Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-11 / 24. szám

Brazília lesz a világbajnok 1974-ben is! HERZOGENHORNBAN RENDŐRSÉG ŐRZI A BRAZIL LABDARÚGÓKAT A Rio de laneiro-t repülő­téren — mint már közöltük — több ezer szurkoló gyűlt össze a brazil labdarúgó- vá­logatott indulásakor. Zász­lókat lobogtatva énekeltek, feliratokat emeltek magas­ba, melyeken a brazil szur­kolók kívánsága állt: — Brazília lesz a világ- bafnok 1974-ben is. Mario Zagallo szövetségi kapitány is vidám volt a bú­csúztatáskor. és hosszú idő után ismét magabiztosan nyilatkozott: — Brazília jelenlegi játé­kosaiból. a legfőbb 22 lab­darúgót választottuk ki. A trónkövetelők ellen fellépő játékosok egyaránt kiválóan felkészültek fizikailag, el­szántak, győzni akarnak és győzni is fognak. Meggyő­ződésem, hogy az a munka, amelyet a játékosokkal el­végeztünk, gyümölcsözni fog a világbajnokságon. Zagallónak — hivatalból is — így kell nyilatkoznia, mások viszont nem hisznek a brazil labdarúgás újabb diadalában. Pelé és Tostao hiánya megrázta a brazil válogatottat, ntncs olyan já­tékosa, akik ezeket a nagy­ágyúkat pótolni tudnák. Több szakember utal arra, hogy a brazil válogatott gyengeségeit híven tükröz­ték az előkészületi mérkő­zések eredményei. Gól nél­küli döntetlent játszottak hazai pályán Görögország­gal és Ausztria ellen, nehe­zen győzték le Bulgária u- tánpótlás-válogatottját. to­vábbá Csehszlovákiát, Ro­mániát és Eszak-lrországot. A Hót látványos búcsúzta- •ást kővetően több mint 12 Órai repülőút után érkezett meg a csapat Bázelbe, s a 22-es játékosgárda a szak­vezetéssel együtt társasgép­kocsin a nyugat-németor­szági Herzogenhorn hegyi falucskába utazott, amely 1500 méterre a tengerszint felett van. A brazil labda­rúgókat meglepte a fehér hótakaró és üirceu, a válo­gatott legfiatalabb tagja fel is kiáltott: — Életemben először lá­tok havait Zagallo az ostromló új­ságíróknak kijelentette, hogy a játékosok jól felké­szültek, de gondot okoz ne­kik az akklimatizálódás, hisz a brazíliai és európai hő­mérséklet között 30 fok a különbség. Az NSZK határőrsége — mivel Herzogenhorn a határ közelében van — külön óv­intézkedéseket foganatosí­tott, a brazilok szállását csak azok látogathaják meg, akiknek külön engedélyük van rá. A brazil játékosok a vi­lágbajnokság megkezdéséig Freiburgban tartják az ed­zéseiket. Május 26-án edző- mérkőzést játszottak Bázel válogatottjával és négy nappal később Strassburg­ban a város nevét viselő csapattal. Június 6-án a brazil válogatott Hoffheim- be teszi át székhelyét és a Rosenberg-szállőban helyez­kedik el. Érdekességként megje­gyezzük, hogy a 22-tagú vá­logatott kerettel 22 funk­cionárius — edző, orvos, gyúró — és három fősza­kács érkezett. A repülőgép több tonna élelmiszert szál­lított Németországba. A brazilok ugyanis semmit sem bíznak a véletlenre. A brazil válogatott keret: Kapusok: Leao, Wendell és Renato. Védők: Ze Maria, íuis Pereira, Marinho fSan­tos j, Alfredo, Wilson, Piaz­za, Marco Antonio, Marinho (Botafogo) és Nelinho. Kö­zéppályások: Paulo Cesar, Carpegianl, Clodoaldo, Ade- mir da Guia és Rivelinho. Csatárok: Leivinha, Paulo Cesar Lima, Jairzinho, Clr- ceu, Valdomrio, Cesar és Edu. J.Prokopenko: ÉLJENEK A MIEINK! Még nem is voltam a szorítóban, de már tudtam, hogy veszteni fogok. Az ellenfelem mindenben felül­múlt: erőben, technikában és tapasztalatokban. Már az első menetben kétszer kiszámoltak, a másodkiban pe­dig háromszor. Hogy a harmadik menetben mi történt, arra már nem is emlékszem. Végül megszólalt a megváltó gong. Ellenfelem kezet szorított velem, megölelt és elkísért a