Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

r •

»I

AZ IFJÚSÁG ÉS A KÖNYV:

25 ÉVES A SMENA KIADÖVÄLLALAT ■ BESZÉLGETÉS MARTIN USIAK IGAZGATÓVAL

SZISZ SZKB az tdeolóA

giai kérdések tárgyalása kapcsán már több ízben leszögezte: a könyvnek a Szocialista Ifjúsági Szövetség kulturális és politikai munkájában különösen fontos szerep jut. A könyvvel váló munkát — különösképpen a fiatalok körében a forradalmi hagyományok felidézésének s az emberi haladás pozitív értékeinek megismeréséhez vezető esztétikai nevelés elmaradhatatlan részének kell tektntenl. Szlovákiában jelentős mértékben befolyásolja az ifjúság és a könyv kapcsolatát lapunk „gazdáfa“: a SMENA Kiadóvállalat ts, mely épp ezekben a hetekben áll fennállása 25 esztendős jubileumának küszöbén. A fiatalok kiadóvállalatának munkájáról MARTIN USIAK igazgatóval beszélgetünk.

— A Smena Kiadóvállalat Szlovákia egyik legtermékenyebb, legrugalmasabb könyv- és lapkiadója. Rövid visszapillantás keretében, miképp összegezné sokrétű, az irodalom legkülönbözőbb területeit felölelő munkájukat?

— Kiadóvállalatunk két és fél évtized alatt végzett munkájáról azt mondhatom el, hogy elsősorban az ifjúsági szövetség időszerű szükségleteinek szolgálatában állt. Tevékenységünkről oly formában kap teljes képet az olvasó, ha tudatosítja, hogy a 11 különböző Ifjúsági lapon s folyóiraton kívül — melyek közül három: a Kis Építő, a Tábortűz, s az Új Ifjúság magyar nyelven jelenik meg, jelentős munkát végző könyvkiadói részlegünk is van, mely a politikai nevelés és a vezetőképzés tárgykörébe tartozó alkalmi kiadványokon kívül a szépirodalmi művek bő választékát kínálja.

— Miben határozná meg kiadói tevékenységük politikai, kulturális 6s társadalmi célkitűzéseit?

— A Smena a SZISZ SZKB kulturális-politikai intézménye, és így legfontosabb feladatainak e- gyike a SZISZ saját, belső igényeinek, kiadói szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. Ezenkívül kultúrpolitikánk aktuális általános célkitűzéseivel összhangban, hazai és külföldi szerző értékes versesköteteivel s prózai alkotásaival látjuk el a fiatal könyv- barátokat.

— A fentiek figyelmébe vételével miben látja a kiadóvállalat

specifikumát?

— Abban, hogy a SZISZ SZKB szükségleteit fedezve, amolyan célkiadóvállalati küldetést teljesítünk; továbbá abban, hogy a különböző könyveken kívül újságokat és folyóiratokat is megjelentetünk s így — jelképesen — hidat alkotunk a gyermek s a felnőtt olvasók között. E két sajátosság jellemzi mindennapi munkánkat, a Smená t pedig egyetemes ifjúsági kiadóvállalattá avatja.

— Világszerte ezerszámra jelennek meg évente az újabb s újabb szépirodalmi kötetek. A Smena miképp választja ki azokat, melyeket érdemesnek talál a lefordításra?

