Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 3. szám
5 Boráros Imre (Kuzma) és Tóth Erzsébet (Viktosa) szerepében. Váradr Béla (Blhin) és Gyurkovics Mihály (Baljasznyi- kOT) kettőse sokszor csa It mosolyt a nézők ajkára. Jó reggelt boldogság! (ALEKSZEJ ARBUZOV VlGJÁTÉKA A THÄUA SZÍNPADON) Azt hiszem nagyobb dicséret nem érhet színházat, mint az, hogy az előadásai állandóan telt házat vonzanak, és a „kritikus“ Is nyugodtan“ felszabadultan ül be a nézőtérre, -mert tudja, érzi nem fog csalódni. Nem még akkor sem, ha történetesen egy-egy mű bemutatásával kapcsolatosan más elképzelései voltak, azért mert az előadás, melyet megnéz mindig határozott rendezői elképzelésről vall, s a színészi teljesítmények Is egységesek, hangsúlyozzák a rendező „komponálta“ világot. A fentieket szükségesnek véltem előrebocsátani már csak azért Is, mert a Thália Színpad újra kellemes estét szerzett a színházat látogatóknak Alek- szej Arbuzov „Jó reggelt boldogság“ című vígjátékéval. Arbuzov neve nem ismeretlen a ml színházi közönségünk körében, hiszen darabjait már évek óta Játsszák színházatok, s ez a mostani az ötödiknek számít. Arbuzov — a szó legnemesebb értelmében — színházi ember, a színpad lehetőségeinek tökéletes ismerője és ktaknázója. Volt színész, dramaturg és rendező Is. Tehát, mint „hivatásos“ Ismeri a színész lélektanát, s mint Irő tisztában van a néző lélektanával is. Ez helyen Így vall erről: „Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a világban létezik neurózis és szorongás, és nem ]6, ha a drámaíró úgy tünteti fel, mintha ezek a Jelenségek nem lennének. Ilyenkor a közönség egyszerűen nem fog hinni neki. Es egyébként is a túlságosan rózsás szemlélet ugyanolyan romboló hatást gyakorolhat a művészetre, mint a túlságosan sötét...“ Arbuzov drámái éppen ezért többnyire szelídek. Az igazi sebészt példázzák — úgy vág, hogy minden metszése a gyógyulást szolgálja. „Rokonszenves hőseinek sorsát az emberi mindennapok egymásba Játszó színeiből „keveri“ ki együttérző Urával, a tragikus és kater- tiikus sorsfordulatok árnyalt lélektani motivációjával.“ Ezt példázza most bemutatott műve a „Jó reggelt boldogság“ című vígjátéka is. De talán a vígjáték megjelölésnél is pontosabb a „Mese az életrői — az életből“ című megjelölés. Mert amit a színpadon látunk valóban egy szép, szomorkás mese. S hogy az, hogy nem lett sem több, sem kevesebb az elsősorban a kitűnő és átgondolt rendezői koncepciónak tudható be, de nem utolsó sorban az egységes (a felfogásban egységes) színészi teljesítményeknek is. Miről is szól a darab? Túlságosan leegyszerűsítve: egy ö- regedő művész és egy fiatal lány szerelméről. Csakhogy ezzel kissé meghamisítanánk Ar- buzovot még akkor is, ha az alaptéma valóban az. A színhely Moszkva Arbát nevű negyede. Itt él Baijasznylkov bábművész barátjával és társával Bibimnél, s ebbe a „nyugalomba“ csöppen bele a kedves len in grád 1 Jövevény a fiatal divattervező Jelölt Viktosa, aki a régi szép ifjúságot (mert a ifjúság mindig szép!) idézi fel Baljasznylkovban. Baljasznyi- kovnak van azonban egy egyetemista fia is, aki az újnak, az életteret követelő fiatalságnak a képviselője, szemben áll az apjával. A