Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
/ új ifjúság Az orvos a kórház egyeduralkodója. Megvizsgálja az embert, kezelésbe veszt, Vizitek alkalmával megkérdi, hogy van, de megismerni, érzékelni az emberi tulajdonságait nagyon nehéz, mert amit tesz, annak csak ő tudja az okát. Ogy is mondhatnám, hogy ez már művészet. Valóban talán nem is az emberi tulajdonságaik az érdekesek, hanem csaik az, amit az emberért, amit a betegért tesznek. Hogy miért van dr. Karol Ferenčíknek, a sebészeti osztály főorvosának tekintélye? Ogy négy óra felé úgy látszik neki is letelt, de még mielőtt levetné a fehér köpenyt, mielőtt hazamenne, még egyszer megnézi azokat, akik ma kerültek be a kórházba, s akik esetleg rászorulnak még az ó tudására. Később tapasztalom, hogy ez mindennap megismétlődik; és a rendszer, a pontosság, a rendszeretet legbensőbb tulajdonságai közé tartozik. Mindezt, amikor meggyógyultam, jól esik leírni, hiszen nemcsak én, hanem mindazok, akik a sebészetre kerülnek, számíthatnak rá. XXX Vasárnap van. Dr. Smyk és dr. Alföldy szolgálatos. Dr. Smyk az ügyeletes orvos, dr. Alföldy pedig a sebész. Én már műtét után vagyok, be-beülök az ügyeletes szobára, és beszélgetek a nővérekkel. És nem veszem észre, hogy az orvosok még fönn vannak az osztályon. Amikor bejönnek az ügyeletes szobájába, engem Is ott találnak. Menekülnék, de nincs rá mód. Végül úgy próbálom feloldani a zavaromat, hogy beszélgetésbe elegyedek az Idősebb dr. Alföldyvel. Dr. Alföldy vasárnap esti hangulatban van. Délutánját, az egész vasárnapját odahaza töltötte, nem sürgős a dolga, és így szívesen elbeszélget. Nem így dr. Smyk, aki félbeszakítja a beszé Igetés ü n két: — Te, én addig nem tudok nyugodni, amíg nem nézzük meg azt a gyereket! Délután ugyanis akút vakbélgyulladással behoztak egy kisfiút. Azóta bizonyára lehűtötték a gyulladást, továbbra is tart a jegelés, de dr. Smyket nem hagyja békén a dolog. Egyszerűen veszélyben van a kísNÉMETH ISTVÁN: KÖVEKKEL ÉS KÖVEK NÉLKÜL III. rész fiú, és kollégája, aki még nem látta a beteget, nem érzékeli ezt a maga vasárnap esti hangulatában. Sőt, most még én is itt lábatlankodom. — Te, én addig nem tudok nyugodni — mondja és ez végre kizökkenti dr. Alföl- dyt a maga hangulatából és azt mondja, hogy jó, akkor menjünk. Nem telik bele három-négy perc, a fiatalabbik orvos visszajön és mondja is a nővérkének: — Tegye fel a dolgokat, forralja ki Őket. Dr. Alföldy rögtön visszajön és megcsináljuk. Vagyis, mint mindig, most is tudják, hogy mi játszódott le a betegben, és nem mulasztották el megadni neki azt, amire szüksége volt. XXX Dr. ZboFil a kórház első számú „csont- kovácsa“ — ahogy az egyik beteg tájékoztat. Ismerik őt nemcsak Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen), hanem Samorínban (Somorján) és Calovőn (Nagymegyeren) is, hiszen hogy könnyebb legyen a betegeknek, meghatározott napokon és időpontban ő u- tazik ezekre a helyekre a betegek után. — Tudja, mi a teendője — idézi az egyik "beteg a fenti helységek egyikének rendelőjében hallott párbeszéd kezdetét, majd így folytatja a történet ismertetését: — Nem tudok én még egy lépést sem tenni mankók nélkül. Nagyon fáj még a lábam... — Kényelmes, azért nem jár még — feleli dr. Zboril. Majd hozzáteszi: — Legjobb lesz, ha itt hagyja a mankóit! — Á, mit gondol, doktor úri Még a rendelőből sem tudnék kimenni! — Na, próbáljuk csak meg! És elszedi tőle a mankókat, Az illető először négy- kézlábra rogyott, majd pedig kitámolygott a rendelőből. Bezzeg, kint a többi beteg előtt azért már csak fölkelt. Először a székekbe, majd a falba kapaszkodott, vég 11, amikor már semmi sem volt a keze ügyében, elindult. Nyöszörgött, sántított, de azért csak hazaballagott... és három nap múlva már vígan sétálgatott — fejezi be a történetet a lábtöréses beteg. Este megérkezik dr. Kubík és dr. ZboFil az esti vizitre, kicsit még