— A megjelenő köoyvújdonsá- gok áradatából, illetve a régebbi s a klasszikus irodalomból kiválasztani a legjobbakat, hogy megfeleljenek egységes kiadót tervünk követelményeinek, ez valóban nem egyszerű feladat. Tekintettel kell lennünk a különböző arányokra, a nemzetiségi képviseletre, a tematikai és műfaji választékra, a társadalmi időszerűségre, az olvasók érdeklődésére és még számos egyéb szempontra. A kiszemelt 1- rodalmi alkotás csupán akkor kerül be előzetes kiadói tervünkbe, ha a fenti követelményeknek megfelel. Hogy ki ítélt meg ezt? Hát az egyes kiadói szakaszok szerkesztői az alkalmi külső munkatársak és fordítók népes táborának segítségével, ök azok, akik élénk figyelemmel kísérik a külföldi Irodalmi életet, könyveket, bírálatokat, irodalmi vitákat olvasnak és „szemmel tartják“ egy- egy mü visszhangját az olvasók körében. A többi kiadóvállalathoz hasonlóan, nekünk Is állandó „megfigyelőink“ vannak az ösz- szes európai s néhány tengeren túli ország irodalmának jeles Ismerőt között. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy bizony hosszadalmas az az út, amíg egy-egy új könyv a könyvesboltok polcaira ■kerül.

— Milyennek látja együttműködésüket a fiatal hazai szerzőkkel, hiszen az ő irodalmi próbálkozásaik elbírálása és esetleges megjelentetése, gondolom, elsősorban a Smena kötelessége?

— Kiadónk fennállása óta rendszeresen foglalkozik fiatal szerzőkkel, és foglalkoztatja is őket. Csupán most, az elmúlt negyedszázadra visszapillantva tudatosítjuk, milyen fontos kötelesség az

Irodalom jövőjéről gondoskodni.

Talán senki sem tartja majd ön- dícséretmek, ha elmondom, hogy épp a fiatal írókkal való állandó foglalkozásért, eredeti alkotásaik szorgalmazásáért kaptuk a Mun- kaérdemiendet. A fiatal szerző művészi fejlődésének elősegítése, ez kiadóvállalatunk elsődleges kör telessége! Az irodalmi „zsengék“ megjelentetésén kívül különböző alkalmi pályázatokra beérkezett alkotások gyűjteményes kiadását Is bevezettük. A napokban jelenik meg a SZISZ I. kongresszusára kiírt pályázatra beküldött alkotások gyűjteményes kötete.

— Szerepel-e terveikben a hazai magyar szerzők alkotásainak megjelentetése, illetve magyar nyelvű ifjúsági irodalom kiadása is?

— Az Ilyen együttműködésről már a múltban Is sok szó esett. Most azonban a szavak helyett a tetteken a sor. A csehszlovák szocialista hazafiság elmélyítésének szándékával, legkésőbb 1975-ben megkezdjük a legjobb hazai magyar és ukrán költők vagy írók alkotásai szlovák nyelvű fordításainak kiadását, hiszen a Smena Kiadóvállalat a SZISZ ideológiai intézménye, és a SZISZ pedig ifjúságunkat nemzetiségi hovatartozás nélkül tömöríti.

— Milyen példányszámban jelentetik meg a könyveket?

— Munkánkban nem tartjuk döntő szempontnak a példányszám nagyságát. Bosszant bennünket ellenben, ha egy-egy jó könyv nem ér el olyan magas példányszámot, amilyent művészi értékel alapján megérdemelne. A szerkesztő új könyvek felfedezését célzó törekvése így meddő marad.

— A kalandvággyal teli ifjúság izgalmas olvasmányokat keres.... Az Ilyen jellegű irodalom, bizonyosan az önök gondozásában megjelenő könyvek tetemes részét képezi?)

— Lényegében már a kérdésben megfogalmazta a választ is... Talán csupán annyival toldanám még

meg, hogy elsősorban az eredeti alkotásoknak szentelünk nagy figyelmet. Természetes, hogy a kiadónkban megjelenő irodalmat mind műfaji, mind tartalmi szempontból a társadalmi szükségletek és az olvasók várható érdeklődésének egybehangolásával válogatjuk.

— A fentiekben már röviden szóltunk arról, hogy a könyvkiadás mellett, gyakorlatilag a Sme- nában jelenik meg Szlovákia teljes ifjúsági és gyermeksajtója. Összegezhetné hát tömören munkájuknak ezt a felelősségteljes, politikailag fontos szakaszát?