szorító sarkáig. Amikor kijöttem az öltözőből, odajött hozzám a mun­kavezetőnk. — Ne szomorkodj! — veregette meg a vállamat. — Óvást emelünk. Mégiscsak felháborító, bogy egy ilyen nyomoréknak ítélték oda a győzelmet. Hiszen ez szét­esik, mihelyt egy kis szél éri. A pontozőbírák szemmel- láthatőan a pártját fogták. — Sajnos — kíséreltem meg bátortalanul tiltakozni. — Semmi „sajnos“! Szerencsére mindnyájan a te­remben voltunk, és mindent láttunk! Ezek tökfejek, nem pontozók! — szitkozódott a munkavezető. Amikor néhány nap múlva bementem az üzembe a fizetésemért, munkatársaim szoros gyűrűbe fogtak. — El van intézve! — mondta örömmel a munkaveze­tő. — Az óvásunkat elfogadták! Ezen a héten Ismét mérkőzni fogtok. Most majd megmutatod neki, mitől doglik a légy. Éljenek a mieink! Az ellenfelem agresszív hangulatban volt. De azért a második menetig sikerült tartanom magamat. Akkor azonban elszabadult a pokol. Olyan sűrűn ér­tek az ütései, hogy további védekezésről még csak nem is álmodhattam. A bíró leállította a mérkőzést az ellenfelem elsöprő fölénye miatt. A teremben fütty, dobogás és kiabálás lett úrrá. — Csaló! — Szemüveget a bírónak! — Hallatlan! Munkatársaim hazavittek, és amikor ágyba fektettek, felháborodva kiabáltak: — Még soha az életben nem láttunk ekkora szem­telenséget. Holnap összeszedjük a fiúkat, és majd a- dunk nekik, hogy megemlegetik. Majd megtudják, mi az a mérkőzésfélbeszakítés! Hiszen a harmadik menet­ben kiütéssel győztél volnál Egy héttel később, amikor az orvos megengedte, hogy egy kis időre felkeljek, meglátogatott az ökölvívó-szak­osztályunk küldöttsége. — Képzeld el, nem akarták az óvásunkat elfogadni, de mozgósítottuk a klub összes tisztségviselőit, és most már el van nitézvei Pénteken mérkőzni fogsz azzal a nyomorékkal. Rögtön az elején húzz be neki egy olyat, hogy holta napjáig megemlegesse — ajánlották búcsú­zás közben a munkatársaim. A sportcsarnokba taxin vitettem magam. Barátaim tá­mogattak fel a lépcsőn, később ők segítettek felka­paszkodni a ringbe. Ellenfelem akkora lendülettel kezdett, hogy rögtön világos volt számomra, ml is vár rám. öt másodperc múlva egy klasszikus knockaut után úgy elterültem a ringben, mint valami agyonvert béka. Még aznap este meglátogatott odahaza üzemünk kül­döttsége. — El sem tudod képzelni — kezdte az üzemi tanács elnöke — milyen nehezen sikerült kiharcolnunk az i- gazságot. Még az igazgatóságnak, meg az üzemi tanács­nak is be kellett avatkozni. Hétfőn szorltőba állsz. Csak fel a fejjel, fiú! Meg vagyunk győződve róla, hogy az első menetben kiütöd őt! A sportcsarnokba hordágyon vittek be. Barátaim erős kézzel dobtak be a kötelek felett a ringbe. A lábaim rogyadoztak, miközben a gongütésre vártam. A gongütés azonban elmaradt. Ellenfelem edzője tö­rülközőt dobott be a ringbe, tanítványa tehát feladta a mérkőzést. Amikor aztán a mieink üvöltözni kezdtek, és engem ünnepeltek, ellenfelem edzője odajött hoz­zám a szorítóba és a fülembe súgta: — Nem akartunk vágóhidat csinálni a ringből... Meg­sajnáltunk téged, te szerencsétlen! A szorítóból munkatársaim a vállukon cipeltek el, mint valami igazi hőst. — Nem mondtam? — ugrált az örömtől a vezetőnk. — Nem mondtam, hogy győzni fogunk? Éljenek a mieink! Sági Tóth Tibor fordításai ÚJABB CIPŐK A SZÖGÖN Dr. Ián Zlot'ta, a Slovan Bratislava többszörös válo­gatott halhátvédja, csend­ben, észrevétlenül vonult le a zöld gyepről. 