Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-11 / 24. szám
Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről — triptichon. JÓKAI Május utolsó hetének már több mint egy évtizede hagyományosan visszatérő eseménye a vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, öntevékeny színjátszó együttesek országos seregszemléje, vagy ahogyan a nagyközönség országszerte Ismeri: a komáromi Jókai-napok: Az idén is tanúi lehettünk e ttz napon át tartó redezvénysorozat előkészítésének és lebonyolító sának, örömmel tapasztalhattuk, hogy a rendező szervek jóvoltából ez a különben is nagyon gazdag seregszemle az idén újabb ágazatta! bő vült: a Jókai-nakok keretében került sor a csehszlovákiai magyar bábjátszó együttesek 1. orszá gos versenyére. Egy eddig meglehetősen elhanya golt, több figyelmet érdemlő öntevékeny ágazat első országos méretű jelentkezéséről van szó, a melynek lelentóségét főleg az alacsonyabb korosztályú tanulóifjúság nevelésében nem szabad lebecsülnünk, s az egyes járási népművelési köz pontok illetékes dolgozóinak feltétlenül fokozot tabb figyelemmel kell kísérniük. örvendetes tény, hogy a hazai bábjátszó együtt tesek között van olyan csoportunk, amely köve tendö például szolgálhat a többieknek: a Košlce-t (Kassa i) Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközép Iskola Glóbusz bábegyüttese. Ez az együttes a cseh és szlovák amatőr csoportok közt is a leg fejlettebbek közé tartoztk, sőt nemzetközi szinten Is hallatott már magáról (pécsi nemzetközt fesz tlvál). A Glóbusz bábegyüttes a Jókai-napokon dr. Szőke István rendezésében — versenyen kívül — a „Csupaszív úr kaladjal“ című műsorát és a már Ismert székely néphallada-összeállltást mutatta be. A versenyben résztvevő együttesek közül a du- naszerdahelyi járás két bábcsoportja bizonyult a legjobbnak. A pozsonyeperjesi (fahodná) Kilencéves Alapiskola Nyírfácska bábegyüttese az „Éji jelenet, és Eperjesen..,“ című összeállításával az országos verseny 1. helyét szerezte meg. A Végh Katalin és Tóth Erzsébet vezetésével dolgozó bábcsoport ötletes, játékos produkciója méltó elismerést és megérdemelt közönségsikert aratott. E csoport teljesítményéhez felzárkózott a Dunaszer- dahelyi Vajanský utcai Kilencéves Alapiskola Százszorszép bábcsoportja, amely Marták Katalin és Bulajcslk Rozália rendezésében székely nép ballada-összeállítást vitt színpadra. A csoport szép bábúlval és díszleteivel, valamint ötletes és fegyelmezett játékával tűnt ki. A harmadik helyen végzett a hurbetnovói (őgyaltal) Aranyfácán báb együttes. Is szép és sikeres munkát végzett „El kéne Indulni..:" című népballada-müáorával, amelyet Benkó Nándor és Bőgi Béláné rendezett. A három elsó helyen végzett csoporton kívül a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazta a versenyben résztvevő másik két csoportot is: a sokolcei (lakszakállast) Micimackó bábcsoportot, amely Bajcsl Katalin rendezésében a „Morcos-NAPOK 1974 mester táncba kezd“ című összeállítását, valamint a fülek! (Fiľakovo) Kilencéves Alapiskola Pitypang bábegyüttesét, amely ,.A csillagszemű juhász“ című mesét mutatta be Vassányl Aurélné rendezésében. Reméljük, hogy ez az első országos bábjátszó fesztivál kellő ösztönzésül szolgál ahhoz, hogy a jövőben a bábjátszó mozgalom minden járásban otthonra találjon. E téren — a kassal Glóbusz már említett példamutatása mellett — az Idei, el sö országos szemle azt bizonyltja, hogy a duna- szerdahelyl és a komáromi járás népművelési központjai tettek a legtöbbet a bábjátszás terén. Várjuk a folytatástl A vers- és prózamondók országos versenyét az Idén hosszú idő után először három kerületi verseny megrendezése előzte meg. A rendező szervek ezzel kettős célkitűzést tartottak szem előtt: egyrészt minden járás bekapcsolásával minél nagyobb számú vers- és prózamondó száméra kívántak fellépési lehetőséget biztosítani, lemérve egyúttal azt Is, hogy az egyes járásokban az Iskolaügyi, népművelési, CSEMADOK-szervek milyen figyelmet tanúsítanak a vers- és prózamondás szemlélnek, előkészítésének, rendezésének és szervezésének. Egyszóval, milyen mértékben fog lalkoznak a legtehetségesebbek Ilyen