Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-25 / 26. szám

10 íj ifjúság Dél-Dakotába (USA) min- g den esztendőben több száz­ezer turista érkezik, hogy megcsodálja a tehetséggel párosult ügyes emberi kéz munkáját: a négy amerikai elnök gránitsziklába vésett szobrát. A négy legkiválóbb | amerikai elnök George Wa­shington (1732-1799), Tho­mas Jefferson (1743-1826), Theodore Roosevelt (1858- -1919) és Abraham Lincoln (1809-1865) szobra tekint a messzeségbe. A szoborcso­port magassága 90 m (az arcok mérete 21.3 m) — és 150 méter a szélessége. Ennek köszönhető, no meg 3 a sziklák magasságának — 2034 m magasak — hogy az elnökök szobra 95 km távol Ságból is látható. a képmása sincs a Rushmo- re sziklában megörökítve. Ilyesmi járhatott a len­gyel származású amerikai szobrász Korczak-Ziolkow- ski eszében, amikor 1949-ben a négy amerikai elnöknél nagyobb szoborcsoport meg­mintázását vette tervbe — az indián őslakosság tiszte­letére. Custer városka mel­lett egy gránittömbbe kezd­te a szobrot vésni. Tárgya a legendás hírű rézbórü: Cra­zy Horse — az „őrült ló“, amint szélsebesen vágtat a paripáján. A Crazy Horse még nincs teljesen befejezve, mégis 75 cent belépti díj fejében sok ezer turista jár már csodá­jára Van még egy sziklába vé­fc Abraham elnökségének Ide­jén ők szorgalmazták legin­kább az elszakadást, az Uni­ótól, és midezt a rabszol­gatartás védelmében. Lin­coln még tartotta a szavát és 1863. január 1-én meg­szüntette a rabszolgaságot. (A konföderáció és az Unió között kitört a véres ameri- I kai polgárháború — Észak Dél ellen kü^'I'Jtt és több ezer ember vesztette életét Jefferson Davis elnök hu­mánusnak nem nevezhető tervei miatt. Végső veresé­géhez három és fél millió fekete rabszolga is hozzájá­rult. Állandó srtrájkaikkal és felkeléseikkel a hátor­szágban több mint 100 ezer konföderációs katonát kö- töttek le. A rabszolgatartó GRÁNITBA VÉSETT ARCKÉPEK A hatalmas gránit szoborcsuport: G. Washington, az első, T. Jefferson a 3., T. Roosevelt a 26. és A. Lincoln a 16. amerikai elnök. E valóban nem szokvá­nyos alkotás az első világ­háború ntán keletkezett; az amerikai festő és szobrász John Gutzon Borglum műve. A 20 évre tervezett munka — 1927-ben indult meg a jóbarátok és munkásak se­gédletével, dinamit, villany­fúrógép és sziklacsiszoló se­gítségével. 1941-ben meg­halt a kezdeményező mű­vész, de a fia folytatta apja örökét. Már 1936-ban több mint 200 000 kiváncsi tekintette meg a befejezetten müvet. Azóta minden évben többen 6z ma már milliók járnak csodájára .. A szoborcso­port valóban a legfigyelem- re méltóbb amerikai emlék művek egyike. A Rushmore-szikla majd nem teljesen meredek és magasan a táj fölé emelke­dik. Black Hillshen — azaz a Fekete Hegvekben talál ható. Nevét tűlevelű fáinak sötét színétől kapta. Ember- emlékezet óta indiánok lak­ták ezt a helyet, és a Papa Sapa — ami nyelvünkön Fe kete Hegyeket jelent — volt elképzeléseik szerint az is­tenek trónusa. Ezért az in­diánok errefelé nem is va­dásztak soha ... 1870-ben azonban megin­dult az aranyásók, szélhá­mosok. prémvadászok ára­data, és a Fekete Hegyek­ből elköltözött a csend. Nemcsak a ritka vadállo­mány pusztult el. hanem az őslakosok is megfogyatkoz­tak. Utolsó 'aszármazottaik most rezervátumokban él­nek ... Ezek közül viszont egynek sett szoborcsoport Ameriká­ban. az Atlanda városkától nem messze fekvő Stone Mountain Parkban A világ legnagyobb gránitsziklája ez (151,45 m magasan emelke­dik a környező síkság felett) 1923 ban kezdték meg több mint félhektáros falfelüle­tén az amerikai konföderá­ció államainak nevezetes alakjait megörökíteni: Jef­ferson Davis elnököt, Robert E. Lee és Thomas |. Jackson tábornokokat, mindhárman lóháton, kalapjukat mellük­höz szorítva tisztelegnek a haza zászlaja előtt. 