el vagyok keseredve, mert kiújultak a fájdalmaim. Ezért a szokásos, no, hogyan érzi magát, kérdésre válaszolva valahogy így nyöszörgők: — Nagyon fáj! Mintha talán nem is segítene az orvosság. Dr. ZboFil ismét mellém lép. Az előbb már megvizsgált, de hátha tévedne, újra szemügyre Vesz. — Hát az természetes, hogy fáj, de higy- gye el, hogy már lényegesen jobb az állapota, mint amikor idekerült! Már negyedik napja feküdtem a kórházban, de a legnagyobb meg lepe lésem re nemcsak én, hanem ők is állandóan a kórházban tartózkodtak. Aztán elérkezett a hétfő, a kedd, a szerda, majd pedig a csütörtök is, és ők ketten, valamint Méhes nővér, a műtő ügyeletes nővére még mindig szolgáltak. És nem is úgy, hogy mondjuk éjszaka bent vannak, aztán reggel kicsit téblá- bolnak, körülnéznek, majd eltűnnek, hanem viziteket tartanak, a műtéteknél segédkeznek, ellenőrzik a betegeket stb. Szerdán este aztán arra leszek figyelmes, hogy dr. ZboFil kávét főz magának és elvonul az orvosak szobájába, majd hoszadalmas gépelésbe kezd. Először azt gondolom, hogy talán valami közleményen vagy tudományos munkán dolgozik, később aztán kiderül, hogy a másnapi programot gépeli, állítja össze. Ez valóban szinte hihetetlen, de mégis így igaz. Egyszerűen így igaz, ahogy leírtam, s mint ahogy mondom, még a nyolcadik napon is szolgáltak. És bár való, hogy mindezt determinálta az a tény, hogy a nyár kellős közepén a szabadságolások i- dejében voltunk, mégis valahogy egyre nagyobb és nagyobb tiszteletet éreztem azok iránt, akiknek a kezébe kerültem. Valahogy azt kérdeztem és kérdem azóta fs, hogy vajon melyik munkahelyen van szükség ekkora helytállásra. Azt ugyanis nemcsak sejtem, hanem tudom is, hogy nem ők az egyedüliek, akik ilyen odaadó- an és kitartóan végzik a munkájukat. Módomban volt megfigyelni, hogy amikor már viszatért egy kicsit a normális állapot, befejeződtek a szabadságolások, esténként maga a főorvos, dr. Karol Ferenéík sem ment haza, hanem akárcsak a többiek, ő is végigszolgálta az éjszakát s utána reggel, mintha ml sem történt* volna, frissen, nyugodtan elvégezte a rá váró feladatokat. Viszatérve dr. ZboFil emberi és orvosi tulajdonságaira elmondhatom, hogy az ő személye más vonatkozásban Is felkeltette a figyelmemet. Mint ahogy a neve is jelzi, cseh származású, és ennek ellenére szépen beszéli a magyar nyelvet. Internacionalista a gyakorlatban? Vagy csupán orvos?! Nos, erre elég nehéz felelni, de annyi tény, hogy emberi és orvosi alapállásához nem fér kétség. Dr. ZboFil és társai, akik azért lettek orvosok, hogy segítsenek az embereken, hosszú éveken keresztül nem kis fáradság árán sajátították el az orvosi tudományt, és mint ahogy ezt tapasztaltam, a nyelv elsajátítása már csak kis része, hányada annak a tetemes energiának, amelyet a tudománynak szenteltek. És ha már ez így van, akkor miért ne egészítenék ki a nyelvtudásai? Ö, s a kórház többi orvosa, úgy látom, e fölött nem sóikat meditálnak, hanem cselekszenek, azaz azt a nyelvet beszélik, amlyiket éppen a betegük. (VÉGE) Mindenki a maga módján Egy meg három egyenlő egy- gyel. No, nem a matematikában, hanem átvitt értelemben. Ogy is mondhatnánk: a levi- cei (lévai) specialitás. Tegyük azonnal hozzá, nem akármilyen. Azok, akiknek készült, kétséget kizáróan örömmel fogadják, nemcsak mert kitűnő, hanem, mert eddig hasonló jóban véletlenül sem volt részük. A kisebbik összeadandó (az első „egy") a levicei (lévai) járás pedagógusait jelöli. Azokat, akik a 4-9. évfolyamokban osztályfőnökök s így — járási sajátosság — osztályuk rajának vezetői. Hozzájuk társulnak a „három“, vagyis az iskolai. üzemi és helyi ifjúsági alapszervezetek SZISZ-tagjai. Ugyanis a járás mind a 38 pio- nircsapata felett ilyen „triumvirátus“ vállalt védnökségei. Közös erővel, egy emberként fogják támogatni a kiválasztott pionírcsapat pajtásait. Munká juk egyetlen és közös célja: vonzóbbá, érdekesebbé és sokoldalúbbá tenni a pionírok mindennapjait. Ezt jelenti az egyenlőségi jelet követő „e- gyes“. Érdekes és hasznos munka- megosztás, amely során mindegyik fél a maga módján és a neki legmegfelelőbben járul hozzá a közös cél eléréséhez. Az osztályfőnökök az eszmei nevelésért felelnek, segítőik a középiskolás SZISZ-tagok, akik mint instruktorok működnek. Az üzemi és helyi ifjúsági a- alapszervezetek fiataljainak mindenekelőtt a csapatokban folyó érdektevékenység fellendítése a feladata. Továbbá segítséget nyújtanak a pionírba rangolások megszervezésében és a jubileumi pionírév további teljesítésében is. Abhoz, hogy összeálljon ez az egyenlet, alapos munkál kellett végezni. Szeptember e- lején a járás valamennyi SZISZ-alapszervezetének elnöke 3 napos iskolázáson vett részt. Ezen megismerkedtek a negyedszázados jubileumot megelőző ünnepi pionírév központi feladataival, és egyben megbeszélték: konkrétan mit tehetnek ezek teljesítése érdekében. A már említett pionírbarangoláson kívül valameny- nyi pionírcsapatban létrehozzák a forradalmi hagyományokat bemutató szobákat. Az a- nyagot négy téma szerint csoportosítják. Ilyen témakörök: a pionírszervezet története és a csapat 25 éve, a CSKP története, valamint § SZNF és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója. A szemléltető anyagot mindegyik témakörben regionális vonatkozású emlékekkel is kiegészítik. Az anyaggyűjtésben nagy segítséget nyújtanak a SZISZ-tagok. Mivel az emlékszobáknak gazdag fényképanyaggal kell rendel- kezniök, a patronáló fiatalok valamennyi alapszervezetben fotokört alakítottak. Ugyanakkor a kutatóntakra is elkísérik a pionírokat. A fiatalok segítségével íródik a járás pionírcsapatainak történetét felölelő emlékkönyv. Ezt január egytől — részletekben — a járási újság is közli. A könyvnek három fejezete lesz. A bevezetőt az egyes pionírcsapatokat bemutató rész követi, majd gazdag fotódokumentáció zárja. U- gyancsak SZISZ-tagok segítségével készül a járás pionírmoz- galmának történetét bemutató film is. Az említetteken kívül rengeteg egyéni példa és felajánlás is tanúsítja a pionírok és a SZISZ-tagok egyre bővülő e- gyütt működését. Így a tlmačei gépüzem fiataljai készítik a helyi pionírcsapat emlékszobájának állványait, ugyanígy a Želiezovce! (zselízi) nevelő intézet SZISZ- tagjai városuk pionírcsapatainak. Ez utóbbiak még hozzájárulnak az iskolák pionírszim- bólikáinak felújításához is. A íahyi (ipolysági) Strojstav fiataljai a helybeli szlovák alapiskolával kötöttek védnökség! szerződést. Az iskolában több rajvezetőjük működik, s szeptemberben, az ünnepélyes csa- patgyűlés alkalmából védenceiknek másfélezer könyvet ajándékoztak. Továbbá gépeket kölcsönöznek az iskolai sportpálya építéséhez, s vállalták, hogy minden esetben ajándékokkal kedveskednek az újonnan felavatott pioníroknak. A helybeli magyar nyelvű alapis kólának a Pleta-Uzemmel van védnökségi szerződése. Az ü- zem fiataljai szakköröket vezetnek az iskolában. A járási székhely katonai alakulatának SZISZ-tagjai vezetik valameny- nyi levicei (lévai) alapiskolában a honvédelmi köröket, a II. számú alapiskolában pedig mint rajvezetök működnek. U- gyancsak jó példaként említhetjük az ipolysági kórház ifjúsági alapszervezetét. Tagjai a helybeli pionírház bábkörét vezetik. A RAJ (vendéglátó üzem) levicei tanonciskolájának fiataljai a bajkai alapiskolában tanfolyamot szerveztek a helyes terítésről, a čajkovi ifjúsági alapszervezet pedig egyik klubhelyiségét bocsátotta a helybeli pionírok rendelkezésére. Folytathatnánk a sok jó példát, de — az ügynek használva — szólnunk kell a hiányosságokról is. Mert sajnos ezek is vannak. A járás több ifjúsági alapszervezete még mindig távol marad a pioníroktól. Elsősorban a helyi alapszervezetek. Avval érvelnek, tagjaik nagy része fizikai munkás, Így nem tudnának a pionírokkal kellő színvonalon