irányú tevékenységével... A másik célkitűzés az volt, hogy a jókal-napokra, az országos versenyre valóban a legkiemelkedőbbek jussanak el. Ez az elvárás jogosnak bizonyult, még akkor Is, ha a kerületi versenyek megrendezése nem mind a három kerületben sikerült olyan jól, mini pl. a kelet- szlovákiaiban. Az 'országos szemle — ha nem Is minden kategóriában egyértelműen — de feltétlenül a színvonal emelkedését bizonyította. Örömmel tapasztaltuk ezt pl. az első és második kategóriában, tehát a legkisebbeknél, akiknek a •jövőben Is feltétlenül ott van a helyük az országos versenyen. Az Idei vers- és prózamondó versenyen annak Is tanúi lehettünk, hogy szavalólnk műsora sokszínűbb, változatosabb lett. Méltóképpen tükröződtek a versek, prózai részletek kiválasztásában napjaink társadalmi-politikai eseménye, a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő harmincadik évfordulója éppűgy, mint hétköznapjaink aprő örömei, gondjai. Különösen a gimnazisták kategória iában volt a bíráló blzotságnak nehéz dolga, hiszen Kálmán Zsuzsanna, Paullsz Júlia és még né hány versmondó már az elmúlt évek sikereivel a tarsolyában lépett színpadra, s mellettük újabb nevekre Is fel kellett • az Idén figyelni. Viszont azt sem hallgathatjuk el, hogy a IV. kategória prózamondói sem a választás, sem az előadás terén nem remekeltek, tőlük bizony többet vártunk. Ebben a kategóriában a komáromi Horváth Zsuzsa Shakespeare drámarészletét, Júlia méreg-mo nológját adta elő, s ezzel a Jókai napok történetében eddig nem tapasztalt, „szabálytalan“ műsorválasztásával kellemes meglepetést s hozzá a bíráló bizottságtól különdíjat Is szerzett. Kulcsár Tibor ( A Jókai napok értékelésére a Jövő számunkban még visszatérünk, éš az eredménylistákat Is kő | PUSKIN I (Százhetvenöt éve született az üj orosz Iroda- dalom megteremtője) Valahol Angliában egy kis lord, a későbbi nagy példakép — George Gordon Byron már első csatáit vívja környezetével, amikor egy moszkvai nemesi családban megszületik az új orosz Irodalom megteremtője, a legnagyobb orosz költő, Alekszandr Szergejevics Puskin. Puskin a szülői házban korán megismerka- dett a korabeli divatos francia költészettel, a klasszikusokkal, az általa híressé vált dajka, Arína Rogyionovna pedig az orosz népköltészetre nyitotta rá a tehetségével korán volt Car- szkoje Szelo-i diák szemét. Ez utúbbi lesz lírájának, csaknem minden müvének meghatározó jegye. Pétervárntt tagja a dekabrista mozgalomhoz közel álló irodalmi társaságnak, a Zöld lámpának. Részben emiatt, részben pedig az uralkodó köröknek egyáltalán nem tetsző, haladó szellemű versel miatt, amelyek a cár fülébe Is eljutnak, 1820-ban az ország déli részébe száműzik. 1824-ben még egy száműzetést kell elszenvednie, de I. Mllús cár hamarosan visszahívja. Személyesen cenzúrázza verseit, megpróbálja magához szelídíteni a költőt, de sikertelenül. Puskin mindvégig kitart forradalmi és ateista eszméi mellett. Ezeknek szellemében inditja meg a Kortárs c. lapot Is 1836-ban. Egy ével később talán jellemző, de mindenképpen méltatlan halál áldozata lett: egy francia emigránssal vívott párbajban kap halálos sebet. Meghal, ahogy nagy költőhöz „illik“ — aránylag fiatalon. A száműzetés ével döntően befolyásolták költészetét, egyéniségét. A Kaukázus egzotikus világában a költő megtalálja saját hangját, itt frja meg romantikus elbeszélő költeményeit, Itt születtek meg a jevgenylj Anyegin első sorai. A Mihajlovszkoe nevű családi birtokon, száműzetésének második színhelyén a néppel kerül közvetlen kapcsolatba. Tötök tanulja az álő orosz nyelvet, amelyen nemcsak ő, hanem a haladó orosz kartársak is Írni a- karnak. Cjftói készsége, újszerű világszemlélete már az 1820-ban elkészült Rnszlán és Ludmillában jelentkezik. Ez a csaknem gyermekfővel megirt müve merész érzékiségével szembefordulás a klasszicizmus merevségével. Puskintól távol áll a misztikus rnmanticizmus. Nem elvágyódni akar egy szebb élettérbe, hanem egy szebb világot formálni abból, amely- I ben él. Valamennyi alkotása ezt a magasabb rendű célt szolgálja, (A babcsiszeráji szökőkút. A kaukázusi fogoly, A kapitány lánya, Borisz Godunov, stb.) Idegen tőle a hyronl in dividuatizmus Is. amelynek legjobb bizonyítéka a jevgenyij Anyegin és a Cigányok. Ez u- többiban a cigányok a következő szavakkal taszítják ki maguk közül Alakút: „Te csak sa ját magadnak követelted a szabadságot“. A költő a közönség szabadságáért emel szét a népért, melyet annyira szeretett. Egy későbbi versében Írja: „Szobrot állítottam a népemben magamnak“, majd tovább: S féltett kincs maradok népem hálás szivében. mert a jó ösztönét szítottam benne csak, mert bús napokban a szent szabadságnak éltem. .. Bodnár Gyula A IV. kategória első helyezettjei a díjak átadása előtt. Balról: Szűcs Adrianna, Süli Gabriella, Beles Lívia, Kálmán Zsuzsanna, Panlisz Júlia, Méry Katalin. PRANDL SÁNDOR felvételei Tavaszelőt, az Emlékezést, Az érkező és távozó szimp- témái I., II. lavírozott tusrajzát és néhány ecsetrajzát is. Ezeken a „-képeken“ a már letisztult, utánérzésektől, a mesterek hatásától mentes kopócsi világ fogalmazódik meg. A gondolat súlya és képi megfogalmazása itt már maradéktalan egyensúlyban van. Ezek a képek azok, amelyek nézőiket azonnal „megragadják“, s élni kezdenek bennük. Ezeknek a képeknek a drámája és lírája egyként pontos és arra mutat, hogy ez az az út, amelyet ha Kopócs Tibor végigjár, sok széppel gazdagíthat bennünket és önmagát is. Feltétlenül szólnunk kell Kopócs „Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ című emberien szép, újszerű gondolatgazdag triptichonjáról. A mű a fasizmus pokla fölötti emberség győzelmét, örömét példázza, s Kopócs drámai sűrítő ereje és finom lírája különösen jól érvényesül benne. „jót, s Jól“, írtuk le a címben a kölcsönvett idézetet. Kopócs Tibor már (ez a kiállítása is bizonyítja) eljutott ehhez a „nagy titokhoz“, nem marad más hátra neki, végére is kell járnia ennek a titoknak, hogy gondolatgazdag művészetével tovább erősítsen, neveljen bennünket. Tóth Elemér „JÖT, S JÖL...“ A Cyprián Majerník Galéria a szlovák főváros rangos kiállítóterme. Aki lehetőséget kap rá, hogy itt mutatkozzon be, azt már „jegyzik“ a képzőművészek világában, arra — ha közelebbit nem is tudnánk róla — már érdemes odafigyelni. A fiatal csehszlovákiai magyar képzőművészek közül — Kiss Sándor és Szabó Erzsiké után — most Kopócs Tibor kapta meg ezt a rangot adó lehetőséget. Éppen ezért meglepő, hogy a fiatal művész kiállításáról egyetlen lapunkban sem olvashattunk, akkor, amikor néha huszadrangú „tehetségek“ is oldalakat kapnak. Elszomorító jelenség ez annál Is Inkább, mert nem az egyetlen ilyen eset. El kellene rajta gondolkodnunk. Mert ha értékeinket nem becsüljük, magunkról mondunk Ítéletet. XXX Kopócs Tibor nevével nem először találkoztunk kiállításon. 1970-ben a Dunamentí Múzeumban, majd még ugyanebben az évben Bratislavában a Fiatalok Galériájában állított ki. Eddigi legsikeresebb éve az 1971-es esztendő volt. Kétszer mutatkozott be Budapesten — ŕ r s*#-.*. • először a Csehszlovák Kultúra székházában, majd a József Attila Művelődési Otthonban. Indult Lipcsében a könyvillusztrációk nemzetközi seregszemléjén, ahol egyik munkáját bronzplakettel jutalmazták. S ennek a sikeres évnek mintegy betetőzéseképpen a Szlovák Képzőművészek Szövetsége felvette tagjai sorába. Ko- péos Tibor azonban 1967-től, az eperjesi Šafárik Egyetemen folytatott, tanulmányainak a befejezésétől, számos csoportos kiállításon is részt vett. Az egyik legutóbbi, s a legjelentősebbek egyike az elkötelezett művészet II. össz-szlovákiai seregszemléje volt 1973-ban. A fiatal, 1937-ben Nagykesziben született művész, a kiállításon bemutatott 32 grafikáját, rajzát az utóbbi évek terméséből válogatta össze úgy, olyan szándékkal, hogy ízelítőt adjon a látogatónak, a nézőnek kifejezési területe, kísérletező kedve szinte minden árnyalatából. Kopócs Tibor a kevésbeszédű, egyszerű emberek világából indult el, s talán ez tette őt magát is befelé- fordulóvá. Munkáin ennek az aktív csendnek a termékenyítő súlya, ereje érződik. Azok a grafikái, rajzai a legsikerültebbek, amelyekben ezt az élményvilágot, ezt az egyszerűséget vetíti elénk. Ilyennek érezzük az expresszív fogantatású Bikasirató öt grafikai lapját, a
