Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-25 / 26. szám
KULTDRMUNKA Bármely nagyváros büszke lehetne a dunaszerdahelyiek könyvüzletére. Nemcsak azért, mert modern épületbon van, hanem mert tágas eladási terme annyira tetszetős, annyira nem túlzsúfolt, hogy szinte tárlaton érzi magát az ember. De vajon milyen itt maga az e- gyén? Hogyan dolgoznak e korszerű üzlet elárusítói? Természetesen erre kíváncsi leginkább a riporter. Nos, a beszélgetés nem Indult rosz- szul. Nem azzal kezdték, hogy eny- nyire meg ennyire teljesítik az eladási tervet. Ehelyett inkább a problémákról tájékoztatott Somogyi Anna, a könyvesbolt vezetője. Elmondotta, hogy nem kielégítő az üzlet áruellátása. Különösen a Magyarországról behozott könyvek szállítása megy döcögősen. Nem kapják meg a kívánt mennyiséget, és amit kapnak, azt is késve kapják. — Olvasóink, vásárlóink 75 százaléka magyarul olvas — panaszolta a vezetőnő. — S annyira figyelemmel kíséri a budapesti könyvújdonságokat, hogy már a megjelenés utáni napokban érdeklődnek utánuk. Mi a- zonban hiába rendeljük meg azonnal, hetek telnek el, míg végre megkapjuk. S ami még bosszantóbb, a kért mennyiségnek csupán töredékét szállítják le. — S orvosság nincs erre? — Idén talán már javulni fog a helyzet. Olyan ígéretet kaptunk, hogy a Slovenská kniha Illetékeseit egy- egy üzletvezető is elkíséri a budapesti útra. Nyáron valószínűleg reám kerül sor. Ettől az újítástól két e- lőnyt Is várunk: ml, a közönséggel Nyelvművelés TUDOD-E, MIT JELENT? A következő viccet olvastam egyik lapunkban: „Kiss és Nagy sörözik a vendéglőben. Egy idő múlva Nagy azt mondja: — Odanézz, barátom, az a két ember mennyire hasonlít egymásra! Biztosan ikrek! Kiss legyint: — Ugyan! Ilyen korban?“ A favicc címen közölt kis jelenetnek — nyilván magyaráznom sem kell— az a látszólagos képtelenség adja meg „favicc“ jellegét, hogy valaki korhoz köti az ikerség fogalmát: idősebbek nem lehetnek ikrek! Pedig logikánk azt mondja, hogy az ikerszülöttek ikrek maradnak nyolcvanéves korukban Is. És hát „Értelmező Szótárunk is azt állítja, hogy „Ikrek az egy terhességből született testvérek.“ Arról nincs szó, hogy idősebb korban már nem vonatkozhat rájuk ez a megjelölés. Nos, éppen itt van, amiről beszélni akarunk. Mert minden logika, gondolkodás, sőt — Értelmező Szótár ellenére az az igazság, hogy amikor ikrek-ről beszélünk, szinte mindig A PU11 MÖGÖTT közvetlen kapcsolatban álló könyvkereskedők is beleszólhatunk a könyvek kiválasztásába, aztán a gyorsabb szállítás és a nagyobb mennyiség ü- gyében is szót emelhetünk. — És mi a helyzet a hazai könyvekkel? — Ezen a téren is akadna javítanivaló. Itt van például a szakkönyvellátás. ön is tudja, hogy járásunk elsősorban mezőgazdasági járás. Nos, mezőgazdasági dolgozóink hiába keresik, nem mindig kapják meg a nekik legmegfelelőbb szakkönyvet. A hazai könyvkiadó elég szűkmarkú e téren, s a magyar kiadványok sem használhatók mindig. A gyomirtó szereket például másképpen nevezik Magyarországon, mint nálunk. De a keresettebb szépirodalmi könyveinkben sem dúskálhatunk. Tavaly karácsonykor például a meséskönyvekben volt hiány. Elképzelheti mennyire resteltük magunkat, amikor üres kézzel kellett útjukra engedni a szülőket! — S hogyan állnak a csehszlovákiai magyar írók és költők termékeivel? — Rendszerint elfogynak. A Madách elég kis példányszámban jelenteti meg ezeket. Tegyen néhány próbát! — Dubának megvan az utolsó kötete? — Elfogyott! — Ordódy Katalinnak? — Eladtuk! — Batta György riportkönyve? — Egyetlen példányunk sincs márl — Zs. Nagy Lajos verses kötete? — Nincs. csak csecsemőkre, gyerekekre, kicsikre, legföljebb