Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-25 / 26. szám
Az SZSZK kormányának, az SZLKP Központi Bizottságának, és a SZISZ Központi Bizottságának küldöttsége az ünnepségen. D edina Mládeže; erről a faluról egy mai tinédzser bizony nem sokat tudna mondani. Mi újságírók sem szólunk róla többet, mint egy átlagos faluról. Pedig hát nem átlagos, s azt sem lehet mondani, hogy megfeledkeztünk volna e rendhagyó módon kialakult település létezéséről. Másról van szó: a huszonöt esztendővel ezelőtt létrejött község e negyedszázad folyamán felsorakozott a hasonló emberi települések százainak sorába. Azért még- ram olyan, mint a többi. Nagyon sok mindenben különbözik, s amiben más, az lakosait dicséri. Nem lenne könnyű felsorolni a különbségeket — de azért próbálkozzunk meg vele. A legelső talán az, hogy az ország legifjabb helyisége. Huszonöt esztendős. Nem azért jött létre, amiért néhány száz esztendővel ezelőtt a települések általában létrejöttek. Ellenkezőleg. Nem azért, mert útkereszteződésen, víz mellett, vadban' gazdag erdők, termésben gazdag földek csábították az embert letelepedésre. Negyedszázaddal ezelőtt e természeti értékek közül csupán a víz volt meg e helyen. Az sem mint érték, hanem mint átok. Mocsár volt itt, szűzföldek nyújtóztak szélesen. 1949-et írtak. öt évvel azelőtt zajlott le a Szlovák Nemzeti Felkelés, négy évvel korábban ért véget a második világháború, és egyéves volt a Februári Győzelem. Béke volt. Az ország történelmének három, legjelentősebb eseménye, fél évtized leforgása alatt követte egymást, s megszületett a nép legáhítottabb álma, a szabadság. Gyökerestül új élet nyitotta kapuit és új — ám az emberek szívében régen bimbózó — távlatok nyíltak. Akik akkor voltak fiatalok, izmosak voltak, erősek, s nagyot akartak teremteni. Persze nem a jóltápláltságtól voltak izmosak, hanem lélekben érezték magukat erősnek ahhoz, hogy nagy tetteket hajtsanak végre. S ahhoz is, hogy falut, életet teremtsenek a mocsár helyén. Nem voltak olyan sokan, mint az Ifjúsági Vasút építői, s szinte nem volt semmijük. Két üres kézzel ütöttek tábort a szúnyogok lakta vidéken. Csak abban voltak biztosak, hovv itt életet teremtenek. Hogy másnap mit fognak enni, azt nem nagyon tudták. De ők nemcsak másnap akartak jóllakni, nemcsak jelenidőben gondolkoztak és nemcsak magukra gondoltak. Ezért tudták megteremteni azt, aminek történelme csupán negyedszázados, de arculata épp e ne Fiatal SZISZ-tagok a közönség soraiban, ní Majdnem egyidősek a faluval. gyedszázadot tükrözi. Híven és csalhatatlanul. Mit találunk ma az egykori mocsár helyén. Ha azt mondjuk falut — keveset mondunk. Ha azt mondjuk virágzó életet — pa- tetikusak vagyunk. Pedig hát mindkettő igaz, és Így igaz, s ennél még sokkalta többről van szó. Sok itt a jegenyefa. Szépek, sudárak. A falu alapítói ültették őket. Jegenyét, mert az gyorsan nő. Akkor azon a helyen még csak fa sem volt. Jegenyét ültettek, hogy a kemény mocsári teleken védje őket a széltől, s a hódító alföldi nyarakon mielőbb árnyékot tudjon nyújtani. ÜJ FALU Á TÉRKÉPEN A megfogamzott fák azt jelképezték, hogy az elhagyott földeken az élet eresztett gyökeret. Ami egykor jelkép volt, az ha a település kellékének számít. Kevés ilyen fában, lombban és virágban gazdag falura akad az utazó. A felszabadulás óta hazánkban szinte minden helység megváltoztatta az arculatát. A régi helyébe új lépett. „Nádfedeles kicsi ház“ mindenütt csak mutatóban maradt. Itt hiába keresne hasonlót az ember. Az „ősépület“ itt nem a nádfedeles