1928 ban anyagiak hiá­nyában abba maradt a mun­ka. — Csak 1964-ben kezd­ték meg újból, de a mű mindmáig nincs befejezve. Nincs mit sajnálni rajta, hiszen az említett, három férfi az amerikai történe­kemnek eléggé negatív je­lenségei, a haladás ellensé- g voltak. 1860-ban Lincoln konföderáció egyik veresé­get a másik után szenvedte el. De a vég kezdetét Ulys ses S Grant tábornok 1865 -ben, Apnpnmatox melleit patai súlyos vereséget szen­vedtek. Furcsa, hogy se Grant, se katonái nincsenek a gránit­sziklában megörökítve elért győzelme jelentette. Robert E. Lee tábornok csa- (1869-1877 az USA elnöke volt), de a rabszolgatartó Lee tábornok igen. Mexikóban is van ilyen gi­gantikus mii. Chiapas állam­ban a neves Federico Ca- nessi véste sziklába. A szo­bor egy óriást ábrázol, aki legyőzte a vizet, mert a vil­lanyenergia igájába hajtotta s ezzel jobbá és könyebbé tette az emberek életét. Az óriásnak csak a feje 30 m. széttárt karja 260 méter. Mellette van az esőisten. Tláloca feie, akit e mexikói­ak valamikor nagy tisztelet­ben tartattak. (mv) „FORRÓ NYÁR“ DÉL-AFRIKÁBAN == Mind nagyobb az ellenállás a fajüldöző rendszerrel == szemben — Egy fehér elvérzett, mert nem szállíthatták = el a négerek mentőautóján — A fiam a gyűlöletes faji megkülönböztetés miatt vesztette életét — kiáltott fel elkeseredetten az apa, akinek fia a dél-afrikai a- partheid-törvények szigorú alkalmazása következtében halt meg. Nemrégen közlekedési szerencsétlenség történt Fokvárosban, s egy 18 éves fehér fiú ts súlyos sérülé­seket szenvedett. A baleset szemtanúja felhívta a leg­közelebbi kórházat, de el­felejtette közölni, hogy a sérültnek milyen színű a bőre. A kiküdött mentőko­csi — amelynek vezetője és orvosa egyébként szintén fehér volt — a szabályzat szerint csak négereket menthetett. Mivel nem mer­ték megszegni az előíráso­kat, a szerencsétlenül járt fiút nem szállították el, s belső vérzés Következtében a fehérek mentésére szn.gá- 16 kocsi megérkezése előtt meghalt. Az eset nagy port vert fel a dél-afrikai közvéle­mény körében. Természete­sen csak azért, mert ez al­kalommal az áldozat a hír­hedt rendszer fenntartóinak fajához tartozott. A déi-af- rikat újságok — szégyenlő­sen — több Ízben rámutat­tak, hogy milyen ellentmon­dásokkal jár, és milyen kö­vetkezményekhez vezet a faji megkülönböztetésről szóló törvény szigorú alkal­mazása. A fajokat egymás­tól elválasztó korlátok le­rombolását azonban senki sem merte kezdeményezni. A dél-afrtkai rendszert nem ez a vita, hanem a kormányzat gyámkodása a- latt álló négerek állásfogla­lása aggasztja. A feketMr hatékonyabb ellenőrzése vé* gett úgynevezett néger ön* kormányzati területeket lé* tesítettek. Nemrég azonban e területek vezetőinek um- táti csúcsértekezletén kide­rült, hogy a bantusztánok ve­zetői nem hajlandók a fehé­rek által írt „forgatókönyv“ szerint játszani szerepüket. Áz önkormányzati terüle­tek lényegében kezdetlege­sen fölszerelt rezervátumok, azaz gettók, s a Dél-afrikai Köztársaság területének 13 százalékát foglalják maguk­ban. Ezekben él több millió afrikai. A lakosok csak az illetékes hatóságok engedé­lyével hagyhatják el- e terü­leteket, és csakis munkavál­lalás céljából. A benszülött munkások bére átlagban hatszorta, a bányákban pe­dig tizenötszörte kisebb