Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-25 / 26. szám
4 új ifjúság MILKA ZUBRÍKOVÁ Žiar nad Hronomban született 1926. II. 19-én. Alig kétéves volt, amikor szülei kivándoroltak Dél-Ameriká- ba, és kislányukat a nagymama gondjaira bízták. Tudták, hogy nehéz, fárasztó út, bizonytalanság vár rájuk, de nem sejtették, hogy .utoljára látták gyermeküket. A nagymama gondosan nevelte az unokáját, s igyekezett pótolni a szülőket. A kis Milka Jól tanult, az e- lemi elvégzése után gimnáziumba került.' A törekvő fiatal lány figyelő szemmel nézte környezetét, majd a II. világháborús évek társadalmi és politikai történését. / Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, egy pillanat alatt döntött: csatlakozót a felkelőkhöz. Bátor partizánként harcolt. Aztán elfogta a vágy szerettei után, haza akart menni. Nem sokáig örült azon- -ban az otthonának, valaki elárulta, s a német fasiszták bekerítették a házat, elfogták. Kremnicán börtönöz- ték be, nehéz napok vártak rá, de sem az állandó kihallgatások, sem a sok kínzás nem törte meg. Közel voltak már a felszabadítók, Milka hát remélt. Hitt a boldog jövőben a felszabadított hazában. Aztán 1945 március 9-én a fasiszták kiterelték a börtönből a foglyokat, megásatták velük saját sírjukat, és tarkólövéssel végeztek velük. Köztük volt Milka, a fiatal partizán Is. Szülei a felszabadulás u- tán hazatérve már csak Iá nyuk sírját láthatták viszont. Halála nem volt hiábavaló — győzött az eszme, melyért fiatal életét áldozta. JAROSLAV STRAKA A park virágjain még a hajnal könnyei csillognak. Elhagyatottak a kopott fapadok is. hiszen a szomszédos iskolák diákjai csak a tanítás szüneteiben száll jók meg ő- két. Ezen a reggelen azonban csoda történik. Még el sem üti a közeli toronyóra a hetet, már benépesedik a park. Ünnepi ruhás fiúk és lányok sétálnak fel s alá. és kipirult arccal- tárgyalnak. Életük első nagy próbatételéről van szó, hiszen a Dunajská Streda-I (dunaszerdahelyi) Magyar Gimnázium negyedikesei ők, s iskolájukban ma kezdődik az érettségiNem figyelhetem e kedves fiatalok izgalmát sokáig, hiszen engem is vár a kötelesség. Vendégként magam is részt veszek a vizsgákon, s néhány felvilágosítást kell kérnem az igazgatótól. Átsietek hát a szomszédos gimnáziumba, majd néhány perc múlva már jegyezgetem is Horváth Tibor igazgató „előzetesét“ Ök ötvennyolcán Már az első felvilágosítás igen örvendetes. Az ötvennyolc negyedikes közül év végére egyetlen diák sem bukott meg. Ami annyit jelent, hogy mind a reáltagozat 15 leány- és 17 fiútanulója, mind a humán osztály 24 leány- és 2 flűnövendéke jelentkezhetett érettségire. Találtam azonban más érdekességet Is.. Annak a közhitnek a cáfola-. tát, hogy az értelmiségi szülők gyermekei jobhan boldogulnak az iskolákban, mint a munkás- és parasztszármazású gyermekek. Nos, a szerdahelyi gimnáziumban éppen úgy „boldogult" a 49 munkás- és paraszt- származású fiatal, mint az a kilenc diák. akiknek szülei értelmiségi vonalon dolgoznak. És még egy Információ, amelynek szívből örülhetünk: ezek a munkás- és parasztszármazású lflak nemcsak tudnak, de szeretnek Is tanulni. A legjobb bizonyíték erre az, hogy az ötvennyolc negyedikes közül negyvenen egyetemre és főiskolára, 13-an ptedig felépítményű iskolába jelentkeztek. Egy kis meditáció Kint a folyosón kísérteties a csend. Csak két ajtó előtt hallatszik egv-egy sóhaj. Azok a diákok várnak ttt bebocsátásra, akik később lépnek az „ítélőszék“ elé. Akadnak olyanok, a- kík lázasan olvassák jegyzeteiket. A többség azonban meredten bámul a becsukott ajtókra, (ö, te szíveket gyötrő őst diákdrukk, hát nem enyhülsz soha?) Segíteni szeretnék az Izguló fiataloknak. Nem