két fiatal egymásba szeret, s Baljasznyikov- nak rá kell döbbenie, hogy megöregedett, hogy nem szállhat harcba az ifjúsággal, de csak a szerelemben, munkájában, művészetében ugyanis verhetetlen. tgy szolgáltat Arbuzov elégtételt Ba-ljasznyikovnalk, hogy a késet szerelem ütötte seb azért túlságosan ne fájjon. S ugyancsak feloldja az fró az apa és fiú (régi és az új) közötti ellentétet is azt sugallva a nézőnek, hogy csak egymással, egymás segítségével léphetünk tovább, hódíthatunk meg magasabb „csúcsokat“. A színészek teljesítményével azt hiszem elégedettek lehetünk. Az egész előadás legszebb és legmegrázóbb Jelenetében újra Csendes Lászlónak ö- rülhet'tünk. Néhány percig volt csak a színen, mégis hosszúhosszú időre „varázsa“, alá kerülhettünk. Ilyen ábrázoló erővel csak kivételes tehetségek tudnak szerepet formálni, életre kelteni. Maradéktalanul tetszett Ku- siczky Gyula LJovuskáJa Is, akl a tudálékos vőlegényt egyéni izékkel „állította“ színpadra. Viktosa szerepében Tóth Erzsikét láthattuk. A szomorká- sabb részeknél volt hitelesebb. A vidám hangvételt valahogy nem „bírta“ meggyőző erővel. Mosolya merevvé, kacagásai vihogássá torzultak. Várady Béla Bibin szerepében Jól használta ki a szerep nyújtotta lehetőségeket. Játéka őszinte volt, átsütött rajta a Baljasznytkovhoz fűződő soksok éves szeretet®, barátsága. Kuzma, Bailjasznylkov fia, szerepét Boráros Imre keltette életre, s meg kell mondanunk, jól. Bár egy kissé talán visz- szafogottabb lehetett volna a veszekedéseikben. És még egy amire figyelmeibe tnénk; nem volt eléggé „főiskolás“. Gyurkovics Mihály Jellemfor- máló művészetét gyakran megcsodáltuk már színpadainkon. Balasznyikovja most is hitelt érdemlő. Különösen a lírai részekben hat megrázó erővel, ott ahol az öregedő művész a fiatal lány vélt szerelmében prőbáll megkapaszkodni. Bek® Sándor rendező munkájának az értékelését nem véletlenül hagytam írásom végére, összefogott és minden részében kompozíciójában egységes előadást teremtett. Ügy játsz- szatta el színészeivel Artnizo- vot, ahogy talán maga Arbuzov megálmodta, megőraive a mű liraiságát, s elkerülve a glccs felé sodrő buktatókat. Sokszor gondoltam már rá, hogy Beke nem fárad-e majd el az örökös munkában. Most Beke felől is Arbuzov nyugtatott meg, aki egy helyen azt mondja: „Csak a tétlenségtől elfáradni szégyen.“ Azt hiszem, hogy a Thália művészeit és Beke Sándor rendezőt Ilyen szégyen nem éri soha. TÖTH ELEMÉR új ifjiiság HERCEG (MAGYAR FILM A BRATIS- LAVAI MOZIK MŰSORÁN) Rendezte: KELETI MÁRTON Nagy Gábor, a Bob herceg címszereplője. Az áj magyar film Huszka Jenő operettjéből készült, amely annak idején — a II. világháború kitöréséi megelőző években — már meghódította a közönséget. Bob herceg dalából sláger lett, amelyet ma is gyakran haliunk: azok is éneklik, akik az operettet sohasem látták. A történet — első „pillantásra“ — sziruposnak tűnik. Mert mi is történik? Kiderül, hogy György herceg, a királyné egyetlen fia, akire Anglia trónja vár, azonos a csavargó, vidám diákkal, Bob úrfival, aki a Bowie Streeten tanyázik, s az ntca királyának vallja magát. György hercegnek trónralépése napján Viktória hercegnőt kellene feleségül vennie, de