— Valóban nemcsak könyveket jelentetünk meg, hanem a bevezetőben említett magyar nyelvű lapok mellett számos további újságolt is. Ukrán nyelven jelenik meg a Veselka, míg a Včielka, Zornička, Ohník, Kamarát, Pionier, Elektrón és a népszerű Smena Szlovákul jelenik meg. Ezeknek az ifjúsági és gyermeklapoknak a céljuk, hogy hatékonyan segítsék a fiatalok iskolai és családi nevelését. A CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plénumái határozatainak tükrében ez a munkánk még felelősségteljesebbé vált. Ez irányú aktuális teendőink ezért nem egy szerkesztő bizottsági és üzemi pártgyűlés napirendjén szerepeltek.

— Igazgató elvtárs, On egyike azoknak a szakembereknek, akik gyakorlati tapasztalataik alapján behatóan ismerik az ifjúság és a könyv viszonyát. Szólhatna röviden ezen a munkaterületen szerzett észrevételeiről?

— A könyvnek mindennapi fogalmazása és a köznapi értelemben ismert olvasása mellett, néhány erre a célra külön kiválasztott alkotással aktívabban is foglalkoznunk kell. Széles körű propagandára, az iskolai irodalmi nevelés nyújtotta lehetőségek kihasználására, vitákra, olvasói és irodalomnépszerűsltő körökre gondolok itt. Az „idősebbek“ emlékezetében bizonyára élénken él még a Fučík- és Jilemnioký-jelvény. A

SZISZ ideológiai munkájában is fontos szerepe van a könyvnek. A javasolt három fokozatos (arany, ezüst, bronz) jelvény és több ajánlott olvasmány azt bizonyítja, hogy a SZISZ-ben is sikeresen rajtolt a könyvvel folyó munka. Szükséges ellenben, hogy az alap- szervezetek mindegyikében a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg a könyvvel való rendszeres foglalkozáshoz, hiszen az olvasás csupán így válhat valóban élénk, vonzó, tanulságos, hasznos, szórakoztató és nevelő hatású időtöltéssé.

— Véleménye szerint milyen legyen az alapszervezetekben az i- rodalomnépszerüsítés?

— A jő könyv már réges-régen az ember legjobb barátja, és ez a jövőben is így lesz... A könyv megtanít valakit olvasni, művelődni, felkészíti őt az életre, csiszolja az ember ízlését, új ismeretek kiapadhatatlan forrása, megtanítja értékelni mindazt, ami szép. Egyszóval: a könyvet senki és semmi sem pótolhatja. Ezért fontos a könyvvel való munka. Hogy ez milyen legyen? Erre nincs általános recept. Legföljebb csak néhány tanács és tapasztalat. Jó és rossz egyaránt. Mindenki, aki foglalkozott, dolgozott könyvvel, az tudja', högy ennek a munkának különböző gyakorlati formái vannak. Fiatalok és Idősebbek egyaránt szívesen beszélnek egy-egy Jó könyvkereskedőről, rátermett könyvtárosról vagy olvasott diáktársukról, akik rávették őket valamely könyv elolvasására, megvásárlására... Ezért a SZISZ-alap- szervezetek mellett is szükség van egy-egy ilyen olvasásban, könyvekben Jártas emberre, aki pozitív hatással lehet a többiekre. És ha valahol a könyvvel folyó munka nem ösztönös vagy formális — ez már tulajdonképpen fél stkert jelent.

— Melyek a kiadóvállalat legközelebbi tervei és feladatai?