tizenévesekre gondoljunk. Tessék csak kipróbálni! Ha ezt a feladatot kapjuk: rajzoljunk ikreket, melyikünknek jut eszébe, hogy bajuszos öregembereket, vagy éltes, ráncos arcú asszonyokat rajzoljon? A közszokás, a nyelvi tudat, a nyelv- használat szerint tehát az Iker szó jelentéstartalmába valóban beletartozik az is, hogy ez a megnevezés inkább fiatalabb korúkra vonatkozik. De idézhetnénk hasonló példát többet is. Kit nevezünk árvá-nak? Ismét a hivatalos meghatározást idézve: akinek mindkét vagy egyik szülője meghalt. Ez igaz. S mégis, alighanem joggal meghökkentem, amikor egyszer, majdnem harminc éve azt hallottam egy idősebb, pártában maradt hölgytől, hogy mint ezredes árvája kap némi nyugdíjat. Igen, mert az árva szó a legtöbbünkben a védtelen magára maradt gyenge gyermek képzetét idézi föl. Ezért okozott meglepetést nekem is a hetvenesztendős — árva. Vagy Itt van az özvegy szó. özvegy az, akinek a házastársa meghalt, s utána nem kötött újabb házasságot. Ennek ellenére (főnévként) csak nőkre vonatkoztatva használjuk az özvegy szót: a gyászos özvegy, a szegény özvegy, a víg özvegy sohasem jelent férfit, mindig csak nót. S mit jeleent az ifjú, ifjabb megjelölés, amelyet Így szoktunk a nevek előtt rövidíteni: Iff. Értelmező Szótárunk szerint: a fiatalabb korú vagy a későbben élt. Valami innen is hiányzik. A Magyar Értelmező Ké— Tóth Elemér Csillagrózsa verses könyve? — Ha kétszer annyi példányt kapunk, azt is eladtuk volnál — Dehát akkor önök Igen nagy forgalmat bonyolíthatnak le? — Még többet szeretnénk. Járásunk nagy, s messze vagyunk még attól, hogy necsak a modern bútorokra, hanem a könyvespolcaira ts büszke legyen a falust ember. E- gyébként 1600 000 korona az évi forgalmunk. — Hogyan csinálják ezt? Hiszen még ha 16 koronás átlagárat veszünk, akkor is 100 000 könyvet kell eladnil — Pedig csak négyen dolgozunk ebben a boltban. Többségben fiatalok, s ezért lelkesek is. De Idősebb kartársnőnk is inkább hivatásnak, mint sablonmunkának veszi a könyvterjesztést. S ez sikerünk titka. Ha egy könyvesbolt személyzete kedves vevőihez, jő kapcsolatot épít ki a környék iskoláival, közületelvel, akkor jó úton jár. Sokat segítenek persze a tömegszervezetek is. A CSE- MADOK helyi és Járási szervezete évente sok író-olvasó találkozót rendez, melyekben kisebb könyvkiállításokkal ml is részt veszünk. Újabban pedig a fiatal írókat, költőket is bekapcsoljuk a könyvek népszerűsítésébe. A CSEMADOKKAL társulva szerződést kötünk velük, hogy egy-egy új kötetünk megjelenésekor „dediká- cíés napot“ tartsanak. Augusztusban például Duba Gyula jön el hozzánk, és az aznap megvásárolt könyvelt a- láírásával látja el. S hogy miért megy egy „boltos“ ilyen „többlet munkába“ bele? Mert ml az Írót, az lró a boltot, s mindketten a művelődés legátütőbb fegyverét, a könyvet népszerűsítjük. NEUMANN JÁNOS ztszótárban már ezt olvassuk: ifjú vagy Ifjabb: (két azonos nevű személy, különösen apa és fiú megkülönböztetéseként) a fiatalabbik vagy a későbben élt. Lényeges tehát, hogy ezt sem alkalmazzuk nőkre, csak férfiakra. (Lehet persze, hogy eljön az idő, amikor Kovács Tánosnak Éva nevű feleségét Kovács Évának mondják, s akkor Éva nevű lányuk Ifjú Kovács Éva lesz: így lehet majd ő- ket megkülönböztetni.) Hogy az említett szavak jelentése miért így alakult, annak — mondanom sem kell — megvan a maga oka. Az ikertestvérek főként kisebb korukban, gyermekkorukban vannak együtt, később már elválnak egymástól; az árvaság s a vele együtt járó gyámoltalanság, védtelenség is megszűnik felnőttkorban; az özvegység nyomorúsága inkább a nőket sújtotta, főként a régi időkben, amikor ennek a