Bob úrfi Anniét szereti, a takácsból lett öreg fényképész lányát. Anniét szeretné elvenni Piumpuding. a Bowie Street borbélya is. A lány azonban Bob úrfit szereti, s mikor megtudja, hogy szerelme nem diák. hanem Anglia Jövendőbeli királya, kikosarazza a királyfit. A történet végén természetesen minden jóra fordul, győz a szerelem: a királyné hercegnővé teszi Anniét, s az György herceg felesége lesz. A népmesék világát tárja fel előttünk Keleti Márton filmje. A szereplők cselekedeteit nem motiválja, nem okolja meg kellőképpen, s mint a népmeséknek, ennek a történetnek sincs szilárd logikai váza. Az alakokat egyetlen mindenhaté erő mozgatja: a szerelem. A szerelem az, ami György herceget — a Bowie Street 17-ben lakó lány kedvéért — Bob úrfivá változtatja, s arra készteti, hogy becsapja az egész királyi udvart. A szerelem ad bátorságot Anniénak, hogy álruhában belopózzék a palotába; s egy régi szerelemre való emlékezés olvasztja meg a királyné szívét is, hogy végül áldásét adja a fiatalokra. Tehát minden a népmesék törvénye szerint történik: a történet végén a Jó (Annie és apja, valamint Bob herceg) elnyeri Jutalmát, a gonosz (a borbély) pedig méltó büntetését. A filmben a szegény nép felemelkedésre való törekvése, az osztólykorlátok széttörésére irányuló örök vágya szólal meg. S ez a vágy a történet végén — igaz, még csak néhány egyedi esetben — valósággá lesz. E- zért hat ránk a film, ezért tetszik. Varga Erzsébet JOZEF MÁZÁN: A szobrász fohásza Rideg szavakkal sóhajtom, fohászain Mint az alkonyat sírhantra boruló, Mint a sűrű köd rdnit cirógató, Rideg szavakkal rebegem zsoltárom Hideg agyagba sóhajtom fohászom Bratislava, 1939 MÁRVÁNYBA vési Kip, kop —y szól a kalapács. Klp, köp... Mennyi ideje? Hány éve annak, hogy először látogattam el a műtermébe? Húsz éve, huszonöt vagy talán még ennél is több. Akkor még a Hal tér egyik csendes zugában vé9te márványba, formálta agyagba álmait, faragta fába vágyait Mázán József szobrász. „Hideg a- gyagba sóhajtom fohászom“ — írta, mert nemcsak márványt vés, agyagot formái, hanem verset is farag. Hviez- doslavot, Smreket és Adyt olvassa-ídézi. Szereti mindazt, ami szép. A Hal tér csendes zugában is sok szép alkotás látott napvilágot. A kopott házacska udvarán lombos fa árnyékában kattogott a szobrász kalapácsa, csendült az acél, felsírt a márvány, és mint a meséikben, csaknem élővé vált a holt anyag, szinte vártuk, hogy megszólalnak a márványba vésett, bronzba öntött figurák. A Hal tér csendes zuga ma már nincs meg, lebontották a fényképész műterméből alakított szobrászműtermet Is. Már csak a lombos fa maradt meg, eltűntek a házak, és helyet adtak a hídfőnek, az új híd le- és feljáróinak. A régi műterem eltűnt, van helyette modern, üj, ü- vegtetős. Igaz, a régi Is Ilyen volt, 0- vegtetős, az üvegen hosszú csíkot húzott a na.polvasztotta kátrány. De legalább nem esett be az eső, mert az újba bizony beszivárog. Vigyázni kel! a kész és féligkész alkotásokra, olyan helyre kell állítani, ahol nem esik bajuk. Ez azonban nem zavarja a szobrászt, mint ahogy nem zavarja a műteremben bé- nán-sántén csetregő lőtt szárnyú varjút sem. — Sebesülten hozták be a gyerekek, aztán Itt