Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-15 / 3. szám

> Amikor vége a nyárnak, s a haj­nalok már megtaorzongiatják a iák leveleit, a szekrények tetejéről e- elökerülmek a bőröndök, füstöl a kémény, sül az útnavaló kalács, In­dulnak a fiatalok. Útirány: a vá­ros, adott esetben Košice (Kassa). x Milyen ma egy fiúiirtternátus? Milyen a Lenin utca 95 szám a- lattl diákotthon, ahol 180 ipari és 27 konzervatóriumt tanuló van? Almasaa'gű, hamgyaboly-eleven- ségű. Reggel hat 6ra, kezdődik a nap. Jólesnék még aludni, csábít a me­leg égy. A mosakodás azonban ko­moly gondokat okoz, ment a vá­rosban rossz a vízellátás, gyaík- nam nincs víz. Ráadásul az Jniter- nátus talány miatt a hely iis ke­vés. Ebben a diákotthoniban 87 százalékkal több diákot voltak kénytelenek elhelyezni, mint a normáik megengedik. A Műk nem mindig elégedettek a reggelivel, de „meg lehet szok­ni“. Könnyen elérkezik a fél nyolc, és kezdődik a tanítás. Ez­alatt „otthon“ készül az ebéd, fo­lyik a takarítás, zajlik a higiéniai ellenőrzés. Váltsunk néhány szót Mucha Károllyal, aki 1953 óta dolgozik itt, ő a diákotthon igazgatója. Négy esztendővel ezelőtt megkap­ta a „Példás tanító“ kitüntetést. — Ezt az épületet még a tizen­hetedik században építette Balassa Zsuzsanna. Mivel műemlék, nem végezhetünk rajta semminemű át­alakítást. Ezért történhet meg, hogy egy százhúsz négyzetméteres helyiségben 40—50-en tanulnak, s még a szekrényeket is itt kellett elhelyezni, hogy a diákok holmija elférhessen! A hálószobák 00—70 négyzetméteres helyiségeik, ezek­ben 20—25 személy alszik. Teklet­jö NAPOT, DIÁKOTTHON! ve, hogy a lakhatási körülmények Ilyen rosszak, nagyon nehéz érde­kesebb Iskolán kívüli életet kiala­kítani. Nincs udvarunk, _-nincs tornatermünk, és mi még így is mindent megteszünk, hogy a diá­koknak jól szervezett iskolán kí­vüli munkát biztosíthassunk. Ez­ért vásároltunk könyveket, vetítő­gépet, stb. Most alakult meg az Orion 5 beat-zenekar. A sötétJkam- ra részére 2700 korona értékben \ isároltunk felszerelést. Éppen mostanában akarjuk létrehozni a „forradalmi szobát“ is, már gyűjt­jük hozzá az anyagot. Ebben a tanévben már rendeztünk teaes­teket, és még szeretnénk is ren­dezni. Idős kommunistákat, öreg harcosokat hívunk meg beszélge­tésre, kvízeket rendezünk, előadá­sokat tartunk. x Két óra. Özönl'ik a diáksereg a keskeny, faliújsággal kirakott fo­Mi az, amit a diákotthon nyújt- ' hat a diákoknak? — Rászoktatja őket mindarra, amire a mai érettségiző embernek szüksége van. Megtanítja okosan gazdálkodni a szabad idejével, hiszen itt hozzászoktatja a rend­szeres olvasáshoz, színházba já­ráshoz. Legnehezebb az otthon beleivódott szemléleten változtat­ni. Az innen kikerült diákok több­ségéből segítőkész, érdeklődő, jó közösségi ember lesz. A fiúk a kisebb mosást maguk végzik el, társadalmi munkát vé­geznek a diákotthon részére, sportolnak a különféle egyesüle­tekben, belekapcsolódnak minden rendezvénybe. Gadíková nevelő ve­zetésével működik a SZISZ házi­tanácsa, amely fő mozgatója az otthon életének. A „srácok“ néha küszködnek is, de általában élnek és akarnak. Gyakorolt újságolvasók, szenvedé­lyes kérdezők, valósággal szívják magukba az új élményeket. A kölcsönkönyvtárba éppen olyan A szerző felv. —mnx-t SS* szívesen járnak, mint a cukrász­dába. Kirándulásokat szerveznek a közeli, történelmi helyekre, Len­gyelországba, Magyarországra és Romániába. És ami a legfonto- sobb: tanulnak, hogy helytáll­hassanak. x Vége a napnak, eljött a vacsora ideje. Egy óra újra szabad, majd héttől kilencig kötelező tanulás. Aztán tízkor kialszanak a lámpák, csend költözik a falak közé. Ezek már sok fiút láttak az