— A következő két esztendőben nagyon sok teendőnk lesz. 1974 tavaszán nem csak a SZISZ Pionírszervezete, de a mi kiadónk is megalakulásának negyed százados jubileumát ünnepli majd. A világ antifasiszta közvéleménye nyáron fog megemlékezni a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójáról, mely egyben a fasizmus teljes leigázásának és hazánk a Vörös Hadsereg által történt fölszabadításának 1975-ben esedékes, ugyancsak 30. évfordulója ünnepségeinek méltó bevezetője lesz. Gondolom, aligha kell különösebben Is hangsúlyoznom, hogy mindennapi munkánk és távlati terveink homlokterében ezek a jelentős politikai és társadalmi évfordulók állnak majd.

— Köszönöm a beszélgetést.

BORSAI M. PÉTER

A Louvre impresszionistái

Ahányszor Párizsban (árok. mindig ellátogatok a Louvre impresszionista részlegére. Nagyjában ismerem a festők alkotásait, mégis újra és újra látnom kell őket, mint kedves, igen rokonszenves ismerősöket.

Amikor 19B9-ben otl jártam, az első emeleten mindjárt Van Cogb termébe jutottam, oldalt pedig Cézanne képei sorakoztak. Most a változatosság kedvéért Cézanne alkotásai kerültek előtérbe. Ott látni a Nőt kávéfőzővel. Ezen a képen a kék dominál, még a fehér eséssé két Is a kék árnyalata vonja be. Itt a felejthetetlen Két kfirtyáző és a Tájképe a régi ház- huz vivő, kitaposott ösvénnyel. Ügy tetszik, mintha most az ösvény is az ősz fáradtan szép szfneit viselné.

Ezúttal Van Gogh képei kissé oldalt kerül

Henri Toulouse Lautrec: Reggeli toalett

tek. Még nem tudom pontosan hol vannak, de határozottan érzem, hogy itt sorakoznak valahol ■ közelben. Oly közel árzom őket, mintha már a színeiket is látnám. Van Goghra gondolok, holott Cézanne színei kápráztatnak el. Dehát úgy vagyok most ezzel a színpompával, mint az éhes ember, akit a legfinomabb ételektől roskadozú, terített asztalhoz öltetnek le, ehetne, amit akar, ás nagy mohóságában nem tudja, hogy mihez nyúljon előbb. Végül mégiscsak Cézanne-núl maradok. Itt a vihari) san vad önarcképe, mely mintha színeivel a karná ábrázolni mindazt, ami kínozza, ami marcangolja. Itt a híres Modern Olimpiája, á- lom, látomás, nappali vlziú elevenedik meg e képén. A látomás oly eleven, szinte versenyre kél a valósággal. Néhány tájképe és csendélete következik pompás, érett színekkel; és ezek sakkal jellemzőbbek Cézanne művészetére. mint a jelenésszerú Olimpia.

Es tme. ahogy mondtam, Vincent Van Gogh következik most. Mindössze 37 esztendőt élt. Keserves esztendők voltak, ezt sngallja a né zőnek az önarcképe. A szaggatott, hollámzé zöldeskék és vörösesbarna ecsetvonások szinte sugározzák, feltárják azt a viharosan tra glkns életérzést, amely a művészt hatalmába kerítette.

Az egész jobboldali fal fele van Van Gogh alkotásaival. A Vendéglő a szabadban ntán, a Vásár cfmii kép következik. Szekereket és fáradt gebéket lát Itt az ember. Az ábrázolt mozgás, forgalom zsétoltságot ás szegénységei áraszt. Ragyogó kép. A halvány- és sötétzöld közt sötétvörös folt világit. Hátrálok pár lépést, hogy jobban lássam a kép összhangját. De nem lehet Itt hátrálni, nem lehet sokáig a képben elmélyedni... Mögöttem egy csapat fia tál lány ős fid ágaskodik, egy öregedő hölgy, nyilván a tanárnőjük, megszakítás nélköl angolul darál, magyaráz... Egy sző! sem értek abból, amit mond, de hanghorduzásán érzem, hogy ugyanezt már nagyon sokszor elmondta

A szőcséplés és darálás, a lányok visszafej lőtt kuncogása megzavar, nem tudom tovább nézni a képet, menekülnöm kell a sflgé, rekedtes sző- és hangáradatbúl. Pár percre leülök a terem egyik sarkában ás pihenni pró bálok.

