vonatból. Hordárt hívott, rábízta a csomagját és fiakerbe ült. A Lilla et df Albian-szállába hajtatott, ahol angol állampolgárként Tbomas Alsopp nóven szállott meg. Ogy látszik azonban, hogy a szálloda nem tetszett neki, mert néhány nappal később egy előkelő házban bérelt lakást. Időközben Rudio és Pieri is Párizsba érkezett, és a Montmartre-e szállott meg a Champagne-szállóban. Gomez Swiney Alsopp szolgájaként szerepelt, és a főnöke közeiében egy kis szállodában húzta meg magát. A szereplők megérkeztek. A rendezőknek most már csak a merénylet színhelyét kellett megválasztania. Ogy gondolta, hogy a legmegfelelőbb hely a Le Peletier utca sarfca . Elérkezett 1898 január 14. Orsini-Alsopp gazdag angol űrbe« méltóan későn ébredt, gondosan felöltözött, magához vette a pokolgépes táskát és elindult a városba. A pokolgép már elő volt készítve, csupán a rúgóját kellett felhúzni. Tís és tizenegy óra között a Cham- pagne-szálló előtt beszállt egy fiakerbe, amelyben mir ott ült Pieri, Rndlo és Gomez. TÁMADÁS A CSÁSZÁR ELLEN Csütörtöki nap volt. A párizsi operában gálaestet tartottak abból az alkalomból, hogy utoljára lépett fel Mas- solom, a híres énekes, és a nem kevésbé hires primabalerína, Ristorio. III. Napóleon megígérte, hogy a császárnéval együtt ott lesz a díszpáholyban. Orsini minderről már két nappal előbb értesült. Az emlékezetes napon, nem sokkal ebéd után váratlan jelentést kapott a párizsi rendőrfőnök. A jelentés közölte, hogy Párizsba érkezett egy Piercy nevű i- degen, aki merényletet tervez a császár őfelsége ellen. Azonnal készültségbe helyezték az egész rendőrséget. A párizsi rendőrség gazdag tapasztalatokkal rendelkezett: nem először csináltak átfogó razziát. Minden körzetben megvoltak a titkos ügynökeik és besúgóik. Az egyik ilyen ügynök hívta fel a rendőrség figyelmét a Montmartre-n levő kis szállóra, ahol csakhamar rábukkantak Piercy nyomára. Követni kezdték és este, egy órával az előtt, hogy a császár operába indult, letartóztatták. (Folytatjuk] 'S b «3 "5I I < I