é- vek folyamán megérkezni. Fiúkat, akik talán elkallódtak volna ott­hon, a kis faluban, de akik éjjé' mégis az odahagyott kis faluró' álmodnak. Reggel azonban boldo gan kelnek fel, nem kell kilomé­tereket utazni, papírból hideget ebédelni, ellátni otthon az állato­kat, vizet hordani, stb. Ilyenkor érzik igazán maguké nak azt, ami van, ami értük van: a diákotthontl ZOLCZER JÁNOS Szabad időben sakkoznak a fiatalok. MB A Lenin utcai diákotthon. iyosón. Gyorsan mindenki bekapja az ebédet. Lehetne több is, de az otthonról érkezett csomagok kie­gészítik. Négyig szabad idejük van a diákoknak. Aztán négykor megkezdődik a tanulás. Megtelnek a tanulószo­bák, a^ asztalokon feltornyozott könyvek, füzetek. Nehéz rendet tartani, mert a kis helyiségben a- ránytalanul sokan vannak. „Front- betöréses“ napokon sokan állító­lag inkább hajótöröttek szeretné­nek lenni egy lakatlan szigeten... Egyébként jól kijönnek egymás­sal. x A diákotthonban haigyomány az elsősök — a búdé sok — felava­tása. Ez enyhe „papucsütéseket“ jelent, ezzel meg is történt az ú- joncok befogadása. Ezután együtt tanulnak, segítenek egymásnak. A módszeres, alapos tanulás az isko­lában gyümölcsözik; jó jegyeket, tudást terem. M últ év decemberében a gimnáziumok vég­zés diákjai szép él­ménnyel, a szalagava­tó feledhetetlen, életre szélé élményével gaz­dagodtak. Minden évben, ez­úttal is kaptam néhány sza­lagavatót üdvözletét, s a gon­dosan megválasztott mottókat olvasgatva azon godolkoztam. vajon tudják-e már ezek a ti pedig matematika-fizika sza­kon folytatja tanulmányait a Komensky Egyetem természet­tudományi karán. Mindhárman magyar tannyelvű középisko­lán érettségiztek: Zsuzsi és Juliska Dunajská Stredán (Du naszerdahely), Joli pedig Sa- fárikovén (Tornaija). — Kezdetben valószínűleg nektek is voltak nyelvi nehéz­ségeitek. Hogyan sikerült le- küzdenetek őket? — A kémia és fizika, s ál­talában a természettudomá­nyok állandóan fejlődnek. Ép­pen ezért nagy jövőnk van. hogy megéri-e tanulni ezeket a tantárgyakat? A kérdésre talán már nem ts kelt külön válasz! A természettudományo­kat általában fiúknak való tantárgyaknak tartják az em­berek. Ez helytelen nézet, hi­szen a lányok sokszor jobban tudnak érvényesülni ezen a „FÉL ÉVIG MOZIBAN SEM VOLTUNK“ (Beszélgetés főiskolás lányokkal) Horváth J. diákok, mit akarnak csinálni az életben, van-e valamilyen konkrét céljuk, amelyet el a- karnak érni. álmuk, amelyet valóra szeretnének váltani? A gimnáziumi tanulók közül so­kan főiskolára, egyetemre ké­szülnek. Sokszor azonban — keltő tanácsadó hiányában — meggondolatlanul, csak úgy „kapásból“ döntenek valame­lyik főiskola vagy egyetem mellett. A Knmenský Egyetem fakultásai közül a bölcsész­kar, az orsvostudományi és a jogtudományi kar a „legnép szerűbb“. A természettudomá­nyokat talán kevésbé találják vonzónak a közéuiskolások? Vagy nem is tudják, milyen lehetőségeik vannak az egye­tem természettudományi ka­rán való továbbtanulásra? Ilyen problémákon töpreng­ve nyitottam be a csalogány­völgyi diákotthon egyik szo­bájába: harmadéves egyetemis­ták. fiatal természettudósok közé. Három magyar lánnyal be­szélgetek: Horváth Juliska bio­kémiát tanul, Libái Zsuzsi matematika-kémia, Takács Jo­Líbai Zsuzsa — Nagyon sokat köszönhe­tünk a nálunk idősebb, itt ta­nuló magyar diákoknak. Az ő vezetésükkel működtek — és természetesen most is működ­nek — a magyar matematikai körök, ahol alkalmunk volt megbeszélni velük a problé­máinkat, s ha valamit nem ér­tettünk meg eléggé, azt az öszejöveteleken magyarul is elmagyarázták. Kezdetben a nyelvi nehézségeken kívül ren­geteg más problémánk Is volt. A tanulásra természetesen több időt