Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-11 / 24. szám
Ä tarisznya tartalmáért fele: PALÁGYI LAJOS tCDRmx Kényelmetlen ügye volt a közelmúltban az egyik Los Angeles-t áruházban Barbara Streisand amerikai színésznőnek. Vásárlás közben egy civil ruhás férfi diszkréten felszólította, hogy kövesse az Igazgató irodájába. Ott erélyes tiltakozása ellenére megmotozták. Drága nercbundáfa alól egy zsák került eló, amelynek a tartalma még a tapasztalt áruházt detektívet is meglepte. A szoknya derekához erösítet zsákban 16 üveg parfőmöt, több tucat afak- rúszt, csipkés szélű hálóin get, féltucat csipkés szélű nadrágot és négy doboz kaviárt találtak. Az újságok ironikusan megírták, hogy szegény egy filmszerepért csupán 7 00 ezer dollárt kap. 000 Dolgozatot írtak egy angol általános iskolában. A címe: „Sir Alf Ramsey helyére pályázom.1' Az egyik srác csak két sort írt: „Eszem ágában sincs. Nem bolondultam meg.“ Jó szimatú srác lehetett, mert az 1angol válogatott szövetségi kapitánya időközben le Is mondott. ooo Egy liverpooli polgár beperelte a postahivatalt, mert későn kézbesítette felesége levelét, amelyben ez állt: „Örökre elmenteml“ Az asszony azonban pár nap múlva meggondolta magát, és hazatért. A szóban forgó polgár azzal vádolja -a postahivatalt, hogy késle kedése miatt még azt a pár napig tartó boldogságot is elrabolta tőle, ooo Egy hollywoodi filmújságíró arról nevezetes, hogy túlzottan bőbeszédű, hogy másokat szinte egyáltalán nem enged szóhoz jutni. Nos, ez az úr, egy nap tanácsért kereste fel Orson Wellest. — A minap az ön feleségével, Rita Huyworth-tal beszélgettem. Megmondtam neki: nem szeretem, hogy mindig egyforma szerepeket vállal, hogy megelégszik azzal. hogy pin-up girt legyen. És képzelje, Mr Welles, már a beszélgetés elején megfigyeltem, fintorokat vágott. Félbe is hagytam a diskurzust, hiszen tíz percen belül legalább tizenkt- lenc-hússzor fintorgoit. Mit gondol, uram, miért tette. IV elles ’•ómosolygott a vendégére. — l'alan Ö is szerétéit volna valamit mondani... W • Uj BRATISLAVA! LÍRA ’74 Mögöttünk a Bratislava! Líra nemzetközi köny- nyűzenel fesztivál IX. évfolyama, és előttünk egy egész nemzetet vagy elegalábbis a fúljál nemzedéket foglalkoztató vita: miért nyert ez, miért nem nyert amaz. Lassan már közhely, hogy az átlag hallgató Imigyen intézi el a fesztivált: a színvonal rosszabb volt, mint tavaly. S ha megkérdez nénk, hogy miért volt rosszabb a válasz vagy késne vagy nem lenne egyértelmű. Akik viszont a „hajnali“ próbáktól a késő éjszakába nyúló hangversenyekig ott voltak a Kultúra és Pihenés Parkjának hangpoklában, azok egészen más véleményen vannak. A szerzők többnyire üde, könnyed, dallamos szerzeményekkel neveztek be. Nemegyszer még a fontos társadalmi mondanivalót is sikerült üde és élvezhető dallamokba önteni, amit azelőtt a politikai dalokról nem mindig mondhattuk el. Az idei Líra legnagyobb erénye azonban mégis talán az volt, hogy a dalokat valóban a legjobb hazai énekesek adták elő. A múltban ugyanis az a szemlélet lett úrrá, hogy az esetleges bukás egy énekes bukását jelenti. Itt Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Bratislava! Líra szerzői dalverseny, s nem pedig az előadóművészek versenye. A zsűri elsősorban a dallamot, a szöveget és az összbenyomást értékeli. Igaz viszont, hogy a jó előadás nagyban hozzájárulhat a dal sikeréhez, felfokozhatja a művészt élményt. Ugyancsak először fordult talán elő — az első évfolyam kivételével —, hogy olyan dal vitte el a pálmát, amely a közönségnek Is tetszett, és minden bizonnyal sláger lesz belőle. Jindflch Brabec és Jifí Aplt „Malovanej džbánek“ című számát, amelyet Helena Vondráőková énekelt, már a Líra idején is lépten-nyomon dúdolgatták. Ugyancsak sláger lesz Ales Sigmund „Náméstí“ című dala, amely az Elefteriadu nővérek előadásában hangzott el. A nemzetközi