szónak a jelentése kialakult. A férj nélkül maradt nő elvesztette anyagi bázisát, védelmét, társadalmi helyének biztosítóját. Nyilván annak is társadalmi oka volt, hogy a gyermekét vesztett szülőre nem alakult ki megnevezés, nem keletkezett szó nyelvünkben. Kosztolányi Írja Pokol című novellájának hőséről: „Valaha anyának hívták, de már régen névtelen volt. Azon a napon vesztette el nevét, mikor fia homlokán átszaladt egy golyó. .. Ha legalább a névjegyére nyomhatott volna valamit, mint az özvegyek a három betücskét: özv. De annak, ami vele történt, nem volt jegye és szava.“ LÖRINCZE LAJOS Most jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában PETER JAROŠ „VALLOMÁSOK“ című kötete. A fiatal szerző, aki a legtermékenyebb modern szlovák prőzaírók közé tartozik, most a háború utáni nemzedék egyik tehetséges tagjaként lép a magyar olvasók elé. Kötete két, falusi környezetben játszódó novellát tartalmaz. Az elsőben, (Zátony) a szerző egy ötvenesztendös agglegény kisiklott életéről és tragikus haláláról számol be. A másik elbeszélés (Vallomások) tulajdonképpen hat ízemély monológja ugyanazon témára, akiknek mindegyike valamilyen kapcsolatban állt Žofkával, a hirtelen és érthetetlenül öngyilkossá lett kisgyermekes fiatalasszonnyal. A két elbeszélés közös vonása: a főhős mindkét esetben a meg nem értés, az emberi közöny áldozata. A fiatal szerzőnek sikerült megrendítő módon ábrázolnia a modern társadalom egyik veszélyes tünetét, a közönyt. ' A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében jelentek meg a neves magyar író, LENGYEL jOZSEF IGEZÖ néven összegyűjtött novellái, két Ízlésesen szerkesztett kötetben. A mese és valóság határain bonyolódnak, peregnek, hömpölyögnek Lengyel novelláiban az emberi sorsok. Az ember és a természet bonyolult kapcsolatai tárulnak elénk mesterien megoldott szerkezetű novellákban, melyeknek egyik erőssége és szépsége maga a nyelv. A szerző 2= így vall Írásairól: „Az Itt következő történetek nem kttalá- = lások. De a valóságnak sem hűséges krönlkál. Olyan möd s= Igaz történetek, mint amilyeneket a szélcsend egyhangú == napjaiban mondtak valamikor fedélzetmesterek, vagy valasi melyik őszbe borút szakállú, vén matróz, a vitorlát javító == és a kőtelet űjrasodrö legényeknek vihar után és a visas harra várva a megtépázott és csélcsend horgonyozta ha=== A tündért mesélökedvű, kiapadhatatlan élménvanvaggal = rendelkező = FEKETE ISTVÁN „CSI“ = című elbeszéléskötetét kaphatja most kézhez az olvasó. Fe- sc kete egyik varázsa az, hogy mindenki Írója tud lenni, frá- == salt felnőttek és gyerekek egyaránt élvezik és olvassák. A S= szerző a természet nagy rajongója és Ismerője, az utolsó = és egyben legnagyobb képviselőié annak az frőnemzedék- = nek, amely magas színvonalra emelte a magyar természet- = Irodalmat. A kötet hat elbeszélése Is ennek a jegyében fo- == gant, a madarak embert tulajdonsággal rendelkeznek, be- leolvadnak az ember életébe, és megfordítva, az emberek == sorsa Is elválaszthatatlan a természettőt, valami bájos, me- 5= seszerü kapcsolat fűzi őket Össze — együtt élt örömök és ~ együtt megoldandó nehézségek. == VACLAV CTVRTEK „CSIRIZAR, HtNÁRKÚC ÉS KOCSIBAK“ =5= :ímű háromszor hét mulatságos meséjét HInárköcről, a yf- 55 zlmanóről, Cslrlzárröl, a rablóról és Kocsibakról, a fuvaros- 5= ról. Megtudjuk, hogyan kártyázott a vfzlmanö a herceggel, = és hogyan akadályozta meg annak menyegzőjét, hogyan == ajándékozott Hfnárkóc lldércfényt Andulkának, Cslrlzárröl =55 a rablóról viszont megtudjuk, hogyan költött ki hat poszá- == tát, hogyan zárta a toronyba Behemőtot, hogyan szedett = piros almát Pannlnak, végül pedig Kocslbakről, a fuvaros- = ról mondja el a szerző, hogyan tett szer* Fakóra, a har- 55= csából lett ménre, hogyan örült száraz házikójának, hogyan = küzdött meg Máié kapitánnyal, hogyan vitte a tűzembert = jlSinbe.------------------ új ifjúság 5 ARS CRITICA Fábry Zoltán — sokan leírták már — elsősorban a valóság kritikusa: egy-egy irodalmi alkotás értékét mindenekelőtt a műben megnyilvánuló valóságtükrözés fokán és az tró e- tikáján méri le. Valóságirodalom, erkölcstrodalom, szellem- és erkölcsember — ezek voltak Fábry leggyakoribb fordulatai kritikai működésének a kezdetén, s ha jól megnézzük, ezek maradtak az alapvető fogalmai fejlődésének későbbi szakaszaiban Is. Etika-központúsága még a Kevesebb verset — több költészetet, az Antisematizmus és a többi nagy tanulmánya idején Is olyannyira erős maradt, hogy a háttérbe szorította a forma tüzetesebb elemzését. Ez a magyarázata annak, hogy Illyés Gyula — akiben különben szintén erős a valóságérzék és az erkölcsi indulat — egy helyütt azt írhatta, Fábryt, a kritikust nem tudja követni minden útján, mivel „forrón dicsért íróinak zömétől jó ha fötlangyul.. .* Nem kétséges, hogy a csupán „föllangyulás“t kiváltó olvasói élmény elsősorban a forma elégtelenségének tudható be. Illyés véleménye tehát nemcsak a műnek kritikája, hanem — közvetve — annak a Fábry-féle kritikának a bírálata is, amelyben az alkotás etikát Imperatívuszára Irányuló figyelem elnyomja a forma elemzését és értékelését. Fábryban az erkölcsi szigor, a korparancs „muszája“, a nemzetiségi Írásbeliség „létirodalomként“ való felfogása a háttérbe szorította az esztétikát; hiányzik belőle az az esztétikai érdeklődés, amely a magyar esszéíróknak Szerb Antaltól Komlós Aladáron át Illés Endréig oly lenyűgöző tulajdonsága. Elsősorban a mű eredete felól közeledett az irodalmi alkotáshoz, a valóságtartalmat, a szociológiai hátteret, az etikai töltetet kereste és értékelte benne. Fábry halála után kritikánkban kéfelé ágaztak az utak. Az irodalmat szociológiai tényként felfogó műbírálatot Duba Gyula kötete élteti tovább (mily Jellemző már a címe Is: Valóság és életérzést) a másik utat, amely már a mű létformája felől közeledik az i- irodalml alkotáshoz, Rákos (Tények és kérdőjelek} és Zsll- ka Tibor (A stílus hírértéke) tanulmánygyűjteménye képviseli. Az 6 felfogásában a műalkotás olyan sajátos fel, a- melynek eszmel-etlkat töltete, filozófiája, életszemlélete mellett esztétikai dimenziója ts van. Ez a tétel persze nem új; a formai és esztétikai kérdéseknek szentelt fokozottabb figyelem, a nagyobb odafigyelés és érdeklődés azonban nóvumot Jelent, s kritikánk szempontjainak az átrendeződését eredményezte. Az Irodalmi Szemle jó néhány tanulmánya arról tanúskodik, hogy az utóbbi években növekedett érzékenységünk és érdeklődésünk a stílus, forma, a szerkezet, az esztétikum lránt, gondolkodásunk Irodalmibb s egyúttal tudományosabb lett. Megszületett tehát a hazai magyar Irodalomkritika? — tehetnénk fel a kérdést. Amennyiben „kritikán“ módszertani elveket kidolgozó irodalomtudományt, elméletet értünk (mint pl. az angolszász terminológia vagy a nem Ilyen éles elhatározással élő, de lényegében ugyancsak erre a kát pólusra alapozott marxista irodalomtudomány, a- melyben az Ily módon felfogott, kritikának az esztétika, a kritikai gyakorlatnak viszont az alkalmazott esztétika fogalmai felelnek meg, akkor igennel válaszolhatunk. Hiányzik viszont — Tőzsér Árpád kötetét kivéve (Az Iro- dolom valósága) — az alkalmazott esztétikaként felfogott kritikai gyakorlat Zsilka és Rákos elsősorban a szakmabeliek hez szólnak, s a szélesebb irodalmi közvélemény számára ez — kevés. Mert Igaz ugyan, hogy a kritikai gyakorlat a mindenkori szaktudomány függ vénye, a kettő azonban legalább annyira elhatárolható, mint mondjuk az elméleti és az alkalmazott matematika. A kritikai gyakorlat korántsem veheti át mindenben a szaktudomány módszertanát és kevesek számára érthető tolvajnyelvét — elméleti megalapozottságot és objektív okfejtést viszont mindenképpen tanulhat tőle. S a mi viszonyaink között, úgy tűnik, mindkettőre nagy szükség van. Főleg két szempontból. Először Is: ■ külső, irodalom- szociológiai okból. Irodalmi közvéleményünk létszámban kicsi, s inkább mondható hagyományosnak, mint korszerűnek és rugalmasnak. Ilyen körülmények között a költészetnek — amelyet nem indoktalanul tartanak az olvasni tudás, a műélvezetképesség legmagasabb fokának — különösen szüksége van a hangerősítőre: arra az elemző kritikára, a- mely a formára is érzékeny, az esztétikai értékekre is fogékony, kifinomult kép- és rit- musérzékű olvasókat nevelhet. S az esztétikai kultúra terjesztésének a hatásos eszköze — úgy véljük — nem a nesze semmi, fogd n)eg jól jellegű impresszionista kritika, hanem az az elméleti megalapozottságú, és a nagyközönség számára Is világos okfejtésü bírálat, amely a mű objektív leírásából, funkcionális értelmezéséből és tényekre alapozott értékelésből áll. S ha > helytálló az a nézet, miszerint a harmadvirágzás kritikája kezdetben „pedagógiai“ jellegű volt (Turczel Lajos kifejezése), akkor ez a műközpontúbb, mű- elemzőbb bírálat a „pedagógiai kritika“ más, korszerűbb (és talán hatásosabb) eszközökkel való folytatása, — kísérlet 1- rodalomszoclológial problémáink megoldásához. Másodszor: szükségünk van erre a műközpontúbb és tudományosabb gondolkodásra magának az irodalomnak a szempontjából is. Megint csak Turczel Lajos egy megállapítására hivatkozom, jó tíz egy néhány évvel ezelőtt, de jórészt a mára is érvényesen Irta le, hogy Írásbeliségünk a maga „első-, másod- és harmadvirágzásában középszerű irodalom.“ É közép- szerűség mibenlétét keresve Ismét csak az Illyés-féle „föllan- gyulás“ okánál: az esztétikai hiányosságoknál vagyunk. Ergo: költészetünk zavartalan fejlődése, színvonalemelkedése érdekében fokozottabban kell figyelnünk leggyöngébb oldalunkra: a nyelvre, a szerkezetre, a formára, az esztétikai kérdésekre. Így érhetjük csak utol önmagunkat, így zárkózhatunk csak fel a kortársi magyar Irodalom figyelmet, víszhangot keltő alkotói mellé. Tehát a stílus mindenek fölött és mindenek előtt? Nem. Kritikai gyakorlatunk a mű- központúságot nem azonosíthatja a szövegközpontúsággal. A mű több mint stílus: az esztétikumban a nem esztétikai szerveződik művészi rendbe, vagyis az a valóság, amelynek történelmi-társadalmi, politikai és etikai vonatkozásai vannak. Az elmúlt években — a kritikai impresszionizmust ellensúlyozandó — főleg a műalkotás létformájára összpontosítottunk, kevesebbet beszéltünk a müvek valóságtartalmáról, szociológiai' hátteréről, etikai töltetéről. Mindez persze azzal is magyarázható; hogy a műköz- pontúbb kritikai gyakorlat még csupán néhány évre tekinthet vissza, s mint fejlődő, mozgásban levő Irányzat csak most alakítja ki módszertani elveit. A jövő útja — ha egészséges, erős Irodalomkritikát akarunk teremteni — olyan szintézis felé kell, hogy vezessen, amelyben a Fábry-féle váló- ságérzék és etikai érdeklődés egyensúlyba kerül az esztétikai elemzésekkel, az irodalmibb és műközpontúbb gondolkodással; olyan kritikai esemény felé, a- melyben a „valóságírodalom“ és az „Irodalom valósága“ fogalmak nem dilemmát, hanem egv és ugyanazon dolgok dialektikus egységét jelentik. ZALABAI ZSIGMOND \ f