kunyhó volt, hanem a fabarakk. A falu legnagyobb és legrégibb épülete Itt nem a templom, hanem a kultúrház. Akik huszonöt esztendővel ezelőtt nekiláttak a mocsár lecsapolásának, azok nem építettek templomot, ök már áj reményű, új emberek voltak, s nem isten segedelmében hittek, hanem két dolgos kezükben és terveikben. Hittek abban, hogy a másfélezer hektárból termőföldet teremtenek. Ma csaknem ekkora területen gazdálkodnak, s termelési e edményeik ott szerepelnek az országos példák között. Az építkezés annak Idején az ország első mezőgazdasági ifjúsági építkezése volt. Akkor még a földeken volt szükség minden kézre. Ma a lakosság egy része már nemcsak helyben, hanem a környék iparában találja meg a munkahelyét. Modern szövetkezetben, fejlett mezőgazdasági módszerekkel gazdálkodnak. A gépesítés s a raciona- lizációs folyamat leegyszerűsíti a mezőgazdasági termelést, amely így kevesebb embert igényel. A falu mai lakosai azonban — akár utaznak, akár helyben dolgoznak — igazi otthonuknak tekintik ezt a rendhagyó módon létrejött kis oázist, s mindnyájan így Is tudnak érte tenni. A falu mai, állandósult és rendezett arculatát, főleg társadalmi munkában alakították ki a lakosok. A szövetkezetben kétszázötven ember dolgozik. Az ifjúsági szervezetben tömörült fiatalok példás, Igazi jó alaps2erveze- tet képeznek. Űk már nem tartoznak a falu alapítói közé. Ez apáik és anyáik szerepe volt. A továbbfejlesztésből viszont ők is az „örökölt“ lendülettel veszik ki a részüket. Szeretnek itt élni, s büszkén vallják otthonuknak. Többségük mezőgazdász. A szövetkezet mezőgazdasági főiskolát végzett dolgozóinak nagy többsége fiatal. Öe hát öregembert tulajdoképpen az egész faluban nem talál az ember. Igaz az egykori húszévesek, akik 1949-ben megvetették itt a lábukat, ma már az ötven körül járnak. Ez természetesen még nem öregkor — viszont nagyapák már az egykori falualapítók. Munkakedvük, életszemléletük azonban valahogy mégis rendkívül fiatalos. A régi szilárd elhatározásból és munkakedvböl még nagyon sok csillog a szemükben. Talán nem is öregszenek. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága az idén immár negyedik alkalommal rendezte meg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok országos találkozóját. Az egyre nagyobb jelentőségű és népszerű rendezvényre az idén hol másutt is kerülhetett volna sor, mint a fennállásának huszonötéves évfordulóját ünneplő faluban. Napokon keresztül fiataloktól volt hangos a település. Természetesen ott voltak azok a fiatalok is, akik huszonöt esztendővel ezelőtt honfoglalóként vetették meg Itt a lábukat. A négynapos rendezvénysorozat műsora gazdag szórakozási lehetőségeket biztűsl- tott az ldeseregletteknek. Méltó ünnepség volt. „Elégedettek vagyunk“ — mondta Ján Crman elvtárs, a SZISZ KB mezőgazdasági osztályának vezetője. S ugyanígy nyilatkoztak a helybeliek Is, akárcsak azok, akik az ország különböző pontjairól érkeztek ide. Nem alaptalanul. Ennek Igazolására hadd Aj Ifjú Szívek együttesének fellépése emeljük ki a rendezvénysorozat néhány fontosabb eseményét. Az első napon a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel és a falu megalapítóival találkoztak, és beszélgettek el az idesereglett fiatalok. Másnap közös aktívát rendeztek. Este a zenekarok és táncdalénekesek vetélkedője zajlott a falu közepén felállított színpadon. A következő napon a népi elbeszélők és népdalénekesek mérték össze tudásukat, s Irodalmi színpadok váltották egymást a kultúrház színpadán. Volt kézilabdaverseny, sportlövészet, volt nagyszabású ügető- és galoppverseny, volt ejtőernyős-bemutató és gazdag kulturális műsor, melyben felléptek a korább! vetélkedő győztesei. Fellépett az Ifjú Szivek együttese, s a Nyitral Mezőgazdaság! Főiskola népi együttese is. ßs természetesen táncmulatsággal ért véget a négynapos akció. Az eseménysorozatot az SZSZK mezőgazdasági minisztere, Ján Ja- novic elvtárs ts megtekintette, s ott volt az SZLKP Központ! Bizottságának, valamint a SZISZ Központi Bizottságának küldöttsége Is. Jó volt, szép volt. kellemes élményt biztosított mindenkinek. Méltóan demonstrálta az egykori és mai fiatalok alkotóerejét, a falu negyedszázados évfordulójának Jelentőségét. —1. — RATMIR TUMANOVSZKIJ: A ROBOT Az építkezésünk nagy. emiatt államié az emberhiány. A bejáratnál örökké ott a tábla: „Munkásjelvétel“. Es hogy az idő ki ne kezdje, acélból készült. Umber még sincs. — Íme, a mi megváltónk — jelentette ki egy szép napon az osztályvezetőm, és egy fémdobozra mutatott, amelynek keze, lába van. — Mitől vált ez meg? — kérdeztem. — A munkaerő-vándorlástól. — Ki S? — Robot. Elektronika az egész. Es ráadásul nem is iszik. — Miért, fekélye van?, — Hogy lehetne egy robotnak fekélye? — Ha meg nincs, akkor miért nem t- szik? — Mondom: elektronika. — Nem fogja kibírni. Kilép majd ez is. — Nem lép ki. Azt programozták bele, hogy dolgozzon. Ulsöosztdlyú robot, önkiszolgáló. Jobbat ki sem találhatnánk. Nem volt mit tennem. Megfogtam a robot fémkezét és bevezettem a műhelybe. Eltelt egy nap, hivat a főnök. — Na? — kérdezi. — Normális. Sőt, jó. Kosztka most éppen sörért ment. — Ki az a Kosztka? — A robot. — Es milyen sörért? — Világos sörért. Ki iszik barnát munka közben? — Ez igaz. De minek külditek a robotot munkaidő alatt sörért? — A normáját már délelőtt teljesítette, mi a fenét csináljon?! — Ez igaz. Ki kell aknázni az új technikát. — Azt tesszük. Pótolhatatlan fickó. Nem hagyja, hogy sok habbal átverjék. A visszajáró pénzt ts megköveteti. A sörért állók üvöltöznek, de öt nem izgatja semmi. Es belé sem akar senkt kötni. Jól megtervezték. — Ügyes fickó — állapította meg a főnök. — Küldd majd hozzám. Eltelt még egy nap Hivat a főnök. — Na mi van? — Normális. Elsajátítja a munkát. — Pontosabban? — Az építkezés terminológiáját. Rondán beszél. — Hogy-hogy? — Káromkodik. Eltelt egy hét, megint a régi kérdés: — Na mi van? — Normális. Tegnap nem jött be dolgozni. — Az ok? — A szokásos. Előző nap leitta magát. — Hogyan Ihatta le- magát egy robot? Halottál már olyat, hogy mondjuk egy villanylámpa berúgott volna? — Nem hallottam. — Látod. Tehát valami más oka lehetett. — Monodom: beptált. — Ellenőrizted? i — Igen. Együtt ittunk. — Mtért rúgott be ö, s te nem? — Nekiesett. Rájött az izére. En meg már megszoktam. A normámat iszom csak meg. — Honnan vette a pénzt? — Hogy-hogy honnan? WC-kagylóval, tetőlemezzel kereskedik. Tapétával. Eltelik egy újabb hét. Hivat a főnök. — Na mi van? — kérdezi. — Normális. — Mi normális? — A robot. Itthagyott bennünket. Átment egy másik építkezésre. — Melyikre? — A szövetkezetire. Ott, azt mondja, minden sokkal jobb minőségű. A WC- kagyló, meg a tapéta ts. — Hogyan sikerült átmennie? Oda bejelentett lakás kell. — Van bejelentett lakása. — Hogy-hogy? — Nylna Protopovát feleségül vette, s hozzá felentkezett be. A szülei nem tiltakoztak. — Látták egyáltalán? — Látták! Azt mondták, derék férft, fó szakmája van. A lakodalmon úgy dalolt, ahogy dukál. Iszik annyit, mint mások. Milyen kifogásuk lehetne? Abszolút normális. $