vigasztalással, hanem azzal, hogv kissé másra tereljem gondolataikat. Megszólítom hát a leginkább idegeskedöket— Csáno Klári. téged Holicéről (Egyházgeile) ismerlek. Apád szövetkezeti paraszt, te milyen pályára szeretné! menni? — Tovább akarok tanulni! — sóbajt a kislány remegő ajakkal. — Bratlslavába, a természettudományi fakultásra adtam be a kérvényemet. — És ha nem vesznek fel? — Akkor valamelyik laboratóriumban fogok dolgozni, és Jövőre újból jelentkezem. És mindaddig jelentkezem, amíg fel nem vesznek! — Hát te Fekete Szabina? — Én Trhové Mýto-1 (Vásáröt) vagyok. Apám asztalos Népnevelő szeretnék lenni, ehhez azonban szintén tanulnom kell még. A bratislavai kétéves szaktanfolyamra jelentkeztem. Szót váltottam aztán Szabó Csabá val és Vörös Lacival, akik katonatisztek akarnak lenni. Öllé Erika Budapesten fog továbbtanulni. A juro- vái (Dercsika) Tengeri Márta viszont azzal dicsekedett, hogy ót már fel is vették a Brnói Kertészeti Főiskolára. .. Csak már az érettségi bizonyítvány lenne a zsebében! Beszélgettem, kérdezősködtem... és közben magam Is diáknak képzelve magamat, azokra a régi időkre gondoltam, amikor ugyanígy Izgultam, drukkoltam, mint maturáns, mint e- zek a gyermekek. Vagyi kissé másképpen? Másképpen bizony, hiszen abban a régi rendben az érettségizők többségének előre biztosították már „uram ÉRETTEK-E? bátyámék" a zsíros állásokat. A protekció nélküli, egyszerűbb szülők gyermekei pedig koplalhattak, gürcölhettek, ha tovább akartak tanulni. S bizony, ezrével akadtak olyan úri csemeték, akik csak azért izgultak az érettségi bizonyítványért, hogy minél hamarabb keménykalapot csapjanak fejükbe, sétapálcával feszíthessenek a korzón, és párbajképesekké tegye őket a matúra! Hej szerencse, szerencse! Bent az osztályokban ezalatt forrott, izott a levegő. Hiába bátorították a szaktanárok jóindulatú pillantásaikkal a jelölteket, bizony remegett a kéz, amikor ki kellett húzni a tételt. A tudás, a jó felkészülés a- zonban nem igen hagyja cserben az embert. Egy kis döcögés, egy kis mellébeszélés elő-előfordult ugyan, némi segítséggel azonban még a leg- lámpalázasabb diáknak is megoldódott a nyelve. Mind a humán, mind a reálosztályban szépen feleltek a lányok és a fiúk, még a két érettségi biztos — Orosz Tibor és Zelinka ístván — is elégedetten bólintott a szép feleletek hallatán. No persze, akadtak azért „szerencsések" Isi Ilyen volt például a nem éppen Hátha segít az utolsó ismétlés? eminens Peti gyerek, akire már a folyosón felfigyeltem panaszkodásai miatt. — Jaj, csak a magyaron esnék már túl, egyetlen tétel feküdne csak, ha Radnótit húznám ki — hajtogatta. — Ha nem ezt választom, úgy elhasalok, mint a kenguru a jégenl És íme, mit tesz Fortuna, ha éppen jó a kedve? Radnótit húzta ki. Érettek-e? Pénteken ért véget a Dunajská Streda-1 gimnazisták érettségije. Délután már a végső értékelésre vonultak vissza a tanárok. S aztán nemsokára következett az eredményhirdetés. — A humán osztályból nyolcán, a reálból négyen vizsgáztak kitüntetéssel — olvasta az eredményt néma csendben Horváth igazgató. — Jelesen 19, Illetve négy tanuló végzett. Bukás nem volt, mind az 58 tanuló é- rett lett! Érett mindenki, de vajon így Igaz ez? Hiszen ez az 58 fiatal még csak ezután lép ki az Igaz: életbe. Vajon megbirkóznak-e a jövő gondjaival, elérik-e azt a célt, melyről álmodnak? Én azt hiszem, hogy Igen, mert reálisak a célkitűzéseik, és a társadalom is segíti majd őket. Jó utat tehát kedves fiatalok, és boldog viszontlátásra 1979-ben! NEUMANN JÁNOS KITŰNŐ MUNKÁT VÉGEZNEK A CSKP KB plénumának felhívása igen nagy visszhangra talált minden munkahelyen. Nemcsak a kommunisták, hanem különösen a fiatalok