ragadt — mondja Mázán szobA SZÉPSÉGET rász és a varjú rákárog, mintha hitelesítené a történetet: Így volt. A műterem bohém összevisszaságában kész és félig kész alkotások. Aszmolov, a partlzánparancsnok büszketiartású a- laikja, széles háta, Pinái orvos-forradalmár nyílt tekintetű arca, Gottwaid elnök bronzba öntött szobra, agyagtamul- mányok Husák és Svoboda elvtársakról, Lenin nagyszerűen megmtotázott feje, egyelőre még csak agyagból, Ji- lemníokýrôl készült remek alkotás és még sok egyéb befejezett és befejezetlen „szobrászköltemény“. Nemcsak szobrot készít és verset farag Mázán szobrász, szereti a változatosságot mindenben. „Az egyhangúság unalmas, öl — mondja szinte mentegetőzve, pedig mi nem vesszük zokon „elkalandozását“ a szobrászimától. Gyakran cseréli fel a kőfaragó vésőt, kalapácsot, agyagmintá- zó eszközt az ecsettel. Büszkén mutatja festményeit. Csokorba költött mezei virágok. Mind megannyi színes költemény. VlrágíOhászok kis korsóban, befőttes ü- vegekben. A nyár, az ősz emlékei. Mint Petőfi „utolsó virágai“ — „Már ha ügy is hatolok kell, haljanak hát legalább itt el, hol látják szemeink; könnyebb lesz talán halálok, hogyha azok néznek rájok, akik őket szeretik.“ — A szobrásznak is kell az Írón, az ecset. Csak a rajzlap, vászon után következik a véső... Vérbeli szobrász, ujjal, izmos karja, erős válla erről tanúskoidik. Mikor Is kezdte? Ki tudná ezt pontosan megmondani? Ki tud arra választ adni, hogy is kezdődik. Akkor, amikor az oroszkai kertek alatt barkácsolni kezdte a fát? Handlován már az agyagot formálta. A bányász fia hamar megtanulta, kemény, könyörtelen az élet. A bányászélet nem kényezteti el a beleszületöt. Handlová után Prága következett, majd a zlfnl főiskola félesztendeje. Utána a Duna-parti fővárosban álmodhatta agyagba álmait Konierek és Kostka útmutatása alapján, majd végül Münchenben Thorak utolsó simítása következett a művészet útjára tévedt bányászivadékon. Akadályok és göröngyök nélküli volt a további út? A művészet útja sohasem az, és nem Is lehat. Az alkotó igyekezetért meg kell szenvedni. Adót kell fizetni érte verejtékkel, idegekkel, nyugalommal és a boldogsággal. Adót kell fizetni egy e- gész élettel... Ez csak az egyik rész. A másik? Még göröngyösebbek az utak, ha tankok törik fel. És bizony feltörték. Lövegbecsa- pődások és bombatölcsérek. Véres vihar a nagyvilágban. Őrtüzek a szlovákiai hegyekben. Felkelés, harcok, visszavonulás a hegyek közé, fogság, német koncentrációs tábor. És mindez után végre a felszabadulás, az alkotó munka. Felkelési emlékművek, a Hal téri csendes zug után a modem műterem. — Hogy mik a terveim a közeljövőben? — kérdez vissza Mázán szobrász- művész magábanéző tekintettel. — Most fejezem be Jtlemnieký szobrát, amely bronZba öntve a Juri ligetben fog állni. Készülök néhány kiállításra, márciusban lesz a szlovák könyv nagy bemutatója, azon szeretném kiállítani a sporttárgyú szobraimat, aztán néhány nagyüzemben rendezünk kiállítást. ŰJ alkotásokat készítek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára, majd a felszabadulás 30. évfordulójára... További álmok, vágyak, tervek. Klp-kop, kip-kop, hangzik a munka dala a mžteremben. —os \
