Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-11 / 24. szám

4 úi ifjúság 1944 októberében a fa­siszták Szlovákia északke­leti részén foglyul ejtették a szovjet hadsereg több mint száz katonáját és Medzílaborcéről Stropkov felé hajtották őket. Tudo­mást szereztek erről a To kajík melletti erdőkben te­vékenykedő Csapájev-parti- zánbrigád tagjai. Rajtaütöt­tek az örökön, és kiszaba­dították a foglyokat. Reg­érni szorongással ko­pogtatok be a koSicei Medickd 16 alatti új főiskolás diákotthon egyik szobájába. A holnap orvosai közé jöttem, hogy a jövő­ről, a tervekről elbeszélges­sünk. A kétágyas szobában Ta­más Sándort találtam. Né­hány perccel ' jöttöm előtt bújt ki az ágyból, annak el­lenére, hogy délután három óra van. — Egész éjjel tanultam, aztán reggel ötkor lefeküd­tem, s még az ebédet is „átaludtam“ — mondja, mi­közben megmosdik. — Ha­todéves vagyok, az utolsó államvizsga előtt állok, éj­jel-nappal tanulok. Kár len­ne a hat évért... Közben bejön még két or­vosjelölt, Horváth Pál és Fenik Tamara. — Hogyne, elmondjuk, hogyan élünk itt — mondja Pali bemutatkozásom után — és azt is, hogy minél többen jöjjenek. Az első év nehéz csak, utána már nem kell félni. Tamara — fordulok a szlovák lányhoz — hogyan határoztad el magad az or­vosi pályára? — Mint sok lány, kisko­romban én is ápolónfíuér szerettem volna lenni. Fér­geire 98 szovjet fogoly csat­lakozott a partizánokhoz. A németek megtorlása vé­res volt. Minovce, Mrázovce, Záva- da, Zabotín, Tokajik... A fa­siszták nemcsak a falvakat, hanem az azokat környező erdőt is felégették. November 19-én a tokají- ki férfiakat Medvedz Michal kertjében gyűjtötték össze. Hozzátartozóiknak rnegen­sze sok egyéb szakma is megfordult akkor még a fe­jemben. Aztán még is csak a legszebb hivatás, az em­bereken való segítség ke­rült hozzám a legközelebb, s a sikeres felvételi után ügy éreztem orvos leszek. Tamás Sándorhoz fordu­lok, aki a 180 végzős diák közül egyedüli magyar a- nyanyelvü. Annak idején tí­zen kezdtek. A második é- vet azonban már csak egye­dül folytatta. — Te maholnap a rende­lőben fogadod majd a bete­geket. Ha sikerül az utolsó vizsgád is, június 22-én megkapod a diplomát. Ho­gyan képzeled el az első ta­lálkozást a pácienssel? — Helyesbítenék, nem az első lesz. Innen az iskolá­ból szakgyakorlatra járunk a kórházba, ahol a betegek nem minden esetben tudják, hogy még csak diákok va­gyunk. Kicsit úgy érzem fél­ni fogok az első betegtől, de bízom abban, hogy a rozsnyói kórház belgyógyá­szati osztály jó kollektívája — hisz ott jártam egész­ségügyi iskolába, már is­gedték, hogy három napra élelmet vigyenek a férfiak­nak. Másnap aztán felsora­koztatták őket a ház előtt, és elhangzott a parancs: I- rány az erdő! A falusiak sokáig néztek utánuk. Nem sejtették, hogy apáikkal, fiaikkal, férjeik­kel a búcsúzáskor váltottak szót utoljára. Egy óra múl­va a Tokajec folyó felől fegyverropogás hallatszott. Csak ketten élték túl a vérengzést: Andrej Strop­kovský és Michal Medvedz. okajík. A hegyek közé é- kelt kis falu. Fentről sokáig egyetlen háza sem látszik, pedig sejtjük, hogy már vagy csak két kilomé­ternyi távolságra vagyunk tőle. Az út aztán egy utol­sót fordul, és előbukkan az addig csak sejtett Tokajik. Délelőtt van, de a falu él. Az egyosztályos iskolában éppen nagyszünet van, és az udvaron vagy 35 gyerek püföli és rúgja a labdát. Az asszonyok a virágoskertek­ben tesznek-vesznek. Sok az elbűvölő faház. Férfiakkal azonban nem találkozunk. Többségük a fa­lu erdejében dolgozik. Bárkit megkérdezhetsz, mindenki tudja, hol a hnb- elnök vagy a párttttkár. To­kajiknak összesen 207 lako­sa van. Mint egy nagy csa­lád, úgy Ismerik egymást. És bárkit megkérdezhetsz, szívesen elmondja a falu történetét. Csaknem mind­nyájan 1944. november 19- ével kezdik. Michal Medvedz egyike