ügyévé vált ez a felhívás. Az ideológiai-politikai fejlődés szinte szerves része lett a munkához való hozzáállásnak, kifejezője a szocialista hitvallásnak. Ez á folyamat nem mechanikus, még kevésbé rövid tartalmú. J61 átgondolt és céltudatos eszközökre var szükség, amelyek az ember, elsősorban a fiatalok gondolkodására hatnak. Az étkező- és hálókocsik a vasúti közlekedés szerves és elválaszthatatlan tartozékai. Olyan feladatat vannak, amelyeket az utazó közönség számára más részleg nem tud biztosítani. Ezek a szolgáltatások speciális személyzetet követelnek meg, azaz szak- és nyelvtudást, az utazó közönség kívánságainak tiszteletben tartását, de nemcsak a vonatban, hanem az állomások éttermeiben is. Ehhez gyors munka, talpraesett kiszolgálás, nyelvtudás és tökéletes fellépés szükséges. Az állandóan növekvő nemzetközi forgalom miatt a szocialista államok között a KGST keretén belül bizonyos Intézkedésekre volt szükség, melyek következményeként a vasúti csomópontok éttermei, az étkező- és hálókocsik a ČSD hatáskörébe mentek át. Ilyen vasúti éttermek közé tartozik a Nővé Zámky-f Is, amelv messze távol jó hírnévnek örvend a kitűnő kiszolgálás és a remek konyhája miatt. És ez nagyrészt a fiats! kollektíva érdeme. Róluk viszont mész- szemenően gondoskodnak. Megálltunk egy szóra az étterem vezetőjénél, Ignác Porkert elvtársnál, aki nagyon szívesen válaszolt a kérdéseinkre. — Még nem Is olyan régen az embereknek egyetlen dicsérő szavuk sem volt a vasúd éttermekről. Sajnos, nagyon gyakran 1- gazuk volt. örülünk, hogy Nové Zámkyban más a helyzet. Sőt ml több, vannak állandó vendégeink is, akik a városból járnak hozzánk, mert annyira jó’ érzik magukat nálunk, és annyira ízlik a főztünk. Az alkalmazottak javarésze fiatal, SZISZ-tag, foglalkozásuk jövendő mesterei. Valóban, ez újdonság az ilyen intézményekben. Fiatal kezdőket nevelünk a konyhaművészet és a pincérmesterség számára, és mondhatom, hogv ez valóban kitűnő iskolázás! Nagy szükség van jó szakemberekre, viszont nálunk különösen nagy a hiány bennük. A fiatal, szakképzett vasúti dolgozók minden számítás szerint, pár éven belül erősen emelik majd szolgáltatásaink színvonalát. Fizetiük a nyelvóráikat a magántanároknál, mert egy világnyelv tudása egyik feltétele ennek az Iskolának. De hogy ne maradjunk csak a szavaknál — ellátogattunk a konyhába ts, ahol a sok finom étel készül. Ondrek Štetka fősz ikács tapasztalt és figyelmes vezetésével a jövő konyhaművészei éppen bablevest készítettek. Nem tudtunk ellenállni, megízleltük. Kitűnő volt! Kérdésünkre, hogyan lesz valakiből 16 szakács — nevetve válaszolta: — Semmiféle titkos receptje nincs. Szeretni kel! a munkát. Kel! hogy 8Z embert érdekelje a főzés. Akkor aztán olyan jó érzése van az embernek, hoev rendes munkát végzett. Fiataljaink nagyon igyekeznek; és minden téren JÓI felkészültek Neveletleneket, kötekedőket nem tűrünk meg A kollektíva hamar elbánik az Ilyenekkel. Éppen ezért a nevelés terén semmilyen problémánk sincsen. Erről a saját szemünkkel is meggyőződhetünk. Legnagyobb Jutalom számunkra, ha a vendég elégedett, azaz minden vendég, aki Itt megfordul Nagy a SZlSZ-szervezet kitűnően működik arről tanúskodnak a kívánságok és panaszok könyvébe írt beiegy- zések. Bizony egyetlen panaszt sem találtunk benne, annál több dicséretet. Az étterem vezetősége aprólékosan feldolgozta a fiatal szakemberek képzésének módszerét, és ebben a munkáiéban a Júliusi plénum határozataiból indult kt, ami a szolgáltatások színvonalán Is meglátszik. Tehát ne feleitsék el, ha ellátogatnak Nové Zémkvba, ne kerüljék el a vasúti éttermet Bizonyára nagyon meg lesznek elégedve. Kitűnő munkát végeznek ott. —frl— ŕ