1973 őszén még játszott néhány bajno­ki mérkőzésen, aztán Veng- loS edzőnek bejelentette, hogy felhagy az aktív játék­kal. Labdarúgó-pályafutása nem rendkívüli. Iskolacsa­patban kezdett, majd a Slo­van ifjúsági, bajnokségnt nyert, csapatához került. Aztán a nagyok közé, de egy sérülés visszavetette fejlődésében, és sokáig csak a tartalékok kispadján ült. Huszonkétéves volt, a- mikor Malatinský edző Tr- navára hívta, ahol a Spar­tak állandó játékosa lett. Majd a Dukláhan játszott egy idényt, de a szíve visz- szahozta Bratislavába a Slo- vanhoz. Az 19B9-70-es évek­ben a válogatott állandó tagja volt, a pályafutása a- iatt 203 ligamérkőzést ját­szó dr. fán Zlocha, akit megkértünk, hogy válaszol­jon az Oj Ifjúság olvasóit érdeklő néhány kérdésre. — Miért hagyott fel a lab­darúgással? Csak nem a harminckét év? — Nem, nem! Hanem az időhiány, ugyanis pénteken és szombaton postgraduáli« formában tanulok tovább a November 17. Egyetemen Persze, egy kis térdsérülés is közrejátszott. — ön három bajnokcsa­patban is futballozott? Me­lyikben a legszívesebben? — Mindháromban, mind­háromhoz szép emlékek fűznek. Trnaván játszottam, amikor a Spartak megnyer­te a Közép-Európai Kupát. A döntőben az Újpesti Dó­zsától előbb 3:2-re kikap­tunk, de a második mérkő­zésen már mi győztünk 3:1 arányban. A Dukla még ak­kor igazi kupa-csapat volt. Felejthetetlen marad a Cel­tic elleni meccs, annak el­lenére, hogy elütöttek ben­nünket a további küzdel­mektől. Na és labdarúgó-pá­lyafutásom legnagyobb él­ménye, legszebb emléke: a- mikor Bázelben 1969-ben megnyertük a KEK-et. — Tagja volt a mexikói VB-őn résztvevő csehszlo­vák válogatottnak, ön sze rint mi volt a váratlanul gyenge szereplés oka? — Sokan elmondták már. de nekem is az a vélemé­nyem. hogy a két hét kevés volt az akklimatizálódásra. Anglia ellen — bár l:0-ra kikaptunk — már egészen jól ment a csapatnak. — Mi a véleménye a ma­gyar labdarúgásról? — Többször játszottam magyar csapatok ellen. Kü­lönösen a Dózsa és a Fe­rencváros tetszett. Göröcs játékát mindig csodáltam, de ugyanúgy az Albertét is. Nem szívesen emlékszem vissza a budapesti VB-selej- tező mérkőzésre. Nem vált szép találkozó. — Ön szerint, mi az oka annak, hogy a ligában már évek óta gyenge a színvo­nal? És persze a váloga­tottnak sem megy. — A tervszerűséget hiá­nyolom. Sokszor nagy szü­netek vannak a fordulók között, és így nehezen lehet a formát tartani. De az i- gazsághoz tartozik az is, hogy Európában csak 4-3 szupercsapat van, és sem a bajnokság többi résztvevő­jét, sem a játék színvonalát nem lehet ezekhez hasonlí­tani — még az illető orszá gokban sem. Ami a váloga­tottat illeti — nem mon­dok újat —, a hibát abban látom, hogy nincsenek ál­landó játékosok, cserélőd­nek. Évek óta kísérleteznek, * mert ha valamelyik mécs­esén egy játékos rosszul játszott, a következő mér­kőzésre már kétséges a be­állítása. De az is igaz. hogy az edzőt erősen befolyásol­ja a közvélemény. — És egy aktuális kér­dés: ki nyeri a VB t? — A németek bizonyára mindent megtesznek a vég­ső győzelem elérésének ér­dekében. de ne feledjük, a legnagyobb favorit is ve­szíthet. Volt mér példa rá. Bodnár Gyula EGY HÉT MÚLVA: LIGÁSOK-ÚJSÁGÍRÓK Mint már két ízben is beszámoltunk róla. június húszadikán, csütörtökön érdekes labdarúgó-mérkőzés színhelye lesz Dunajská Streda (Dunaszerdahely). Az nrszág néhány elsőligás labdarúgója — a százgólns Strausz János csapata — méri össze erejét a hazai ma­gyar újságírókkal. Strausz János együttesének keretét ismertettük, most csak annyit köziünk még, hogy ez idáig tizenhárom labdarúgó ígérte meg részvételét. A Lokomotíva és VSS Košice, az Inter Bratislava és az AC Nitra csapatainak Strausz által meghívott labdarúgói örömmel jönnek el Dunaszerdahelyre. (Lapunk következő számában beszél­getést