dalversenyben a magyar hallgató számára különösen Ismerős szám diadalmaskodott. Malek Miklós és S. Nagy István „Hull az elsárgult levél“ című dala már jőnéhány hónapja rendszeresen szerepel a Magyar Rádióban, sőt a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének „Kontaktus“ című műsorában is: Ezt azonban szépséghibájául is felróhatjuk( mivel egy fesztiválon mégis csak illik új, vagy legalábbis kevésbé ismert dallal szerepelni. A zsűri kétségkívül tekintetbe vette Katona Klári szép, erőteljes hangját, kultivált előadásmódját. Győzelme már a főpróba, sőt a reggeli zenekari próba után sem volt kétséges. Egyetlen vetélytársa talán, a jugoszláv Sztupiőa Kalogjera „Ami volt, többé vísz- sza nem tér“ című, számunkra egzotikusán hangzó száma volt, amelyet a szerző húga, Maruska Kalogjera énekelt. Végezetül csupán annyit, hogy az ízlések és a pofonok mindig is különbözőek voltak. A közönség, az ezerfejű Cézár kedvében járni sohasem vont könnyű. Mindenesetre néhány szép, és kedves dal elindult hódító útjára, hogy a zene szárnyán örömöt és boldogságot hintsen el a hallgatóban. A szervezők Ismét jelesre vizsgáztak. A Bratislava! Lírának immár nagyon jő csengése van külföldön is. A legtöbb külföldi előadóművész és külföldi zeneértő vendég az őszinte elismerés hangján beszélt zenekultúránkról, s a Bratislava! Líráról. Köztük olyan szaktekintély Is, mint a világhírű vokál, a Les Humphries Singers névadó vezetője is. Erről, a kulissza mögött történtekről és nyilatkozatokról majd lapunk legközelebbi számaiban. AZ 1974. ÉVI BRATISLAVAI LIRA DICSOSEGLISTAJA Hazai dalverseny: Aranylíra: Jindfich Brabec — Jiíí Aplt: Malovanej džbánku — Helena Vondráőková Pavol Zelenay — Tibor Grünner: Zem pamätá — Karol Duchofl Ezüstlíra: AleS Sigmund: Náméstí — Elefteriadu nővérek Bronzlíra: Ali Brezovský — Alexander KarSay: Dobré ráno želám — Eva Kostolányiová Nemzetközi dalverseny: Aranylíra: Malek Miklós — S. Nagy István: Hull az elsárgult levél — Katona Klári Ezüstlíra: Sztuplöa Kalogjera — Milovlcs: Ami volt, többé vissza nem tér — Maruska Kalogjera Bronzlíra: Pavol Zelenay — Tibor Grünner: Zem pamätá — Karol Duchoň. Palágyi Lajos Éva Kostolányiová Bronzlírát nyert; fent a két Aranylírás: Helena Vondráőková és Karol Duchoň; balra fent a nemzetközi dalversenyben diadalmaskodó Katona Klári; balra lent az Elet- teriadu nővérek. FILMLEXIKON BARA MARGIT — Balázs Béla-díjas magyar színésznő, Erdélyben született, s pályáját szülővárosában, Kolozsvárott a Nemzeti Színháznál kezdte. 1955-ben költözött Budapestre, ahol rögtön leszerzödtették. Azóta több neves budapesti színház tagja volt, s híres filmszerepei mellett jelentősek voltak színpadi alakításai is. Ezek közül talán az Anna Karenina címszerepe a legemlékezetesebb. Első és egyik legnagyobb sikert aratott fllmszerepe az 1957-ben készült „Bakaruhában“ című magyar filmben volt. Nem kisebb alakítást nyújtott az „Éjféli mise“ című szlovák filmben is. További fontosabb szerepei: a Szakadék, a Ház a sziklák alatt, a Szegény gazdagok a Katonazene, a Hideg na pok és a Szerelem című filmek. Jaroslav Marvan emlékére Nagy veszteség érte a cseh és általában az egyetemes csehszlovák szín- és filmművészeiét Hetvenhá rom éves korában elhunyt [aroslav Marvan, a prágai Nemzeti Színház művésze, megszámlálhatatlan sokaságú film főszereplője. A felejthetetlen Vlasta Burján kortársa volt. Húsz évig egy színpadon szerepeltek, életrajzírói szerint méltatlanul a nagy színészegyéniség árnyékában. E- gyesek szerint Burian is ne ki köszönheti utolérhetetlen színpadi sikereit. Egyszerűen szüksége volt egy érzé kény partnerre. Feljegyezték, hogy a pályája csúcsán tartó, hiú Buríant meglehetősen leverték Marvan filmsikerei. A postatisztviselóből lett színész mindenképpen e- gyéniség volt: a humanizmus bajnoka a filmen és színpadon. Sajnos, csak volt P. L.