foglalkozni. Állításuk helytelen és alaptalan. Elsősorban szakköröket vezethetnének. További probléma: a járási székhelyen sokkal több az üzem, mint aháuyan védnökséget vállalhatnak a helyi pionírcsapatok felett. Több üzem ifjúsági alapszervezete ezzel „magyarázza“ a pioníroktól való távolmaradását. Végeredményben ez sem elfogadható, hiszen az üzemeknek bejáró dolgozói is vannak, akik lakóhelyükön segíthetnének a pioníroknak. Az is probléma, hogy több faluban még mindig nem alakult meg a helyi ifjúsági ajapszervezet, nincs aki segítse a pionircsapatot. Ilyen esetekben is a faluban lakó. de máshol dolgozó SZISZ-tago- kat lehetne az együttműködésbe bevonni. Hogy ez nincs így, ebben az illető lakóhely iskolájában működő píonírcsapat vezetője is hibás. A fiatalokkal folyó együttműködés megteremtése elsősorban az ő feladata és érdeke. Ami a jövőt illeti, nagyon lényeges feladat a SZISZ-tagok és pionírok együttműködésének tartósítása. Ezt a levicei (lévai) járásban úgy szeretnék elérni, hogy — ahol csak lehetséges — a pionírvezetőket megválasztják a csapat felett védnökséget vállalt ifjúsági a- lapszervezet alelnökévé. Az ő személye az a bizonyos élő kapocs, amely tartóssá teszi a matematikailag ugyan helytelen, de emberi és társadalmi szempontból nagyon is jó és óhajtott egyenletet. (egri) EREDMÉNYES ÉVET ZÁRNÁK A Koiicei (kassai) Magyar Tannyelvű Középfokú I- pariskolában a megalakulás óta jól működik a SZISZ- szelvazet. Az idei évzáró taggyűlést 202 tag jelenlétében tartották meg az iskola dísztermében. A szervezet eszmei-politikai munkájáról és az egész évi tevékenységről a szervezet elnöke, Pathó János számolt be. Méltatta a sikeresen megszervezett előadások jelentőségét. A sporttevékenységről szólva elmondotta, hogy a Polgári Honvédelmi Szövetséggel együttműködve minden sportmegmozduláson részt vesznek a SZISZ- tagok. A honvédelmi versenyeken résztvevő csapatok a sokolovi versenyen második helyet, a duklai versenyen első helyezést értek el. Az iskola tanulói közül körülbelül ötszázan brigád- munkát végeztek az ország állami gazdaságaiban, szövetkezeteiben és más munkahelyeken. A beszámolót a szervezet tagjainak kulturális életéről Farkas István kultórfelelős tartotta. A múlt év decemberében a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ versenybe minden osztály bekapcsolódott úgy, hogy faliújságokat és tízperces kulturális műsort készített. A járási versenyeken is az elsők között végeztek. Beszámolt az iskola újságjáról, az „ACÉLTOLL“-ról is, amely kitűnő szerkesztésben kerül havonta a diákok kezébe. Megrendezésre került a hagyományos „iparista táncdalfesztivál“, amely magas színvonalú volt, s olyan nagy volt az érdeklődés iránta, hogy egy héttel később „gálaestet“ kellett tartani, amelynek teljes bevételét, 1100 koronát a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. Ismertette továbbá a jövő évi tervet, feladatokat. A gyűlésen a tagság egyben üj vezetőséget is választott, s így került a szervezet élére Kirenszky Ottó II. C osztályos tanuló. A jövő évi terveik közé tartozik a faliújság rendszeres elkészítése, az évfordulók megünneplése és a vetélkedők szervezése. Fő feladatuk azonban az első osztályosok előkészítése a SZISZ-be való felvételre. A gyűlésen a városi bizottság képviselője, Zille Raj- czyová kiosztotta a „Fesztivál virága“ okleveleket. Az évzáró gyűlésen felszólalt az iskola igazgatója, Bodá Pál mérnök, az iskola pártszervezetének elnöke. Nógel Tibor mérnök és a városi bizottság titkára. Mind megelégedéssel nyilatkoztak a szervezet munkájáról. A felszólalást tartalmas és nagyon érdekes vita követte, s így több problémára sikerült megoldást találni és több kérdésre választ adni. Az évzáró gyűlésen megállapították, hogy az iskolai szervezet teljesíti küldetését, és a SZISZ-munkából minden tag erejének megfelelően kiveszi a részét. Zolczer jános j