a falu öregeinek. Egy azok közül, akiktől érdemes meg­mernek — segíteni jog. Iga­zi orvos szeretnék lenni, a- ki nemcsak orvos, hanem ember is — s ez úgy érzem nem csekélység. Amikor vizsgára készülök, csak napi öt órát alszom, ilyenkor nincs mozt, szín­ház, csak tanulás van. Ter­mészetesen ezt igyekszem év közben pótolni. — Pali, te úgy tudom ak­tív irodalombarát vagy...? — Igen, még Pozsonyban — ott jártam a Duna utcai gimnáziumba — tagja vol­tam a Forrás Irodalmi Szín­padnak, itt pedig a tavaly alakult Szép Szónak. — Hogyan egyeztetem össze? Mindkettőben van lí­ra. Ha az ember ki akar kapcsolódni, ami a tanulás után szükséges, az iroda­lom teljes mértékben kielé­gít.' Tamara aktív sportoló, a Košicei Slávia sportegyesü­letének tagja, ő képviseli az egyetemet teniszben. — Számomra ez a sport nagyszerű kikapcsolódási forma. Sajnos, amikor vizs­gák vannak, még erről is le kell mondanom. kérdezni, milyen volt az é- letük. ichal Medvedz: „Élek... Ezt azóta már ezerszer tudato­sítottam. A fiam ott, a sze­mem láttára halt meg. Szomszédaim, rokonaim, mind, mind... Andrejjel gyak­ran felidézzük azokat a pil­lanatokat. Ö volt az, aki megszólított a fasiszták lö­völdözése után. — Ne mozdulj, itt állnak a közeledben, még észre­vehetők bennünket... Átéltük a halálunkat. Ahogy a nemetek elvonul­tak, maguk mögött hagyva a harminckét holttestet, az asszonyok, ezek a hős toka- jikl feleségek és anyák le­cipeltek ' bennünket és ha­lottaikat a faluba. A golyó, a szerencsés életmentő go­lyó azonban még mindig va­lahol a hátamban bolyong...“ falu azon az éjszakán elvesztette csaknem minden férfiját. De azóta már több mint 29 esz­tendő telt el, és nemcsak új házak és üzlet épült To­kajikon, hanem kultúrház és szerény gyermekjátszó­tér is. Igen, a gyerekek. Lép- ten-nyomon találkozhatsz velük, vidámak, még a falu feletti Szlovák Nemzeti Fel­kelés emlékmű körül is csintalankodnak. Gyakran járnak ide, hiszen mindnyá­juknak fekszik itt valakije, akit nem ismertek. Virágok halmaza veszi kö­rül a meggyilkolt férje fö­lött állő asszony szobrát, Tokajik hősi halottainak emlékművét. A gyerekek, a- kik Idejárnak, a jövő nem­zedéket képviselik, melyért szülőfalujuk 32 férfija éle­tét áldozta. Ott, ahol csaknem har­minc évvel ezelőtt vér folyt, ma virágok nőnek. F. Sabaf Mária Egyszer megtörtént, hogy vizsgára készültem, s az e- lőtte való éjszakát is végig­tanultam. Reggeljelé kicsit elszenderedtem, s mire fel­ébredtem, már régen vége volt a vizsgaidőnek. Szeren­csére tanáraim megértették, és kaptam új időpontot — meséli Tamara. Aztán egyki történet a másik után hangzik el. Me­sélik, hogy van egy klub­juk, ahol összejönnek és se­gítenek az elsősöknek a ne­hézségek leküzdésében, bá­torítják őket. Néhányon vannak olyanok is, akik magyar nyelvű középiskolán érettségiztek, és összetarta­nak. Mit tanácsoltok azoknak, akik erre a szakra készül­nek? — Komolyan gondolják meg, akik ide jönnek, mert a kitartás, az erős akarat, és ha valaki tudja mit a- ka'. sokszor több mint a tu­dás, amit ezekkel a tulaj­donságokkal egy gyengébb tanuló is meg tud szerezni. Sanyi újra a vaskos könyvek mellé Ül. Mire rl- portom megjelenik, őszintén remélem, túl lesz az utolsó vizsgán, és valóra válik éle­te álma — orvos lesz, gyó­gyíthat. —zj— Michal Medvedz, az SZNF emlékszobában fia fényképe mellett A lányoknak, asszonyoknak (de mindenki másnak is) a- gyik ákessége a mosoly. Mi­ben rejlik a szép mosoly tit­ka? Drága rúzsokat vásárol jónk? Vastagra fessük az aj­kunkat? Dehogyis! A szép mn soiy alapfeltétele az egészsé gés, ápolt fogsor. A civilizált világ legelter­jedtebb betegsége a fogszuvaso­dás. A felnőttek több mint 95 százaléka szenved ebben a be­tegségben aminek kellemetlen következményei: fogfájás, hi­ányzó fogak, beesett arc, gyn- morhántalmak slb. Tehát a fogszuvasodást meg kel) gá­tolnunk. Az orvostudomány nagy föl­fedezéseivel és gyors elóreha {adásával együtt járt a fog szuvasodás okainak megisme rése Is. Persze, a probléma tökéletes megoldásától még messze vagyunk;, ez a kér dés mindmáig sok kiváló szakembert foglalkoztat világ­szerte. Ax emberi szervezet minden részének megfelelő tépanya gokra van szüksége, tehát a fogaknak is. A fogszuvasodás keletkezésének egyik leggya­koribb oka a helytelen táp­lálkozás. Nem vitás, hogy a helyes táplálkozást már gyer­mekkorban, sót a gyermek születése előtt el kell kezde­ni; persze, az utóbbi követel­mény a kismamákra vonatko­zik. Bebizonyosodott, hogy az ás vánvi anyagok — főleg a kai cium (mész|, foszfor és fluor — fokozzák a fogak ellenál­lóképességét. Helyes étren- dónkból tehát nem hiányoz­hatnak a fehérjék, zöldségfé­lék és gyümölcsök; olyan a- Iapvető tápanyagok ezek. a- melyeket szervezetünk nem nélkülözhet. Viszont a fogak sznvasodását az édesség, fe­hér kenyér stb. sietteti. Fő­leg este, lefekvés elolt káros ezek fogyasztása, vagyis i- lyenkor inkább friss, nyers gyümölcsöt (almát, körtét) e- gyünk, amelyek nemcsak bő­séggel tartalmaznak vitamint, de ugyanakkor tisztítják a fo gakat is. További módszer, amellyel nagymértékben megelőzhetjük a fogszuvasodást, a fogak he lyes és rendszeres ápolása, a mit a szájüreg higiéniájának mundunk. Az ételekben levő szénhitt rátok gyorsan erjednek, ennek következtében sav keletkezik, amely megtámadja a fogzn máncot. A fogak tisztítása te hát minden étkezés után aján latos, s ez fokozottan vonat­kozik az esti fogmosásra. AI vás közben ugyanis kevesebb nyál képződik a szájüregben amely napközben úgy-ahogy el távolítja az ételmaradéknkat. Fogainkat minden alkalommal legalább három percig mos suk. A fogkefének minden ül dalról érintenie kell fogunkat s oda keli férkőznie a fogak közötti hézagokba is. Több évi kutatások eredmé­nyeként kiderült, hogy a fluor igen hatásosan gátolja a fo­gak szuvasodását. Nálunk az iskolaköteles gyermekeket é- vente négyszer flnorizálják, aminek az a módja, hogy meg­tisztított száraz fogsorukat bevonják nátriumkioriddal. Be vált az ivöviz fluorizálása is, amit hazánkban 1958-ban Tá­borban kezdtek meg, A New- burgban (USA) végzett kísér letek eredményei azt igazol­ják, hogy a születésüktől flunrizált vizet fogyasztó gyer­mekek (6-9 éves korokban el­lenőrizték őket) 50 százaléka nem szenvedett fogszuvasodás­ban. Egyébként köztársasá­gunkban már több mint 37 városban rendszeresen fluori- zálják az ivóvizet. Végül az is fontos, hogy é- vente legalább kétszer keres­sük föl a fogorvost, még ak kor Is. ha nincsenek konkrét panaszaink. Ha mindezeket a tanácsokat megfogadjuk, biztosan megő­rizzük egészséges, szép fogsn runkaf, amely méltán egyik ékessége arcunknak. Dr. Mítták Zsuzsanna : Nagyon sok fiatal fülében valótlan meseként hang­zik. Bizony immár harminc esztendő telt el a dicső na­pok óta, és sajnos az események közvetlen résztvevői közül többen már nem érhették meg ezt az évfordulót. Ám azok akik mindmáig élnek — nem felejtenek. A szlovák nép hősi, antifasiszta ellenállásának ré­szesei voltak a kék egyenruhás vasutasok. Is. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés előkészítésében és véghezvitelé­ben mitegy hétezren vetek részt. Bátor harcosok meg- győzödéses hazafiak, az antifasiszta ellenállás szelle­mének elkötelezett hívei voltak. Nem lehet elfelejteni milyen nagy bátorsággal vették ki részüket a német katonaságot szolgáló vasúti berendezések ellen szabo- táz.s-cselekményekből. Hazafias kötelességüket minde­nekelőtt a zvolení vasúti csomópont kék egyenruhásai teljesítették a legpéldásabban. Vrútky! munkatársaik se­gítségével és közreműködésével három péncélvonatot állítottak a felkelő hadsereg szolgálatába. A páncélvonatok