közlünk az AC Nitra három kitűnő csatárával, Takács Andrással. Tóth Lászlóval és Szkladányi Lász­lóval.) A mérkőzés szünetében — csakúgy, mint tavaly Kl- ráiyhelmecen — futball-labdát sorsolunk ki a mérkő­zés neves résztvevőinek autogramjával. A tombolajegyek a megszámozott műsorfüzetek lesznek. Ezeket .már elő­vételben is megvehetik az érdeklődők a DAC futball­szakosztály vezetőinél. Az újságírók csapatáról egyelőre kevés hír szivárgott ki, és ez nem véletlen. Nem akarják idő előtt felfedni stratégiáinkat, de szorgalmasan edzenek a különböző kiskorcsmákban és kávéházakban. Állítólag két edzőmérkőzésen partnerei voltak a vi­lágbajnok braziloknak is, és őket 8:l-re legyőzték. Ez a mérkőzés zárt kapok mögött zajlott, Így sajnos senki sem látta... játszottak állítólag a Bayern München ellen is, ezt a mérkőzést ba sem fejezhették, mert Gerd Müller síró- görcsöt kapott a hetedik bekapott gól után. Beckenbau­er azóta is búskomor, csak ül az öltöző sarkában, és tördeli a kezét. Kár, hogy ezt a találkozót sem látta senki, ez is zárt kapuk mögött zajlott. Az előjelek mindenesetre biztatóak, Így jogosan vár­ható, hogy csütörtökön délután félötkor nagy mérkő­zést Iát majd a közönség. (Felhívjuk a kedves olvasók figyelmét, hogy az új­ságírók csapatáról szerzett értesüléseink egészen bi­zalmas jellegűek, na adják ókat tovább, hátha a ligá sok fülébe jutnak a dolgok.) Még egy bő hét, és itt a nagy nap. Bízunk az időben, és akkor talán telt ház lesz a DAC-pályán! Batta György Kispályákról jelentjük Alsópél ismét felsőbb osztályba került Az újvári és lévai járás határán terül el Dolný Piai (Alsópél) 1400 lakost számláló közepes nagyságú köz­ség. A labdarúgás és a teke a legkedveltebb sportágak közé tartozik. Legnagyobb sikereket könyvelhetett el ez a testnevelési egyesület az 1966-70-es években, amikor csapatuk a nyugat-szlovákiai kerület I/B osztályában szerepelt. Ekkor építették a sportöltözőt, a fürdőmeden­cét, a gyermekparkot és még sok egyéb létesítményt a sportpálya" körül. Gyönyörű környezetben játsszák íe a hazai mérkőzéseket, melyeknek gyakran 500 nézője is van. A pálya környéke fenyőfákkal van körül ül­tetve; tavaly befejezték a gyönyörű fedett tekepályát és idén megkezdték az új öltözők és szociális épüle­tek építését. A szövetkezet és a hnb anyagi támogatást biztosít az egyesületnek, melynek élén Lukács Lukács elnök áll. Vasutas, és minden szabad idejét a sportnak szenteli. Május 26-án, a búcsú alkalmával a Slovan Nitra 1. ligás csapatát fogadták annak örömére, hogy két év után Ismét felkerültek a II. A osztályba. Málason elégedettek Málas 700 lakost számláló kisközség. A labdarúgás­ban nagyon szép eredményeket érnek el, hiszen már a II/A osztályban is játszottak. Jelenleg a TI/B osztály középmezőnyében találhatók. Nagyon jó ifjúsági csa­pattal rendelkeznek, és ezért nem kell tartaniiA attól, hogy csapatuk a III. osztályba kerül. Nagyon értékes politikai-nevelő munkát végeznek, kiveszik részüket a társadalmi munkálatokból, és részt vesznek a téli tor­nákon, valamint a nyári kupaküzdelmekben. Munkáju­kat nagyra értékeli a járási sportbizottság vezetősége is. Tavaly például olyan nagyszerűen szerepeltek a szocialista verseny II. kategóriájában, hogy az idén áp­rilisban a labdarúgószövetség járási vezetősége a IT. díjat ítélte oda nekik, ami 5000 korona jutalmat és ok­levelet jelent, s valamennyi sportbarátot és játékost még jobb játékra ösztönöz. Kívánjuk a inálasi Hviezda játékosainak, hogy a II/B osztályban még kiemelkedőbb eredményeket érjenek el. Belányi János « A* hí r "35!« WS?

Next

/
Thumbnails
Contents