a fehérekénél. A rezervátu­mok területén csak kezdet­leges földműveléssel és ál­lattenyésztéssel lehet foglal­kozni. A különféle betegsé­gek és az éhség gyakran sújtják a lakosságot, első­sorban a gyermekeket és a gyöngébbeket. MEGÖLTÉK A POTYAUTAST Jemenben pallos várná őket A világ egyik legkellemetlenebb éghajlatú kikötővárosában, a jemeni Hodeidába utaztak a hamburgi Stern munkatársai. Különös okuk volt rá. A történet röviden a következő: Fölkért Anders kapitány éppen narancs­szörpöt ivott a gyilkos hőségben hajója, a Margittá fedélzetén, amikor egyik embere je­lentette neki, hogy potyautast találtak. A pa rancsnok azonnal kihallgatta a rongyos, so­vány. 35 éves afrikait, aki a valósággal izzó fedélzeten is reszketett — igaz a félelemtől. Nagy nehezen elmondta, hogy Szomáliából jön és szeretne valahol munkát találni. A ka pitány bezáratta a szerencsétlent egy haszná­laton kívüli, ablaktalan mosdóba, miután — vallomása szerint „tréfából“ — többek kö­zött azzal is megfenyegette, hogy a Vörös­tengerbe dobatja. A vizsgálat során be is bi­zonyosodott. hogy a parancsnok, aki éppúgy 35 éves. mint a potyautas, valóban némi időt akart nyerni, hogy döntsön a hivatlan vendég sorsáról. A hajón azonban akadtak mások. akik. nem akármilyen módon, magukra vállalták ezt a döntést. Hartung első tiszt, valamint Eggers és Adler matrózok aznap este a szokásos italozásra gyűltek össze az egyik legénységi kabinban. Vodkát és sört ittak, narancslével. Természe­tesen egymást követték a potyautas-történe­tek. Egyikük elmesélte, hogy mikor egyszer New York előtt a vízbe ugrott egy potyautas, az amerikai hatóságok tízezer dollár pénzbün­tetéssel sújtották a hajót „illegális bevándor­lás elősegítéséért“. Abban mindenesetre megállapodtak, hogy a „fekete fickó“ csak bajt, gondot és esetleg késedelmet jelent. Ahogy fogyott a vodka és a sör. úgy lettek egyre biztosabbak abban, hogy a problémát radikálisan kell megoldani. Meg is oldották. Fél 9-kor lementek — letámolyogtak — a fogoly pokolian meleg „cellájába“, agyonver­ték őt, majd bedobták a cápáktól nyüzsgő Vö­rös-tengerbe. A csillagtalan • éjszakán — lám­pát gyújtani persze nem mertek — mind a használaton kívüli mosdóból, mind ruhájukról rosszul távolították el a vérfoltokat. Amikor reggel a hajó színes bőrű matrózai észrevet­ték, hogy a potyautas eltűnt, és ránéztek a helyiség padlójára, már csak az maradt hát­ra, hogy a nyomokat — ez sem volt nehéz — a szikrázó reggeli napfényben felfedezzék a tettesek ruháján is. „Gyilkosokkal nem dolgo­zunk“ — jelentette ki egyikük, és értesítette a rendőrséget. Jemenben a Korán törvényei vannak érvény­ben. Az ötödik sura 46 ik verse egyértelműen megszabja, mi a teendő: „Életet életért, sze­met szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért...“ A helyi szokások értelmében mind­három nyugatnémet tengerésznek valamelyik hajnalban pallos alá kellene hajtania a fejét. A Korán elméletben lehetővé tesz kártérítést is. de ebben az esetben ez nehezen járható út, mert az áldozatról csak azt tudják, hogy Szo­máliái. Az NSZK jemeni követe hosszas és nehéz tárgyalások után elérte, hogy a három tengerészt kiadják Bonn-nak. A megegyezés­hez nyilván az is hozzájárult, hogy a Jemeni Arab Köztársaság eddig mintegy 170 millió márka fejlesztési segélyt kapott a Német Szö­vetségi Köztársaságtól. A közvélemény kíván­csian várja a nyilván csak hosszas tárgyalás után elhangzó hazai ítéletet, ami a nyugatné­met törvények értelmében is könnyen élet­fogytiglani börtönbüntetés lehet. A B 77 RÁKKELTŐ VÍRUS A világstatisztikák szerint a rák a szív- és az érrendszeri megbetegedések után a leg gyakrabban előforduló kör. A dagenatbetegségek tehát nem hiába foglalkoztatják a tudó­sokat és a nagyközönséget. A rák az emberi szervezet leg különbözőbb részeit, szöveteit megtámadó daganatok átfogó megnevezése. Alakjuk és bio lőgiai tulajdonságaik szerint ma több száz daganatfétét kü lüböztettínk meg, amelyeknek megelőzése, gyógyítása épp különbözőségükből eredően 6 riási nehézségekbe ütközik, vagy lehetetlen. Az utóbbi években állatokon végzett számtalan kísérlettel bebizonyították, hogy a gerin­cesek sejtjei a daganatvirnsok keletkezése szempontjából genetikai információk hordo­zói. Ez az információ minden sejtben ott lappang. A vírus olyan gént tartalmaz, amely­nek közbelépésére az egészsé­ges sejt ráksejtté alakul át. Az egészséges sejtben azon­ban megtalálható az olyan ké­pesség is. amely meggátolja hogy ez a rákkeltő gén felül kerekedjék. E szerint az el melet szerint úgy alakulnak ki a rákos sejtek, hogy kü­lönböző ágensek, mint példá­ul a besugárzás, vegyi izgatás vagy más, nem rákkeltő víru­sok is felébreszthetik ezeket a lappangó géneket. Hogy miképpen alakulnak át a normális sejtek rákos sejtekké, azt legjobban szem lélteti az onkogén madárvíru- rok hatása más állatok sejt­jeire. A B 77 elnevezésű rák­keltő madárvfrust a Szlovák Tudományos Akadémia Onko­lógiai Intézetének tudomá­nyos munkatársai fedezték fel 1952 ben. Egy tyúk daga­natáról megállapították. hogy szarkóma, s egyúttal azt is ki akarták mutatni, hogy tartal- maz-e aktív onkogén víruso­kat mint ahogy 1911 ben P. Rous is kimutatta egy tyúk daganatában. Sok-sok kísérlet után nemcsak átültetni sike­rült ezt a daganatot más tyú­kokba, hanem a transplantá- tumból sejtszüredéket válasz­tottak ki. amely az eredeti vírus tulajdonságaihoz bestiá­ié aktív, szarkómakeltő saját­ságokkal rendelkezett. Akkor e tudósok még nem is sejtet­ték. hogy az elkülönített ví­rus a maga nemében páratlan felfedezés, és az elkövetkező hüsz év alatt a rákkeltő ví rus tulajdonságainak tanulna nyuzása során a leggyakrab ban használt vírus lesz. 1966— 87 ben újszöliitt pa! kányokat oltottak be B 77 vírussal. A vírus daganatut i dézett elő náluk, beteg sejt­jeik pedig B 77 vírust termel­tek. Ez a kísérlet bebizonyí­totta.hogy az eredetileg ma­dárvírus emlősük rejtjelre is károsan hat. A daganat élő közegben és sejttenyészetben egyaránt termel vírnsokat. A B 77 vfrnssal világszerte végeztek genetikai kísérlete­kei, termoszBnzitlv és termo- rezisztens tesztekkel ts pró­bálkoztak. és megállapították, hogy ez a vírus nem hibás. A bratislavai vírus egyike a legfiatalabb szarkómavírusek- nak. világszerte alkalmazzák a tudósok, hogy kutatásaikkal felfedjék a kóros sejtburján zás tényefét és okozóját.-cs-) A Szovjetunióban sikeres kísérleteket folytatnak gyors, villamos meghajtású moz­donyokkal. A képen látható ER—200 jelzé­sű mozdony a Lett SZSZK-ban készült, és óránként 200 kilométeres sebességre képes. A hozzá tartozó kocsik maximális kényel­met biztosítanak, légkondicionáló berende­zéssel vannak ellátva, és különleges védő­szerkezet óvja a külvilág zajától. A 14 kocsi 872 utast fogad be. A mozdony vezetése teljesen automatizált. A karácsonyi piacon je­lent meg Angliában a képen látható nikkel-kadmium e- lemmel működő mixer. A háziasszony dolga végezté­vel egyszerűen beállítja a hálózatba bekötött beépített állványba, s az elemek ön­működően feltöltödnek.

Next

/
Thumbnails
Contents