kellett szánnnnk. mint a szlovák anyanyelvű kollégáinknak, de szorgalom mai, kitartással, rendszeres tanulással legyózhetök ezek a kezdeti nehézségek, fis ez fgy igaz: Mi rengeteget tanultunk — nem mintha most nem ta­nulnánk, de például mikor Bratislavába kerültünk, fél é- vig még csak moziban sem voltunk. Az első sikeres vizs­ga ntán engedtünk meg ma- gunkan egy filmet. — Mi a véleményetek a ter­mészettudományokról? Megéri például kémiát vagy fizikát tanotnl? Takács J. téren, mint a fiúk. Gondol­junk például a pedagógiai 1- rányzatokra! Természetesen tudományos irányzaton Is foly­tathatják tanulmányaikat az érdeklődők (Ilyen irányzat pl. a biokémia is). — Hogyan él egy fiatal ter­mészettudós? — Ügy, mint a többi diák. Nagyon szép helyen lakunk, ez a diákotthon olyan, mint egy interhotel; a környék ts elég romantikus, közel van a híres csalogányvölgyi temető. Az Is­kolánk is szép, új, modern. S ha valakit esetleg érdekelne, kedvenc eledelünk a zsíros kenyér. — Mit üzentek a mostani középiskolásoknak? — Azt, hogy jöjjenek minél többen a természettudományi karra, tanuljanak. Nem kell megijedni, ha kezdetben min­den nem megy úgy, ahogy sze­retnék. Nem szabad rögtön hazaszaladni (zárójeles meg­jegyzésünk: férjhez lehet men­ni itt is]. Szóval várjak az ó- jakat, várjak a „gólyákat“! Varga Erzsébet FIATALOK NÉLKÜL NEHEZEBB A lučeneoi (Losonc) Poíana Textilgyár 1- gazgatója Ján Kemeník azzal kezdd, hogy a gyár már 195 esztendős. Régi hagyományokra tekint hát vissza a város textilgyára. A fenn­állás pedig nemcsak a gyár, hanem az egész szlovákiai textilipar létét Is Jelenti, hiszen a lučeneci Polana Szlovákia legelső, legrégibb textilgyára. A lepergett évszázad alatt több generáció sok ezer halandója tanulta ki e környéken a tekáosmesterséget. A gyár tanonciskolájának padjaiból ma évente ötven — száz fíatail ke­rül ki, s áll az óriási szövőgépek mellé. A takáosmesterség sosem vélt könnyű mes­terség, s ma sem az, legfeljebb könnyebb minit öt, tíz, vagy száz esztendővel ezelőtt, hiszen fejlődése az utóbbi évek folyamán nagy lendületet kapott. Hogy így van, az az emberek ruháiZkodásán, a textilüzletek pult­jainál is lemérhető, hiszen nyilvánvaló, hogy mai ruházatunk minőségét, textilpiacunk kí­nálatát csakis modern, nagyipari eszközökkel lehet megteremteni. Igaz, ez a gyár nem szá­mít hazáink legmodernebb textilgyárának, bár kapacitása az egyik legnagyobbaknak mondha­tó. Legnagyobb problémájuk, hogy nem tud­nak elég építőipari kapacitást biztosítani, a- mely megteremtené a folyamatos korszerűsí­tés legfőbb feltételeit, az épületeket, ahol a modern munkagépptark terjeszkedne. Márpe­dig a folyamatos modernizálás elmaradhatat­lan. Hogy ez így van, azt a Polanában Idejé­ben tudomásul vették, felmérték saját helyze­tűiket és rájöttek, ha magukon nem segítenek, az építőipar nem lesz képes rajtuk segíteni, így azután fizetésnapokon a gyár pénztáránál nemcsak takácsok, kelmefeetők, nemcsak tex- tiHipaťiak sorakoznak, hanem ácsok, kőműve­sek — egyszóval építőipariak is. Annak ellenére, hogy kényszerhelyzet —, ott ahol fellép — követendő. Az ilyen ese­tekben elmaradhatatlanul számítani kell a dol­gozók kezdeményezésére, a társadalmi mun­kára, amely nélkül a Polanában is csak ké­sőbb következhetne be az üzem folyamatos korszerűsítése. Ott, ahol száz évvel ezelőtt négyszáz ember dolgozott, ma az alkalmazot­tak száma kétezer. A kétezer dolgozó egyharmada fiatal. S szá­mukhoz háromszáz tanonoot kell még hozzá­számítani. Azt is mondhatnánk, hogy a Poľa­na a fiatalok üzeme. Ezért Stefan Kolm művezetőt, a SZISZ üze­mi szervezetének elnökét kértük fel, hogy el-( beszélgessünk az üzemi