Sok a látogató, rengeteg itt a fiatal lány és fiú, többnyire diákok, külföldiek. Képtől képig vándorolnak, mint a méhecskék a mézet, úgy gyűjtögetik a szépséget. Soha még e termekben ilyen forgatom, érdeklődés nem volt...

Néhány percnyi pihenés ntán Van Gogh, A ratás című képét nézem. Dél van, minden szál masárgára érett, még a napfényben reszkető levegő is sárga. Az egyik szalmaboglya árnyé kában két arató fekszik, mellettük a papucs meg a sarló hever. És ahogy a látogató az alvókat nézi, arra gondol, hogy nemcsak ők. hanem a papucsok meg a sarlók is pihennek alszanak.

Van Gogh képeivel szemben a túlsó oldalon Gauguin híres képei, fafaragásai sorakoznak a falon. A fiatal tahiti nők gazdag színpumpá ban lépnek a néző elé. A piros, a sárga és a barna olyan, mintha a ruhájuk és egyben a meztelenségük Is volna. Az óriás terem köze pén egy nagy vitrin, benne Gauguin szobrait és keramikált őrzik. A vitrin Üveglapján oldalt is kecses mozdulaté tahiti lányokat, asz- szonyokat látni, akárcsak a fafaragásukon. Mint a jámbor ember, aki napi fohászaiban Dávid zsoltárait ismétli, úgy festette Gauguin újra és újra a nőket, akik örökké fiatalok maradtak, akár az örök tavasz. Mindegy volt, hogy mi kerül a kezébe, fa és véső vagy vászon és festék, az örök Ifjúságot véste és festette.

A nagy üvegvitrinben, alkotásai között a mű vész ecsettel és festőpalettfija is láthatók a rászáradt festékkel, amelyet még ó kevert, és amellyel élete ntolsó dobbanásáig a szépségei hirdette.

Befejezésül bekukkantok abba a kis zugba is, ahol Henri Tonlonse-Lantrec képei függnek. Az impresszionisták között ő a legkedvesebb

lestöm. Nem Ismerek festőt, aki realisztikusab ban tudott volna embert, férfit, asszonyt, vagy tárgyat ábrázolni, mint ö. Alkotásai előtt mfn dig szorongó alázat fog el, mert érzem a le remtős hatalmát és fájdalmas erejét. Minden ecsetvnnásában élet lüktet és feszül.

Csodával határos ma Is ez a zog kis képeivel, amelyeknek séfnél Az vonalai villámVincent Van Gogh: Önarckép

szerűen tárják lel a megalázónak lehetetlen ségél és beletörődését a változhatatlanba.

A múzeum bejáratánál függő két óriás vászna a körülötte lézengő nézőkkel, az akkori tánc és kabarészfnpad bű lógkörónek felejt heteflen élményét nyújtja. Nem mindenki bfr- |a sokáig nézni ezeket a megrázéan leleplező, vetkőző vagy tánculő nőket. Különösen a fia tál lányokat döbbenti meg ez a szigorú meg nem alknvó valóság, amely Lautrec festői ábrázolásmódját jellemzi. Gyakran érzem a képei előtt, hogy senki nem tad nálánál lobban ás meggyőzőbben figyelmeztetni.

Nem csoda, ha a Lonvre impresszionista részlege állandóan fele van a világ fiataljaival. A látogatók meglgézve állnak a képek előtt és gyönyörködnek Degas, Renoir, Manet és Monet elbűvölően szép alkotásaiban, amelyek egykor nagy viharokat váltottak ki. A vihar elmúlott, senki sem emlékszik többé rá, és megmaradt az alkotás lényege, a szépség halhatatlansága. Szabó Bála

V