egyikén annak idején Ján HALAI elvtárs Is harcolt. ooo Az ezüstös csillogású páncélvonatok egyértelműen el­árulták .magukról, hogy vezetőjük életútja bizony nem rózsalevéllel van kihintve, A vallomásnak vannak ne hezen megmagyarázható pillanatai — s ezek rendsze­rint kincsetérő pillanatok. Az emlékező hangja ilyenkor elfátyolosodik — a szavakat nehéz megtalálni, s a sze met gyakrabban törölni kell. — Bizony így igaz! Ezt a dicső időszakot az azóta lepergett harminc esztendő sem halványította el. A felkelés eseményeiről már sokat írtak, s így nem aka­rom részletesen leírni a vasutasok hőstetteinek soro zatát — hiszen nem kevés volt belőlük. Ilyen hőstet­tet vitt véghez például Jankó Garaj, a Masaryk-páncé' vonat mozdonyvezetője. Az annak idején Telgárton csa­tolta mozdonyához a felkelési területre Irányuló fegy verszállítmányt. A parancs úgy hangzott, hogy a sze­relvényt a legrövidebb időn belül és bármi áron el kell juttatnia a kijelölt állomásra. Természetesen az ellen­ség sem aludt, s így a szerelvényt golyó- és gránát­zápor érte. S bizony az átkozott ellenség tudta hová kell céloz­nia. A mozdonyt találat érte, s tönkrement a kazánház. A vezetőket a felpáncélozott mozdony izzó gyűrűje fog­ta körül És Jankó Garaj ekkor 9ebző marokkal is ké pes volt megfogni az Iditókart.s a szerelvény irányt cserélve tolatni kezdett. Egész tenyere odaégett a vas­ra, de a bajtársait megmentette, s magára csak ezután gondolt. Igyen ilyenek voltak a vasutasok. A mai fiatalok mindezt nehezen tudják elhinni, s ezért szívesen in­téznék néhány mondatot azok elmére, akik az esemé­nyek után születtek. Szeretném hangsúlyozni, mennyire szükséges a fiatalok e korszak iránti érdeklődésének a fokozása. Mindez természetes, hiszen nemzetünk dicső történelmi fejezetéről van szó. Mert az is tények közé tartozik, hogy a német tisztek tulajdonképpen azt sem tudták, hol fekszik pontosan Szlovákia — s így erősen sokkolta őket, amikor azt tapasztalták, hogy ez a kis nemzet ilyen bátor ellenállásra szánta el magát. Az ifjúság nevelése állandó folyamat és ennek a ne­velésnek nem szabad formálissá válnia. Ezért a felkelé­si harcok színhelyeire zarándoklókat olyan elvtársak­nak kell vezetniök, akik érdekfeszítően tudnak magya­rázni, s ki tudják emelni annak jelentőségét, mit Is je­lent, hogy ifjúságunk ma szabadon tanulhat és dolgoz­hat. Nem a legszívesebben szólok erről, de bizony ben­nem megmaradt e Időszaknak néhány „emléktárgya“. Megsebesültem, s testemből harminc darab szilánkot kellett kioperálni, de mindmáig is maradt bennem né­hány darab. A kommunisták munkáját az idő teltével tudjuk a legjobban értékelni. Azokét a kommunistákét, akiket annak Idején ■ a CSKP moszkvai vezetősége irányított, azokét, akik a döntő pillanatban ki tudták jelölni az ellenállás helyes irányvonalát. Nem vagyok szónok, — csupán egyszerű ember, ezért a szavaim is egyszerűek. Én tudom a mai nemzedék gyakran azt mondja: akkor más idők járták. Ez Igaz. De akkor is éltek fiatalok, s azok ts nagyon-nagyon szerettek volna élni. És mégis fegyvert fogtak, s meg­tanultak bánni a puskával, s megtanulták feláldozni fiatal életüket. A mai fiatalokra már nem várnak ilyen hőstettek. És így van ez rendjén. De a Szlovák Nem­zeti Felkelés hagyatékát épp nekik, fiataloknak kell továbbvinni. Mivel? Hogyan? Hősi helytállással a mun­ka frontján. Én hiszek a fiatalokban. Hiszem, hogy nem felejtik: az apáktól örökölt küldetést nekik kell továbbvinni. S ez olyan jó érzéssel tölt el, hogy ki sem tudom fejezni. 0 0 0 Az emlékező Is olyan ember mint én, vagy te, mint mi vagyunk. És mégis olyan értékes ember. Mert em bér — mert hős. S ezért, ha az Idő megállíthatatlanul halad is tovább, állj meg egy pillanatra vándor, s ke­gyelettel adózz a hősök emléke előtt. í-r) “í

Next

/
Thumbnails
Contents