szervezet munkájáról, a gyár fiataljairól. Az üzemben belül működő hat alapszetvezet- ben összesen 399 SZISZ-tag dolgozik. Első hal­lásra kevés. Igaz, a fiatalok nagyrésze vidék­ről Jár be, s köztük nem kevés az olyan, aki odahaza a falusil alapszervezet tagja. Az üze­mi szervezet taglétszámának bővítése ennek ellenére is állandó kötelességnek számít, s i- gyekeznek mindent megtenni annak érdeké­ben, hogy soraikban n^ legyen olyan fiatal, aifel az ifjúsági mozgalomból kimarad. Tevékenységük sokrétű, Igyekszenek minden területen hatékony mozgalmi életet teremteni, amii valójában nem könnyű feladat, s egyik napról a másikra nem is valósítható meg. Az elmúlt esztendő folyamán az Ifjúsági mozga­lom irányelveinek értelmében nagy súlyt he­lyeztek a politikai oktatás menetére és haté­konyságára. Az évet eredményesen zárták, s ugyanilyen eredményességgel folytatják is a politikai munkát. Említésre méltó, hogy a fia­talok a közelmúltban egy taggyűlésen szorgal­mazták, igényelték a politikai előadások kibő­vítését, mert a korábban lezajlott hasonló ak­ciók valóban népszerűek voltak, érdeklődést váltottak ki. Az előadások nagyrésaét a válla­lat vezetői, Idős kommunistái, közgazdászai tartották. Vitaestekké váltak, mert nemcsak az előadók, hanem a fiatalok is szót kaptak. Kérdezhettek, s elmondhatták saját vélemé­nyüket a világról, önmagukról, no meg mun­kahelyükről, gondjaikról, problémáikról. Szá­mos vetélkedőt is rendeztek az elmúlt eszten­dő folyamán az üzemen belül "és az üzemen kívül is. A „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ el­nevezésű városi vetélkedő népies mezőnyéből elsőkként kerültek ki. A járási körben máso­dikok lettek. A februárt győzelem évfordulójá­ra rendezett hasonló vetélkedősorozatból a hat gyári ailapsezrveaet közül négy kapott járási díjat. A barátság hónapban megrendezett ve­télkedőn elnyerték az ezer koronás első dí­jat. Mindebből kitűnik, járási méretben is számottevőn dolgoznak a Poľana fiataljai. Eredetileg arról kezdtünk beszélni, milyen mértékben vették és veszik ki részüket a gyár fiataljai a munkahelyük fejlesztéséből, építé­séből? A válasz csak rövid és egyszerű lehet: nagy mértékben. Nélkülük sokkal nagyobbak lennének a problémáik. Az összefogásról van itt szó, arról, a tudatról, amely az adódó problémákat a hatékony megoldás állapotába képes juttatni. Vitathatatlan tény, hogy fél esztendő leforgása alatt a vállalat saját erejé­ből megteremtett építőipart kapacitása, vala­mint a dolgozók felajánlásai, brigádórái nél­kül nem tudták volna felépíteni a félfésüsfonó szép, modern termelőcsarnokát, ahol szep­tember óta a legideáilasebb viszonyok között születnek az új eredmények. A részleg dolgo­zóinak legnagyobb része fiatal. Ugyancsak a fiatalok vannak többségben a minőségellenőrző és javító részlegen is, ahol az üzem négy ifjúsági szocialista munkabri­gádja közül kettő dolgozik. Az egyik vezető­je Kozlík Erzsébet, arról beszélt, hogy részle­gükön a legtermészetesebb indítékokból jött létre a brigád. Mindenki úgy látta jónak, hogy a brigádon belüli munkaforma lesz jobb. S ez be is vált. Sokszor fordult elő, hogy szabad szombatokon is dolgozni kellett, s ezt csak a jó brigád-szellemmel lehett biztosítani. A brigád a szövettermékek műszaki ellenőrzését végzi. A hibákat, a selejtet keresik. Lehetne kevesebb is — mondják. Mert az az Igazság, hogy ők, a „selejtvadászok“ is hagyhatnának selejtet maguk után. De nem hagynak. Egy brigád ugyanis kényesebb a jó hírére, mint az egyéni dolgozók némelyike. És ez sokat je­lent — dolgozóknak, vállalatnak, társadalom­nak egyaránt. —If—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents